146. lecke: Utódlás az elnökségben

146. lecke

Utódlás az elnökségben

Bevezetés

Joseph Smith próféta és fivére, Hyrum 1844. június 27-i vértanúhalála után néhányan tanácstalanok voltak annak kérdésében, hogy most ki fogja vezetni Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Azonban a Próféta már halála előtt előkészítette a vezetés átadását azzal, hogy a papság minden kulcsát és hatalmát ráruházta a Tizenkét Apostol Kvórumára. Amikor Brigham Young, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke volt, 1844. augusztus 8-án szólt a szentekhez, sok egyháztag lelki tanúbizonyságot kapott arról, hogy Isten őt hívta el és készítette fel az egyház vezetésére.

Javaslatok a tanításhoz

Joseph és Hyrum Smith vértanúhalála után néhányan azt állítják, hogy joguk van az egyház vezetésére

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Ha meghal az egyház jelenlegi elnöke, akkor ki lesz az egyház következő elnöke? Hogyan kerül sor a kiválasztására?

Hogyan kapja meg az egyház elnöke az egyház feletti elnökléshez szükséges papsági felhatalmazást?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan válaszolnák meg a táblán lévő kérdéseket. Biztasd őket, hogy keressenek választ e kérdésekre, miközben az egyház vezetőségében beálló azon változásról tanulnak, melyre Joseph Smith próféta és fivére, Hyrum halála után került sor.

Mondd el, hogy a szentek mély szomorúságot éreztek, amikor Joseph és Hyrum Smith vértanúhalált halt. Néhányan tanácstalanok voltak annak kérdésében, hogy most ki fogja vezetni az egyházat. Voltak, akik értették, hogy az egyház elnöke hiányában a vezetés joga a Tizenkét Apostol Kvórumára szállt, néhányan azonban hamisan azt állították, hogy nekik van joguk az egyház vezetésére. Ezek között volt Sidney Rigdon és James Strang is.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő három bekezdést. Az osztály figyelje meg, miért gondolta Sidney Rigdon, aki sok éven át előkelő helyen álló vezető volt az egyházban, hogy neki kellene vezetnie az egyházat.

„Sidney Rigdon, első tanácsos az Első Elnökségben, a Pennsylvania állambeli Pittsburghből érkezett [Nauvooba] 1844. augusztus 3-án. Egy évvel a történtek előtt olyan [irányba] kezdett el haladni, mely ellentétes volt [Joseph Smith próféta] tanácsával, és [elidegenedett] az egyháztól. Visszautasította, hogy találkozzon a Tizenkettek akkor [már] Nauvooban tartózkodó három tagjával, ehelyett a szentek egy népes csoportjához szólt, [akik] a vasárnapi istentiszteletre gyűlt[ek] össze” (Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának rövid története [1996]. 66.).

Sidney Rigdon különleges gyűlést hívott össze keddre, augusztus 6-ra, hogy az egyház tagjai gyámot válasszanak az egyház részére. Úgy tűnt, mintha Sidney Rigdon azért próbálná megtartani ezt a gyűlést, hogy az egyház tagjai még azt megelőzően megerősíthessék őt pozíciójában az egyház gyámjaként, mielőtt a tizenkét apostol közül mindenki visszatérhetne az Egyesült Államok keleti részén szolgált missziójából. Voltak olyan egyházi vezetők, akik úgy érezték, hogy Rigdon testvér talán azon mesterkedik, hogy „kihasználja a szentek helyzetét” (History of the Church, 7:225). Szerencsére Willard Richards elder és Parley P. Pratt elder erőfeszítéseinek köszönhetően a gyűlés átkerült csütörtökre, 1844. augusztus 8-ra, amikorra már az apostolok nagy része visszaérkezett Nauvooba.

Sidney Rigdon azt állította, hogy mivel korábban már el lett híva és rendelve Joseph Smith szószólójává (lásd T&Sz 100:9), az ő feladata „meggyőződni arról, hogy az egyház irányítása megfelelőképpen történik” (History of the Church, 7:229). Azt is állította, hogy neki kell „az emberek gyámjának lennie”, és hogy ezt a feladatot betöltve azt teszi, amit Isten megparancsolt neki (lásd History of the Church, 7:230).

