149. lecke: Tan és szövetségek 136:19–42

149. lecke

Tan és szövetségek 136:19–42

Bevezetés

1847 januárjában Brigham Young a Nebraska területén található Téli Szálláshelyen (angolul: Winter Quarters) megkapta a Tan és szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. Ez a lecke a Tan és szövetségek 136:19–42-t tárgyalja, melyben benne van az Úr azon útmutatása is a szentek számára, hogy mi módon dolgozzanak együtt és részesüljenek védelmében a nyugatra tartó útjukon.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 136:19–29

Az Úr megmondja a szenteknek, hogyan viselkedjenek az útjuk során

Kezdd az órát a következő kérdésekkel:

Milyen csoportoknak vagytok tagjai, ahol együtt kell működni másokkal? (A válaszok között lehet a család, a papsági kvórumok és a fiatal nő osztályok, a sportcsapatok, az iskolai osztályok és a munkahelyi brigádok.)
Milyen pozitív oldalai vannak a másokkal való együttműködésnek?

Mondd el, hogy amikor a szentek 1846 elején Nauvoo elhagyására kényszerültek és nyugatra indultak, sokan még nem álltak készen az utazásra. Eleve egy nagyobb területen teljesen szétszóródva éltek, ami eléggé megnehezítette, hogy segítsenek egymásnak. Abban a kinyilatkoztatásban, melyet körülbelül egy évvel később kapott Brigham Young a Téli Szálláshelyen, az Úr azt az utasítást adta a szenteknek, hogy szerveződjenek össze, hogy ezáltal tudjanak egymásnak segíteni, amikor továbbmennek.

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át magukban a Tan és szövetségek 136:2, 8–10-et, és mondják el, milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, hogyan segítsenek egymásnak.

Mutass rá, hogy a csoportos együttműködés nemcsak egymás segítését teszi lehetővé, de kihívásokat is támaszthat.

Tapasztalataitok szerint milyen kihívásokkal jár az, ha csapatban dolgoztok?

A tanulók alkossanak párokat, és a párok olvassák el közösen a Tan és szövetségek 136:19–27-et. Nézzék meg, milyen utasításokat adott az Úr a szenteknek a közös utazás és munkálkodás idejére. Elegendő idő után tedd fel az osztálynak a következő kérdéseket:

Milyen utasításokat láttatok, amelyek segíthettek a szenteknek együtt utazni és közösen munkálkodni? Szerintetek miért volt szükség ezekre az utasításokra?
Hogyan alkalmazhatjátok ezeket az utasításokat akkor, amikor más emberekkel kapcsolatba kerültök és együtt dolgoztok velük?
Milyen következményekkel jár ezen utasítások figyelmen kívül hagyása?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 136:23–24-et, az osztály pedig kövesse a szöveget. Elmagyarázhatod, miért volt az, hogy bár a szentek már rendelkeztek a Bölcsesség szavával, az Úrnak mégis azt az utasítást kellett nekik adnia, hogy szüntessék meg a részegeskedést. Emlékeztesd őket, hogy a szentek csak fokozatosan kezdték el betartani a Bölcsesség szavát. Amikor a Tan és szövetségek 136-ban található kinyilatkoztatás adatott, az utolsó napi szentek számára még nem volt oly módon tiltott mindenféle szeszesital fogyasztása, mint ma.

A 24. vers szerint milyen hatással kell lenni a szavainknak a körülöttünk lévőkre? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: Szavaink járuljanak hozzá mások épüléséhez. Elmagyarázhatod, hogy az épülés itt lelki vagy érzelmi jellegű felemelést jelent.)
Szerintetek miért volt fontos, hogy a szentek felemelő szavakat használjanak, amikor együtt utaznak?
Hallottátok már, hogy valaki olyan szavakat használ, melyek felemelik a másik embert? Mikor?

A tanulók gondolják át, mit mondhatnának, ami felemelő lenne a körülöttük lévők számára.

Kérj meg két tanulót, hogy olvassanak fel egyet-egyet a következő beszámolókból, melyek elmondják, miket tapasztaltak meg a szentek az útjuk során, az osztály pedig gondoljon bele ezeknek a hithű szenteknek a jellemébe.

