Tan és szövetségek 81

Bevezetés

1832. március 8-án az Úr elhívta Jesse Gause-t és Sidney Rigdont, hogy Joseph Smith tanácsosaiként szolgáljanak. Egy héttel később – 1832. március 15-én – az Úr a Tan és szövetségek 81-ben található kinyilatkoztatást adta, melyben felvázolta az egyház elnöke tanácsosainak szerepét, és azon áldásokat, amelyeket a szolgálatukban hithűek nyernek el. Jesse Gause azonban nem maradt hithű, és az Úr Frederick G. Williamst hívta el, hogy vegye át Gause testvér helyét az elnökségben, így az ő neve szerepel a Tan és szövetségek 81-ben. E kinyilatkoztatás elnyerésekor az egyház elnökét és tanácsosait a Főpapság Elnökségének nevezték. A kinyilatkoztatások 1834-től kezdődően hivatkoznak az elnökre és tanácsosaira az Első Elnökségként (lásd T&Sz 102:26–28).

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 81:1–7

Az Úr felvázolja az Első Elnökség tanácsosainak szerepét

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Miért ad az Úr elhívásokat nekünk az egyházában?

Milyen áldásokat kapunk, ha hithűen betöltünk egy elhívást?

Mi történik, ha valaki úgy dönt, hogy nem tölti be hithűen az elhívását?

Az óra kezdéseként kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak a táblán lévő kérdésekre. A beszélgetés során elmondhatod, hogy bár egy egyházi vezető sugalmazást kaphat arra, hogy elhívjon egy egyháztagot valamilyen pozícióba, ettől még az elhívást kapó egyéntől függ, hogy hithűen reagál-e arra.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 81 szakaszbevezetését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek példát olyasvalakire, akit az Úr elhívott, de ő nem volt hithű az elhívásához.

Kit hívott el az Úr eredetileg, hogy Joseph Smith tanácsosaként szolgáljon a Főpapság Elnökségében?
Miért veszítette el Jesse Gause az elhívását?

Mondd el, hogy Jesse Gause-t 1832 márciusában hívták el, hogy a Főpapság Elnökségének tanácsosaként szolgáljon. 1832. augusztus 1-jén Zebedee Coltrinnal misszióba indult. Missziója során Gause testvér meglátogatta feleségét, és megpróbálta meggyőzni őt az igazságról, de az asszony nem csatlakozott az egyházhoz. Röviddel ezt követően Coltrin testvér nagyon beteg lett, és visszatért Kirtlandbe. Sajnos Gause testvér nem fejezte be a misszióját, és nem maradt hithű az egyházban.

A szakasz bevezetője szerint kit hívott el az Úr Jesse Gause helyére?

Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a következő szavakat a szakaszbevezetésben: „A kinyilatkoztatásra… tekintsünk úgy, mint az Első Elnökség hivatalos megszervezésének irányában tett lépésre”. Mondd el, hogy az egyház elnökét és tanácsosait (a Főpapság Elnökségét) egészen 1834-ig nem hívták „az Első Elnökségnek” (lásd T&Sz 102:26–28). Az Úr nem egyszerre nyilatkoztatta ki a Prófétának az egyház teljes szervezetét. A szervezet különböző részeit aszerint nyilatkoztatta ki, ahogyan a szükség felmerült rájuk, és amilyen mértékben a szentek készen álltak azok elfogadására.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 81:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított az Úr Frederick G. Williamsnek a Főpapság Elnökségéről.

A 2. vers szerint mit visel az elnökség? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: A Főpapság Elnöksége viseli Isten királyságának kulcsait a földön. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek ezt az igazságot tanítják.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tant, emlékeztesd őket, hogy „a papsági kulcsok az a felhatalmazás, amelyet Isten adott a papsági vezetőknek, hogy irányítsák, felügyeljék és kormányozzák papságának használatát a földön. A papsági felhatalmazás gyakorlását azok irányítják, akik rendelkeznek azok kulcsaival (lásd T&Sz 65:2; 81:2; 124:123). Azoknak, akik viselik a papsági kulcsokat, a saját hatáskörükben joguk van irányítani az egyházat, és elnökölni felette.