Ha ekkor Nauvooban lettetek volna, mit gondoltatok volna Sidney Rigdon állításairól? Milyen kételyek merültek volna fel bennetek Rigdon testvérrel kapcsolatban?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig figyelje meg, miért mondta James Strang, hogy neki kellene vezetnie az egyházat.

James Strang, aki 1844 februárjában keresztelkedett meg, 1844 tavaszán épp lehetséges helyet keresett a szentek számára Wisconsin államban. A vértanúhalál után James Strang azt állította, hogy egy Joseph Smithtől érkező levélben a Próféta azt írta neki, hogy ő lett kijelölve Joseph utódjaként. Úgy tűnt, hogy James Strang levelén, melyet megmutatott az egyház tagjainak, Joseph Smith aláírása áll. James Strang azt állította, hogy ő a következő próféta, és ezt az álláspontját 1844. augusztus 5-én be is jelentette az egyház egy Michigan állambeli konferenciáján.

Ha ekkor Michiganben lettetek volna a szentekkel, vajon mit találtatok volna meggyőzőnek James Strang állításaiból? Milyen kételyek merültek volna fel bennetek az állításaival kapcsolatban?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő öt bekezdést. Az osztály figyelje meg, mit mondott Brigham Young a többi papsági vezetőnek, a Tizenkét Apostol Kvórumának Nauvooban lévő tagjait is beleértve ebbe, kinek kell vezetnie az egyházat.

John Taylor, Willard Richards és Parley P. Pratt elderek már Nauvooban voltak, amikor Sidney Rigdon megérkezett. A többi apostol Brigham Younggal egyetemben 1844. augusztus 6-án este ért vissza Nauvooba. Másnap, augusztus 7-én, John Taylor otthonában az apostolok tanácskozást tartottak. Később, a délután folyamán összegyűlt a tizenkét apostol, a főtanács, valamint a főpapok. Young elnök arra kérte Sidney Rigdont, hogy mondja el, mit üzen a szenteknek. Sidney Rigdon merészen kijelentette, hogy látomást látott, és senki emberfia nem lehet Joseph Smith utódja az egyház elnökeként. Azután indítványozta, hogy jelöljék ki őt az emberek gyámjának.

Miután Sidney Rigdon befejezte a mondandóját, Brigham Young azt mondta:

„Engem nem érdekel, ki vezeti az egyházat, …csak egy dolgot kell tudnom, méghozzá azt, hogy Isten mit mond erről. Én rendelkezem az ahhoz szükséges kulcsokkal és eszközökkel, hogy megtudjam Isten szándékát e dolgot illetően. […]

Joseph a mi fejünkre [a Tizenkettek Kvórumára utalva ezzel] ruházta az apostolság minden olyan kulcsát és hatalmát, mellyel ő maga rendelkezett, mielőtt elvétetett volna. […]

Joseph gyakran mondta a Tizenketteknek: »Én lefektettem az alapot, és nektek kell építeni arra, mert a ti vállaitokon nyugszik a királyság«” (in History of the Church, 7:230).

Miért volt fontos Brigham Youngnak a papság kulcsaira vonatkozó bizonysága? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Az egyház feletti elnökléshez szükséges minden papsági kulcs az apostoloknál van.)

Magyarázd el, hogy amikor sor kerül egy apostol elrendelésére, akkor a papság minden szükséges kulcsát megkapja, mely a földön van (lásd T&Sz 112:30–32), azonban e kulcsok gyakorlásának joga a rangidős apostolra, az egyház elnökére korlátozódik.

Olvasd fel a következő utasítást, melyet Joseph Smith próféta adott a Tizenkét Apostol Kvórumának 1836 januárjában, bő nyolc évvel a halála előtt:

„A Tizenkettek senki másnak, csakis az Első Elnökségnek vannak alávetve, …»és ahol én nem vagyok jelen, ott nincs Első Elnökség a Tizenkettek felett«” (in History of the Church, 2:374).

