34. lecke: Tan és szövetségek 28

34. lecke

Tan és szövetségek 28

Bevezetés

1830-ban Joseph Smith próféta kihívással szembesült, ugyanis az egyház tagjai nem értették a kinyilatkoztatás rendjét az egyházban. Hiram Page azt állította, hogy egy különleges kő közvetítésével kap kinyilatkoztatásokat az egyház számára, néhány egyháztag pedig – köztük Oliver Cowdery is – hitt neki. Röviddel az 1830. szeptember 26-án megtartott egyházi konferenciát megelőzően az Úr olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek segítettek Oliver Cowderynek és másoknak megérteni a kinyilatkoztatás rendjét az egyházban.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 28:1–7

Az Úr kijelenti, hogy az egyház elnöke az egyetlen személy, aki kinyilatkoztatást kaphat az egyház irányítására vonatkozóan

Írd fel a táblára az utánzat szót.

Milyen példákat tudnátok mondani olyan dolgokra, amelyek csak utánzatok? (E beszélgetés részeként megmutathatsz egy olyan tárgyat, amely csak utánzat, mondjuk egy műalkotás másolatát, egy játékpénzt vagy egy műanyag gyümölcsöt.)
Miként árthat nekünk, ha tévesen valódinak vélünk valamit, ami csak utánzat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő figyelmeztetést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Az ördög minden hazugság atyja, és fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy okos utánzataival hátráltassa Isten munkáját” (A kommunikáció két csatornája. Liahóna, 2010. nov. 84.).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 28 bevezetését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan utánzatot, amelyet Sátán használt, hogy félrevezesse a korai egyház néhány tagját.

Milyen utánzatot használt Sátán, hogy félrevezesse az egyháztagokat? (Ha a tanulók nem említik a hasonlóságot Hiram köve és a Joseph Smith által olykor használt Urim és Tummim között, akkor mutass rá erre a hasonlóságra.)

Mondd el, hogy néhány egyháztag elhitte a hamis kinyilatkoztatásokat, amelyeket Sátán sugallt Hiram Page-nek. Miközben a tanulók tanulmányozzák és megbeszélik a Tan és szövetségek 28-ban található kinyilatkoztatást, buzdítsd őket, hogy keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek elkerülni, hogy Sátán utánzatai félrevezessék őket. Mondd el a nekik, hogy felírod ezeket az igazságokat a táblára, amint az óra folyamán megtalálják azokat. Javasolhatod, hogy a tanulók írják ezeket az igazságokat a szentírásuk margójára.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 28:1–4-et, az osztály pedig keresse meg, miben különböztek Oliver Cowdery egyházban betöltött feladatai Joseph Smith feladataitól.

Miben különböztek Oliver Cowdery feladatai Joseph Smithétől? (Joseph felelőssége volt, hogy parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat kapjon az egyházra vonatkozóan. Oliver feladata az volt, hogy a Vigasztaló által tanítson a Joseph által elnyert parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat illetően.)
Milyen fontos igazságot ismerhetünk meg az egyház elnökével kapcsolatban a Tan és szövetségek 28:2-ből? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Az egyház elnöke az egyetlen olyan személy, aki az egész egyházra vonatkozóan kinyilatkoztatást kaphat. Írd fel ezt a kijelentést a táblára.)
Hogyan segíthet ezen igazság ismerete, hogy elkerüljük a megtévesztést?

Miközben a tanulók megbeszélik ezeket a kérdéseket, biztosítsd őket afelől, hogy mindig megbízhatnak az egyház elnökének tanításaiban és tanácsában, mert az Úr sohasem hagyja az elnöknek, hogy félrevezessen bennünket. (Jegyezd meg, hogy ez az ígéret Wilford Woodruff elnök egyik kijelentésében található. Ezt a kijelentést a Tan és szövetségek tartalmazza, az 1. hivatalos nyilatkozat utáni kiegészítő anyagban.)

