24. lecke

Tan és szövetségek 19:1–22

Bevezetés

1829 júniusában Joseph Smith megbízást adott Egbert B. Grandin nyomdásznak a Mormon könyve ötezer példányának kinyomtatására, 3000 dolláros összköltséggel. Grandin úr azonban nem volt hajlandó nekiállni a nyomtatásnak, sőt, még a betűkészletet megvásárolni sem addig, amíg garanciát nem kapott a munka kifizetésére. A Tan és szövetségek 19-ben található kinyilatkoztatásban – mely valószínűleg 1829 nyarán adatott – az Úr azt parancsolta Martin Harrisnek, hogy adja oda javai egy részét, hogy kifizesse az adósságot, amelyre a nyomdásszal szerződött (lásd T&Sz 19:34–35). Martin Harris, gazdaságának egy részét használva fedezetként, személyesen vállalt garanciát a nyomdai költségek kifizetésére abban az esetben, ha a Mormon könyve eladásai nem fedeznék e költségeket.

Joseph Fielding Smith elnök úgy jellemezte ezt a kinyilatkoztatást, valamint annak tanításait az engesztelésről, mint „az ebben az adományozási korszakban adott egyik nagyszerű kinyilatkoztatás; kevés ennél nagyobb [jelentőségű] létezik” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:85).

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 19:1–3

A Szabadító kijelenti, hogy teljesítette az Atya akaratát

Az óra kezdetekor kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valamire, amire azért kérték vagy kérik majd meg őket, mert az egyház tagjai. A válaszaikat írd fel a táblára. Ezután kérd meg őket, hogy tekintsék át a táblán szereplő listát, és válasszák ki azokat a felsorolásból, amelyeket egyesek talán nehéznek tartanak. (A példák között lehet a tizedfizetés, a misszionáriusi szolgálat és a bűnbánat is.)

• Miért okozhatnak ezek nehézséget valakinek?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Tan és szövetségek 19 történelmi hátterét, olvasd fel a lecke bevezetőjét.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 19:1–3-at, és keressenek a Szabadítóról szóló igazságokat. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak. A beszélgetés részeként bizonyosodj meg arról, hogy a tanulók megfogalmazzák a következő tanokat: Jézus Krisztus teljesítette Atyja akaratát. Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket. Másold fel a következő táblázatot a táblára, ezeket az igazságokat használva a két oszlop fejléceként. Kérd meg a tanulókat, hogy készítsenek egy hasonló táblázatot a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, és töltsék ki azt az óra folyamán. Hagyj elég nagy helyet a táblán, hogy a táblázatot ki tudd egészíteni a későbbiekben felvázoltak szerint.

Jézus Krisztus teljesítette Atyja akaratát.	Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket.

• Hogyan segíthetett ezen igazságok ismerete Martin Harrisnek, hogy békére leljen azon döntése kapcsán, hogy gazdasága jelentős részét eladja?

Tan és szövetségek 19:4–12

Jézus Krisztus elmagyarázza az örök és végtelen büntetést

A táblán szereplő táblázatba írd be: Tan és szövetségek 19:4–12 a „Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket” cím alá. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 19:4-et, és keressék meg azt az igazságot az ítéletről, amelyet mindannyiunknak figyelembe kell vennünk. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak. A tanulók különböző szavak használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tant: Minden embernek bűnbánatot kell tartania, vagy szenvednie kell. Kérj meg egy tanulót, hogy írja fel ezt a tant a táblára a Tan és szövetségek 19:4–12 alá.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 19:5 a Szabadító kijelentését tartalmazza arról, hogy Ő nem vonja vissza az ítéleteit. Ebből az következik, hogy aki nem bánja meg a bűneit, annak el kell szenvedni az azokért járó büntetést. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 19:5-öt. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, hogyan jellemezte a Szabadító azok állapotát, akik nem tartanak bűnbánatot, és ezért utolérik őket az Úr ítéletei.

• Mit fognak megtapasztalni azok, akik nem tartanak bűnbánatot?

• Hogyan ösztönözhet bennünket a Tan és szövetségek 19:5 bűnbánatra?

Írd fel a következő kifejezést a táblára a „Minden embernek bűnbánatot kell tartania, vagy szenvednie kell” mondat alá: végtelen vagy örök büntetés.