E kijelentés szerint mi történik az Első Elnökséggel, amikor meghal az egyház elnöke? Ki vezeti az egyházat? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tant: Ha meghal az egyház elnöke, feloszlik az Első Elnökség, és a Tizenkét Apostol Kvóruma válik az elnöklő kvórummá.)

Mondd el, hogy ha az egyház elnöke meghal, akkor az Első Elnökségben lévő tanácsosok újra elfoglalják helyüket a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaiként, attól függően, hogy sorrendben hol állnak a kvórumban. Amikor 1835-ben ez a kvórum először létrejött, a sorrendet az életkor határozta meg. Most a sorrendet az határozza meg, hogy ki mikor vált a Tizenkettek Kvóruma tagjává.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 124:127–128-at, az osztály pedig nézze meg, Joseph Smith halálának idején ki volt a rangidős apostol és egyben a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke. Mondják el, mit tudtak meg.

Abból, amit megtudtatok, miért lehet, hogy Brigham Youngot követtétek volna Joseph Smith próféta halála után?

Egészítsd ki a táblán lévő tant, az aláhúzott rész hozzáírásával: Ha meghal az egyház elnöke, feloszlik az Első Elnökség, és a Tizenkét Apostol Kvóruma válik az elnöklő kvórummá, a rangidős apostol irányítása alatt.

A szentek közül sokan tanúbizonyságot kaptak arról, hogy Brigham Youngnak kell vezetnie az egyházat

Mondd el, hogy 1844. augusztus 8-án délelőtt 10 órakor a szentek összegyűltek Nauvooban, hogy meghallgassák, amint Sidney Rigdon előadja, miért ő legyen az egyház gyámja. Mivel a szél az emelvény felé fújt, Sidney Rigdon egy, az összegyűlt tömeg háta mögött álló szekéren foglalt helyet, hogy az emberek jobban hallják a hangját. A gyülekezet megfordult, hogy láthassák, amint Sidney Rigdon prédikál. Másfél órán keresztül beszélt a szentek összegyűlt ezreihez, és magyarázta el, hogy miért ő legyen a gyámja az egyháznak. Jó néhányan úgy jellemezték beszédét, mint ami nem volt valami felemelő.

Közben Brigham Young elnök és más egyházi vezetők is megérkeztek és helyet foglaltak az emelvényen, szemben azzal a hellyel, ahonnan Sidney Rigdon beszélt. Ekkorra elült a szél. Miután Sidney Rigdon végzett, Brigham Young elnök is felszólalt. A közönség megfordult, hogy hallja Brigham Young beszédét, és hátat fordítottak a Sidney Rigdon által elfoglalt szekérnek. (Lásd George Q. Cannon, “Discourse,” Deseret News, Feb. 21, 1883, 67.) Brigham Young röviden beszélt, és azt mondta, hogy jobban szeretett volna azért visszajönni Nauvooba, hogy a Prófétát sirassa, nem pedig azért, hogy új vezetőt kelljen kijelölnie. Bejelentette, hogy a nap folyamán később, délután 2 órakor gyűlést tartanak a vezetők és az egyháztagok számára. Később sok egyháztag bizonyságot tett arról, hogy amikor Brigham Young beszélt, látták, hogy megváltozik a kinézete, valamint a hangja, és Joseph Smith próféta kinézetét és hangját ölti magára. Ez a csodának számító esemény a szentek közül sokaknak segített megtudni az Úr arra vonatkozó akaratát, hogy Brigham Young vezesse az egyházat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő példákat arra, hogy a szentek közül sokan mit láttak és hallottak:

Benjamin F. Johnson így emlékezett vissza: „Amint [Brigham Young] beszélni kezdett, talpra ugrottam, mert teljes mértékben Joseph hangját hallottam, és a személye kinézetében, viselkedésében, öltözékében és megjelenésében is olyan volt, mintha maga Joseph lenne; én pedig azonnal tudtam, hogy rajta van Joseph lelke és palástja” (My Life’s Review, 104, idézve: Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 291).

William C. Staines azt mondta, hogy Brigham Young olyan hangon beszélt, „mely mintha Joseph próféta hangja lett volna. Azt hittem, ő az, és több ezren így gondolták, akik hallották” (in History of the Church, 7:236).

