47. lecke

Tan és szövetségek 42:1–29

Bevezetés

1830 decemberében az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy gyülekezzenek Ohio államba (lásd T&Sz 37:3), 1831 januárjában pedig megígérte, hogy meg fogják kapni a törvényét (lásd T&Sz 38:32). 1831. február 9-én, nem sokkal a Kirtlandbe érkezésük után összegyűlt az egyház 12 eldere, és együtt imádkoztak, ahogyan azt az Úr korábban megparancsolta nekik (lásd T&Sz 41:2–3). Ez alkalommal kapta meg Joseph Smith azt a kinyilatkoztatást, mely most a Tan és szövetségek 42:1–73-ban található. Február 23-án további utasításokat kapott (lásd T&Sz 42:74–93). Együttesen ezt a két kinyilatkoztatást illetjük „az egyház törvénye” névvel (T&Sz 42, szakaszfejléc). A Tan és szövetségek 42-t három leckén át tárgyaljuk. Ebben a leckében az 1–29. versekről lesz szó, melyek utasításokat adtak az evangélium tanításához, valamint megfogalmazták az egyház tagjaira vonatkozó általános viselkedési törvényeket.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 42:1–10

Az Úr felszólítja az eldereket, hogy tanítsák az evangéliumot és építsék fel az egyházát

Írd fel a tábla tetejére: törvények és parancsolatok.

Írd alá a következő szavakat:

megkötés áldás teher nyűg ajándék korlátozás jutalom

Kezdésként kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon a táblán lévő szavak közül melyiket választanák, melyik jellemzi leginkább a törvényeket és parancsolatokat. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, melyik szót vagy szavakat választotta, és fejtse ki, hogy miért. Miután a tanulók megosztották gondolataikat, tedd fel a következő kérdéseket:

• Miért lehet nehéz időnként a parancsolatok betartása?

• Miért érezhetik úgy egyesek, hogy a törvények és a parancsolatok ajándéknak, illetve áldásnak számítanak?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy miután az Úr megparancsolta a New York államban lévő szenteknek, hogy menjenek Ohióba, megígérte nekik, hogy amikor odaérnek, akkor megadja nekik a törvényét (lásd T&Sz 38:32). A New York államban lévő szentek többsége engedelmeskedett az Ohióba gyülekezésre szólító parancsnak. Miután néhányan közülük megérkeztek Kirtland városába, 12 elder és Joseph Smith próféta összegyűlt, és az Urat szólította. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:1–3-at, az osztályt pedig buzdítsd, hogy kövessék a szöveget, és nézzék meg, miért gyűltek össze az elderek.

• Miért gyűltek össze ez alkalommal az elderek? (Az Úr megparancsolta nekik, hogy gyűljenek össze és részesüljenek a törvényében.)

A Tan és szövetségek 42:4–10 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr azt az utasítást adta az eldereknek, hogy kettesével menjenek el misszionáriusokként az evangélium terjesztése és az egyház felépítése végett minden olyan vidékre, ahová elhívást kapnak, mígnem minden néphez eljut a felhívás, hogy gyűljenek egybe.

Tan és szövetségek 42:11–17

Az Úr leszögezi az evangélium tanításának alapelveit

A tanulók képzeljék el, hogy a kápolnában ülnek, és várják, hogy elkezdődjön az úrvacsorai gyűlés. A püspökség vagy gyülekezeti elnökség tagjai késésben vannak és még nem érkeztek meg. Valaki feláll a gyülekezetből, és közli, hogy szeretne bejelenteni néhány elhívást, valamint tanítani néhány olyan új tant, amely ki lett nyilatkoztatva neki.

• Hogyan reagálnátok egy ilyen helyzetben? Miért?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:11-et, az osztály pedig figyelje meg, mit mond az Úr, kinek van felhatalmazása a tanításra és egyházának felépítésére.

• Mit mondott az Úr, kinek van felhatalmazása a tanításra és egyházának felépítésére? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Istennek kell elhívnia, és az egyház felhatalmazott vezetőinek kell elrendelnie vagy elválasztania azokat, akik tanítanak és felépítik az egyházat.)