• Mire gondoltok, amikor a „végtelen vagy örök büntetés” kifejezést halljátok vagy olvassátok?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 19:6–12-t, és keressék meg, hogyan határozta meg az Úr a végtelen vagy örök büntetést. Miután a tanulók válaszoltak, töröld le a végtelen vagy örök büntetés kifejezést a tábláról és a helyére írd azt, hogy Isten büntetése.

• Mire gondoltok, amikor az „Isten büntetése” kifejezést halljátok vagy olvassátok?

Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy a szentírásokban a végtelen büntetés és az örök büntetés nem arra utal, hogy az emberek milyen hosszú ideig szenvednek majd a bűneikért. A Szabadító azt mondta: „…én végtelen vagyok, és a kezemtől érkező büntetés végtelen büntetés, mert Végtelen az én nevem” (T&Sz 19:10). Éppen ezért, amikor a végtelen büntetésre vagy örök büntetésre hivatkozik, akkor arról a büntetésről beszél, amelyet Ő szolgáltat majd az isteni törvény és az igazságosság követelményei szerint.

Tan és szövetségek 19:13–22

A Szabadító a bűn miatti szenvedéseiről beszél

A táblán szereplő táblázatba írd be: Tan és szövetségek 19:13–17 a „Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket” fejléccel ellátott oszlopba. Mondd el, hogy a 13–17. versek figyelmeztetést tartalmaznak az egyház tagjai számára. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 19:13–17-et, és keressék meg, milyen következményekkel kerülnek szembe azok, akik úgy döntenek, hogy nem tartanak bűnbánatot.

• Mi történik azokkal, akik úgy döntenek, hogy nem bánják meg a bűneiket? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Azoknak, akik úgy döntenek, hogy nem tartanak bűnbánatot, el kell szenvedniük a bűneikért járó büntetést. Írd fel ezt az igazságot a táblára a Tan és szövetségek 19:13–17 alá.)

Írd be, hogy Tan és szövetségek 19:16–19 a „Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket” fejléccel ellátott oszlopba. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 19:16–19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen indokot nevezett meg a Szabadító, miért szenvedett a bűneinkért.

• Milyen indokot nevezett meg adott a Szabadító, miért szenvedett a bűneinkért? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tant: A Szabadító szenvedett a bűneinkért, hogy bűnbánatot tarthassunk, és ne kelljen úgy szenvednünk, ahogyan Neki kellett.)

• E versek alapján mi tette lehetővé, hogy megbocsátassanak a bűneink? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a következő kijelentést a táblára a Tan és szövetségek 19:16–19 alá: Jézus Krisztus szenvedése és engesztelő vére kielégítette az igazságosság követelményeit. Ezért az irgalom kiterjed mindazokra, akik bűnbánatot tartanak.)

• Milyen hatással van a ma eddig meghatározott igazságok megismerése azon vágyatokra, hogy bűnbánatot tartsatok?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a mindannyiunk előtt álló döntést, mely szerint vagy bűnbánatot tartunk, vagy pedig elszenvedjük a bűneink büntetését, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Neal A. Maxwell eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A végén az embereknek csak két választásuk marad: vagy úgy élnek, mint Krisztus, vagy úgy szenvednek, mint Ő! Vagy »úgy kell szenvedniük, ahogyan nekem« (lásd T&Sz 19:16–17), vagy pedig győzedelmeskednek, »a mint én is győztem« (Jelenések 3:21)” (“Overcome … Even As I Also Overcame,” Ensign, May 1987, 72).

A táblán lévő táblázatba írd be: Tan és szövetségek 19:15, 18–19 a „Jézus Krisztus teljesítette Atyja akaratát” fejléc alá.

Mondd el, hogy a Jézus Krisztus szenvedéséről szóló legtöbb beszámoló másoktól származik, nem Őtőle (lásd Máté 26:36–39; Lukács 22:39–44). A Tan és szövetségek 19 a Szabadító személyes beszámolóját tartalmazza a szenvedéséről. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 19:15, 18–19-et, és keressék meg, hogyan írta le a Szabadító az engesztelés során átélt szenvedését. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Írd fel a tanulók válaszait a táblára a Tan és szövetségek 19:15, 18–19 alá. A kész táblázat a következőhöz hasonló lehet:

Jézus Krisztus teljesítette Atyja akaratát.

Jézus Krisztus a cselekedeteink alapján ítél majd meg bennünket.

