Tan és szövetségek 77

Bevezetés

1832 februárjában és márciusában Joseph Smith folytatta az Újszövetség sugalmazott átdolgozását. Amikor a Jelenések könyvén kezdett dolgozni, eltűnődött néhány vers jelentésén. Megkérte az Urat, hogy értelmezzen néhány jelképet és eseményt, amelyről János írt. Joseph Smith kérdéseire a Jelenések könyvének 1–11. fejezetéhez kapcsolódóan az Úr a Tan és szövetségek 77-ben feljegyzett kinyilatkoztatást adta.

Megjegyzés: Bár ez a lecke a Jelenések könyvének tartalmával foglalkozik, nem a Jelenések könyvéről szól. A leckére szánt idő java részét azon tanok és tantételek megbeszélésével töltsétek, amelyeket a Tan és szövetségek 77 ír le, ne pedig a Jelenések könyvével.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 77:1–15

Az Úr megválaszolja Joseph Smith kérdéseit a Jelenések könyvével kapcsolatban

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át magukban, mit tanultak a személyes szentírás-tanulmányozásuk során az elmúlt néhány napban. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az újonnan szerzett meglátásaikat, majd egy páran mondják el, milyen kérdések merültek fel bennük a személyes tanulmányozásuk közben vagy után. Ezen kérdések között lehetnek egy-egy szó vagy kifejezés jelentésére vonatkozóak, illetve az olvasottak történelmi hátterét vagy egy adott vers jelentőségét érintő kérdések is. (E feladat célja nem az, hogy a tanulók szentírásokkal kapcsolatos kérdéseit megválaszoljátok, hanem hogy kihangsúlyozzátok, milyen fontos a tanulmányozás közben kérdéseket feltenni.) Miután néhány tanuló beszámolt a tapasztalatairól, tedd fel a következő kérdést:

Mi segített választ találnotok a kérdéseitekre és jobban megértenetek a szentírásokat?

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni a Tan és szövetségek 77 szövegösszefüggéseit, kérd meg őket, hogy olvassák el a szakasz bevezetésében, hogy mivel foglalatoskodott Joseph Smith próféta, amikor ezt a kinyilatkoztatást kapta. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, rámutathatsz arra, hogy a „szentírások fordításához kapcsolódóan” kifejezés az Úr azon parancsára utal, miszerint Joseph Smithnek sugalmazott módosításokat kellett eszközölnie a Biblia Jakab király-féle változatában. Ezek a módosítások Joseph Smith fordítása néven ismeretesek. Mondd el, hogy miközben Joseph Smith a Jelenések könyvén dolgozott, megkérdezte az Urat néhány vers jelentéséről. A feltett kérdései, valamint az Úr kinyilatkoztatott válaszai a Tan és szövetségek 77-ben kerültek feljegyzésre. Buzdítsd a tanulókat arra, hogy keressenek olyan meglátásokat a Tan és szövetségek 77-ben, amelyek segíthetnek nekik mélyebben megérteni a szentírásokat.

Kérd meg a tanulókat, hogy miután átfutották a szakaszt, mondják el, hogy formailag miben különbözik a Tan és szövetségek 77 a Tan és szövetségek többi szakaszától. Észre kellene venniük a K és V betűket az egyes versek vagy bekezdések előtt az egész szakaszban. Mondd el, hogy Joseph Smith minden kérdése előtt egy K, míg az Úr minden válasza előtt egy V betű áll.

Kérdezd meg a tanulókat, hogy olvasta-e már valamelyikük a Jelenések könyvét vagy annak egy részét.

Mi az, ami kihívást jelenthet a Jelenések könyvében? (Ha a tanulók nem említik, akkor mondd el, hogy a Jelenések könyvét a benne szereplő jelképek miatt nehéz lehet megérteni.)

Hogy egy példát mutass a Jelenések könyvének jelképes képrendszeréről, kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel a Jelenések 4:2–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek jelképeket ezekben a versekben. Kérd meg az osztályt, hogy nevezzék meg ezeket a jelképeket, valamelyik tanuló pedig írja fel azokat a táblára. (A válaszok között lehetnek a következők: szivárvány a királyiszék [trónus] körül, huszonnégy szék, arany koronák, hét tűzlámpás, üvegtenger és négy lelkes állat.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Joseph Smith kérdését a Tan és szövetségek 77:1-ből. Kérj meg egy tanulót, hogy karikázza be a táblán azt a jelképet, amellyel kapcsolatban Joseph Smith az Úr segítségét kérte az értelmezéshez (az üvegtenger), majd kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel az Úr magyarázatát a Tan és szövetségek 77:1-ből.

Hogyan segít ez a válasz jobban megértenünk a Jelenések 4:6-ot?

