1832 áprilisában Joseph Smith próféta többedmagával a Missouri állambeli Independence-be utazott, az Úr parancsolatának engedelmeskedve, hogy egy szervezetet alakítsanak Sion felépítése és a szegényekről való gondoskodás céljából (lásd T&Sz 78, beleértve a szakaszbevezetőt is). A Próféta április 26-án kapta a Tan és szövetségek 82-ben feljegyzett kinyilatkoztatást egy főpapok és elderek részvételével zajló egyházi tanácskozás során Independence-ben. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr megbocsátotta a fivéreknek vétkeiket, és arra figyelmeztette őket, hogy tartózkodjanak a további bűnöktől. Az Úr utasításokkal látta el őket arról is, hogy miként kezeljék Sion világi ügyeit. Négy nappal később Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 83-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, amelyben az Úr utasítást ad a vezetőknek arról, hogyan gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról
Az Úr figyelmezteti azokat, akik sokat kaptak Tőle
Az óra előtt készíts össze néhány nagy papírlapot és filcet. (Az óra későbbi részében a tanulók egy lista elkészítéséhez használják majd ezeket, amelyet ki lehet függeszteni, hogy az egész osztály láthassa.)
A lecke kezdéseként kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor nézeteltérésük támadt egy barátjukkal vagy családtagjukkal, amelyet végül megoldottak.
Milyen érzéseitek voltak, amikor megoldódott a vitátok?
Mondd el a tanulóknak, hogy jó néhány hónap alatt ellenséges érzések alakultak ki az Ohióban tartózkodó Sidney Rigdon és a Missouriban élő Edward Partridge püspök között. 1832 áprilisában Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők Missouriba utaztak, az Úr azon parancsának engedelmeskedve, hogy „ülj[enek] le tanácskozni a Sionban lévő szentekkel” (T&Sz 78:9). Érkezésük után tanácsgyűlést tartottak az egyház főpapjai számára. A konferencia délelőtti és délutáni ülése között Sidney Rigdon és Edward Partridge megoldották nézeteltéréseiket. A Tan és szövetségek 82-ben található kinyilatkoztatás a délutáni ülés folyamán adatott.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott az Úr Sidney Rigdonnak és Edward Partridge-nek a nézeteltéréseik megoldása kapcsán.
Az 1. vers szerint milyen kapcsolat áll fenn a másoknak való megbocsátás és az Úr megbocsátásának elnyerése között?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:2-t, az osztály pedig keresse meg, mire figyelmeztette az Úr a szenteket.
Mit mondott az Úr, mi száll majd azokra, akik nem „tartózkod[nak] a bűntől”?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen bűnökre utalhatott az Úr, mondd el, hogy amikor az egyháztagok Missouriba költöztek, sokan közülük nem engedelmeskedtek az egyházi vezetők tanácsának, és néhányan nem voltak hajlandóak a felajánlás törvénye szerint élni. Ennek eredményeképpen az egyház néhány tagja az irigység, a sóvárgás és a kötelességmulasztás bűnébe esett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:3–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi az oka annak, hogy a 2. versben említett ítéletek szállnak azokra, akik továbbra is bűnben maradnak.
Mi módon minősülhettek ezek a szentek olyan embereknek, akik elnyerték a „nagyobb világosság[ot]”?
Mit tanított az Úr ezekben a versekben arról, hogy felelősek vagyunk mindazért, amit Ő adott nekünk? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr sokat követel azoktól, akiknek sokat adott. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a tantételt a szentírásaikban.)
Szerintetek miért követel az Úr többet azoktól, akiknek többet adott?
Oszd kisebb csoportokra az osztályt. Mindegyik csoportnak adj egy nagy papírlapot és egy filcet. Kérd meg őket, hogy két perc alatt sorolják fel az Úrtól kapott annyi áldásukat, amennyit csak tudnak. Buzdítsd őket, hogy említsenek meg olyan áldásokat is, amelyeket egyháztagokként kaptak. Amikor végeztek, tedd ki a listákat előre, és tedd fel a következő kérdéseket:
Szerintetek mi miért minősülhetünk olyan embereknek, akiknek „sok adatott”?
