A tanuló szerepe

Bevezetés

E lecke célja az, hogy segítsen a tanulóknak megtanulni, miként tölthetik be szerepüket az evangéliumi tanulásban. Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt mondta: „A valódi megtérés azon múlik, hogy a tanuló szabadon kutasson hittel és nagy erőfeszítéssel” (“We Must Raise Our Sights” [address to CES religious educators, Aug. 14, 2001], 4, LDS.org). Miközben segítesz a tanulóknak betölteni a szerepüket a tanulási folyamatban, ők megtanulják, hogyan kapjanak személyes kinyilatkoztatást és mélyítsék el az Úrhoz történő megtérésüket. Lehet, hogy időnként át kell majd nézned az ebben a leckében tanított tantételeket, hogy emlékeztetni tudd a tanulókat az evangéliumi tanulásban betöltött felelősségükre.

Javaslatok a tanításhoz

Az oktató, a tanuló és a Szentlélek szerepe az evangéliumi tanulásban

Hozz valamilyen ételt vagy italt az órára (például egy gyümölcsöt, egy szelet kenyeret vagy egy pohár vizet). Kérj meg két tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé. Kérd meg az egyiküket, hogy harapjon egyet az ételbe vagy kortyoljon bele az italba. Ezután magyarázza el az étel (vagy ital) ízét a másik tanulónak. Kérd meg, hogy olyan részletességgel magyarázzon, hogy azzal kielégítse a másik tanuló éhségét vagy szomját. Ezután tedd fel a következő kérdéseket a második tanulónak:

Mennyire vált hasznodra az az étel (vagy ital), amelyről a másik tanuló beszámolt neked?
Mennyire csillapította az éhségedet (vagy szomjadat) a tanuló leírása?
Mit kell tenned, hogy erőt adjon vagy hasznodra váljon ez az étel (vagy ital)?

Kérdezd meg az osztálytól, hogy ez a példa, amely a testünk fizikai szükségleteinek kielégítéséről szólt, miként vonatkozik azon felelősségünkre, hogy tanuljunk és fejlődjünk lelkileg.

Mutass rá, hogy néhány ember úgy véli, az evangéliumi tanulás felelőssége kizárólag az oktatóé, mindazonáltal az étel vagy az ital példájához hasonlóan senki sem képes a lelki igazságokat beleültetni másokba. Mindannyian magunknak kell megtanulnunk és alkalmaznunk az evangéliumi igazságokat, hogy lelki erőre és növekedésre tehessünk szert.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:118-at. Buzdítsd az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek az evangéliumi tanulásban való felelősségünkről szólnak.

Mely szavak vagy kifejezések szólnak az evangéliumi tanulásban betöltött felelősségünkről? („Keressetek szorgalmasan”; „tanítsátok egymásnak”; „törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is”. Megkérheted az egyik tanulót, hogy írja fel ezeket a kifejezéseket a táblára, miközben a többiek felsorolják őket.)
Tudjuk, mit jelent „tanulmányozás által” törekedni a tanulásra. Szerintetek mit jelent „hit által” törekedni a tanulásra?

Hogy segíthess a tanulóknak jobban megérteni ezt a kifejezést, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Ha lehet, minden tanulónak adj egy példányt az idézetből, vagy az óra kezdete előtt írd fel a táblára. Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek segítenek nekik megérteni az Úr azon parancsolatát, hogy hit által törekedjenek a tanulásra.

„A hit általi tanulás lelki, szellemi és fizikai erőfeszítést kíván, és nem csupán tétlen befogadást. […]

A tanulóknak hitet kell gyakorolniuk és cselekedniük kell ahhoz, hogy saját tudást szerezzenek” (“Seek Learning by Faith” [address to CES religious educators, Feb. 3, 2006], 3, LDS.org).

Írd fel a táblára a következő kijelentést: A lelki tanulás megköveteli, hogy…

Kérd meg a tanulókat, hogy a fenti mondat kiegészítéséhez használják fel Bednar elder magyarázatát, valamint mindazt, amit a tanulói felelősségünkről tanultak. Lehetséges válaszok lehetnek a következők: A lelki tanulás erőfeszítést igényel részünkről. A lelki tanulás megköveteli, hogy gyakoroljuk a hitet és cselekedjünk.