Jézus Krisztus viseli az egyházához tartozó összes papsági kulcsot, és Ő minden egyes apostolára ráruházta az Isten földi királyságával együttjáró valamennyi kulcsot. A rangidős élő apostol, az egyház elnöke, az egyetlen személy a földön, akit felhatalmaztak arra, hogy gyakorolja az összes papsági kulcsot” (2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010], 2.1.1).

Mit tesznek lehetővé a papság kulcsai az Első Elnökség számára? (Hogy irányítsák az Úr munkáját a földön.)

Mutasd meg a jelenlegi Első Elnökség képét vagy külön képeken annak tagjait, és kérdezd meg a tanulóktól, hogy meg tudják-e nevezni az Első Elnökség tagjait.

Írd fel a táblára a következő címet: Tanácsos az Első Elnökségben.

Ismereteitek alapján mik a tanácsosok kötelességei és feladatai az Első Elnökségben?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 81:3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen utasítást adott az Úr Frederick G. Williamsnek tanácsosi elhívásával kapcsolatosan az Első Elnökségben.

A 3. vers szerint mit kell Frederick G. Williamsnek tennie tanácsosként az Első Elnökségben? (Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a táblán lévő fejléc alatt a válaszokat. Elmondhatod, hogy az elnökség tanácsosai támogatják és erősítik az elnököt.)
Szerintetek mit jelent, hogy a tanácsos legyen „hűséges… tanács tekintetében” az elnökhöz?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent hűségesnek lenni a tanácsban, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Gordon B. Hinckley elnöktől, az osztály pedig figyelje meg, hogyan kell a tanácsosnak tanácskoznia az elnökkel az elnökségben.

„[A tanácsos] az elnöke segédje. […]

Segédként a tanácsos nem az elnök. Nem veszi magára a felelősséget, és nem lép az elnöke elé.

Az elnökségi gyűléseken minden tanácsos szabadon elmondhatja gondolatait minden témában, amely az elnökség elé kerül. Azonban az elnök joga a döntés meghozatala, a tanácsosok kötelessége pedig, hogy támogassák őt ebben a döntésben. Így az ő döntése közös döntésükké válik, függetlenül az azt megelőző gondolataiktól” (“In … Counsellors There Is Safety,” Ensign, Nov. 1990, 49).

Hinckley elnök szerint hogyan kell tanácskoznia az elnökségben szolgáló tanácsosnak az elnökkel?
Hogyan segíthet valakinek, aki az egyház bármely elnökségében szolgál tanácsosként, ha megérti, hogy miként lehet hithű a tanács tekintetében?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor valamilyen elnökségben szolgáltak (vagy láttak másokat szolgálni) az egyházban. (Rámutathatsz arra, hogy a püspökség működik az egyházközség elnökségeként.) Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit tettek ők vagy mások azért, hogy hatékony támogatást nyújtsanak a papsági kvórumuk vagy a Fiatal Nők osztályuk elnökségében. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 81:4-et, és keressék meg, mit ígért az Úr Frederick G. Williamsnek, ha hithű lesz elhívásában. Elmondhatod, hogy „a te Urad dicsőségét elősegíteni” kifejezés ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy ha hithűek vagyunk az elhívásainkban, akkor segíthetünk az embereket arra indítani, hogy tiszteljék az Urat és Neki hódoljanak.

A 4. vers szerint mit tehetünk, ha hithűek vagyunk az elhívásainkban? (A tanulók válaszai különbözhetnek ugyan, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha hithűek vagyunk az elhívásainkban, akkor hatalmas jót tehetünk másokért, és elősegíthetjük Isten dicsőségét. A tanulók szavait felhasználva írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Hogyan segíthet hatalmas jót tennünk másokkal az, ha hithűen szolgálunk az egyházi elhívásainkban?
Milyen szerepet játszik Isten dicsőségének elősegítésében az, ha hithűen szolgálunk az egyházi elhívásainkban?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor láttak valakit, aki hatalmas jót tett másokkal azáltal, hogy hithűen szolgált az elhívásában. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 81:5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen további tanácsot adott az Úr Frederick G. Williamsnek.

