81. lecke
Tan és szövetségek 76:81–119
Bevezetés
Ez a lecke a Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak megmutatott, telesztiális dicsőségről szóló látomást tárgyalja, ahogy az a Tan és szövetségek 76-ban feljegyzésre került. Joseph Smith és Sidney Rigdon leírják, mit tudtak meg azokról, akik a telesztiális királyságot fogják örökölni, illetve arról, milyen következményekkel jár a Jézus Krisztusról való bizonyság visszautasítása. Azt is elmondják, miben különbözik a telesztiális királyság a dicsőség más királyságaitól.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 76:81–112
Az Úr megmutatja Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak a telesztiális királyságról szóló látomást
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy egy másik keresztény hithez tartozó barátjuk azt mondja nekik: „A lelkészünk azt mondta, hogy miután meghalunk, vagy a mennybe, vagy a pokolba jutunk. Nem érzem úgy, hogy jelenleg elég jó lennék ahhoz, hogy a mennybe jussak, de azért annyira rossznak sem érzem magam, hogy a pokolra jussak. Mit tanít a te vallásod a mennyről és a pokolról?”
-
Mit mondanátok a barátotoknak?
Mutasd meg a 78-as leckéből a Tan és szövetség 76-ban lévő látomás vázlatát megjelenítő ábrát (vagy kérd meg a tanulókat, hogy vegyék elő a saját példányukat). Miközben a tanulók megbeszélik a Tan és szövetségek 76 további részeit, keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek a barátjuknak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:81–83, 101, 103-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mely szavak és kifejezések jellemzik azokat, akik a telesztiális királyságot fogják örökölni.
-
E versek mely szavai és kifejezései jellemzik azokat, akik a telesztiális királyságot fogják örökölni? (Elmondhatod, hogy a szemfényvesztő olyasvalaki, aki a gonosz lelkek hatását megidéző tevékenységekben vesz részt. A parázna jelentése pedig olyan személy, aki szexuális bűnt követ el.)
-
A 82. és a 101. vers alapján néhányan azért fogják a telesztiális királyságot örökölni, mert visszautasították a nekik felajánlott nagyszerű áldásokat. Melyek azok áldások, amelyeket visszautasítottak? (Szándékosan elutasítják a Jézusról való tanúbizonyságot és az evangéliumot. Mivel elutasítják a Szabadítót és az Ő evangéliumát, ezáltal visszautasítják azt a lehetőséget is, hogy megbánják bűneiket és megtisztuljanak az engesztelés által. Mialatt a tanulók megbeszélik ezt a kérdést, emlékeztetheted őket arra, amit az előző leckében tanultak arról, mit jelent hősiesnek lenni a Jézusról való bizonyságunkban. Emeld ki, hogy a dicsőség, amelyet örökölni fogunk, azon múlik, hogy miként fogadjuk ezt a tanúbizonyságot [lásd T&Sz 76:50–51, 69, 78–79, 81–82, 101].)
-
A 83. vers szerint miben fognak különbözni a veszedelem fiaitól azok, akik a telesztiális királyságot öröklik? (Ők nem követik el a megbocsáthatatlan bűnt, a Szent Lélek megtagadását [lásd T&Sz 76:35].)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 76:84–85, 104–106-ot, és keressék meg, mi fog történni a gonoszokkal, mielőtt megkaphatnák a telesztiális dicsőséget.
-
Mi fog történni a gonoszokkal, mielőtt részesülnek a megváltásban és lehetővé válik számukra, hogy a telesztiális királyságot örököljék? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő igazságot: Azoknak, akik a telesztiális királyságot öröklik, a pokolban kell szenvedniük, mielőtt a Szabadító megváltja őket. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a pokol szó jelentését, mondd el, hogy a szentírások legalább kétféle módon használják ezt a szót. Először is, a pokol a lélekvilág azon része, ahol a gonoszok lakoznak, és ez a lelki gyötrelem és szenvedés szó szerinti, de átmeneti állapota. Másodszor, a szentírások a pokol szót használják a gyötrelem és szenvedés végleges állapotára is, amelyben a veszedelem fiainak lesz része. (Lásd Kalauz a szentírásokhoz: pokol; scriptures.lds.org.)
-
Mely szavak írják le a 84–85. és 104–106. versekben a gonoszok szenvedéseit, melyben haláluk után részük lesz? (Elmondhatod, hogy a 105. versben az „örök tűz” kifejezés jelképesen értendő, és a telesztiális királyságot öröklő gonoszok szenvedésére vonatkozik. Ez nem jelenti azt, hogy a szenvedésük soha nem fog véget érni. Lásd T&Sz 19:4–12.)
