Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás
23. lecke: Tan és szövetségek 18:17–47


23. lecke

Tan és szövetségek 18:17–47

Bevezetés

Joseph Smith 1829 júniusában kapta meg ezt a kinyilatkoztatást saját maga, Oliver Cowdery, valamint David Whitmer számára. Miután a Szabadító elhívta e két utóbbi férfit, hogy bűnbánatot hirdessenek, arról tanította őket, milyen fontos, hogy magukra vegyék az Ő nevét. Említést tett a tizenkét apostol közelgő elhívásáról, valamint azon vágyukról, hogy „szívük minden szándékával” (T&Sz 18:27) magukra vegyék Jézus Krisztus nevét. Az Úr ezt követően azt a feladatot adta Oliver Cowderynek és David Whitmernek, hogy keressenek olyan férfiakat, akik a Tizenkettek Kvóruma tagjaiként szolgálhatnak.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 18:17–25

Jézus Krisztus azt tanítja, hogy az Ő neve az egyetlen név, amely által megszabadulhatunk

Kérj meg egy vagy két tanulót, hogy írja fel a vezetéknevét a táblára. Tedd fel nekik a következő kérdéseket:

  • Mit jelent a vezetéknevetek számotokra?

  • Milyen kiváltságok és felelősségek járnak ezzel a névvel? (A kiváltságok között lehet az otthon, a családi szeretet, a biztonság, valamint az egyházban való felnevelkedés. A feladatok között lehet, hogy segítsünk az otthon biztonságát fenntartani, bánjunk tisztelettel a családtagokkal, végezzünk házimunkát, valamint vívjunk ki megbecsülést a családnevünk számára.)

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az Úr arra hívta el Oliver Cowderyt és David Whitmert, hogy bűnbánatot kiáltsanak (lásd T&Sz 18:6, 9, 14). Mondd el, hogy miután az Úr utasításokkal látta el őket, beszélt nekik arról, milyen kiváltságokkal és felelősségekkel jár az, ha magukra veszik az Ő nevét.

Másold át a következő táblázatot a táblára, de hagyd ki belőle az alsó részben szereplő válaszokat. Kérd meg a tanulókat, hogy másolják be a táblázatot a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, majd olvassák el magukban a Tan és szövetségek 18:17–25-öt, és keressék meg azokat a kiváltságokat és felelősségeket, amelyek azzal járnak, hogy Jézus Krisztus nevét magunkra vesszük. Kérd meg őket, hogy írják be a táblázat alsó sorába, amit találtak.

kiváltságok

felelősségek

elnyerni a Szentlelket és részesülni a tanításában

felszólítani másokat, hogy keresztelkedjenek meg és tartsanak ki mindvégig

szabadítást nyerni az Atya királyságában

hittel, reménnyel és jószívűséggel rendelkezni

elkerülni a többi vallással való vitatkozást

józansággal elmondani az igazságot

bűnbánatot tartani és mindvégig kitartani

  • A Tan és szövetségek 18:23 szerint miért fontos számunkra, hogy magunkra vegyük Jézus Krisztus nevét? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Jézus Krisztus neve az egyetlen név, amely által megszabadulhatunk. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt az igazságot a szentírásaikban.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg Ballard elder tanácsát arról, hogy miként kell magunkra vennünk Jézus Krisztus nevét:

M. Russell Ballard elder

„A keresztelés vizében magunkra vesszük Krisztus nevét. Úrvacsoravételkor minden héten megújítjuk ennek a keresztségnek a hatásait, jelezve azt, hogy készen állunk magunkra venni az Ő nevét, és megígérve, hogy mindig emlékezni fogunk Őreá (lásd T&Sz 20:77, 79). […]

Arra kérnek minket, hogy… álljunk az Ő tanújaként… Ez azt jelenti, hogy készen állunk mások tudomására hozni, kit követünk és kinek az egyházához tartozunk: Jézus Krisztus egyházához. Természetesen ezt a szeretet és a bizonyság szellemében kívánjuk tenni. Követni szeretnénk a Szabadítót azzal, hogy egyszerűen és világosan, ugyanakkor alázatosan kijelentjük, hogy az Ő egyházának vagyunk tagjai” (A név fontossága. Liahóna, 2011. nov. 79–80.).

  • Ballard elder javaslata szerint hogyan kell tudatnunk másokkal, hogy Jézus Krisztust követjük?

  • A Tan és szövetségek 18:19–20-ban az Úr parancsolatot adott Oliver Cowderynek és David Whitmernek, hogy legyen bennük hit, remény és jószívűség, valamint hogy kerüljék a többi vallással és azok tagjaival való vitatkozást. Szerintetek miért fontos, hogy Jézus Krisztus követőiként így cselekedjünk?

