Tan és szövetségek 51–52

Bevezetés

Miközben a keleti államokból jövő szentek 1831 májusában kezdtek megérkezni Ohióba, az Úr Joseph Smith által kinyilatkoztatta Edward Partridge püspöknek a Tan és szövetségek 51-et. A New York állambeli Colesville-ből érkező csoport azt az utasítást kapta, hogy menjenek az Ohio állambeli Thompsonba, ahol a felajánlás törvénye szerint fognak élni. Az egyház 1831. június 3. és 6. között Kirtlandben tartott, negyedik konferenciájának végén az Úr megparancsolta Joseph Smithnek és más eldereknek, hogy kettesével keljenek útra Missouri állam felé, és útközben prédikáljanak. A Tan és szövetségek 52-ben feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr elhívta az egyes párokat, és megmondta nekik, hogyan kerüljék el, hogy megtévesszék őket.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 51:1–20

Az Úr azt az utasítást adja Edward Partridge-nek, hogy foglalkozzon a szentek anyagi szükségleteivel

Hogy segíts a tanulóknak átgondolni a felajánlás törvénye szerinti élet egyik eredményét, kérd meg őket, hogy párokban, kis csoportokban vagy az osztállyal közösen beszéljék meg a következő kérdéseket.

Melyik volt eddig a legegységesebb olyan csoport, melynek tagjai voltatok? Honnan tudjátok, hogy egységes-e valamely embercsoport? Milyen gyakorlatok vagy események segítenek egy csoportot egységessé kovácsolni?

Mondd el, hogy 1831 tavaszán elkezdtek megérkezni Ohióba azok a szentek, akik New York államból költöztek oda. Az egyik csoport nagy áldozatok árán hagyta el a New York állambeli Colesville-t. Ez a csoport azt az utasítást kapta, hogy az Ohio állambeli Thompsonban telepedjenek le, és éljenek a felajánlás törvénye szerint. A tanulók képzeljék el, milyen egységet eredményezhet az, ha egy csoport együtt hoz áldozatokat az Úr akaratának követéséért.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 51:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keresse ki Edward Partridge püspök feladatköreit.

Mik voltak Partridge püspök feladatkörei? (Rámutathatsz, hogy a 3. versben a „mindenkinek a családja szerint” kifejezés azt jelenti, hogy az utolsó napi szentek nem részesültek mindannyian ugyanabban a segítségben, hanem a püspöknek külön-külön figyelembe kellett vennie az egyes családok helyzetét, és úgy kellett kiadni nekik azt, amire szükségük volt. Abban a tekintetben viszont egyenlőek voltak, hogy a püspök mindenkire egyenlő figyelmet és gondot fordított.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 51:9-et, és keressék ki, mit mondott az Úr, milyen két eredményt kell hoznia annak, ha a felajánlás törvénye szerint élnek.

Mit vár el az Úr a népétől? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr elvárja a népétől, hogy tisztességesen bánjanak egymással és legyenek egységesek.)

A Tan és szövetségek 51:10–20 összegzéseként mondd el, hogy az Úr azt az utasítást adta Partridge püspöknek, hogy hozzon létre egy tárházat, ahol tárolni tudják a fölös javakat. Elmagyarázta, hogy ezt a földet „egy kis időre” szánta a szenteknek (T&Sz 51:16). Bár nem tudták, mennyi ideig fognak ott maradni, úgy kellett tenniük „e földön, mintha évekig élnének itt” (T&Sz 51:17), és hű, bölcs és igazságos sáfároknak kellett lenniük mindazok felett, amiket kaptak.

Tan és szövetségek 52:1–13, 22–36

Az Úr megparancsolja a Prófétának és más eldereknek, hogy menjenek Missouriba, és útközben prédikálják az evangéliumot

Óra előtt készíts el három egymásra utaló nyomravezető jelet. Az első nyomravezető jel például mondhatja a tanulóknak azt, hogy keressék meg a második jelet egy, a teremben lévő tárgy alatt vagy benne. A második nyomravezető jel segítséget adhat nekik, hogy hol keressék meg a teremben a harmadikat. A harmadik jel mondja azt: „Olvassátok el a Tan és szövetségek 52:1–6-ot, és keressetek benne egy tantételt, mely hasonlít ehhez a tevékenységhez.”

Ragaszd fel a táblára az első nyomravezető jelet, és írd fel mellé a következő utasításokat: Kövessétek ezt a nyomravezető jelet, hogy megtudjátok, hogyan kapjatok folyamatos útmutatást az Úrtól!

Miután a tanulók elolvasták az első nyomravezető jelet, kérd meg őket, hogy kövessék az utasításokat, és találják meg a másodikat. Aztán olvassák el a második jel utasításait, és keressék meg a harmadikat.

Mielőtt a tanulók követnék a harmadik nyomravezető jel útmutatását, magyarázd el, hogy a versek, amelyeket tanulmányozni fognak, Joseph Smithnek és más papsági vezetőknek szóló utasításokat tartalmaznak, és egy 1831 júniusában, az Ohio állambeli Kirtlandben tartott egyházi konferencián adattak. Emlékeztesd a tanulókat, hogy az Úr korábban kinyilatkoztatta, hogy a szentek meg fognak alapítani egy Sion nevű várost (lásd T&Sz 28:9), azonban a helyét még nem nyilatkoztatta ki.

Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék a harmadik nyomravezető jelen található utasításokat. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 52:1–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan tantételt, mely hasonlít az imént végzett tevékenységükhöz.

A 4–5. versek szerint mi történik, ha hűen betartjuk Isten utasításait? (Ha hűen betartjuk Isten utasításait, akkor Ő többet is kinyilatkoztat nekünk az akaratából. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Miként hasonlított erre a tantételre az iménti tevékenység? (A tanulók követték az egyes utasításokat, és további útmutatást kaptak, mely végül elvezette őket a keresett válaszhoz.)
Szerintetek milyen előnyei vannak annak, ha apránként kapjuk meg az Úr útmutatásait és igazságát, nem pedig mindet egyszerre?

Kérd meg azokat a tanulókat, akik már megtapasztalták ezt a tantételt, hogy meséljenek az élményeikről vagy tegyenek bizonyságot annak igaz voltáról. Te is megoszthatod egy élményedet vagy a bizonyságodat. Buzdítsd a tanulókat, hogy írjanak le egy olyan kérdést, aggodalmat vagy döntést, melyre most keresnek választ vagy megoldást, és amely kapcsán szeretnék elnyerni az Úr segítségét és útmutatását. Azután gondolják át és írják le, milyen útmutatást kaptak eddig az Úrtól, amelyet még teljesebb mértékben megszívlelhetnek annak érdekében, hogy további útmutatást kapjanak Tőle.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 52:7–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasításokat adott az Úr néhány papságviselőnek, mielőtt Missouriba mentek volna.

Milyen utasítást kaptak ezek a papságviselők, mit tegyenek útközben?

Tan és szövetségek 52:14–21, 36

Az Úr kinyilatkoztat egy mintát, melynek segítségével elkerülhetjük, hogy Sátán megtévesszen minket

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 50-ben feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr hamis lelkekre figyelmeztette az egyház eldereit, és olyan utasításokat adott, amelyek segítettek a szenteknek közösen épülni az evangéliumi igazságok tanítása és megismerése során.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 52:14–21-ben az Úr további utasításokat nyilatkoztatott ki, hogy segítsen az egyháztagoknak megerősödni, különösen azoknak, akiket Missouriba vezető útjukon az evangélium prédikálására hívott el.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 52:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azt a kifejezést, amivel az Úr megnevezte, hogy mit fog most tanítani nekik. („Egy mintát minden dologban”.)

Mi az a minta? (Olyasvalami, amit követhetünk, hogy elérjünk egy bizonyos eredményt.)
Milyen indokot mondott az Úr, miért adja ezt a mintát?

A tanulók alkossanak párokat, és a párok egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 52:15–19-et. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan cselekedeteket és jellemvonásokat, melyekről azt mondta az Úr, hogy segíteni fognak népének elkerülni azt, hogy Sátán megtévessze őket. Elegendő idő eltelte után kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak. Kérj meg egy tanulót, hogy legyen írnok, és sorolja fel a válaszaikat a táblán.

Miközben a tanulók válaszolnak, elmagyarázhatod a következő kifejezések jelentését, vagy megkérheted őket, hogy magyarázzák el ezeket: az „akinek töredelmes a lelke” (T&Sz 52:15) olyan valakire utal, akinek bűnbánó a hozzáállása; az „engedelmeskedik szertartásaimnak” (T&Sz 52:15) olyan valakire utal, aki részesül az Úr szertartásaiban és betartja az azokhoz kapcsolódó szövetségeket; az „akinek beszéde szelíd és épít” (T&Sz 52:16) olyan valakire utal, akinek a beszéde alázatos és felemel, vagyis épít másokat; a „hatalmam alatt megremeg” (T&Sz 52:17) olyan valakit jelent, aki tiszteletet érez Isten hatalma iránt; a „gyümölcseit termi” (T&Sz 52:17) pedig olyan valakit, aki jó dolgokat hoz létre (például „dicséret és bölcsesség”) az Istentől kapott kinyilatkoztatások követése által.

Adj időt a pároknak annak megbeszélésére, hogy miként összegeznék a Tan és szövetségek 52:14–19-ben tanított igazságokat. Elegendő idő eltelte után kérd meg őket, hogy mondják el, milyen igazságokat találtak. A tanulók számos választ adhatnak, de te hangsúlyozd ki a következő tantételt: Annak elkerülése végett, hogy Sátán megtévesszen, engedelmeskednünk kell az Úr szertartásainak, és a Tőle kapott kinyilatkoztatások szerint kell élnünk.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy amikor az Úr kinyilatkoztatta a megtévesztés elkerülésének eme mintáját, az evangélium prédikálására készülő papságviselők egy csoportjához szólt.

Szerintetek miért fontos az, hogy akik tanítják az evangéliumot, kövessék azt a mintát, amit az Úr ezekben a versekben kinyilatkoztatott? (Azért, hogy a Lélek által tudjanak tanítani.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 52:36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, még milyen utasításokat adott az Úr ebben a kinyilatkoztatásban. Mondják el, mit találtak.