Mondd el, hogy nem sokkal azelőtt, hogy az Úr kinyilatkoztatta a Tan és szövetségek 28-ban feljegyzett igazságokat, Oliver Cowdery olyasmit tett, ami azt mutatta, hogy még nem teljesen érti a különbséget a saját egyházi feladatai és Joseph Smith egyházelnökként betöltött feladatai között. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót:

Joseph Smith a pennsylvaniai Harmonyban lakott, amikor egy levelet kapott Oliver Cowderytől, a New York-i Fayette-ből, mintegy 160 kilométernyi távolságból. Oliver azt mondta, hogy felfedezett egy hibát abban a kinyilatkoztatásban, amelyet most a Tan és szövetségek 20-nak nevezünk. Azt írta: „Isten nevében azt parancsolom neked, hogy töröld ki ezeket a szavakat.” Joseph Fayette-be utazott, ahol megtudta, hogy a Whitmer család egyetértett Oliverrel a kinyilatkoztatás feltételezett hibájával kapcsolatban. Joseph azt írta: „…komoly munka és kitartás kellett ahhoz, hogy mindegyiküket meggyőzzem arról, hogy higgadtan érveljenek a témával kapcsolatban.” Végül a Prófétának „sikerült nemcsak a Whitmer családot, hanem Oliver Cowderyt is rávezetn[ie] arra, hogy elismerjék tévedésüket” (Histories, Volume 1: 1832–1844, vol. 1 of the Histories series of The Joseph Smith Papers [2012], 426; see also pages 424–25).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 28:6–7-et, és keressék meg, milyen iránymutatást adott az Úr Oliver Cowderynek.

Mit tanított az Úr Oliver Cowderynek? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő tant a táblára: Jézus Krisztus egyházában az egyének nem kapnak kinyilatkoztatást a felettük elnöklők irányítására.)
Hogyan kapcsolódik ez az igazság az imént olvasott beszámolóhoz?
Hogyan segíthet nekünk napjainkban ez az igazság?

Tan és szövetségek 28:8–10

Az Úr elhívja Oliver Cowderyt, hogy prédikálja az evangéliumot a lámánitáknak

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 28:8–10-et, az osztály pedig keresse meg, mire hívta el az Úr Oliver Cowderyt.

Mire hívta el az Úr Olivert? (Hogy prédikálja az evangéliumot a lámániták között.)
Mit tanulhatunk a személyes kinyilatkoztatásról a Tan és szövetségek 28:8-ból? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő tantételt a táblára: Kaphatunk kinyilatkoztatást a saját javunkra, illetve segítségül a kapott elhívásainkhoz és megbízásainkhoz.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Jogunkban áll személyes kinyilatkoztatást kapni. Ha azonban nem választottak el bennünket valamilyen elnöklő hivatalba, akkor nem kapunk kinyilatkoztatást azzal kapcsolatosan, hogy másoknak mit kell tenniük. […]

Egy szokatlan lelki élményt nem szabad mások irányítására szólító személyes felhívásnak tekintenünk. Meggyőződésem, hogy a különleges, szent természetű élmények személyesek és az embernek magának kell megtartania azokat” (“Revelation in a Changing World,” Ensign, Nov. 1989, 14–15).

Az óra előtt írd fel a következő szerepköröket és elhívásokat külön kis papírlapokra: szülő, általános felhatalmazott, püspök, misszionárius, vasárnapi iskolai tanító, Udvarhölgy elnök, házitanító, látogatótanító. Tedd a papírokat egy tálba.

Kérd meg a tanulókat, hogy egyenként húzzanak egyet a tálban lévő papírok közül, és olvassák fel az osztálynak, mi áll rajtuk. Amikor egy-egy papírt felolvasnak, kérd meg a tanulókat, hogy mondjanak ötleteket arra, milyen típusú kinyilatkoztatást kaphat valaki segítségképpen az adott szerepkör vagy elhívás betöltéséhez.

Megkérheted a tanulókat, hogy osszák meg élményeiket, amikor kinyilatkoztatást kaptak valamilyen megbízás vagy feladat során. Te is megoszthatod egy élményedet, melynek során kinyilatkoztatást kaptál, hogy az segítsen egy elhívásban vagy megbízásban. Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.

Buzdítsd a tanulókat, hogy imádkozzanak kinyilatkoztatásért, amely segítheti őket a személyes életükben, valamint az egyházi elhívásaikban és megbízásaikban. Arra is biztasd őket, hogy imádkozzanak azért, hogy az egyházi vezetők megáldassanak egészséggel és biztonsággal, valamint azzal a sugalmazással, amelyre a feladataik betöltéséhez szükségük van.