Hangsúlyozd ki, hogy a körülmények, melyeket a telesztiális királyságot öröklők fognak tapasztalni a pokolban, átmenetiek lesznek. Mivel ezek a személyek nem voltak hajlandóak megbánni bűneiket és alkalmazni az engesztelés áldásait az életükben, a pokolban fognak maradni a millennium alatt, a szenvedésükkel fizetve meg a bűneikért.
-
A 85. és 106. versben mely kifejezések tanítják azt, hogy a pokol egy átmeneti állapot lesz azoknak, akik a telesztiális királyságot öröklik?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Joseph Fielding Smith elnöktől, az osztály pedig figyelje meg, mit fog eredményezni a szenvedés, amelyen a gonoszok keresztülmennek a pokolban:
„Ez a szenvedés a tisztává válás, vagyis a megtisztulás eszköze lesz, mely által a gonoszok olyan állapotba kerülhetnek, hogy Jézus Krisztus megváltása révén elnyerhetik a halhatatlanságot. A lelkük és a testük újra egyesül, és a telesztiális királyságban fognak lakni. De ez a feltámadás nem fog eljönni a világ vége előtt” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 2:298).
A Tan és szövetségek 76:106–108 összegzéseként mondd el, hogy a gonoszok bűnhődni fognak bűneikért, amíg Jézus Krisztus be nem fejezi a munkáját, és át nem adja az Atyjának Isten földi királyságát. Krisztus akkor dicsőséggel lesz megkoronázva.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:109–111-et, majd egy másikat, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:9-et. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy mi fog történni akkor, amikor azok, akik a telesztiális királyságot öröklik, Isten trónusa elé járulnak, hogy megítéltessenek.
-
A Tan és szövetség 76:110 szerint mi fog történni, amikor ezeket az embereket Isten trónusa elé hozzák, hogy megítéltessenek? (Térdre ereszkednek, és elismerik Jézus Krisztust Szabadítójukként.)
-
A Tan és szövetségek 76:111 és a 137:9 alapján mire alapozza majd az Úr az ítéletét?
Mondd el, hogy bár a 111. vers kifejezetten azokra utal, akik a telesztiális királyságot öröklik, az ebben a versben tanított igazság mindenkire vonatkozik.
-
A 111. vers alapján mi dönti el, hogy a dicsőség melyik királyságát örököljük? (Segíts a tanulónak meghatározni a következő tant: Az ebben az életben véghezvitt cselekedeteink és a szívünk vágyai fogják meghatározni, hogy a dicsőség melyik királyságát örököljük majd. Ezt a tant fel is írhatod a táblára.)
-
Hogyan befolyásolhatja ez a tantétel a döntéseiteket?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 76:86–89, 98, 112-t, és keressék ki azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, milyen lesz a halhatatlanság azok számára, akik a telesztiális királyságot öröklik. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, mit találtak.
-
Miként mutatják ezek a szavak és kifejezések Jézus Krisztus szeretetét és irgalmát?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 76:91–98-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan hasonlíthatóak egymáshoz a dicsőség különböző királyságai.
-
Miben különbözik a celesztiális királyság dicsősége a terresztriális és a telesztiális királyság dicsőségétől? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de válaszaik tükrözzék a következő igazságot: A celesztiális királyság dicsősége felülmúlja a terresztriális és telesztiális királyságok dicsőségét.
-
A 92–95. versek alapján milyen áldásokat kapnak azok, akik felmagasztosulást nyernek a celesztiális királyságban? Hogyan hasonlíthatóak ezek az áldások azokhoz, amelyeket a telesztiális királyságot öröklők kapnak?
Tan és szövetségek 76:113–119
Joseph Smith és Sidney Rigdon elmondják, hogyan kaphatják meg mások is azt a tudást, amelyet ők elnyertek
A Tan és szövetségek 76:113–119 összefoglalásaként mondd el, hogy e látomás elmondását követően Joseph Smith és Sidney Rigdon kijelentette, hogy az Úr arra utasította őket, hogy ne írjanak le mindent, amit láttak. Elmagyarázták azt is, mit kell tennünk ahhoz, hogy meglássuk és megértsük Isten királyságának a rejtelmeit.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:116–118-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan láthatjuk és érthetjük meg az Úr királyságának rejtelmeit.
-
E versek szerint mit kell tennünk, hogy képesek legyünk meglátni és megérteni Isten királyságának a rejtelmeit? (Lásd még T&Sz 76:5–10.)