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen hatással lehet a személyes erőfeszítés a lelki tanulásukra, rajzold fel a kapcsolódó ábrát a táblára. Magyarázd el, hogy a Tan és szövetségek 50-ben az Úr segít jobban megértenünk, hogy mi a szerepünk az evangélium tanulásában. Ehhez először elmagyarázza az oktató és a Szentlélek szerepét az evangéliumi tanulásban.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 50:13–14-et. Mielőtt elkezdene olvasni, magyarázd el, hogy ezek a versek azon korai szenteknek adattak, akiket elrendeltek, hogy másoknak tanítsák az evangéliumot. Kérd meg az osztály egyik felét, hogy keressék ki azokat a szavakat, amelyek az oktató felelősségeiről szólnak, az osztály másik felét pedig arra, hogy keressék ki azokat a szavakat, amelyek a Lélek felelősségeiről szólnak.

E versek szerint mi az oktató felelőssége? (Hogy a Lélek által prédikálja az evangéliumot. Kérd meg az egyik tanulót, hogy írja fel a táblán lévő ábrába a Lélek által prédikálni kifejezést az Oktató alá.)
Mi a Lélek, vagyis a Vigasztaló felelőssége? (Hogy az igazságot tanítsa. Kérd meg az egyik tanulót, hogy írja bele az ábrába az igazságot tanítani kifejezést a Szentlélek alá.)

Írd fel a következő igazságot a táblára: A Szentlélek az igazi tanító. Mondd el, hogy bár az oktató, a misszionárius vagy az egyházi vezető felelőssége, hogy a Lélek által prédikálja az evangéliumot, a Szentlélek az, aki kinyilatkoztat, megvilágosít és elviszi az evangélium igazságát a szívünkhöz.

Milyen alkalmakkor érezted már, hogy a Lélek tanít téged?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 50:19–21-et. Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat, amelyek a tanuló felelősségét írják le.

E versek szerint mi a tanuló felelőssége? (Hogy a Lélek által fogadja be az igazság szavát. Kérd meg az egyik tanulót, hogy írja fel a táblán lévő ábrába a Lélek által befogadni kifejezést a Tanuló alá.)

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, mit jelent a Lélek által befogadni valamit, kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el, mit várnak el attól, akinek egy labdát rúgnak vagy dobnak.

Mit kell tennie ahhoz, hogy fogadja a labdát? (Fel kell emelnie a kezét és el kell kapnia a labdát.) Hogyan hasonlít ez ahhoz az erőfeszítéshez, amelyet a tanulónak kell tennie annak érdekében, hogy a Lélek által befogadja az igazság szavát? (Ahhoz hogy valaki fogadja a labdát, fel kell készülnie, hogy elkapja azt. Hasonlóképpen nekünk is fel kell készülnünk a szívünkben és az elménkben, hogy befogadjuk az igazságot a Lélek által.)

Kérd meg a tanulókat, hogy magukban tanulmányozzák a Tan és szövetségek 50:22-t, és keressék ki, mi történik, amikor megtesszük ezt az erőfeszítést azért, hogy befogadjuk az evangéliumot és hit által tanuljunk. Mielőtt a tanulók hozzáfognak az olvasáshoz, magyarázd el, hogy az épül szó azt jelenti, hogy valakit valami lelkileg felemel.

E vers szerint milyen áldásokat kapnak az oktatók és a tanulók a Lélektől, ha eleget tesznek felelősségeiknek az evangéliumi tanítás és tanulás során? (Megértés, épülés és öröm.)

Mondd el a tanulóknak, hogy Richard G. Scott elder bizonyságot tett arról, hogy milyen kapcsolat van a tanulók szerepeinek betöltése, illetve a Lélek azon lehetősége között, hogy tanítson és bizonyságot tegyen. Ha lehetséges, ossz ki a tanulóknak egy-egy példányt a következő kijelentésből. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki azokat a kifejezéseket, amelyek megmagyarázzák, milyen hatással van a tanuló erőfeszítése a Szentlélek azon lehetőségére, hogy tanítson.