Tan és szövetségek 28:11–16

Az Úr arra utasítja Oliver Cowderyt, hogy igazítsa helyre Hiram Page-et, és segítsen rendbe szedni az egyházat

Emlékeztesd a tanulókat a hamis kinyilatkoztatásokra, melyeket Hiram Page tárt néhány egyháztag elé. Kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 28:11–14-et, és keressék meg, mire utasította az Úr Oliver Cowderyt, hogy segítsen megoldani ezt a nehézséget.

Mit parancsolt az Úr Olivernek, mit tegyen, hogy segítsen megoldani a problémát Hiram Page-dzsel?
Mit tanulhatunk ezekből a versekből az egyházi vezetők feladatairól? (A tanulók több tantételt is felvethetnek, de mindenképp hangsúlyozzátok ki a következőt: Az egyházi vezetők feladata, hogy helyreigazítsák azokat, akik másokat félrevezetnek. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Mit tanulhatunk a Tan és szövetségek 28:13-ból arról, hogy miként vezeti az Úr az egyházát? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Jézus Krisztus egyházában mindennek rendben kell történnie. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Mondd el, hogy az egyik módja annak, ahogyan „rendben és közös megegyezéssel” teszünk valamit az, hogy nyilvánosan támogatunk egyéneket egyházi elhívásokban.

Szerintetek miért fontos, hogy nyilvánosan támogassuk az egyéneket az elhívásaikban?

Hogy segíts az osztálynak megérteni, hogyan biztosítja a rendet a közös megegyezés, és miként nyújt védelmet az egyház részére, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Packer elnöktől:

„Az egyházban a kinyilatkoztatás azokhoz érkezik, akiket megfelelő módon elhívtak, támogattak, elrendeltek vagy elválasztottak. Egy püspök például nem kap semmiféle kinyilatkoztatást egy szomszédos egyházközségre vonatkozóan, mert az nem az ő hatáskörébe tartozik.

Olykor felbukkan valaki, aki azt állítja, hogy felhatalmazást kapott arra, hogy tanítson vagy áldást adjon anélkül, hogy elhívták vagy elválasztották volna. […]

Éppen ezért védik olyan gondosan az egyházban az egyes hivatalokba elhívottak támogatásának folyamatát – hogy mindenki tudhassa, kinek van felhatalmazása a tanításra és az áldásadásra” (“Revelation in a Changing World,” 15).

Packer elnök szerint miért támogatjuk nyilvánosan azokat, akik egyházi elhívásokat kapnak?
Miután felemeljük a kezünket annak kijelentéseként, hogy támogatni fogjuk az embereket az elhívásaikban, mit kell tennünk ahhoz, hogy valóban támogassuk is őket?

Hogy segíts a tanulóknak a mai leckében tanult tantételek alkalmazásában, olvasd fel a következő helyzeteket, és kérdezd meg őket, hogy miként reagálnának ezekre:

Elektronikus üzenetet kaptok, amelyről azt állítják, hogy új kinyilatkoztatás. Olyan tanításokat tartalmaz, amelyek nincsenek összhangban sem a szentírásokkal, sem az élő próféták szavaival.
Észreveszitek, hogy az egyházközségetek egyik tagja tantételek szempontjából helytelen kijelentést tesz, amikor az úrvacsorai gyűlés során bizonyságot tesz. Aggódtok amiatt, hogy ha az üzenetet valaki tévedésből igaznak véli, akkor esetleg káros hatással lehet másokra. Kinek kell kijavítania a tévesen beszélő egyháztagot?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 28:15–16-ot, az osztály pedig keresse meg az Úr Oliver Cowderynek adott utolsó tanácsát ebben a kinyilatkoztatásban.

Mondd el, hogy miután Joseph Smith megkapta ezt a kinyilatkoztatást, konferenciát hívott össze, és rendet teremtett az egyházban. A konferencián „Page testvér és az egész egyház is, akik jelen voltak, elhatárolódott a nevezett kőtől és minden hozzá kapcsolódó dologtól” (Histories, Volume 1: 1832–1844, 452). A lecke zárásaként tegyél bizonyságot a megtárgyalt igazságokról, és arról, milyen értékes segítséget nyújtanak nekünk abban, hogy elkerüljük a félrevezetést.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 28:1–4. Oliver Cowdery feladatai

Az Úr a Tan és szövetségek 28:1–4-ben felsoroltakon kívül is adott feladatokat Oliver Cowderynek. Oliver Cowdery és Joseph Smith viselték a kulcsokat a Mormon könyve fordításának ajándékához (lásd T&Sz 6:25–28). Oliver Jézus Krisztus apostolaként és az egyház második eldereként is szolgált (lásd T&Sz 20:3).