Mivel ily sokat adott nekünk az Úr, mik azok a dolgok, amelyeket elvár tőlünk?
Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni a 3. versben található tantételt, kérd meg őket, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba az egyik áldást, amelyet az Úrtól kaptak. Ezután kérd meg őket, hogy írják le, érzéseik szerint mit vár el tőlük az Úr azért, mert megkapták ezt az áldást. Végül kérd meg őket, hogy írjanak le egy olyan célt, amelyet elkezdhetnek megvalósítani, hogy beteljesítsék az Úr elvárását.
A Tan és szövetségek 82:5–6 összegzéseként mondd el, hogy az Úr figyelmeztette a szenteket, hogy Sátán uralma és hatalma egyre növekszik a földön. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:7-et, az osztály pedig keresse meg, milyen további figyelmeztetést adott az Úr a bűnnel kapcsolatosan.
A 7. vers értelmében miért fontos a bűnbánóknak elhagyni a bűnt? (Amikor tudatosan fordulunk az igazlelkűségtől a bűn felé, akkor „visszatérnek a korábbi bűnök”.)
Szerintetek miért térnek vissza a korábbi bűneink, ha szándékosan bűnt követünk el, miután bűnbocsánatért fordultunk az Úrhoz? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a teljes bűnbánathoz és bűnbocsánathoz el kell hagynunk a bűneinket.)
Az Úr megparancsolja kilenc férfinak, hogy alakítsanak egy vállalatot, amely az egyház világi ügyeit intézi
Oszd párokra az osztályt. Kérd meg mindegyik párost, hogy gondoljanak két olyan helyzetre, amelyben egy fiatal férfinak vagy fiatal nőnek bizonyosságra van szüksége, hogy Isten betartja az ígéreteit. (Például: egy fiatal nő szoros kapcsolatban áll a nagymamájával, aki halálos beteg. Ennek a fiatal nőnek bizonyosságra van szüksége az örökkévaló családokkal és a feltámadással kapcsolatos ígéretekről.) Kérd meg a tanulókat, hogy osszanak meg néhány ilyen helyzetet az osztállyal.
Mondd el, hogy Missouriban a főpapok tanácsa során az Úr bizonyosságot nyújtó ígéretet adott azoknak, akik engedelmeskednek az Ő parancsolatainak. Buzdítsd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 82 további tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek bizonyosságot nyújthatnak a megtárgyalt helyzetekben szereplő személyeknek.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 82:8–9-et, és keressék ki, mit mondott az Úr, mit fog adni a szenteknek e tanácskozás során.
A 8. vers szerint mit mondott az Úr, mit ad majd azoknak, akik összegyűltek e tanácsgyűlésen?
A 8–9. versben olvasottak alapján mi okból adta nekik ezt az új parancsolatot? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Hogyan vonatkoznak ezek az okok minden parancsolatra, amelyet az Úr nekünk ad?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan tantételt, amely bizonyosságot nyújthat nekünk, amikor igyekszünk engedelmeskedni az Úr parancsolatainak.
Milyen tantételt találtatok, amely bizonyosságot nyújthat nektek, miközben igyekeztek engedelmeskedni az Úrnak? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de válaszaik tükrözzék a következő tantételt: Ha engedelmeskedünk az Úrnak, akkor Ő mindig megtartja az ígéretét, hogy megáldjon bennünket.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan élményekre, amelyek megmutatták nekik, hogy ez a tantétel igaz. Adj időt számukra, hogy az egyik ilyen élményükről írjanak a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg az élményét az osztállyal. Elmondhatsz egy személyes élményt te is, amely ezt a tantételt erősíti.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy amikor a Tan és szövetségek 78-at tanulmányozták, megtudták, hogy az Úr azt parancsolta az ohiói Kirtlandben lévő egyházi vezetőknek, hogy alakítsanak egy vállalatot az egyház tárházainak és kiadói vállalkozásainak irányítására. A Tan és szövetségek 82:11, 15–17 összegzéseként mondd el a tanulóknak, hogy ebben a kinyilatkoztatásban az Úr útmutatást adott a vállalat tényleges megszervezéséhez – amely az Egyesült Vállalat néven vált ismertté –, és kijelölte annak tagjait.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 82:12-t, és keressék ki, mi volt az Egyesült Vállalat célja. Olvasás közben segítségükre lehet, ha emlékezteted őket, hogy a püspök egyik feladata az, hogy segítséget nyújtson az egyháztagok fizikai szükségleteiben.
