Egy egyházi konferencián 1832. január 25-én Joseph Smith próféta két kinyilatkoztatást kapott. Mindkettő a Tan és szövetségek 75-ben található. Az első kinyilatkoztatás, amelyet az 1–22. versek jegyeznek fel, azon elderek egy csoportjához szól, akik misszionáriusi szolgálatra jelentkeztek. Az Úr útmutatást adott ezeknek az eldereknek a misszionáriusi kötelességeiket illetően, továbbá misszionáriustársakat jelölt ki számukra. A második kinyilatkoztatást, amelyet a 23–36. versek jegyeznek fel, egy másik csoport elder kapta, akik tudni kívánták az Úr őket illető akaratát. Az Úr arra utasította ezeket az eldereket, hogy biztosítsák családjuk ellátását, majd fogadják el az evangélium prédikálására szólító elhívást.
Az Úr üzenete azoknak, akik prédikálni kívánják az evangéliumot
Pár nappal a lecke tanítása előtt kérj meg egy tanulót, akit elhívtak misszióba, aki hamarosan beadja a missziós jelentkezési papírjait, vagy egy nemrég visszatért misszionáriust, hogy segítsen az evangélium megosztásáról tanítani. Adj az illetőnek egy példányt a következő tanítási vázlatból és kérd meg, hogy tanulmányozza a Tan és szövetségek 75:1–4-et, továbbá készüljön fel ennek a leckerésznek a tanítására.
Az áhítat után add át az időt a tanulónak vagy a visszatért misszionáriusnak, hogy tanítsa meg az osztálynak, amivel felkészült.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 75:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, kikhez szólt az Úr ezekben a versekben.
Kérdezd meg: Kikhez beszélt az Úr ezekben a versekben? (Elderekhez, akik misszionáriusi munkára jelentkeztek.)
Mondd el az osztálynak, hogy a Tan és szövetségek 75-ben tulajdonképpen két kinyilatkoztatás lett összevonva, amelyek egy egyházi konferencián adattak. Az első kinyilatkoztatás misszionáriusok egy csoportjának adatott, és elmagyarázta, hogyan tudnak hatékonyabban segíteni másoknak abban, hogy megértsék az üzenetüket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 75:3–4-et, az osztály pedig keresse ki az Úr tanácsát, melyet az eldereknek adott az evangélium prédikálására szóló elhívásukkal kapcsolatban. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásukban, amit találnak.
Kérdezd meg: A 3–4. versek alapján mit akart az Úr, mit tegyenek az elderek az evangélium prédikálása közben?
Kérj meg néhány tanulót, mondják el, szerintük mit jelentenek ezek a kifejezések: „elmenjetek és ne maradjatok”, „tétlenek se legyetek”, valamint „szívvel-lélekkel dolgozzatok”.
Miután az osztály válaszolt, mondd el, hogy szerinted miért kell azoknak, akiket elhívtak az evangélium hirdetésére, ismerniük és tanítaniuk azokat a kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat, amelyeket az Úr nekünk adott (lásd 4. vers).
Kérdezd meg: Szerintetek miért fontos, hogy az Úr misszionáriusai ilyen módon szolgálják Őt?
Mondd el az osztálynak, hogy mit teszel (vagy mit tettél, ha már szolgáltál missziót) annak érdekében, hogy felkészülj az evangélium oly módon történő hirdetésére, ahogy azt az Úr a Tan és szövetségek 75:3–4-ben leírta. Befejezésként oszd meg a gondolataidat arról, hogy mit tehetnek a tanulók azért, hogy életüknek ebben a szakaszában ilyen módon osszák meg az evangéliumot másokkal.
Miután a tanuló vagy a visszatért misszionárius befejezte a tanítást, írd fel a következő hiányos mondatot a táblára: Ha hűségesek vagyunk az evangélium hirdetésében, akkor az Úr…
Kérd meg a tanulókat, olvassák el magukban a Tan és szövetségek 75:5-öt, és határozzák meg azokat az ígéreteket, amelyeket az Úr ezen misszionáriusoknak tett.
Mit ígért az Úr azoknak, akik hűségesen hirdetik evangéliumát?
Elmagyarázhatod, hogy a kéve szó levágott és kötegekbe rendezett gabonára utal. A „sok kéve” bőséges aratást jelent.
Milyen „kévéket” kaphatnak azok a misszionáriusok, akik hűségesek az evangélium megosztásában? (A kévék éppúgy vonatkozhatnak azokra az emberekre, akik elfogadják az üzenetüket [a megtértek], mint az 5. versben felsorolt örökkévaló áldásokra.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 75:5-ben lévő ígéretek összegzéseként egészítsék ki a táblán lévő tantételt. A tanulók például a következőképpen is megfogalmazhatják ezt a tantételt: Ha hűségesek vagyunk az evangélium hirdetésében, akkor az Úr megáld minket tisztelettel, dicsőséggel és örök élettel.