Tan és szövetségek 28:1–2, 8. Személyes kinyilatkoztatás és az Úr prófétáján keresztül érkező kinyilatkoztatás

Egy Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatásban az Úr azt mondta Oliver Cowderynek, hogy kizárólag az egyház elnöke kaphat parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat az egész egyház számára (lásd T&Sz 28:1–2). Az Úr azt is elmondta, hogy Oliver Cowdery is „[kap] majd kinyilatkoztatásokat” konkrét feladataira vonatkozóan (lásd T&Sz 28:8). Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a személyes kinyilatkoztatás és a papsági vezetőkön keresztül érkező kinyilatkoztatás közötti egyensúlyról tanított:

„Mennyei Atyánk kétfajta csatornát adott gyermekeinek a Vele való kommunikációhoz – az egyiket nevezhetjük személyes csatornának, a másikat pedig papsági csatornának. Mindegyikőnknek meg kell értenie e két alapvető kommunikációs csatorna mibenlétét, és követnie kell ezek iránymutatását. […]

[A] maga teljességében a személyes csatorna nem működhet a papsági csatornától függetlenül. A Szentlélek ajándékát – azaz Isten és az ember közötti kommunikációs eszközt – papsági felhatalmazás által, a papsági kulcsokkal rendelkező személyek felhatalmazása szerint ruházzák ránk. […]

Azok között, akik megszegik Isten parancsolatait, vagy nem engedelmeskednek a papsági vezetőik tanácsának, sajnos elég gyakran előfordul, hogy kijelentik, Isten kinyilatkoztatta számukra, hogy felmentést kaptak néhány parancsolat betartása vagy bizonyos tanácsok követése alól. Ezek az emberek lehet, hogy kapnak kinyilatkoztatást vagy sugalmazást, de az nem abból a forrásból ered, melyre ők gondolnak. Az ördög minden hazugság atyja, és fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy okos utánzataival hátráltassa Isten munkáját” (A kommunikáció két csatornája. Liahóna, 2010. nov. 83–84.).

Tan és szövetségek 28:2. Az egyház elnökének szerepköre

James E. Faust elnök az Első Elnökségből bizonyságot tett arról, hogy az egyház elnöke az egyetlen személy, aki az egész egyházra vonatkozóan kinyilatkoztatást kaphat. Elmagyarázta azt is, hogy ez miként biztosít rendet és védelmet az utolsó napi szentek számára:

„Néhányan azt állítják, hogy magasabb lelki ajándékokkal vagy felhatalmazással rendelkeznek az egyház felállított papsági felhatalmazásán kívül. Azt mondják, hogy hisznek az evangélium tantételeiben és szertartásaiban, és elfogadják az egyház elnökét mint annak jogi képviselőjét, de azt állítják, hogy magasabb renddel bírnak, amellyel az elnök nem rendelkezik. Ezt gyakran azért teszik, hogy olyan tevékenységet igazoljanak, amely nem áll összhangban az egyház tanaival. Nem lehet azonban magasabb rend, mivel az egyház elnöke mind viseli, mind pedig gyakorolja Isten földi királyságának összes kulcsát. Az Úr azt mondta az egyház elnökéről, hogy »senki más nem jelöltetik ki [a parancsolatok és kinyilatkoztatások elnyerésére], hacsak nem őáltala« [T&Sz 43:4].

[…] A folyamatos kinyilatkoztatás és vezetés az egyház számára az egyház elnökén keresztül érkezik, ő pedig sohasem vezeti tévútra a szenteket” (“The Prophetic Voice,” Ensign, May 1996, 6–7).

Tan és szövetségek 28:6. „…ne parancsolj annak, aki feletted van”

Joseph Smith próféta azt tanította, hogy senki sem kap kinyilatkoztatást arra, hogy olyasvalakit irányítson, aki felette elnököl az egyházban:

„Isten rendjének ellentmond az, hogy bármely egyháztag, vagy bárki más utasításokat kapjon egy nála magasabb felhatalmazással bíró személy részére” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 205.).