Wilford Woodruff azt írta: „Ha nem láttam volna a saját szememmel, senki nem tudott volna meggyőzni engem arról, hogy nem Joseph Smith van ott, és mindenki bizonyságot tehet erről, aki ismerte ezt a két embert” (in History of the Church, 7:236).

Mondd el, hogy a későbbi, délután 2 órakor tartott gyűlésen Brigham Young és a Tizenkét Apostol Kvórumának többi tagja beszélt. Sokan megjegyezték, hogy amikor Brigham Young ezen a délutánon beszélt, úgy hangzott és úgy is nézett ki, akárcsak Joseph Smith. George Q. Cannon, aki akkoriban 17 éves volt, így emlékezett vissza: „[m]agának Josephnek a hangja volt. …az emberek szemében úgy is tűnt, mintha személyesen Joseph lenne az, aki előttük áll” (in History of the Church, 7:236; lásd még Edward William Tullidge, Life of Brigham Young [1877], 115). E csodán kívül a szentek közül sokan azt is érezték, amint a Szentlélek bizonyságot tesz nekik arról, hogy Brigham Youngot és a Tizenkettek Kvórumát Isten hívta el az egyház vezetésére. A gyűlés végén a nauvooi szentek egyhangú szavazattal támogatták az egyház vezetőjeként a Tizenkét Apostol Kvórumát, Brigham Younggal az élén, végül azonban nem minden egyháztag döntött úgy, hogy az apostolokat követi. Voltak, akik úgy döntöttek, hogy Sidney Rigdont vagy James Strangot követik, akik aztán saját egyházat alapítottak.

Hogyan áldotta meg az Úr a szenteket, hogy tudják, kit bízott meg az egyház vezetésével?
Mi honnan tudhatjuk, hogy ma az egyház vezetőit Isten hívja el? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: A Szentlélek által tanúbizonyságot kaphatunk arról, hogy Isten hívja el azokat, akik az egyházat vezetik.)
Szerintetek miért fontos bizonyságot kapni arról, hogy egyházi vezetőinket Isten hívja el?
Kaptatok-e már tanúbizonyságot arról, hogy egy bizonyos egyházi vezetőt Isten hívott el? Mikor? Mit tettetek azért, hogy elnyerjétek ezt a tanúbizonyságot?

Mondd el, hogy amikor Joseph Smith meghalt, a rangidős apostol (Brigham Young) azonnal használni tudta a papság minden kulcsát. Jogában állt kinyilatkoztatást kapni arra vonatkozóan, hogy mikor szervezzen új Első Elnökséget. 1847-ben – bő két évvel a vértanúság után – Brigham Young sugalmazást kapott, hogy szervezze újjá az Első Elnökséget, és ne a Tizenkét Apostol Kvórumának elnökeként irányítsa tovább az egyházat.

Tegyél ki képeket a jelenlegi Első Elnökségről és a Tizenkét Apostol Kvórumáról. Hogy lehetőséget adj a tanulóknak a tanultak összefoglalására, kérd meg őket, hogy magyarázzák el, mi történik az Első Elnökséggel és a Tizenkét Apostol Kvórumával, ha meghal az egyház elnöke. Arra is kérd meg őket, hogy nevezzék meg, ki lenne az egyház elnöke, vagyis a rangidős apostol, ha ma meghalna az egyház jelenlegi elnöke.

Befejezheted ezt a leckét annak bizonyságával, hogy ugyanazok a papsági kulcsok és hatalmak, melyeket Joseph Smith Brigham Youngra és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaira ruházott, ma az egyház elnökénél, az Első Elnökségben szolgáló tanácsosainál, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjainál vannak. Azt is elmondhatod, hogyan kaptál bizonyságot arról, hogy az egyház vezetőit Isten hívja el. Kérd meg a tanulókat, hogy imádságos lélekkel igyekezzenek bizonyságot nyerni a ma megbeszélt igazságokról, vagy megerősíteni a már meglévő bizonyságukat.