„[A tanuló] azon döntése, hogy részt vesz [az órán], az önrendelkezés gyakorlása, ami segít a Szentléleknek abban, hogy személyre szabott üzenetet kommunikáljon az egyéni szükségleteinek megfelelően. A részvétel légkörének megteremtése fokozza annak valószínűségét, hogy a Lélek fontosabb leckéket tanítson, mint amilyeneket [az oktatók] közvetíthet[nek]” (“To Learn and to Teach More Effectively” [BYU Campus Education Week devotional, Aug. 21, 2007], 4–5, speeches.byu.edu).

Scott elder kijelentése szerint hogyan hívhatjuk meg a Szent Lelket, hogy tanítson minket?

Kérd meg a tanulókat, hogy foglalják össze, hogy saját tanulói erőfeszítéseik miként befolyásolják a Szentlélek azon lehetőségét, hogy tanítsa őket. A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha az önrendelkezésünket gyakorolva részt veszünk a tanulási folyamatban, akkor meghívjuk a Lelket, hogy tanítson és bizonyságot tegyen az igazságról. Írd fel ezt a tantételt a táblára, a korábban meghatározott tantételek alá.

Hogy bemutasd valakinek a példáját, aki az önrendelkezését gyakorolva tanulmányozás és hit által is tanult, kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el Joseph Smith beszámolóján az első látomásról. A tanulók alkossanak párokat, és mindegyik párnak jelölj ki egyet vagy többet a következő versekből: Joseph Smith története 1:8, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 18. (Ezeket a verseket fel is írhatod a táblára.) A tanulók olvassák el a számukra kijelölt verseket, és beszéljék meg a következő kérdést:

Milyen erőfeszítést tett Joseph annak érdekében, hogy lelki igazságokat tanuljon?

Miután elegendő időt kaptak a feladatra, mindegyik páros emeljen ki olyan kifejezéseket a számukra kijelölt versekből, amelyek Joseph erőfeszítését írják le.

Tedd bizonyságodat, hogy Joseph arra irányuló hajlandósága, hogy tanulmányozza Isten szavát és hittel cselekedjen a tanultak szerint, nagyobb tudást eredményezett – olyan áldást, amelyben mindannyiunknak része lehet. Kérd meg a tanulókat, hogy magukban tanulmányozzák a Joseph Smith története 1:20-at, és keressék ki, mit mondott Joseph az édesanyjának, amikor az első látomás után hazatért.

Joseph édesanyjának tett kijelentésében mely kifejezés tükrözi azt, hogy megtudta az igazságot? („Megtudtam”.)

Kérd meg a tanulókat, hogy mondjanak egy tantételt, amelyet Joseph élményéből tanulhatunk. Buzdítsd őket, hogy a kijelentésüket „Ha…, akkor…” mondatba foglalják. A tanulók például a következőképpen is kijelenthetik e tantételt: Ha szorgalmasan tanulmányozzuk Isten szavát és hittel cselekszünk a szerint, akkor mi magunk is megtudhatjuk az evangélium igazságait. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják bele a szentírásukba ezt a tantételt a saját szavaikkal a Joseph Smith története 1:20 mellé.)

Utalj vissza az óra eleji tevékenységre az étellel vagy itallal. Emlékeztesd a tanulókat, hogy a fizikai táplálék magunkhoz vétele erőfeszítést kíván a részünkről, és csak akkor válik hasznunkra az étel vagy ital, ha mi magunk eszünk vagy iszunk belőle. Tedd bizonyságodat, hogy ugyanez igaz lelki értelemben is: az evangélium csak akkor tud a szívünkbe jutni és a részünkké válni, ha erőfeszítést teszünk azért, hogy megtanuljuk az evangélium igazságait, és alkalmazzuk azokat az életünkben.