Tan és szövetségek 28:8–10. A lámániták

A lámániták kifejezés egy népcsoportra utal a Mormon könyvében, akik közül sokan Lámán – Lehi legidősebb fia – leszármazottai voltak. Az, hogy az Úr a lámániták kifejezést használja a Tan és szövetségek 28:9-ben azt jelzi, hogy Lehi leszármazottai azon indiánok között voltak, akik akkoriban az Egyesült Államok nyugati határvidékének tartott területen éltek. 1830 májusában az Egyesült Államok kongresszusa elfogadta az Indian Removal Bill [Indián-kitelepítési határozat] nevű törvényjavaslatot, amely minden indiánt arra kötelezett, hogy a szövetséges Indian Territory [Indián terület] néven ismert helyre költözzön, Missouri államtól nyugatra. Így tehát Oliver Cowdery és társai Nyugat-Missouriba utaztak „a lámániták melletti határvidék[re]” (T&Sz 28:9), hogy tanítsák az evangéliumot az indiánoknak.

A Mormon könyve nem tesz olyan kijelentést, hogy az indiánok kizárólag Lehi családjából származnak. Anthony W. Ivins elnök az Első Elnökségből azt mondta:

„Óvatosnak kell lennünk az általunk levont következtetésekkel. A Mormon könyve három különálló népcsoport történetét tanítja…, akik az Óvilágból jöttek erre a kontinensre. Nem mondja, hogy nem járt itt előttük senki. Nem mondja, hogy nem jöttek utánuk más népek. Tehát, ha a felfedezések származásbeli különbségeket sugallnak, az nagyon könnyen és ésszerűen megmagyarázható, mivel hisszük, hogy más népek is jöttek erre a kontinensre” (in Conference Report, Apr. 1929, 15).

Tan és szövetségek 28:11. „…azok a dolgok, amiket arról a kőről leírt, nem tőlem valók”

New York állam északnyugati részén az 1800-as évek elején sokan hittek abban, hogy emberek természetfeletti tudásra tehetnek szert különféle eszközökön keresztül, mint például egy kő vagy varázsvessző. Hiram Page azt állította, hogy szavak jelennek meg a birtokában lévő kövön. Azt mondta, hogy amint lediktálta a szavakat és azokat papírra vetették, eltűntek a kőről, és új szavak jelentek meg helyettük (lásd Documents: Volume 1: July 1828-June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 184). Az Úr elutasította Hiram Page hamis kinyilatkoztatásait. Az Urim és Tummimon kívül a Mormon könyve egy részének fordításához Joseph talán még egy látókövet is használt, amelyet ifjúkorában talált. Számos elmélet létezik arról, hogy a Próféta miként használta az Urim és Tummimot a Mormon könyve fordítása során, valamint a fordítás folyamatának egyéb részleteiről is. Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azonban kijelentette, hogy „egyszerűen nem ismerjük a részleteket” (“By the Gift and Power of God,” Ensign, Jan. 1997, 39). Az egyik nagyon fontos különbség Joseph Smith és Hiram Page között az, hogy Isten elhívta Joseph Smitht a fordítás munkájának elvégzésére és arra, hogy kinyilatkoztatásokat kapjon az egyház számára (lásd T&Sz 21:1–6). Ezzel szemben az Úr egyértelműen kijelentette, hogy Sátán tévesztette meg Hiram Page-et és azokat, akik hittek az általa diktált szavakban (lásd T&Sz 28:11).

James E. Faust elnök az Első Elnökségből figyelmeztetett bennünket, hogy kerüljük az olyan tevékenységeket, amelyek bevonzhatják Sátán hatását az életünkbe:

„Sátán nem megvilágosító alany. Én a nagy utánzónak tartom. […]

Nem jó gyakorlat, ha valakit a Sátán és az ő rejtelmei felcsigáznak. Semmi jó sem származik abból, ha közel kerülünk a gonoszhoz. Aki a tűzzel játszik, könnyen megégeti magát. […] Az egyetlen biztonságos út az, ha jó messze maradunk tőle és minden gonosz tevékenységétől vagy gyalázatos gyakorlatától. A sátánizmus, a varázslás, a boszorkányság, a voodooizmus, a bűbáj, a fekete mágia és a démonizmus minden más formájának gonoszságát mindig kerülni kell” (“The Forces That Will Save Us,” Ensign, Jan. 2007, 5).