135. lecke: Tan és szövetségek 128:12–25

135. lecke

Tan és szövetségek 128:12–25

Bevezetés

Ez a lecke annak a levélnek a hátralevő részét tárgyalja, melyet Joseph Smith 1842 szeptemberének elején írt a szenteknek. A levélnek ebben a részében a Próféta az élők és a holtak szabadításáról tanított. Arra biztatta a szenteket, hogy legyenek hűek a halottakért végzett munkájukban, és örömét fejezte ki az evangélium visszaállítása miatt.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 128:12–18

Joseph Smith az élők és a holtak szabadításáról tanít

Tedd ki egy templomi keresztelőmedence képét (például Templomi keresztelőmedence, Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 121. sz.; lásd még LDS.org). A tanulók képzeljék el, hogy templomi nyílt napon vannak egy olyan barátjukkal, aki nem tagja az egyháznak. A keresztelőmedencénél járva barátjuk megkérdezi: „Miért merültök teljesen víz alá, amikor megkeresztelkedtek?” A barátjuk azt is megkérdezi: „Miért keresztelkedtek meg halott emberekért?”

Emlékeztesd a tanulókat, hogy miközben Joseph Smith olyan emberek elől bujkált, akik törvénytelen módon el akarták őt fogni, levelet írt a szenteknek. Ebben a levélben további dolgokat is tanított nekik a halottakért való keresztelésről. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:12–13-at. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mit tanít Joseph Smith a keresztelkedés jelképrendszeréről.

Hogyan használhatjátok a 12–13-as versek tanításait arra, hogy segítsetek valakinek megérteni, miért alámerítéssel végezzük a keresztelést?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:15-öt. Az osztály kövesse a szöveget, és keressen arra vonatkozó indokokat, hogy miért végzünk kereszteléseket a halottakért.

E vers szerint miért van szükségük őseinknek arra, hogy kereszteléseket végezzünk a halottakért? (Szükség szerint hívd fel a tanulók figyelmét a „nélkülünk nem lehetnek tökéletessé” szavakra. Segíts a tanulóknak a következő tan megfogalmazásában: Őseink, akik az evangélium nélkül halnak meg, addig nem fejlődhetnek tovább a tökéletesség irányában, amíg nincsenek elvégezve értük az evangélium szabadító szertartásai.)

Ha a tanulóknak segítségre van szükségük e kérdés megválaszolásához, akkor egy tanuló olvassa fel a következő kijelentést:

„Elhunyt őseid egy lélekvilágnak nevezett helyen élnek. Lehetőségük nyílik arra, hogy hallják és elfogadják Jézus Krisztus evangéliumát. Az evangélium szertartásaiban ők maguk már nem részesülhetnek, viszont addig nem tudnak tovább fejlődni, míg mások nem gondoskodnak számukra ezekről a szertartásokról.

A te kiváltságod és feladatod ezen ajándék átnyújtása az őseidnek, méghozzá úgy, hogy beazonosítod őket, és meggyőződsz róla, hogy elvégzik értük a templomban a szertartásokat. Akkor aztán eldönthetik, hogy elfogadják-e az elvégzett munkát” (Member’s Guide to Temple and Family History Work [2009], 2).

Szerintetek hogyan érezhetnek irántatok az őseitek, amikor elvégzitek értük ezt a munkát?
A 15. vers szerint még miért végzünk kereszteléseket a halottakért? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tant: Elhunyt őseink szabadítása szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz.).
Szerintetek miért van az, hogy „az ő szabad[ít]ásuk szükséges és elengedhetetlen a mi szabad[ít]ásunkhoz”? (Miután a tanulóknak már volt idejük e kérdés megbeszélésére, mondd el nekik, hogy még többet megtudnak majd erről a tanról a Tan és szövetségek 128 további tanulmányozása során.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:16–17-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen bibliai próféták írtak a halottakért végzett keresztelésről. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak.

Hogyan segíthetnek ezek a bibliai részek egy olyan barátnak, aki nem tagja az egyháznak?

Tegyél ki egy több láncszemből álló láncot, vagy rajzolj fel egyet a táblára.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:18-at. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mi közük van a láncszemeknek Joseph Smith tanításaihoz a halottakért végzett keresztelkedésről. (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy az adományozási korszak egy olyan időszak, amikor az Úr kinyilatkoztatja a tanait, szertartásait és papságát. Azt is elmagyarázhatod, hogy ebben a versben a gyermekek szó ránk utal, az atyák szó pedig az őseinkre.)

Mi közük van a láncszemeknek Joseph Smith tanításaihoz a halottakért végzett keresztelkedésről? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: A halottakért végzett keresztelés segít örökre az őseinkhez kötni minket. Mondd el, hogy a keresztelés mellett más szabadító szertartásokra – konfirmációra, [férfiak esetében] melkisédeki papsági elrendelésre, a templomi felruházásra, valamint a pecsételési szertartásra – is szükség van ahhoz, hogy összekötő kapocs legyen őseink és miköztünk.)