Mary Ann Weston Maughan azt írta:

„Két embert kellett eltemetnünk a csapatunkból, akik ma reggel haltak meg kolerában: egy Brown nevű férfit és egy gyermeket. Többen is betegek a táborban. Egész nap láttuk a Platte folyót. 15 mérföldet (majdnem 25 kilométert) utaztunk, és a Salt pataknál táboroztunk le. Hamarosan még egy halott gyermeket hozva jöttek páran a csoportunkból. Alkonyatkor temették el a folyóparton. Többen is betegek. Szomorúak vagyunk amiatt, hogy így útközben kell eltemetni a barátainkat. Rettentő a hőség” (Mary Ann Weston Maughan journal, 3 vols., June 21, 1850, 2:1, Family History Library, Salt Lake City; helyesírás, nagybetűk és központozás modernizálva).

Clarissa Young Spencer (Brigham Young lánya) azt írta:

„Apa egyik legfigyelemreméltóbb vezetői tulajdonsága az volt, ahogyan népének fizikai és társas jóllétéről is gondoskodni tudott, miközben lelki szükségleteikben vezette őket. A fennsíkon átvezető út során, amikor a leggyengébbeket kivéve mindenki nagyrészt gyalogolt, a szentek esti programra gyűltek a tábortűz köré, ha az idő ezt valamelyest is megengedte. Ott aztán énekeltek, a muzsikusok zenéltek, a férfiak és nők pedig elfelejtették a járatlan sivatagi utakon megtett huszon-egynéhány kilométert, és beálltak francia négyest táncolni. Ő így tartotta fenn a »morált«, pedig akkor még nem is létezett ez a szó” (with Mabel Harmer, One Who Was Valiant [1940], 162).

E beszámolók alapján ti hogyan jellemeznétek ezeket a hithű pionírokat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 136:28–29-et.

Kérdezd meg az osztályt, hogy milyen tanácsot tartalmaznak ezek a versek. Miután a tanulók elmondták, mit találtak, írd fel a táblára a következő igazságokat: Ha vidámak vagyunk, dicsérjük Mennyei Atyánkat és adjunk neki hálát. Ha bánatosak vagyunk, imádkozzunk, hogy lelkünk örömteli lehessen.

Szerintetek miként segítették ezek a tantételek a szenteket az útjukon?
Nekünk ma hogyan segíthetnek ezek a tantételek?

A tanulók gondoljanak olyan alkalmakra, amikor Mennyei Atyánk válaszolt az imájukra és segített nekik boldognak lenni. Kérj meg pár tanulót, hogy meséljenek az élményeikről.

Biztasd a tanulókat, hogy dicsérjék az Urat és adjanak hálát neki, amikor örülnek, és imádkozzanak segítségért, amikor szomorúak.

Tan és szövetségek 136:30–42

Az Úr biztató szavakat szól a szentekhez, és arra utasítja őket, hogy minden parancsolatának betartásában legyenek szorgalmasak

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a szentek hatalmas próbatételeken mentek keresztül, és tudták, hogy további útjuk is nagy kihívásokat tartogat.

Szerintetek mi segített a szenteknek még ilyen nehéz körülmények között is hithűnek maradni?

Oszd két csoportra a tanulókat. Az egyik csoport olvassa el a Tan és szövetségek 136:30–33-at. A másik csoport olvassa el a Tan és szövetségek 136:34–40-et. Mindkét csoport keressen olyan tantételeket, amelyek bátorítást nyújthattak a szenteknek.

Elegendő idő eltelte után kérd meg az egyes csoportokat, hogy mondják el, mit találtak, válaszaikat pedig írd fel a táblára. Megemlíthetik többek között az alábbi tantételeket és tanokat is:

Ne féljünk az ellenségeinktől, mert az Úr kezében vannak.

Próbatételeink felkészíthetnek bennünket azon dicsőség elnyerésére, melyet Isten nekünk szán.

Ha megalázkodunk és Istent szólítjuk, akkor a Lélek felvilágosít bennünket.

Ha hűségesen betartunk minden olyan szót, melyet az Úr nekünk adott, akkor egy napon látni fogjuk az Ő dicsőségét.

Az Úr az Ő prófétáin keresztül adja meg nekünk szavát.