Mire utasította az Úr az egyház eldereit, mit jelentsenek ki?
Miért bízhatunk egy olyan vezetőben vagy tanítóban, aki az Úr által a 14–19. versekben felvázolt minta szerint él, és csak azt tanítja, amit a próféták és az apostolok is tanítottak?

Javasolhatod, hogy a tanulók gondolják át, miként szemléltetik az Első Elnökség vagy a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjai ezt a mintát.

Tan és szövetségek 52:37–44

Az Úr tanácsokat ad az Ohióban maradó vezetőknek

Mondd el, hogy míg az Úr az akkori papsági vezetők közül sokakat elhívott arra, hogy Missouriba menet prédikáljanak, számos más eldernek viszont az volt a dolga, hogy Ohióban maradjon. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 52:39–40-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasításokat adott az Úr az Ohióban maradó eldereknek.

Milyen feladatokat bízott az Úr az Ohióban maradó elderekre?
Szerintetek mit jelent „emlékez[ni] a szegényekre és a szűkölködőkre”? Miért nem teszünk eleget az Úr e tanácsának akkor, ha csupán gondolunk arra, aki szűkölködik?
Mit mondott az Úr azokról, akik nem teljesítik a feladataikat?
Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből a versekből arról, hogy miként lehetünk az Úr igaz tanítványai? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Jézus Krisztus tanítványai őrködnek a szegények, a szűkölködők, a betegek és a sanyargatottak felett, és gondoskodnak róluk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan emberekre, akiket ismernek, és Jézus Krisztus tanítványainak tartanak. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, hogyan őrködik a szűkölködők felett és gondoskodik róluk az, akire gondolt. Kifejezheted, milyen hálát érzel azokért, akik őrködtek feletted és segítettek neked, amikor szükséged volt erre.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 52:14–19. Példa a hithűség mintájára

Paul E. Koelliker elder a Hetvenektől elmesélte a következő történetet, mely azt példázza, hogyan lehetünk pozitív hatással másokra, ha a Tan és szövetségek 52:14–19-ben lévő minta szerint élünk:

„A minták olyan sablonok, irányvonalak, ismétlődő lépések vagy ösvények, melyeket követnünk kell, hogy Isten céljával összhangban cselekedhessünk. Ha így teszünk, alázatossá és éberré válunk, és képesek leszünk megkülönböztetni a Szentlélek hangját a bennünket félrevezető és zavaró hangoktól. […]

Amikor valóban azon evangéliumi minta szerint élünk, amelyet az Úr Jézus Krisztus tanított, a mások segítségére való képességünk is növekedni fog. A következő példa jól szemlélteti, hogyan tud működni ez az alapelv.

Két fiatal misszionárius bekopogtatott egy ajtón, azt remélve, hogy találnak majd valakit, aki meghallgatja üzenetüket. Az ajtó kinyílt, és egy elég termetes ember üdvözölte őket barátságosnak éppen nem mondható hangnemben: »Azt hiszem, már mondtam nektek, hogy többet ne kopogtassatok be hozzám. Már figyelmeztettelek benneteket, hogy ha mégis visszajöttök, az nem lesz kellemes élmény számotokra. Most pedig tűnjetek innen!« Majd pedig rájuk csapta az ajtót.

A két elder továbbállt, majd az idősebb és tapasztaltabb misszionárius bátorításképpen átkarolta fiatalabb társát. Azt észre sem vették, hogy a férfi az ablakon keresztül figyeli őket, hogy biztosan megértették-e az üzenetét. Arra számított, hogy durva válasza hallatán a két fiatal majd nevetve továbbáll. Amikor azonban tanúja volt a két misszionárius közötti kedvesség megnyilvánulásának, szíve azonnal meglágyult. Kinyitotta az ajtót és visszahívta őket, hogy osszák meg vele az üzenetüket” (Ő igazán szeret bennünket. Liahóna, 2012. máj. 17.).

Tan és szövetségek 52:33–34. „Aki hűséges, az megtartatik és [megáldatik]”

„Lydia Clisbee Partridge beszámolt róla, milyen körülmények között kapta meg férje, Edward ezt a kinyilatkoztatott parancsot. A gyermekeik egytől egyig kanyarósak voltak, melyet a családjuknál megszálló, New York államból nemrég érkezett egyháztagoktól kaptak el. Leírta, hogy a legidősebb lányuk »tüdőgyulladást kapott, és amikor a legrosszabbul volt, férjem akkor kapott kinyilatkoztatás által elhívást arra, hogy másokkal együtt menjen el Missouriba és keressen helyet a szentek gyülekezéséhez. A hitetlenek azt gondolták, hogy megőrült, máskülönben biztosan nem indulna útnak. Én pedig azt gondoltam, hogy minden bizonnyal elkezdődtek a megpróbáltatásaim, és ez így is volt, azonban a többihez hasonlóan ezt a megpróbáltatást is áldás követte, mert a lányunk meggyógyult.« (Partridge, Genealogical Record, 6.)” (Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 330).