Megjegyzések és háttér-információk

Az elnökségi utódlás idővonala Joseph Smith mártírhalálát követően

dátum
1844. június 27.	Joseph és Hyrum Smith vértanúhalála.
1844. június 29.	Joseph és Hyrum Smith testének felravatalozása.
1844. június 27. – július 7.	Willard Richards és a sebesült John Taylor az egyedüli apostolok Nauvooban.
1844. július 8.	Parley P. Pratt visszatér Nauvooba, és segít Willard Richardsnak és John Taylornak rendet tartani az egyházban.
1844. augusztus 3.	Sidney Rigdon a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-ből Nauvooba érkezik.
1844. augusztus 4.	Sidney Rigdon azt mondja a szentek egy csoportjának, hogy neki kellene az egyház gyámjának lennie, és kinevezésének jóváhagyása végett egy különleges gyűlést akar összehívni augusztus 6-ra. Ezt a gyűlést aztán augusztus 8-án, csütörtökön tartják meg.
1844. augusztus 6.	A többi apostol nagy része Brigham Younggal egyetemben visszatér Nauvooba a missziójáról.
1844. augusztus 7.	Reggel az apostolok összegyűlnek a sebesült John Taylor otthonában. Az apostolok, a főtanács és a főpapok délutáni gyűlésén Sidney Rigdon újra hangot ad azon igényének, hogy az egyház gyámja legyen. Brigham Young kijelenti, hogy ő [Brigham Young] rendelkezik a kulcsokkal, és az Úr akaratát szándékozik cselekedni ebben a kérdésben.
1844. augusztus 8.	A délelőtt 10 órakor kezdődő gyűlésen Sidney Rigdon másfél órán keresztül beszél az összegyűlt szentek ezreihez, azt magyarázva, hogy miért legyen ő a gyám. Brigham Young is beszél, és délután 2 órára újabb gyűlésre hívja a szenteket. A szentek közül sokan mindkét gyűlésen tanúi annak, hogy Brigham Young megjelenése és hangja egy ideig teljesen olyan, mint Joseph Smith prófétáé. A délutáni gyűlésen a szentek támogatják Brigham Youngot és a tizenkét apostolt az egyház vezetőiként. Sok egyháztag tanúja annak, ahogyan Joseph Smith próféta palástja Brigham Youngra száll, akinek a megjelenése és a hangja egy ideig teljesen olyan, mint Joseph Smithé.

Az egyház elnöklési utódlását az Úr határozta meg

Az egyház elnöklési utódlását az Úr határozta meg. Az egyház soha nincs sugalmazott vezetőség híján, és nincs szükség sem találgatásra, sem vitára annak tekintetében, hogy ki lesz az egyház következő elnöke.

Ezra Taft Benson elnök azt tanította: „Isten minden dolgot ismer, a kezdettől fogva a véget, és senki nem válhat Jézus Krisztus egyházának elnökévé szerencse folytán, nem marad ott véletlenül, és a földről sem a történések összjátéka szólítja el” (“Jesus Christ—Gifts and Expectations,” New Era, May 1975, 16–17; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 160.).

Joseph Smith a Tizenkét Apostol Kvórumára ruházta a királyság kulcsait

Wilford Woodruff, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt, feljegyezte, mi történt 1844 márciusában, még Joseph Smith halála előtt:

„Mintegy három órán keresztül állt előttünk egy szobában, utolsó tanítását tartva. A terem mintha mindent felemésztő tűzzel telt volna meg. Arca olyan tiszta volt, akár a borostyán; szavai mint megannyi élénk villámlás. Átjárták testünk minden porcikáját fejünk búbjától egészen a talpunkig. Ezt mondta: »Testvérek, a Mindenható Úr megpecsételt a fejemen minden papságot, minden kulcsot, minden hatalmat, minden [tantételt], mely ezen utolsó [adományozási korszakhoz], az idők teljességének [adományozási korszakához], valamint Isten királyságának felépítéséhez tartozik. Én is megpecsételtem fejeiteken mindezeket [a tantételeket], papságot, apostolságot és Isten királyságának kulcsait, most hát erősítsétek meg vállatokat és vigyétek előre ezt a királyságot, különben elkárhoztok!«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2005]. XXXII.).