A 12. vers szerint mi volt a célja az Egyesült Vállalatnak?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 82:14, 18–19-et, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek részletesebben kifejtik, miért parancsolta meg az Úr az Egyesült Vállalat létrehozását.
Miért lehetett fontos a szentek számára, hogy kialakítsák a 19. versben említett szemléletmódot?
A Tan és szövetségek 82:20–24 összegzéseként mondd el, hogy az Úr azzal a figyelmeztetéssel zárta ezt a kinyilatkoztatást az egyházi vezetők részére, hogy legyenek hűek a szövetséghez, amelyet az Egyesült Vállalat tagjaiként kötnek.
Az Úr kinyilatkoztatja, hogyan kell gondoskodni az özvegyekről és az árvákról
Mondd el a tanulóknak, hogy négy nappal a Tan és szövetségek 82-ben feljegyzett kinyilatkoztatás elnyerése után Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott arról, hogyan kezelje a komoly kihívást, amely a szentek fizikai szükségleteiről való gondoskodás terén merült fel. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 83:1-et, és keressék meg, kiknek a szükségleteiről van szó ebben a kinyilatkoztatásban.
Kiknek a szükségleteiről szól ez a kinyilatkoztatás?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a szentek közül sokan a felajánlás törvénye szerint éltek, és „örökséget” kaptak, vagyis földet az egyháztól. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr kijelentette, mi történjen egy család örökségével, ha a férj vagy apa meghal.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 83:2–3-at, és keressék meg az Úr arra vonatkozó utasításait, hogy miként kell törődni azokkal az asszonyokkal, akik elveszítették a férjüket.
Milyen áldásokat nyer el egy asszony, ha a férje meghal, és ő maga hithű marad?
Mondd el, hogy abban az időben, amikor ez a kinyilatkoztatás adatott, a legtöbb asszonyt a férje tartotta el. A „tagjai a közösségnek” kifejezés azt jelentette, hogy mivel a feleség eltartója eltávozott, az egyház segítette az asszonyt, miközben ő igyekezett felvállalni az egyedüli kenyérkereső szerepét. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 83:4–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan segítheti az egyház az árvákat és az özvegyeket.
Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy milyen érzéseket táplál az Úr az özvegyek, az árvák és minden szükséget látó iránt?
Buzdítsd a tanulókat, hogy figyeljenek jobban a körülöttük élők szükségleteire, és keressenek módokat az Úr azon tanácsának alkalmazására, miszerint arra kell törekedniük, ami a felebarátaik javára van (lásd T&Sz 82:19). A Lélek irányítása szerint zárd a leckét a bizonyságoddal az e kinyilatkoztatásokban tanított igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 82:7. „[A]hhoz a lélekhez, aki bűnt követ el, visszatérnek a korábbi bűnök”
Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:
Kép
Elder Richard G. Scott
„A bűn elhagyása… szilárd és állandó elhatározás arra, hogy nem ismételjük meg újra a vétket. Ha megtartjuk ezt az elhatározást, azzal elkerülhetjük, hogy újra át kelljen élni annak a bűnnek a keserű utóízét. Ne feledjétek: »ahhoz a lélekhez, aki bűnt követ el, visszatérnek a korábbi bűnök« [T&Sz 82:7]. Joseph Smith kijelentette: »A bűnbánat olyan dolog, amivel nem lehet mindennap felelőtlenül bánni. A mindennapos vétkezés és a mindennapos bűnbánat nem tetsző Isten szemében« [Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 77.]” (“Finding Forgiveness,” Ensign, May 1995, 76).