Szerintetek azok, akik hűségesen hirdetik az evangéliumot, miért fognak ilyen nagyszerű örökkévaló áldásokban részesülni?
Az Úr elhívja és utasításokkal látja el a misszionáriuspárokat
Mondd el, hogy miután az Úr utasításokat és ígéreteket adott a missziós szolgálatra készülő eldereknek, párokba rendelte őket, és minden párnak konkrét utasításokat adott.
Oszd a tanulókat párokra. Kérd meg minden párból az egyik tanulót, hogy olvassa el magában a Tan és szövetségek 75:6–12-t, a másik tanulót pedig, hogy olvassa el a 13–14. verseket. Kérd meg őket, hogy olvasás közben keressenek választ a következő kérdésekre:
Kikhez beszélt az Úr?
Milyen áldást ígért nekik az Úr, ha hűségesen hirdetik az evangéliumot?
Miután a tanulók elolvasták a kijelölt részeket, kérd meg őket, hogy osszák meg a társukkal a fenti kérdésekre adott válaszaikat.
Milyen további tanácsot adott az Úr William E. McLellinnek és Luke Johnsonnak a 8–11. versekben, amely segíthet nekünk hatékonyan hirdetni az evangéliumot? (Imádkozzunk, hogy megkapjuk a Vigasztalót – a Szentlelket –, aki tanít minket, illetve imádkozzunk erőért, hogy hithűek tudjunk maradni.)
Milyen ígéretet ismételt el az Úr e misszionáriuspárok mindegyikének a 11., 13. és 14. versben? (Hogy velük lesz. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék be ezt az ismétlődő ígéretet.)
Kérd a tanulókat, hogy fogalmazzanak meg egy tantételt, melyet ezekből a versekből tanultak. A tanulók válaszai különbözhetnek, de meg kell tudniuk fogalmazni a következő tantételt: Ha hűségesek vagyunk az evangélium hirdetésében, akkor velünk lesz az Úr.
Milyen élményetek – vagy másnak milyen élménye – biztosított titeket arról, hogy az Úr ott lesz azokkal, akik hűségesen megosztják másokkal az Ő evangéliumát?
Kérd meg a tanulókat, gondolkozzanak el azon, mit mondanának egy barátjuknak vagy családtagjuknak, aki nehézségekkel küszködik a teljes idejű missziós szolgálata alatt. Használják a mai leckében megtanult tantételeket, és buzdításként írjanak egy rövid levelet ennek a misszionáriusnak a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Kérd meg a tanulókat, írjanak a levélben arról, mit tehetnek a misszionáriusok azért, hogy még hűségesebben hirdessék az evangéliumot, és többek között milyen áldásokat kapnak azok, akik így tesznek.
Miután elegendő idejük volt megírni a levelet, kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, mit írtak.
A Tan és szövetségek 75:15–22 összegzéseként mondd el, hogy az Úr arra utasította a misszionáriusokat, hogy áldják meg azokat az otthonokat, amelyek befogadják őket, valamint azt is megtanította nekik, hogy miként cselekedjenek, amikor visszautasítják őket azok, akikkel megosztották az evangéliumot. (Elmagyarázhatod, hogy a por lerázása a lábról – bizonyságként azok ellen, akik elutasítják a misszionáriusokat és az ő üzenetüket – csak ritkán történik meg, olyan esetekben, amikor az Úr kifejezetten parancsot ad rá.)
Az Úr elmondja, hogyan kell támogatni azok családját, akik missziót szolgálnak
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 75-ben található második kinyilatkoztatás az elderek egy másik csoportja részére adatott. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 75:23-at, az osztály pedig keresse ki, hogy mit óhajtottak megtudni ezek az elderek.
Magyarázd el, hogy az egyház kezdeti éveiben sok olyan férfit hívtak el misszionáriusi szolgálatra, akinek felesége és gyermekei voltak, akik tőle függtek anyagilag. A misszionáriusi elhívás elfogadása nagy áldozatot követelt az egész családtól. Az elderek egyik magától értetődő aggodalma az volt, hogy mi lesz a családjukkal, ha elfogadják az elhívást, hogy otthonuktól távol prédikálják az evangéliumot.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 75:24–28-at, az osztály pedig keresse ki az Úr utasításait azon elderek számára, akikre szükség volt az evangélium prédikálásában, azonban családjuk volt, akikről gondoskodniuk kellett.
A 24. vers alapján, amikor egy férj és apa teljes idejű missziót szolgált, kinek kellett segíteni a családjáról való gondoskodásban?
A 26. versben mire szólította fel az Úr az eldereket, mit tegyenek, miután találtak olyan helyet, ahol a családjuk megkapja a szükséges támogatást?