Hogy segíts a tanulóknak a Tan és szövetségek 128:12–18-ban talált tanok és tantételek megértésében, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Joseph Fielding Smith elnök következő kijelentését:

„[L]ennie kell egy családi szervezetnek, egy családi egységnek, és minden nemzedéket hozzá kell kötni az előtte futó lánchoz, hogy tökéletes legyen a családi szervezet. Így végül egy nagy család leszünk, Ádámmal az élen, Mihály arkangyallal, aki a leszármazottai felett elnököl” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 2:175).

Mutass rá, hogy a 18. vers szerint átok sújtja a földet, ha nincsenek összekötve az atyák és gyermekek nemzedékei. Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a tant, olvasd fel a következő magyarázatot Joseph Fielding Smith elnöktől:

„…ha nincsen egy összekötő kapocs az atyák és a fiak között – amely a halottakért végzett munka –, akkor mindegyikünket el fognak utasítani; Isten egész munkája kudarcot fog vallani és teljességgel elpusztul” (Doctrines of Salvation, 2:122; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Fielding Smith [2013]. 231–232.).

Tan és szövetségek 128:19–25

Joseph Smith örömét fejezi ki az evangélium visszaállítása miatt, és arra biztatja a szenteket, hogy legyenek hűek, miközben a halottak szabadításáért munkálkodnak

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor örültek valami nagyon jó hírnek. Kérj meg pár tanulót, hogy meséljenek az élményeikről. Miután megtették, kérdezd meg tőlük, hogy másokkal is meg akarták-e osztani a hírt, és ha igen, miért.

Mondd el, hogy az efféle hírt gyakran örömhírnek nevezzük. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:19-et, az osztály pedig figyelje meg, mit mondott Joseph Smith, milyen híreket kapott.

Mi milyen „örvendetes híreket” kaptunk? (Jézus Krisztus evangéliumát.)
Milyen szempontból jelenti Jézus Krisztus evangéliuma az öröm hangját az élők és a halottak számára?

Mondd el, hogy Joseph Smith felsorolta néhány élményét, melyekben mennyei hírnökökkel együtt volt része, amikor sor került általa az evangélium visszaállítására. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a Tan és szövetségek 128:20–21-et, és mondják meg, milyen élményekről és hírnökökről van itt szó. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak, majd kérd fel őket, hogy mondják el, mit tudtak meg. Miután elmondták, mit találtak, foglald össze megjegyzéseiket azzal, hogy felírod a táblára a következő tant: Az idők teljességének adományozási korszakában vissza lettek állítva a korábbi adományozási korszakok kulcsai, hatalmai és felhatalmazása.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel John Taylor elnök következő kijelentését:

„A [Joseph Smith] birtokában lévő tantételek lehetővé tették számára, hogy beszéljen az Úrral, és nemcsak az Úrral, hanem ősi apostolokkal és prófétákkal is; ilyenek voltak például Ábrahám, Izsák, Jákób, Noé, Ádám, Séth, Énók, Jézus és az Atya, valamint azok az apostolok, akik ezen a földrészen éltek, csakúgy, mint azok, akik az Eurázsiai földrészen éltek. Úgy tűnt, éppen olyan jól ismeri ezeket az embereket, mint mi egymást. Miért? Mert olyan adományozási korszakot kellett bevezetnie, amelyet az idők teljessége adományozási korszakának nevezünk, és Isten ősi szolgái is már így ismerték” (The Gospel Kingdom [1987], 353.)

Miben teszi mássá az életeteket annak tudata, hogy az evangélium mennyei hírnökök által vissza lett állítva a földre?

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 128:22–23 Joseph Smith afelett érzett örömét juttatja kifejezésre, hogy vissza lettek állítva a papság kulcsai és a szentek segíthetnek megváltani a halottakat. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel e két verset. Az osztály kövesse az olvasottakat, és keressenek olyan kifejezéseket, amelyek különösen jelentőségteljesek számukra. (Javasolhatod, hogy jelöljék meg ezeket a kifejezéseket.) Azután kérj meg tanulókat, hogy olvassák fel ezeket a kifejezéseket, és mondják el, miért jelentőségteljesek ezek a számukra.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:24-et, az osztály pedig nézze meg, minek a megtételére szólította fel a Próféta a szenteket. Mondják el, mit találtak.