Hogy segíts a tanulóknak elmagyarázni a Tan és szövetségek 76-ból tanultakat, és bizonyságot tenni azokról, emlékeztesd őket az óra elején megbeszélt kérdésre: „Mit tanít a te vallásod a mennyről és a pokolról?” Oszd párokra az osztályt, és kérd meg őket, hogy közösen vázolják fel, miként válaszolnának erre a kérdésre. Mondd el nekik, hogy néhány perc múlva mindegyik párnak lehetősége lesz, hogy elmondja a válaszát egy másik párnak.
Hogy segíts a tanulóknak a felkészülésben, oszd ki a következő kérdéseket egy papíron vagy írd fel őket a táblára az óra előtt:
Mit nyilatkoztatott ki az Úr a mennyről és a pokolról a Tan és szövetségek 76-ban?
Mi a különbség a dicsőség egyes királyságai között?
Mi a különbség azok döntései között, akik valamelyik királyságot öröklik, és akik nem öröklik a dicsőség egyetlen királyságát sem?
Mi az, amiről tudjátok, hogy igaz a Szabadítóval és az Ő szabadításunkban betöltött szerepével kapcsolatosan?
Javasold, hogy a tanulók gondolják át ezeket a kérdéseket, miközben felkészülnek arra, hogy elmondják, mit tanít az egyház a menny és a pokol kapcsán. Ezen kívül kérd meg a tanulókat, hogy használjanak legalább két szentírásutalást is a Tan és szövetségek 76-ból a magyarázatuk részeként.
Miután elegendő időt kaptak, kérj meg minden párt, hogy dolgozzanak együtt egy másik párossal. Kérd meg az egyik párt, hogy a vázlatuk segítségével tanítsák a másik két tanulót. Amikor az első pár lehetőséget kapott, hogy elmagyarázza a tant, akkor kérd fel a második párost a tanításra. Miután a tanulók befejezték a tanítást, megkérheted őket, hogy mondják el az osztálynak, mit tanultak.
Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni a dicsőség királyságairól tanultakat, írd fel a következő hiányos mondatokat a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy fejezzék be azokat a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:
Annak eredményeként, amit a Tan és szövetségek 76-ban a dicsőség királyságainak tanulmányozásából megtudtam,
tudom, hogy…
szeretném, hogy…
a jövőben úgy fogok cselekedni, hogy…
Miután a tanulók elegendő időt kaptak e feladat elvégzésére, buzdítsd őket, hogy gondolják át, vajon a jelenleg meghozott döntéseik feljogosítják-e majd őket arra, hogy a celesztiális királyságot örököljék. Ösztönözd őket arra is, hogy törekedjenek az Úr segítségére azon változások érdekében, amelyeket érzéseik szerint eszközölniük kell. Megoszthatod a bizonyságodat azokról az igazságokról, melyeket a Tan és szövetségek 76 tanulmányozása során ismertél meg.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 76:84. Pokol
A Kalauz a szentírásokhoz elmagyarázza a pokol szó szentírásbeli használatát:
„Az utolsó napi kinyilatkoztatások legalább két értelemben említik a poklot. Először is, ideiglenes lakhelye ez a lelkek világában azoknak, akik a halandóságban engedetlenek voltak. Ebben az értelemben a pokol valamikor véget ér. Az ott lévő lelkeknek tanítani fogják az evangéliumot, és bűnbánatuk után valamikor feltámadnak a dicsőség valamely fokára, amire érdemesek. Akik nem tartanak bűnbánatot, viszont nem a veszedelem fiai, azok a pokolban maradnak a millennium alatt. Ezen ezeréves gyötrelem után feltámadnak egy telesztiális dicsőségre (T&Sz 76:81–86; 88:100–101).
Másodszor, ez azoknak a végleges helye, akiket nem vált meg Jézus Krisztus engesztelése. Ebben az értelemben a pokol végleges. Azoké, akikről úgy találtatik, hogy »még mindig tisztátalanok« (T&Sz 88:35, 102). Ez az a hely, ahol a Sátán, az ő angyalai, valamint a veszedelem fiai – azok, akik megtagadták a Fiút, miután az Atya kinyilatkoztatta őt – laknak, örökké (T&Sz 76:43–46)” (Kalauz a szentírásokhoz: pokol; scriptures.lds.org).