Mit fogtok megtenni az idén azért, hogy meghívjátok a Lelket, hogy tanítson benneteket és elvigye az evangélium igazságait a szívetekbe? (A válaszok között lehetnek: eljárnak az egyházi gyűlésekre és órákra, beleértve az ifjúsági hitoktatást; tevékenyen részt vesznek a gyűléseken és az órákon azáltal, hogy éneklik a himnuszokat, bejelölik a szentírásverseket, leírják a meglátásaikat, válaszolnak a kérdésekre, megosztják az élményeiket és a bizonyságukat, és tanítanak másokat; részt vesznek a családi esteken és a családi szentírás-tanulmányozáson; naponta tanulmányozzák a szentírásokat és imádkoznak; és alkalmazzák az evangéliumi tantételeket az életükben. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy vagy több célt.)

Zárásként kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el az evangéliumról való bizonyságukon, és hogy miről tudták már meg, hogy igaz. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, hogy az evangélium tanulására irányuló személyes erőfeszítéseik milyen hatással voltak a bizonyságukra és az Úrral való kapcsolatukra. Tedd bizonyságodat arról az erőről és útmutatásról, melyet az Úrtól kaphatunk, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megtanuljuk és alkalmazzuk az evangélium tantételeit.

Megjegyzések és háttér-információk

A tanulók meg tudják hívni a Szentlelket, hogy megerősítse az általuk tanultakat

David A. Bednar elder bizonyságot tett arról, hogy milyen kapcsolat van a tanulók szerepeinek betöltése, illetve a Lélek azon lehetősége között, hogy tanítson és bizonyságot tegyen:

„Egy tanuló, aki önrendelkezést gyakorol azáltal, hogy a helyes tantételek szerint cselekszik, az kitárja a szívét a Szentlélek és az ő tanításai előtt, és meghívja az Ő tanítását, bizonyságtévő hatalmát és megerősítő tanúságát. […] Hittől vezérelt tetteink őszinteségével és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandóak vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szentlélektől” (“Seek Learning by Faith” [address to CES religious educators, Feb. 3, 2006], 3, LDS.org).

A napi szentírás-tanulmányozás fontossága

A Hűek a hithez a következőket jelenti ki a napi szentírás-tanulmányozás fontosságáról:

„Az utolsó napi prófétáink azt tanácsolják nekünk, hogy mindennap tanulmányozzuk a szentírásokat, egyedül és családunkkal egyaránt. Úgy buzdítanak minket, ahogy Nefi is buzdította testvéreit, hogy vonatkoztassuk a szentírásokat magunkra, megkeresve azokat a módokat, ahogy a régi idők szent beszámolóit mai életünkre vonatkoztathatjuk (lásd 1 Nefi 19:23–24). Arra biztatnak minket, hogy »tudakozz[uk] a szentírásokat« (János 5:39), és »lakmározz[unk] Krisztus szavain« (2 Nefi 32:3).

Nagy hasznodra lesz e tanács követése. A napi, tartalmas szentírás-tanulmányozás segít fogékonynak lenned a Szentlélek sugalmazására. Építi a hitedet, megerősít a kísértésekkel szemben, és segít közelebb kerülnöd a Mennyei Atyádhoz és Szeretett Fiához.

Készíts tervet a személyes szentírás-tanulmányozásodhoz! Vedd fontolóra, hogy mindennap elkülönítesz egy bizonyos időt a szentírások tanulmányozására! Az alatt az idő alatt olvass figyelmesen, gondosan ügyelve a Lélek sugalmazásaira! Kérd meg a Mennyei Atyádat, hogy segítsen megtudnod, mit szeretne, hogy megtanulj és tegyél!

Életed során folyamatosan olvasd a szentírásokat, különösen a Mormon könyvét! Újra meg újra fel fogod fedezni a szentírásokban rejlő kincseket, új jelentéstartalomra és alkalmazási lehetőségre lelve bennük, miközben életed különböző szakaszaiban tanulmányozod azokat” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 178–179.).

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből azt mondta:

„Ha hétköznapivá válik az, ahogyan a szentírásokat tanulmányozzuk, akkor hétköznapivá válnak az imáink is.

Talán még mindig fogunk imádkozni, de imáink egyre sablonosabbak és mechanikusabbak, szándék nélküliek lesznek. Szívünk nem irányulhat olyan Isten felé, akit nem is ismerünk, a szentírások és az élő próféták szavai pedig segítenek nekünk megismerni Őt” (lásd Az ima. Liahóna, 2002. jan. 18.).