• A 11. vers szerint az egyháznak tudnia kell azok elhívásáról, akik elhívást kaptak az evangélium tanítására. Ma hogyan tudják meg az egyház tagjai, ha valaki egyházközségi vagy cöveki elhívást kapott, és az egyházi vezetők el fogják választani vagy el fogják rendelni? (Támogató szavazásra az egyház tagsága elé tárják azok neveit, akik elhívást kapnak. Ezt nevezzük a közös megegyezés tantételének. Lásd T&Sz 26:2.)

• Hogyan védheti meg az egyházat és tagjait az egyházi vezetők és tanítók támogatásának folyamata? (Az egyházi vezetők támogatása segít tudnunk, hogy kit hívtak el az egyházban, hogy vezessen és tanítson. Ez megakadályozhatja azt, hogy egyesek olyan feladatokat vegyenek magukra, amelyekkel nem lettek megbízva, és amelyekre nincs felhatalmazásuk.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:12–13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen feladatokat kapnak azok, akik tanítanak és vezetnek az egyházban, a teljes idejű misszionáriusokat is beleértve ebbe.

• E versek szerint milyen feladatokat ad az Úr azoknak, akiket tanításra vagy vezetésre hív el az egyházban?

• Véleményetek szerint miért fontos az, hogy a tanítók és a vezetők úgy tanítsák az evangélium tantételeit, ahogy azok a szentírásokban megtalálhatók?

• Nektek milyen szempontból jelent áldást az, amikor tanítóitok vagy vezetőitek az általuk tanított tanok és tantételek szerint élnek?

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 42:13-at, és keressék ki, mire ügyeljünk, amikor az evangéliumot tanítjuk másoknak. Miután a tanulók elmondták, mit találtak, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tegyenek a Lélek befolyásának elnyeréséért azok, akik az evangéliumot tanítják.

• Hogyan nyerhetjük el a Lélek befolyását, hogy segítségünkre legyen, amikor tanítjuk másoknak az evangéliumot? (Ha hittel imádkozunk, akkor megkaphatjuk a Lelket, hogy segítsen nekünk mások tanításában. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a 14. versben azokat a szavakat, melyek ezt a tantételt tanítják. Mutass rá, hogy a hittel telt ima mellett érdemesnek is kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk a Lelket.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Ezt mondja a szentírás: »a Lélek a hit imája által adatik meg nektek; és ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok« (T&Sz 42:14). Ez nem csupán azt tanítja, hogy nem tudtok tanítani, illetve hogy ez meglehetősen gyenge tanítás lesz. Nem, ez annál is erősebb. Ez az ige felszólító módja. »Nem taníthattok« – vagyis ne tanítsatok! Ha a ti helyett te vagy a megszólított, máris a Sínai-hegy nyelvezeténél vagyunk. Ez egy parancsolat” (Tanítva, hirdetve, gyógyítva. Liahóna, 2003. jan. 21.).

• A Tan és szövetségek 42:14 és Holland elder kijelentése szerint ki legyen minden egyházi órán a valódi tanító? (A Lélek.)

• Milyen módokon segíthetnek a tanulók a Lélek által tanítani?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:16–17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, mi a Szentlélek szerepe. Mielőtt a tanuló olvasni kezd, segítséget jelenthet, ha emlékezteted a tanulókat, hogy az ezekben a versekben használt Vigasztaló megnevezés a Szentlélek egy másik neve.

• A 17. vers szerint mit tud és mit tesz a Szentlélek? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásukban a következő tant: A Szentlélek minden dolgot tud, és bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról.)

• E tan alapján miért fontos számunkra, hogy velünk legyen a Szentlélek, amikor az evangéliumot tanítjuk?

• Hogyan segíti azokat, akiket tanítotok, az, ha veletek van a Szentlélek?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a következő kérdéseket (óra előtt felírhatod a táblára ezeket a kérdéseket, vagy készíthetsz belőlük kiosztandó anyagot):

Éreztétek-e már az evangélium tanítása (megosztása, elmagyarázása vagy arról való bizonyságtétel) közben a Szentlélek erejét és befolyását? Mikor?