A tanulók alkossanak párokat. Kérj meg minden párt, hogy közösen olvassák el a Tan és szövetségek 77:2–5-öt, és keressenek további kérdéseket, melyeket Joseph Smith a Jelenések 4-ben található jelképek kapcsán tett fel, és keressék meg, mit válaszolt az Úr ezekre a kérdésekre. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, hogyan segítik az Úr Joseph Smith kérdéseire adott válaszai megérteniük a Jelenések 4:2–8-ban használt jelképrendszert.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan használnák a Tan és szövetségek 77-ből tanultakat a János által a Jelenések 4:2–8-ban leírtak összegzéséhez. Kérj meg pár tanulót, hogy ismertessék az összegzésüket. Azután tedd fel a következő kérdést:

Mit tanít nekünk a Tan és szövetségek 77 a próféta azon szerepéről, hogy segítsen nekünk jobban megérteni a szentírás jelentését? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tant: Az Úr a prófétáin keresztül kinyilatkoztatja a szentírások helyes értelmezését. Javasolhatod, hogy a tanulók írják be ezt a tant a szentírásaikba.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tant, tedd fel a következő kérdést:

Szerintetek miért fontos megtudnunk, hogy mit tanítottak a próféták az általunk tanulmányozott szentírásokkal kapcsolatosan?

Hogy segíts a tanulóknak nagyobb betekintést nyerni ebbe a kérdésbe, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Prófétákon keresztül kaptuk a szentírásokat, és prófétáknak is kell értelmezni azokat. Az ősi szent emberek a Szentlélektől kaptak kinyilatkoztatást, amelyet szentírásként jegyeztek le; az embereknek most is ugyanarra a Szent Lélekre van szükségük, hogy kinyilatkoztassa számukra, mit jelent a szentírás – különben seregnyi magánértelmezés létezne, ennek megfelelően pedig sok különböző és egymásnak ellentmondó egyház, pontosan úgy, ahogyan az ma a vallásos világban tapasztalható” (in Conference Report, Oct. 1964, 38).

McConkie elder szerint miért van szükségünk prófétákra a szentírás helyes jelentésének értelmezéséhez?
Hol találhatjuk meg a próféták tanításait az általunk a szentírásokban olvasottak jelentésére vonatkozóan? (A válaszok között lehet, hogy ilyen tanítások találhatóak az általános konferenciai beszédekben, valamint az egyházi folyóiratokban és egyéb egyházi kiadványokban.)

Miközben a tanulók megválaszolják ezt a kérdést, mutass rá arra, hogy a Tan és szövetségek 77 jól példázza, hogy a próféták szentírásokban feljegyzett szavai segíthetnek más szentírások magyarázatában. Számos alkalommal az egyik próféta egy adott szentírásszakaszban feljegyzett szavai megmagyaráznak vagy értelmeznek egy másik részben kinyilatkoztatottat. Mondd el, hogy a szentírásokban található lábjegyzetek gyakran utalnak ilyen segítséget jelentő versekre.

Ennek szemléltetéséhez kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jelenések 5:1-et, és keressék meg, mit látott János a királyiszékben [trónuson] ülő személy kezében. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak. Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a Tan és szövetségek 77:6-hoz, miután elmondták, mit találtak a Jelenések 5:1-ben.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 77:6–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg Joseph Smith kérdéseit a Jelenések 5:1-re vonatkozóan, valamint az Úr válaszát. (Segítségképpen elmondhatod, hogy a 7000 év az Ádám és Éva bukása óta eltelt időre utal, nem pedig a föld valódi korára és a teremtés időszakaira.)

Kérd meg a tanulókat, hogy a saját szavaikkal összegezzék a kérdéseket és a válaszokat. E tevékenység után említsd meg, hogy a szentírások tanulmányozása során a lábjegyzetek használata segíthet felfedeznünk, mit mondtak a próféták arról a szentírásról, amelyet éppen olvasunk.

Emeld ki azt is, hogy bár csak a próféták rendelkeznek felhatalmazással, hogy a szentírásokat a világ számára értelmezzék, mindenkinek törekednie kell arra, hogy a szentírások egyéni tanulmányozása során ismeretekre és személyes alkalmazási lehetőségekre leljen.

Hogyan vonatkoztathatjuk a személyes szentírás-tanulmányozásunkra azt, amit Joseph Smith tett, amikor tanulmányozta a Jelenések könyvét és elgondolkodott azon? (A tanulók megfogalmazhatnak egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha az Urat kérdezzük, akkor Ő segíthet nekünk megérteni a szentírásokat.)
Miért fontos, hogy kutassuk a szentírások helyes értelmezését, azután pedig törekedjünk a személyes alkalmazásra?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el egy olyan alkalmon, amikor az Úr segítségét kérték ahhoz, hogy megértsék a szentírásokat és azt, hogy miként alkalmazzák a szentírásokban található tanításokat a saját körülményeikre. Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el a tapasztalataikat.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 77 fennmaradó része további kérdéseket tartalmaz, melyeket Joseph Smith tett fel a Jelenések könyvével kapcsolatosan, valamint az Úr válaszait e kérdésekre. A Tan és szövetségek 77:8–15 összegzéseként mondd el a tanulóknak, hogy ez a kinyilatkoztatás tette lehetővé Joseph Smith számára, hogy tudomást szerezzen néhány olyan eseményről, amely a Szabadító második eljövetele előtt fog bekövetkezni.