Bruce R. McConkie elder a következőket mondta a pokolról:
„A lélekvilág azon részét, ahol a gonosz lelkek laknak, akik feltámadásuk egykor eljövendő napját várják, úgy nevezzük: pokol. A gonoszok e lelkei haláluk és feltámadásuk között kitaszíttatnak a külső sötétségre, Seol nyomasztó lehangoltságába, a várakozó gonosz lelkek alvilágába, vagyis a pokolba. Itt elszenvedik az elkárhozottak kínjait; itt az örök tűz bosszújában háborognak; itt sírás, rívás és fogaknak csikorgatása hallatszik; itt Isten haragjának tüzes háborgása árad ki a gonoszokra. (Alma 40:11–14; T&Sz 76:103–106.) […]
Feltámadásuk után a pokolban szenvedők nagy többsége a telesztiális királyságba tér; a többiek – akiket a veszedelem fiainak átka sújt – arra rendeltetnek, hogy a végtelen jaj részesei legyenek az ördöggel és annak angyalaival együtt. […]
Ezért aztán mindazok számára, akik bármilyen szabadítás örökösei – vagyis a veszedelem fiai kivételével mindenki számára (T&Sz 76:44) – a pokol egyszer véget ér” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 349, 350, 351; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 165–166.).
Tan és szövetségek 76:85, 106. A gonoszok megváltása
Brigham Young elnök elmondta, miként reagáltak néhányan az ő idejében arra az igazságra, hogy a gonoszok legtöbbje végül megváltást nyer, és nem szenved örökre a pokolban:
„Amikor Isten kinyilatkoztatta Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak, hogy mindenkinek az általa elnyert világosság mértékében van elkészítve egy hely, valamint aszerint, hogy mennyire utasították el a gonoszt, és gyakorolták a jó dolgokat; akkor az sokaknak hatalmas próbatételt jelentett, és néhányan elpártoltak, mert Isten nem küld örök büntetést a pogányokra és a csecsemőkre, [hanem] a maga idejében mindenkinek fenntart egy helyet a [szabadításra], és… megáldja az őszintéket, az erényeseket és az igazakat, akár tartoztak [valaha is] valamilyen egyházhoz, akár nem. Ez egy új tan volt ennek a nemzedéknek, és sokan megbotránkoztak rajta” (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 292.).
Tan és szövetségek 76:92–95. „A celesztiális dicsőség[e] …minden dolgot felülmúl”
Orson Pratt elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, mi a különbség a celesztiális királyságban történő megszabadítás és a dicsőség más királyságainak öröklése között:
„Elég nagy különbség van aközött, hogy valaki szabadítást nyer egy olyan királyságban, ahol van némi dicsőség és némi boldogság, és aközött, amikor valaki abban a királyságban nyeri el a szabadítást, ahol az Atya lakik. […]
Atyánk, ki odafenn a mennyben lakozik, és az Ő Fia, Jézus Krisztus a dicsőség legmagasabb fokát foglalják el az örökkévalóságban. A dicsőség hiánytalan teljessége hatja át őket. Rendelkeznek a boldogság teljességével, a hatalom teljességével, az intelligencia, a világosság és az igazság teljességével, valamint uralmuk alatt áll minden alacsonyabb dicsőséggel, alacsonyabb boldogsággal és alacsonyabb hatalommal bíró királyság. […] [Az] evangélium célja, hogy az ember gyermekeit a dicsőség ugyanazon fokára magasztalja fel, ahol az Atya és a Fiú is lakozik” (Deseret News, Nov. 10, 1880, 642).
Tan és szövetségek 76:99–101. „[Ő]k azok, akik Pálé, és Apollósé, és Kéfásé”
A széthúzás ellen szólva Pál a következőket mondta a Korinthusbelieknek:
„Mert megtudtam felőletek atyámfiai…, hogy versengések vannak köztetek.
Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?” (1 Korinthusbeliek 1:11–13).
A Tan és szövetségek 76:99–101-ben olvasható hasonló megfogalmazás azokra utal, akik nincsenek összhangban Jézus Krisztussal és az Ő prófétáival. Egyesek azt mondják, követik Jézus Krisztust vagy bizonyos prófétákat, mégis ezek az emberek szándékosan elutasítják a Szabadítót és azt, hogy elfogadják az Ő evangéliumát vagy kövessék az Ő prófétáit.
Tan és szövetségek 76:113–116. Joseph Smith többet látott ebben a látomásban, mint ami leíratott
A Tan és szövetségek 76-ban feljegyzett látomásra utalva Joseph Smith próféta azt mondta:
„Százszor többet is elmondhattam volna, mint amit valaha is elmondtam a királyságok dicsőségeiről, amelyek elém tárultak a látomásban, ha engedélyt kaptam volna rá, és ha az emberek felkészültek lettek volna mindezek befogadására” (in History of the Church, 5:402).