Segíthetsz a tanulóknak megérteni, hogy a Tan és szövetségek 18:20-ban szereplő „ördög egyház[a]” kifejezés nem egy konkrét vallásra vonatkozik, hanem bármely olyan személyre, csoportra, szervezetre vagy filozófiára, amely Jézus Krisztus egyháza és Isten gyermekeinek szabadítása ellen munkálkodik.

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy módját annak, ahogyan tudathatják másokkal, hogy Jézus Krisztust követik.

Tan és szövetségek 18:26–47

Az Úr kinyilatkoztatja a tizenkét apostol elhívását és küldetését

Mondd el, hogy az Úr Oliver Cowderyn és David Whitmeren kívül szólt még olyan férfiakról, akik magukra veszik majd Jézus Krisztus nevét és kijelentik az Ő evangéliumát. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 18:27–32-t, és írják le válaszaikat a következő kérdésekre. (Írd fel ezeket a kérdéseket a táblára az óra előtt, vagy készíts belőlük kiosztható lapokat minden tanulónak.)

  1. Milyen vágyakkal rendelkezik majd ez a tizenkét tanítvány?

  2. Mire kapnak majd elhívást? (Keress/keressetek 3–5 különálló gondolatot!)

  3. A Tizenkét Apostol Kvóruma jelenlegi tagjai közül hányra emlékeztek? (Írd/írjátok le a nevüket!)

Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be a táblán szereplő első kérdésre adott válaszaikról. Ezután tedd fel a következő kérdést:

  • Szerintetek mit jelent az, hogy szívünk minden szándékával magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét?

Kérj meg néhány tanulót, hogy számoljanak be a táblán szereplő második kérdésre adott válaszaikról. Az egyik tantétel, amelyet a tanulóknak meg kell fogalmazniuk az, hogy az Úr tizenkét apostola arra kapott elhívást, hogy az egész világ számára prédikálják az evangéliumot és szolgáljanak abban. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 18:37–39-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget és keressék meg, milyen feladatot bízott Isten Oliver Cowderyre és David Whitmerre.

  • Mire adott parancsot az Úr Olivernek és Davidnek? (Keressék meg azokat a férfiakat, akiket az Úr majd elhív a Tizenkét Apostol Kvóruma első tagjaiként az utolsó napokban.)

  • Honnan fogják tudni, kit kell elhívni apostolnak? (A jövendőbeli apostolokban olyan vágyak és cselekedetek fognak megnyilvánulni, amelyekről az Úr beszélt.)

Mondd el, hogy Martin Harris szintén feladatul kapta, hogy kutassa fel a tizenkét apostolt. Az utolsó napokban létrehozott Tizenkét Apostol Kvórumának első tagjait 1835. február 14-én hívták el, közel öt évvel az egyház hivatalos megszervezése után. A Tan és szövetségek 18-ban található kinyilatkoztatás azáltal segít megértenünk, milyen fontos ez a kvórum, hogy ismerteti az apostolok szerepét Jézus Krisztus egyházában.

Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be a táblán szereplő harmadik kérdésre adott válaszaikról, vagyis kérd meg őket, hogy nevezzék meg a Tizenkét Apostol Kvórumának jelenlegi tagjait. Ha lehetséges, mutass képet ezekről a férfiakról. Az apostolok fényképeit az Ensign és a Liahóna magazinok májusi és novemberi számaiban találod, valamint az lds.org/church/leaders oldalon.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. A felolvasás előtt mondd el, hogy Holland elder ezeket a megjegyzéseket újonnan elhívott apostolként tette az első általános konferenciáján.

Jeffrey R. Holland elder

„Nyilvánvalóan minden felismerés közül a legizgalmasabb és legörömtelibb számomra az, hogy lehetőségem nyílik arra, hogy – Nefi szavaival élve – Krisztusról beszéljek, Krisztusban örvendezzek, Krisztusról prédikáljak és Krisztusról prófétáljak (lásd 2 Nefi 25:26) bárhol is legyek, és bárkibe is botoljak, míg el nem hagy életem utolsó lélegzete. Bizonyosan nincsen magasabb cél vagy hatalmasabb kiváltság annál, hogy valaki Krisztus nevének különleges tanúja legyen az egész világon (lásd T&Sz 107:23).