A Tan és szövetségek korai kiadásaiban álneveket használtak az egyház és az egyházi vezetők ellenségeikkel szembeni védelme érdekében. Ezt a gyakorlatot követték az Egyesült Vállalat tagjainak neve kapcsán is a Tan és szövetségek 82:11-ben, ezért a Tan és szövetségek néhány korábbi kiadásában álnevek szerepelhetnek a szövegben, amely most ezt a verset alkotja. A valódi neveket a későbbi kiadásokban állították vissza.
A 11. versben említett „sáfárságaik” – vagyis a tagok felelősségi körei – a következők voltak: a kilencből hat embert arra jelöltek ki, hogy „sáfárok legyenek [a] kinyilatkoztatások és parancsolatok felett” (T&Sz 70:3 – Joseph Smith próféta, Martin Harris, Oliver Cowdery, John Whitmer, Sidney Rigdon és William W. Phelps), ketten az egyház püspökei voltak (Edward Partridge és Newel K. Whitney), egyikük pedig a Missouri állambeli Independence-ben lévő tárházat felügyelte (A. Sidney Gilbert).
A következő kijelentés leírja, hogyan használja az Úr az Ő tárházát napjainkban:
„Az Úr tárháza… jelenthet egy felsorolást az igénybe vehető szolgáltatásokról, egy bankszámlán rendelkezésre álló pénzösszeget, ennivalót a kamrában, illetve raktáron lévő közszükségleti cikkeket. Azon nyomban létrejön egy tárház, amint a hithű egyháztagok a püspöknek adják idejük, képességeik, szaktudásuk, könyörületességük, anyagi és pénzügyi javaik egy részét a szegényekről való gondoskodás céljából, és hogy felépítsék Isten földi királyságát.
Minden egyházközségben létezik tehát az Úr tárháza. A püspök az Úr tárházának megbízottja. Az Úr sugalmazása által vezérelve kiosztja a szentek felajánlásait a szegényeknek és a nélkülözőknek. A papsági kvórumok és a Segítőegylet segítik őt ebben” (Lásd Az Úr módján történő gondoskodás: Vezetők útmutatója a jólléti programhoz [1999]. 11.; lásd még LDS.org).
Tan és szövetségek 82:22. Miért kapta azt a parancsolatot az egyház, hogy kössön barátságot „a hamislelkűség mammonjával”?
A mammon szó gazdagságot jelent (lásd Kalauz a szentírásokhoz: mammon; scriptures.lds.org). Joseph Fielding Smith elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez:
Kép
President Joseph Fielding Smith
„Az Úr azon parancsolata, hogy a szentek kössenek »barátságot a hamislelkűség mammonjával«, kemény kijelentésnek tűnik, ha nem megfelelően értelmezzük. Az, hogy fivérek kössenek barátságot »a hamislelkűség mammonjával« nem arra utal ugyanis, hogy vegyenek részt velük a bűneikben, hogy öleljék őket keblükre, hogy lépjenek vegyes házasságra velük, vagy egyéb más módon az ő szintjükre süllyedjenek. Úgy kellett élniük, hogy biztosítva legyen a béke az ellenségeikkel. Kedvesen kellett bánni velük, barátságosnak kellett velük lenni – amilyen mértékben azt a helyénvaló és erényes tantételek engedik –, de sohasem káromkodhattak, ihattak vagy tivornyázhattak velük. Ha ugyanis sikerül lecsillapítaniuk az előítéleteket, és késznek mutatkozni a kereskedésre velük, valamint kedves lelkülettel állni hozzájuk, akkor mindez segíthet elfordítani őket a keserűségüktől. Az ítéletet az Úrra kellett hagyniuk” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:323; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 179.)