E vers szerint milyen igazlelkű felajánlást kell tennünk az Úrnak? (Egy olyan könyvet, amely halottaink feljegyzéseit tartalmazza.)
Mit tehetünk azért, hogy hozzájáruljunk ehhez a könyvhöz? Mit tanít a 24. vers a családtörténeti és a templomi munkában való részvételünkről? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha családtörténeti munkát végzünk és templomi szertartásokban részesülünk az őseinkért, akkor igazlelkű felajánlást teszünk az Úrnak. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály figyelje meg, mit mond Bednar elder, mi a szerepünk a halottak szabadításában:

„Sokan talán úgy gondoljátok, hogy a családtörténeti munkát elsősorban idősebb embereknek kell végezniük, én viszont nem tudok korhatárról sem a szentírásokban, sem az egyház vezetői által bejelentett irányelvekben, amely az érett felnőttekre korlátozná ezt a fontos szolgálatot. […]

Nem véletlen egybeesés, hogy [bizonyos] eszközök olyan időben láttak napvilágot, amikor a fiatalok biztonsággal mozognak az információs és kommunikációs eszközök világában. […] A sok mai fiatalban megnyilvánuló készségek és rátermettség annak előkészülete, hogy hozzájáruljatok a [szabadítás] munkájához.

[…] Biztatlak titeket, hogy szerezzetek ismereteket, kutassátok fel őseiteket, és készüljetek fel arra, hogy helyettesítő keresztelkedéseket végezzetek az Úr házában a saját elhunyt rokonaitokért… Arra is buzdítalak titeket, hogy segítsetek másoknak is felkutatni saját családtörténetüket” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 26.).

Hogyan vehettek részt a családtörténeti és a templomi munkában?
Mikor tettetek már felajánlást családtörténeti és templomi munka által? Milyen áldásokat kaptatok ezekért a felajánlásokért?

Oszd meg a bizonyságodat azokról az áldásokról, melyeket akkor kapnak a tanulók, ha családtörténeti és templomi munkában vesznek részt. Kérd meg a tanulókat, hogy tűzzenek ki olyan célokat, melyek segíteni fognak nekik családtörténeti és templomi munkát végezni.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 128:15. „[N]élkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül”

Joseph Smith próféta a következőkre figyelmeztetett:

„Azok a szentek, akik elhanyagolják [a halottak szabadításának tanát] az elhunyt rokonaikért, a saját szabadításuk kárára teszik” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 496.).

Tan és szövetségek 128:15. A családtörténeti és a templomi munka végzéséhez kapcsolódó áldások

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta:

„Fiatalok, szeretnétek biztos receptet arra, hogy életetekből kizárjátok az ellenség hatását? Merüljetek bele őseitek kutatásába, készítsétek elő neveiket a templomban rendelkezésre álló helyettes általi szent szertartásokra, majd menjetek el a templomba, és helyettesként részesüljetek a keresztelkedés és a Szentlélek ajándékának szertartásaiban. Idősebb korotokban majd a többi szertartás elnyerésében is részt vehettek. Nem ismerek ennél nagyobb védelmet az ellenség hatása ellen az életetekben” (A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 94.).

Tan és szövetségek 128:24. „[H]alottaink feljegyzései”

A Tan és szövetségek 128:24-ben a „halottaink” szó arra utal, hogy a mi felelősségünk családtörténeti kutatást és templomi szertartásokat végezni a saját őseinkért. Richard G. Scott elder azt mondta erről:

„A templomi és családtörténeti munka ugyanazon munka két része. […]

Howard W. Hunter elnök azt tanította:

»El kell végeznünk a felmagasztosulásunkhoz szükséges papsági templomi szertartások munkáját; aztán pedig el kell végeznünk a szükséges munkát azokért is, akiknek életükben nem volt lehetőségük az evangélium elfogadására. A másokért végzett munka két lépésből áll: először családtörténeti kutatás által meghatározzuk, kik az őseink, azután a templomi szertartások elvégzése által biztosítjuk számukra az élők rendelkezésére álló lehetőségeket. […]

Én azt tapasztaltam, hogy akik családtörténeti kutatást végeznek, majd elvégzik a templomi szertartások munkáját is azokért, akiknek neveire rátaláltak, kétszer annyi örömben van részük, mivel az áldás mindkét felét megkapják« [“A Temple-Motivated People,” Ensign, Feb. 1995, 4–5].

Mennyei Atyánk azt szeretné, ha mindannyian részesülnénk e nélkülözhetetlen, helyettes általi munka áldásainak mindkét felében. […]

A templomban végzett bármilyen munka hasznos időtöltés, de ha saját őseinkért részesülünk helyettesként a szertartásokban, akkor az még szentebbé teszi a templomban töltött időt, és még nagyobb áldásokat hoz. Az Első Elnökség azt mondta: »Mindenek előtt álló kötelességünk saját őseink felkutatása és beazonosítása« [Első elnökségi levél, 2012. febr. 29.; kiemelés hozzáadva]” (A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93–94.).