T&Sz 19:15, 18–19 A Szabadító szenvedése fájdalmas, átható és nehezen elviselhető volt. Szenvedése következtében a Szabadító reszketett a fájdalomtól, és minden pórusából vérzett. Jézus Krisztus mind fizikailag, mind lelkileg szenvedett. A Szabadító azért imádkozott, hogy megmeneküljön a keserű pohártól. A Szabadító teljesítette Atyja akaratát és befejezte „előkészületei[t] az emberek gyermekeiért” (T&Sz 19:19).

T&Sz 19:4–12 Minden embernek bűnbánatot kell tartania vagy szenvednie kell. Isten büntetése T&Sz 19:13–17 Azoknak, akik úgy döntenek, hogy nem tartanak bűnbánatot, el kell szenvedniük a bűneikért járó büntetést. T&Sz 19:16–19 Jézus Krisztus szenvedése és engesztelő vére kielégítette az igazságosság követelményeit. Ezért az irgalom kiterjed mindazokra, akik bűnbánatot tartanak.

• Milyen érzéseitek vannak arról, hogy a Szabadító elszenvedte a bűneitekért járó büntetést?

• Hogyan segíthették Martin Harrist a Szabadító szenvedéséről való ismeretei, amikor átgondolta a 116 oldalnyi kézirat elvesztését, vagy azt, hogy lemondjon a birtoka egy részéről azért, hogy finanszírozza a Mormon könyve nyomtatását?

• Milyen alkalommal fordult elő veletek, hogy a Szabadító engesztelésének ismerete segített szembenéznetek valamilyen nehézséggel? (Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 19:20-at. A többiek kövessék a szöveget, és keressék meg azt a kifejezést, amely arra az alkalomra utal, amikor Martin Harris szenvedést élt át a bűnei miatt.

• Szerintetek miért jár szenvedéssel a Lélek visszahúzódása?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra magukban a Tan és szövetségek 19:13, 15, 20-at, és keressék meg mindegyik versben a parancsot, valamint a 15. és 20. versben lévő figyelmeztetéseket.

• Miként bizonyítja az Úr bűnbánatra szólító parancsolata az irántunk érzett szeretetét?

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba a bizonyságukat a Tan és szövetségek 19:1–22-ből megismert egyik tannal vagy tantétellel kapcsolatban.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 19: A szakasz bevezetője. „Parancsolat Istentől, és nem embertől, Martin Harrisnek”

1830 márciusában, hónapokkal azt követően, hogy Joseph Smith valószínűleg megkapta a Tan és szövetségek 19-ben feljegyzett kinyilatkoztatást, id. Joseph Knight tanúja volt egy beszélgetésnek Joseph Smith és Martin Harris között a Mormon könyve eladása kapcsán:

„»Nem tudjuk eladni majd a könyveket, nem kellenek senkinek.[«]Mire Joseph: »Szerintem venni fogják.« Erre ő: »Parancsolatot akarok [vagyis kinyilatkoztatást az Úrtól].« »Mi végre? – kérdi Joseph. – Teljesítsd, amit már megkaptál!« »De – mondja ő – nekem parancsolat kell.« […] Három vagy négy alkalommal is erősködött, hogy neki bizony parancsolat kell” (Dean Jessee, “Joseph Knight’s Recollection of Early Mormon History,” BYU Studies, vol. 17, no. 1 [1976], 37).

Joseph Smith azon utasítása: „Teljesítsd, amit már megkaptál!”, úgy tűnik, hogy a Tan és szövetségek 19-re utal, amelyben Isten már parancsolatot adott Martin Harrisnek, hogy „nagylelkűen [adjon a tulajdonából] a Mormon könyve nyomtatására” (T&Sz 19:26).

Tan és szövetségek 19:2, 19. „…befejezvén annak akaratát, akié vagyok”

Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „az egyéni akarat alárendelése valójában az egyetlen igazán személyes dolog, amelyet Isten oltárára helyezhetünk. A sok egyéb, amit »adunk«…, valójában mind olyan dolgok, amelyeket Tőle kaptunk vagy kölcsönöztünk. Amikor azonban ti és én végre alárendeljük magunkat azáltal, hogy hagyjuk, hogy a saját akaratunkat elnyelje Isten akarata, akkor valóban adunk valamit Őneki! Ez az egyetlen olyan tulajdonunk, amelyet tényleg átadhatunk!” (“Swallowed Up in the Will of the Father,” Ensign, Nov. 1995, 24).