[…] Szavaim, tanításaim és szóbeli tanúságom mellett az életemnek is részét kell képeznie a Jézusról való bizonyságomnak. Egész lényemnek e munka isteni voltát kell tükröznie. Nem tudnám elviselni, ha bármi, amit valaha is mondok vagy teszek, bármilyen módon elhalványítaná a Krisztusba vetett hiteteket, ezen egyház iránti szereteteteket, vagy azt a megbecsülést, amellyel a szent apostolság bír a szemetekben.

Megígérem nektek – ahogyan azt az Úrnak is és e fivéreimnek is tettem –, hogy igyekezni fogok érdemesen élni erre a bizalomra, és képességeim legjavát nyújtva szolgálni” (“Miracles of the Restoration,” Ensign, Nov. 1994, 31).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 18:27-et.

  • Hogyan segít nektek a tudat, hogy azok, akik apostolként szolgálnak, szívük minden szándékával magukra vették Jézus Krisztus nevét? Hogyan követhetjük a példájukat?

Kérj fel egy vagy két tanulót, hogy segítsenek neked egy tevékenységben. Kösd be a szemüket, vagy kérd meg őket, hogy csukják be a szemüket. Kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva beszéljenek rendes hangon, majd kérdezd meg a bekötött szemű tanulóktól, hogy ki szólt. Ezután tedd fel a következő kérdést:

  • Miért könnyebb felismerni bizonyos hangokat? (A tanulók rámutathatnak arra, hogy minél gyakrabban hallunk egy hangot, annál ismerősebb és annál könnyebben felismerhető számunkra.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 18:34–36, 47-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, milyen módot említett az Úr arra, ahogyan hallhatjuk a hangját. (Szükséges lehet elmondanod, hogy a 34. versben szereplő „ezek a szavak” kifejezés a Tan és szövetségekben található kinyilatkoztatásokra utal.)

  • E versek szerint miképpen hallhatjuk az Úr hangját? (A tanulók különböző válaszokat adhatnak, de győződj meg arról, hogy a következő tantétel egyértelmű számukra: Hallhatjuk Jézus Krisztus hangját, amikor a Lélek hatalma által olvassuk a szentírásokat. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)

  • Hogyan segít a szentírások tanulmányozása bennünket abban, hogy meghalljuk Jézus Krisztus hangját?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy oly módon is hallhatjuk az Úr hangját, amely a fülünk számára nem érzékelhető. A Szentlelken keresztül érzések és üzenetek érkezhetnek az elménkbe és a szívünkbe (lásd T&Sz 8:2–3).

Hívd fel a tanulók figyelmét a táblára felírt igazságra.

  • Hogyan befolyásolhatja ez az igazság azt, ahogyan a szentírásokra gondoltok? Hogyan nyújthat ez iránymutatást nektek, amikor kiválasztjátok az időt és a helyet a szentírások olvasásához?

  • Milyen alkalommal éreztétek, hogy az Úr sugalmazást ad nektek a szentírások olvasása és az azokon való elmélkedés során?

Buzdítsd a tanulókat, hogy naponta olvassák a szentírásokat, és szorgalmasan törekedjenek arra, hogy meghallják és megértsék az Úr hangját. A Tan és szövetségek 18:40–47 összegzéseként mondd el, hogy az Úr megerősítette, hogy Oliver Cowdery, David Whitmer, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumának jövőbeli tagjai hatalmas áldásokat kapnak majd, ha hithűek lesznek az Ő parancsolatainak megtartásában. Az óra zárásaként bizonyságot tehetsz a tanulókkal megbeszélt igazságokról.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 18:20. „[H]adakozzatok… az ördög egyház[a ellen]”

A Tan és szövetségek 18:20-ra utalva Joseph Fielding Smith elnök ezt tanította: „Meg kell értenünk, hogy ez arra utasít minket, hogy szálljunk hadba minden gonoszság ellen, amely szembeszegül az igazlelkűséggel és az igazsággal” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:83). Nem arra szólít fel, hogy más egyházak és azok tagjai ellen forduljunk.

Tan és szövetségek 18:44. „…kezetek által csodálatos munkát munkálkodom…”

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből ezt mondta:

Dieter F. Uchtdorf elnök

„Miközben megpróbáljuk követni az Ő tökéletes példáját, kezünk az Ő kezévé, szemünk az Ő szemévé, szívünk pedig az Ő szívévé válhat. […]

Ezt észben tartva legyünk könyörületesek, és nyújtsuk ki szívből a kezünket mások felé, mivel mindenki a saját, nehéz ösvényét járja. A Mesterünk, Jézus Krisztus tanítványaiként arra hívtak el bennünket, hogy támogassunk és gyógyítsunk, ne pedig elítéljünk másokat” („Ti vagytok a kezem.” Liahóna, 2010. máj. 68–69.).