Éreztétek-e már, amint a Szentlélek bizonyságot tesz nektek Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról? Mikor?

Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy válassza ki az egyik kérdést, és meséljen élményeiről az osztálynak. Saját bizonyságoddal is kiegészítheted ezt arról, hogy milyen fontos szerepet játszik a Lélek az evangélium tanításában és tanulásában.

Tan és szövetségek 42:18–29

Az Úr törvényeket és parancsolatokat nyilatkoztat ki az egyház tagjai számára

Írd fel a táblára a következő szentírásutalásokat (de hagyd ki a zárójelben lévő szavakat):

T&Sz 42:18–19 (ölni); T&Sz 42:20 (lopni); T&Sz 42:21 (hazudni); T&Sz 42:22–23 (mások után vágyakozni); T&Sz 42:24–26 (házasságtörés); T&Sz 42:27 (rosszat szólni másokról)

Mondd el, hogy ebben a kinyilatkoztatásban az Úr az egyháztagok összességére vonatkozó törvényeket és parancsolatokat nyilatkoztatott ki. Oszd három–hat fős csoportokra a tanulókat. Minden tanulónak adj ki egy vagy két szentírásutalást a tábláról, és mondd el, hogy mindegyik rész az Úr egy bizonyos parancsolattal kapcsolatos utasításait tartalmazza. A tanulók tanulmányozzák a nekik kiadott verseket, majd a lenti vázlat segítségével készüljenek fel rá, hogy megtanítsák a csoportjuknak azt, amit felfedeztek. (A vázlatot ki is teheted a táblára, vagy készíthetsz belőle kiosztandó anyagot. Buzdíthatod a tanulókat, hogy további segítség végett használják A fiatalság erősségéért füzetet vagy a Kalauz a szentírásokhozt. Ha kis létszámú az osztályod, akkor arra is megkérheted a tanulókat, hogy ne a csoportjukat, hanem az osztály egészét tanítsák.)

1. Kérd meg a csoportod egyik tagját, hogy olvassa fel a kijelölt szentírásrészt. Javasolhatod, hogy a csoportod tagjai jelöljék meg az adott részben található parancsolatot vagy törvényt.

2. Fogalmazd meg, milyen tant vagy tantételt tanulhatunk ezekből a versekből.

3. Fejtsd ki, hogy szerinted miért fontos ez a parancsolat, és milyen hatással lehet a lelki jóllétünkre az, ha engedelmeskedünk neki.

4. Oszd meg néhány gondolatodat annak kapcsán, mit tehetünk mindannyian azért, hogy még inkább betartsuk ezt a parancsolatot (vagy védjük magunkat annak megszegése ellen). A csoport többi tagját is megkérheted, hogy osszák meg ötleteiket.

Egymást tanító tanulók

Amikor a tanulók tanulmányozzák és egymásnak tanítják a visszaállított evangélium tanait és tantételeit, azok alaposabb megértésére és erősebb bizonyságra tesznek szert. Gondosan válassz ki olyan lehetőségeket, amikor a tanulók taníthatják egymást, és adj nekik világos útmutatást, hogy sikerrel járhassanak. Ha a tanulókra úgy bízod rá egy-egy konkrét szentírásrész tanítását, hogy nem adsz nekik világos útmutatást, abból általában nem lesz jó tanítás. Buzdítsd a tanulókat, hogy a tanításra való felkészülés során legyenek figyelmesek és imádságos lelkűek.

Mindenképp adj elegendő időt a tanulóknak a felkészülésre – csak utána tanítsák a csoportjukat. Miközben a tanulók egymást tanítják, járj körbe és szükség szerint nyújts segítséget és bátorítást.

Ha a tanulók befejezték a csoportjuk tanítását, írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Isten szolgálatával és parancsolatainak betartásával kimutatjuk…

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen szavakkal vagy kifejezésekkel lehetne kiegészíteni ezt a tantételt. Kérj meg egy tanulót, hogy töltse ki a táblán lévő üres helyet, mely váljon a következőhöz hasonló tantétellé: Isten szolgálatával és parancsolatainak betartásával kimutatjuk Iránta érzett szeretetünket. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a tantételt a szentírásukban.)