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, hogy a Szabadító mindig hajlandó volt alárendelni magát az Atya akaratának:

„Úgy tűnik, hogy Krisztus a legbuzgóbban azt hangsúlyozta a küldetése kapcsán – a személyes erényeken, a remekbe szabott tanításokon, sőt még a gyógyításon túl is –, hogy alárendelte saját akaratát az Atya akaratának” (“Therefore, What?” [address to CES religious educators, Aug. 8, 2000], 8, LDS.org).

Tan és szövetségek 19:6, 11–12. „Végtelen gyötrelem” és „örök büntetés”

J. Reuben Clark elnök az Első Elnökségből a következő gondolatokat osztotta meg „Isten büntetése” kapcsán:

„…amikor az Úr eljő, hogy megadja nekünk a jutalmunkat… és a büntetésünket, akkor úgy érzem, hogy [a Szabadító] a bűneink által indokolt lehető legkisebb büntetést méri majd ránk. Úgy hiszem, igazságosságába beleszámítja majd mindazt a végtelen szeretetet, áldást, könyörületet, kedvességet és megértést, amellyel csak rendelkezik. […]

Másfelől viszont úgy hiszem, hogy amikor a jó viselkedésünk jutalmához ér, akkor a lehető legtöbbet adja majd, figyelembe véve mindazon vétkeket, amelyeket elkövettünk” (“As Ye Sow … ,” Brigham Young University Speeches of the Year [May 3, 1955], 7).

Joseph Fielding Smith elnök elmagyarázta a végtelen gyötrelem és az örök büntetés jelentését:

„A Tan és szövetségekből megtudjuk, hogy az örök büntetés vagy örökkévaló büntetés nem azt jelenti, hogy az elítélt ember mindörökre szenvedi fog ezen büntetés révén. […] Amikor valaki megfizeti a helytelen cselekedetei árát és alázattal bűnbánatot gyakorol, befogadva az evangéliumot, akkor kilép a börtönből, és kijelölik számára a dicsőség valamely fokát érdemei és értéke szerint” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–1956], 2:160).

James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából további meglátásokat osztott meg az örök büntetés jelentése kapcsán:

„Az »örök büntetés«… nem jelenti azt, hogy az egyes szenvedőnek vagy bűnösnek mindörökre, örökké tartóan el kell viselnie ezt vagy szenvednie kell. Egyetlen ember sem tartatik a pokolban annál tovább, mint ami ahhoz szükséges, hogy alkalmassá váljék valami különbre. Amikor aztán eléri azt az állapotot, akkor megnyílnak a börtön kapui, és örvendezni fognak azok a seregek, akik egy jobb állapotban köszöntik majd őt” (in Conference Report, Apr. 1930, 97; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 37).

Tan és szövetségek 19:20. „…amikor visszavontam a Lelkemet”

Az „amikor visszavontam a Lelkemet” kifejezés feltehetően Martin Harris azon élményére utal, amikor elveszítette a Mormon könyve 116 oldalnyi kéziratát. Lucy Mack Smith, Joseph Smith édesanyja úgy emlékezett vissza, hogy amikor Martin Harris elmondta Joseph Smithnek, hogy a kézirat elveszett, „mély gyötrelemtől eltorzult hangon felkiáltott: »Ó, elveszett a lelkem! Elveszett a lelkem!«” (History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 128).

A bűn miatti szenvedés a halandóságban éppúgy bekövetkezhet, ahogyan a halál után. Amikor bűnt követünk el, a Szentlélek visszahúzódik, így jelenlétének melege és megszentelő hatalma nélkül maradunk. Távollétében „megízleljük” egy részét annak a szenvedésnek, amelyet a Szabadító tapasztalt meg, amikor a bűneinkért szenvedett. A bűnbánat folyamata teszi lehetővé számunkra, hogy helyreállíttassunk Mennyei Atyánk előtt, és ismét élvezhessük a Szentlélek társaságát, annak minden áldásával együtt.

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből arról a kapcsolatról beszélt, amely a Szentlélek társaságának elveszítése és a bűnbánat szükségessége között áll fenn:

„Ha nehezetekre esik érezni a Szentlelket, akkor bölcsen teszitek, ha elgondolkodtok azon, vajon van-e bármi, amit meg kellene bánnotok, és amire bűnbocsánatot kellene nyernetek” (“Gifts of the Spirit for Hard Times,” Ensign, June 2007, 23).