Azok alapján, amiket az Úr Frederick G. Williamsnek mondott az 5. versben, mit tanulhatunk arról, mit jelent hithűnek lenni az egyházi elhívásainkban, illetve hithűnek lenni az egyház tagjaiként?
Szerintetek mit jelent az, hogy „segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket”?

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Marvin J. Ashton eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, milyen gondolatok hangzanak el e kifejezések jelentésével kapcsolatosan.

„A Tan és szövetségek 81:5-ben található vers értelmezhető úgy, hogy az Úr arra buzdítja Frederick G. Williamst, hogy erősítse meg a gyengéket (»segítsd a gyengéket«), nyújtson bátorítást a kimerülteknek és elcsüggedteknek (»emeld fel a lecsüggesztett kezeket«), és bátorítsa és erősítse az ellankadt térdűeket és félelemmel teli szívűeket” (“Strengthen the Feeble Knees,” Ensign, Nov. 1991, 70).

Hogyan segíthetjük a gyengéket, emelhetjük fel a lecsüggesztett kezeket, és erősíthetjük meg az ellankadt térdeket? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Milyen helyzetben emelt fel vagy erősített meg benneteket valaki más?

Add feladatul a tanulóknak, hogy válasszanak ki egy pontot a táblán szereplő listából, és keressenek lehetőségeket arra, hogy segítsenek a körülöttük élőknek.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 81:6–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg az áldásokat, melyeket az Úr Frederick G. Williamsnek ígért, ha mindvégig hithű marad. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak.

Tegyél bizonyságot arról, milyen fontos, hogy hithűek legyünk az elhívásainkban és a körülöttünk lévők megsegítésében, hogy ők is jogot formálhassanak az örök életre.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 81:1. Tanácsosok az Első Elnökségben

Harold B. Lee elnök elmondta, milyen fontos szerepük van a tanácsosoknak az Első Elnökségben:

„Miközben saját magam és Tanner elnök [Joseph Fielding Smith elnök mellett] tanácsosként betöltött szerepéről gondolkodtam, Mózes életének egyik mozzanata jutott eszembe, amikor az egyház akkori ellenségei éppen olyanok voltak, mint napjainkban. Azzal fenyegettek, hogy legyőzik és lerombolják és megállítják az egyház munkáját. Amikor Mózes a hegyen ülve felemelte felhatalmazása botját, vagyis papsági kulcsait, akkor Izráel győzedelmeskedett ellenségei felett; amint azonban a nap előrehaladt, kezei elnehezültek, és kezdtek lehanyatlani.

Ezért aztán [Áron és Húr] tartotta karjait, hogy azok el ne gyengüljenek, és a bot le ne ereszkedjen. Támogatták Mózest, hogy az egyház ellenségei ne győzedelmeskedhessenek a Magasságos Isten szentjei felett. (Lásd 2 Mózes 17:8–12.)

Úgy vélem, Tanner elnökkel ilyen szerepet kell betöltenünk. Smith elnök karjai elfáradhatnak. Előfordulhat, hogy olykor lehanyatlanának feladatai nehéz súlya alatt; amint azonban mi feltartjuk kezét, és az ő irányítása alatt és mellette állva vezetünk, a pokol kapui nem vesznek erőt sem rajtatok, sem Izráelen” (in Conference Report, Oct. 1970, 153).

Az egyház 1994. áprilisi általános konferenciáján Gordon B. Hinckley elnök – aki akkor az Első Elnökség első tanácsosaként szolgált – elismerte, hogy Ezra Taft Benson elnök, az egyház akkori elnöke, „komolyan szenved a kor és a betegség következtében, és nem képes betölteni szent hivatalának fontos kötelezettségeit”. Ezt követően Hinckley elnök elmagyarázta:

„Amikor az elnök beteg vagy nem képes teljes mértékben ellátni hivatalának minden kötelezettségét, akkor a két tanácsosa közösen alkotja az Első Elnökség Kvórumát. Ők viszik tovább az elnökség napi munkáját. Kivételes körülmények közepette, amikor csupán egyikőjük képes ellátni feladatát, ő cselekedhet az elnökség hivatalának felhatalmazásával, ahogyan azt a Tan és szövetségek 102. szakaszának 10–11. versei meghatározzák” (“God Is at the Helm,” Ensign, May 1994, 54).