• Hogyan mutatjuk ki az Isten iránti szeretetünket azzal, ha betartjuk a törvényeit és a parancsolatait?

• Hogyan hozott közelebb titeket az Úrhoz a parancsolatok betartása?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen a hozzáállásuk az Úr törvényeihez és parancsolataihoz. Kérd fel őket, hogy válasszanak ki egy parancsolatot, amelyet igyekeznek majd még jobban betartani azért, hogy ezzel is kimutassák Mennyei Atyánk és a Szabadító iránt érzett szeretetüket. Zárásként mesélj arról, hogy a parancsolatok betartása miként erősítette meg az Úrral való kapcsolatodat.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 42:4–7. Misszionáriusi lehetőségek fiatal férfiak és fiatal nők számára

Thomas S. Monson elnök kihangsúlyozta az Úr parancsát, mely szerint az elderek prédikálják az evangéliumot. Azt is elmagyarázta, hogy a nőtestvérek milyen szerepet játszanak a misszionáriusi munkában:

„Először az ároni papságot viselőkhöz szólnék, majd pedig hozzátok, fiatal férfiak, akik elderek lesztek. Elismétlem azt, amit a próféták már régóta tanítanak. Ez pedig az, hogy minden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon. A misszionáriusi szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, vagyis azoktól vár, akik már sok mindent kaptak. Fiatal férfiak, felszólítalak benneteket, hogy készüljetek fel arra, hogy misszionáriusként szolgáljatok! Tartsátok magatokat tisztán és érdemesen arra, hogy az Urat képviselhessétek! Vigyázzatok az egészségetekre és erőtökre! Tanulmányozzátok a szentírásokat! Ahol van rá lehetőségetek, vegyetek részt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson! Ismerkedjetek meg a Prédikáljátok evangéliumomat! című misszionáriusi kézikönyvvel!

Egy szó a fiatal nőtestvérekhez: [bár] ti nem rendelkeztek azzal a papsági kötelezettséggel, [amellyel] a fiatal férfiak rendelkeznek, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgáljatok, ti is értékesen hozzájárultok a misszionáriusi szolgálathoz, melyet nagyra értékelünk” (Újra összegyűltünk. Liahóna, 2010. nov. 5–6.).

Tan és szövetségek 42:11. „[A]z egyház tudja, hogy felhatalmazása van”

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta egyik okát annak, hogy miért fontos támogatni azokat, akiket különböző tisztségekbe hívnak el az egyházba:

„Erre az általános eljárásra mindig sor kerül, amikor vezetőket vagy tanítókat hívnak el, vagy mentenek fel hivatalukból, vagy amikor egy cövekben, egyházközségben, kvórumban vagy segédszervezetben újjászervezés történik (lásd T&Sz 124:123, 144; lásd még T&Sz 20:65–67; 26:2). Egy egyedülálló Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában.

Mindig tudjuk, hogy kit hívtak el vezetőnek vagy tanítónak, és lehetőségünk van támogatni vagy ellenezni az eljárást. Ezt nem ember találta ki, hanem a kinyilatkoztatásokban határozták meg… ([lásd] T&Sz 42:11). Így az egyház védve van a csalóktól, akik esetleg egy kvórum, egyházközség, cövek vagy az egyház felett át akarnák venni az irányítást” (Az egyház erőtlenjei és egyszerűi. Liahóna, 2007. nov. 6.).

Tan és szövetségek 42:22. „[Ő]hozzá ragaszkodj és senki máshoz”

Ezra Taft Benson elnök ezt tanította:

„»Szeresd feleségedet teljes szíveddel, és őhozzá ragaszkodj és senki máshoz« (T&Sz 42:22). Tudtommal csak egyetlen további dolog van a szentírásokban, melyet teljes szívünkből szeretni [parancsoltak meg nekünk], az pedig maga az Isten. Gondoljatok bele, mit is jelent ez!