Mondd el a tanulóknak, hogy amikor a jövőben a Jelenések könyvét tanulmányozzák, az Úr válaszai a Tan és szövetségek 77-ben segíthetnek nekik megérteni a könyv jelképrendszerének jelentését.

Az óra zárásaként oszd meg a tanúbizonyságodat a leckében megtárgyalt tanokról és tantételekről, vagy meséld el egy élményedet, amelyben annak köszönhetően volt részed, hogy az Úrhoz fordultál segítségért a szentírások megértéséhez.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 77. Jelenések könyve

János – aki a szeretett tanítványként, illetve a Jelenések könyve szerzőjeként is ismert – kinyilatkoztatást kapott, míg Páthmós szigetén raboskodott, ahová a Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról tett tanúbizonysága miatt került (lásd Jelenések 1:9–10). Ez a kinyilatkoztatás a Jelenések könyvében került feljegyzésre.

A következő leírás a Bible Dictionary [Bibliaszótár] bejegyzéséből segít a Jelenések könyvének magyarázatában:

„Apokalipszis néven is ismert, amely egy görög szó, és kinyilatkoztatottat vagy felfedettet jelent. A Jelenések könyvének üzenete ugyanaz, mint az összes szentírásé: Isten végül diadalmaskodik az ördög felett ezen a földön; a jó maradandó győzelmet arat a gonosz felett, a szentek az üldözőik felett, Isten királysága az emberek és Sátán királyságai felett. Erről a témáról írt Ámós, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Pál, Péter és minden próféta. Az eljövendő győzelem napjáról szóltak, és arról, hogy a vég jobb lesz (dicsőségesebb), mint a kezdet. A győzelmet Jézus Krisztus által vívják ki.

Ez a Jelenések könyvének témája. A lelkes állatokról, háborúkról, angyalokról, emberekről stb. szóló részletek mind e téma kifejtését szolgálják. Némi tanulmányozással a téma akkor is érzékelhetővé válik, ha a részletek nem is ismertek teljesen. Ebben az értelemben mondhatta Joseph Smith próféta, hogy a Jelenések »az egyik legegyértelműbb könyv, amelyet Isten valaha is íratott« (HC 5:342). Minél teljesebben megértjük azonban a részleteket, annál jobban tudjuk majd értékelni a központi témát. Ha nem sikerül észrevennünk magát a témát, akkor nem is fogjuk a könyvet megérteni, mindegy, hogy mennyi részletet vagyunk képesek felfogni belőle” (Bible Dictionary, “Revelation of John”).

Tan és szövetségek 77. A Jelenések könyvének tanulmányozása és tanítása

Joseph Smith kijelentette, hogy a Jelenések könyve „az egyik legegyértelműbb könyv, amelyet Isten valaha is íratott” (in History of the Church, 5:342). Amikor ezt a kijelentést tette, az egyház egyik általános konferenciáján beszélt. Megjegyzéseinek egy részét Pelatiah Brown elderhez intézte, akit azzal vádoltak, hogy hamis tanokat prédikál a Jelenések könyvéből. Arra figyelmeztette Brown eldert és más misszionáriusokat is, hogy ne a könyvben szereplő konkrét jelképekről és részletekről tanítsanak, hanem inkább az evangélium alapvető tantételeit prédikálják. A Próféta tanácsa ránk is vonatkozik, amikor a szentírásokat tanulmányozzuk és tanítjuk:

„Nem alapvető szükségességű az eldereknek, hogy mélyreható ismeretekkel rendelkezzenek a lelkes állatok és fejek és szarvak, meg egyéb képek jelentésével kapcsolatosan, amelyeket a kinyilatkoztatásokban [János] használ. […]

[J]elentsétek ki az első tantételeket, és hagyjátok békén a rejtelmeket, különben legyőzettek. Ne kontárkodjatok bele a lelkes állatokról és egyebekről szóló látomásokba, amelyeket nem értetek. Brown elder, amikor Palmyrába mész, egy szót se szólj a négy lelkes állatról, hanem azokat a dolgokat prédikáld, amelyeket az Úr mondott, hogy prédikálnod kell: bűnbánatot és a bűnök bocsánatára való keresztséget” (in History of the Church, 5:340, 344).