A 28. versben mit mondott az Úr azoknak, akiknek a körülményei nem engedték meg, hogy magukra hagyják a családjukat és prédikálják az evangéliumot?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 75:29-et, az osztály pedig keresse ki, hogy milyen tanácsot adott az Úr ezen emberek mindegyikének. Elmagyarázhatod, hogy a tétlenkedő jelentése: egy olyan személy, aki nem hajlandó dolgozni.
A 29. vers melyik kifejezését használhatnánk az Úr tanácsának összegzésére, amely azon elderekre vonatkozott, akik tudtak missziót szolgálni, továbbá azokra is, akiknek otthon kellett maradniuk, hogy gondoskodjanak a családjukról? („Minden ember legyen szorgalmas, minden dologban.” Bizonyosodj meg róla, hogy a tanulók megértik, hogy ez a kifejezés mindnyájunkra vonatkozik, és hogy az Úr azt parancsolja nekünk, hogy legyünk szorgalmasak minden dologban.)
Mit jelent az, hogy „legyen szorgalmas minden dologban”? (Hogy legyünk következetesek, kitartóak, figyelmesek, és dolgozzunk keményen.)
Az Úr kijelöli az eldereket, akik misszionáriustársakként fognak szolgálni
A Tan és szövetségek 75:30–36 összegzéseként mondd el, hogy ennek a kinyilatkoztatásnak a végén az Úr további misszionáriuspárokat jelölt ki.
A lecke zárásaként kérd meg a tanulókat, írják le, mit tehetnek még ma, hogy szorgalmasabbak legyenek az Úr szolgálatában. Kérj meg egy-két tanulót, hogy osszák meg a gondolataikat és bizonyságukat a mai órán megbeszélt tantételekről.
1831. október 29-én William E. McLellin elhívást kapott, hogy missziót szolgáljon az Amerikai Egyesült Államok keleti részén, és Samuel H. Smitht hívták el misszionáriustársának (lásd T&Sz 66:5–8). William McLellin elfogadta az elhívást, de a tervezettnél korábban befejezte a misszióját, és 1831 decemberének végén visszatért az Ohio állambeli Kirtlandbe.
Ahogy azt a Tan és szövetségek 75:6–13-ban látjuk, az Úr megdorgálta William E. McLellint a zúgolódásáért, visszavonta a keleti államokba szóló elhívását és elhívta helyette Orson Hyde-ot Samuel Smith társaként. Mindezek ellenére az Úr könyörületesen egy másik elhívást adott McLellin testvérnek, hogy hirdesse az evangéliumot az Amerikai Egyesült Államok déli részén, Luke Johnson társaként. McLellin testér elfogadta a szolgálatra szólító elhívást, de nem szolgált hűséggel, és nemsokára azt állította, hogy túlságosan beteg ahhoz, hogy folytassa a misszióját. A missziója elhagyása után az Ohio állambeli Hirambe utazott, és feleségül vette Emiline Millert.
Még néhány további missziót követően, és miután egy ideig a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként is szolgált, William E. McLellint 1838. május 11-én kizárták az egyházból, miután beismerte, hogy abbahagyta az imádkozást és a parancsolatok betartását.
A por lerázása vagy letisztítása a lábról bizonyság azok ellen, akik visszautasítják az evangélium elfogadását (lásd T&Sz 24:15; 60:15; 84:92; 99:4). Joseph Fielding Smith elnök ezt a következőképpen magyarázta:
Kép
President Joseph Fielding Smith
„Amikor az Úr elküldte a tanítványait, hogy hirdessék az evangélium üzenetét, arra utasította őket, hogy rázzák le a port a lábaikról bizonyságként azok ellen, akik ellenségesek voltak velük szemben. Ehhez hasonlatosan… az Úr az elderek tudomására hozta, hogy őket is megilleti ugyanez a kiváltság. […] A lábuk megtisztítása, a rajtuk lévő por lemosása vagy letörlése által, feljegyzésre kerül a mennyben, bizonyságként a gonoszok ellen. Ezt azonban nem szabad a sérelmet okozók jelenlétében tenni, »nehogy ingereld őket, hanem titokban; és mosd meg lábad, bizonyságként ellenük az ítélet napján« [T&Sz 60:15]. Az egyház misszionáriusai, akik hűségesen szolgálnak elhívásukban, kötelezettség alatt állnak, hogy bizonyságukat tegyék mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülnek munkájuk során. Ez a bizonyság tanúságtételként fog állni az ítélet napján azok ellen, akik visszautasítják az evangélium üzenetét” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:223; lásd még a Megjegyzések és háttér-információk részt a T&Sz 24:15-höz kapcsolódóan a 31. leckében).
A por lerázása a lábukról bizonyságként szolgál azok ellen, akik teljes mértékben visszautasítják az Úr felhatalmazott szolgáit. Erre csak ritka körülmények között kerül sor, amikor az Úr azt kifejezetten megparancsolja. Ez a cselekedet az elutasításuk tanúságává válik, valamint jelzi, hogy akik prédikálták nekik az evangéliumot, többé nem felelősek értük az Úr előtt.