Ezt a fajta szeretetet olyan sok módon kimutathatjátok a feleségetek iránt. Az első és legfontosabb, hogy Istent kivéve senki sem lehet fontosabb a feleségeteknél az életetekben – sem a munka, sem a pihenés, sem a hobbi. A feleségetek a ti értékes, örökkévaló segítőtök – a társatok.

Mit jelent valakit teljes szívetekből szeretni? Azt jelenti, hogy összes érzelmetekkel és teljes elkötelezettségetekkel szerettek. Amikor teljes szívetekből szeretitek a feleségeteket, akkor bizonnyal nem fogjátok lekicsinyelni őt, bírálni őt, hibákat keresni benne, vagy pedig szavakkal, barátságtalan viselkedéssel vagy tettekkel megsérteni őt.

Mit jelent őhozzá ragaszkodni? Azt jelenti, hogy közel maradtok hozzá, hűségesek lesztek hozzá, közlékenyek lesztek vele, és kifejezitek neki az iránta való szereteteteket” (“To the Fathers in Israel,” Ensign, Nov. 1987, 50; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 196–198.).

Tan és szövetségek 42:22–24. „[A]ki egy nőre tekint, hogy vágyakozzon utána”

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta a szeretetről és a buja vágyakozásról:

„Hogy miért halálos bűn a bujaság [vagyis a buja vágyakozás]? Nos, azon túl, hogy teljesen eltaszít bennünket a Lélektől, s ezzel megsebzi a lelkünket, úgy vélem, azért is bűn, mert beszennyezi a legmagasztosabb és legszentebb kapcsolatot, melyet Isten a halandóságban ad nekünk – azt a szeretetet, melyet egy férfi és egy nő érez egymás iránt, valamint a házaspárok azon vágyát, hogy gyermekeket hozzanak egy olyan családba, melyet az örökkévalóságra szántak. Valaki egyszer azt mondta, hogy az igaz szerelemnek magában kell foglalnia a folytonosságot is. Az igaz szeretet kitart. A testi vágy azonban olyan gyorsan változik, mint ahogy a bujaság foglya átvált egy másik pornográf tartalmú oldalra, vagy séta közben megpillant valakit, aki újabb célpontja lehet szexuális vágyainak. Az igaz szerelem teljesen lázba hoz bennünket, mint ahogy Holland nőtestvér engem; legszívesebben fennhangon hirdetnénk a háztetőkről. A bujaságot azonban szégyen és álcázás jellemzi, szinte kóros, leküzdhetetlen kényszer a rejtőzködésre – minél későbbre jár és sötétebb az óra, annál jobb; és csupán a biztonság kedvéért az ajtó kétszer is rá van zárva. A szeretet arra késztet bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket Isten és a többi ember felé. A bujaság viszont minden, csak nem Istentől származó, és csak az élvezeteknek hódol. A szeretet tárt karokkal és szívvel érkezik; a testi vágy csupán hatalmas étvággyal.

Álljon itt csak néhány ok azok közül, hogy a szeretet igazi értelmének megrontása miért is oly pusztító – akár csak képzeletben, akár egy másik személlyel zajlik is le. Azt rombolja le, ami az Istenbe vetett hitünk után rögtön a második helyen szerepel: a szeretteinkbe vetett hitet. A bizalom azon pilléreit rengeti meg, melyekre a jelenlegi – vagy jövőbeli – szeretet épül. Ezt a bizalmat pedig hosszú időbe telik újra felépíteni, ha egyszer már elveszett. Ha ez a probléma súlyossá válik – [történjen] ez személyes családi környezetben, vagy a nyilvánosság előtt egy megválasztott tisztségviselővel, üzleti vezetővel, médiasztárral vagy neves sportolóval –, akkor az épületre, melyet egykor azért emeltek, hogy erkölcsileg felelősségteljes társadalmaknak adjon otthont, kiakaszthatjuk a »Kiadó ingatlan« táblát” (Nincs hely többé lelkem ellenségének. Liahóna, 2010. máj. 44–45.).

Lásd még a Mormon üzenetek videót: Vigyázzatok a lépteitekre! (LDS.org).