Az Úr megszabadíthat bennünket az ellenségeinktől.

Szerintetek hogyan segítettek ezek a tantételek a szenteknek abban, hogy hithűek maradjanak?
Nekünk hogyan segíthetnek ezek a tantételek abban, hogy saját nehéz élethelyzeteinkben is hithűek maradjunk?

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a táblára felírt tantételeket, és gondolják át, vajon milyen általános tanulságot szűrhettek le mindebből a szentek. Kérd meg a tanulókat, mondják el a válaszaikat. A tanulók számos tanulságot megfogalmazhatnak, de segíts nekik megérteni, hogy az Úr biztosította a szenteket afelől, hogy minden rendben lesz.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 136:41–42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, még milyen további megerősítést és tanácsot kaptak az Úrtól.

Milyen szempontból nyugtathatta meg a szenteket az Úr 41. versben található üzenete?
Milyen tanulságot szűrhetünk le az Úr 42. versben feljegyzett parancsából? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Ha szorgalmasan betartjuk az Úr parancsolatait, akkor nem érnek utol minket az Úr ítéletei, erős lesz a hitünk, és ellenségeink nem győzedelmeskednek felettünk.)
Milyen szempontból segíthette ez a tantétel a szenteket az útjukon? Nekünk hogyan segíthet?

Mondd el, hogy a szentek engedelmeskedtek az Úr parancsának. Az első pionír csoport 1847. április 5-én indult el a Téli Szálláshelyről. Több mint 1600 kilométernyi utat tettek meg, és 1847 júliusának végén érkeztek meg a Sóstó-völgybe. Brigham Young elnök 1847. július 24-én ért oda a völgybe, ahol megerősítést kapott arról, hogy a szentek rátaláltak új otthonukra. Éppen lázas beteg volt, ezért Wilford Woodruff szekerének hátuljában utazott.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Wilford Woodruff elnök beszámolóját arról, amikor Brigham Young letekintett a Sóstó-völgyre:

„Amikor… teljességgel elénk tárult a völgy, oldalra fordítottam a szekeremet, nyugatra nézve, Young elnök pedig felkelt ágyából, és megvizsgálta a vidéket. Míg az elénk táruló látványt nézte, több percen át egy látomás kerítette hatalmába. Korábban már látta a völgyet látomásban, ez alkalommal pedig eléje tárult Sion és Izráel eljövendő dicsősége… A látomás [végetértével] ezt mondta: »Ennyi elég. Ez az a hely! Előre hát!«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2004]. 149–150.).

Miért volt fontos Brigham Young és a szentek számára megerősítést kapni arról, hogy a Sóstó-völgy a megfelelő hely a letelepedésre?

Végezetül intézz felhívást a tanulókhoz, hogy igyekezzenek minden parancsolatot betartani, és figyeljenek rá, milyen megerősítést ad az Úr az életükben.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 136:24. „Szüntessétek meg a részegeskedést”

A pionír szentek között voltak, akik olyan dolgokat is fogyasztottak, melyeket tilt a Bölcsesség szava, például szeszesitalt és dohányt. Az Úr eredetileg nem parancsolatként adta a szenteknek a Bölcsesség szavát (lásd T&Sz 89:2). Joseph F. Smith elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez:

„Ha [a Bölcsesség szava] parancsolatként adatott volna, akkor mindenkit kárhoztatás alá vont volna, aki rabja volt ezeknek az ártalmas szereknek; ám az Úr irgalmas volt, és lehetőséget adott nekik arra, hogy legyőzzék ezeket, mielőtt vonatkozni kezdett volna rájuk a törvény” (in Conference Report, Oct. 1913, 14).

Ezt szem előtt tartva ügyelnünk kell arra, hogy ne ítélkezzünk azon korai egyháztagok és egyházi vezetők felett, akik olyan dolgokat fogyasztottak, melyeket tilt a Bölcsesség szava. Az egyház történetének korai szakaszában a vezetők folyamatosan felhívást intéztek a szentekhez, hogy éljenek még teljesebb mértékben a Bölcsesség szava szerint. 1851 szeptemberében Brigham Young egy általános konferencián ünnepélyes fogadalomtételre kérte a szenteket, hogy tartózkodni fognak a tea, a kávé, a dohány, a whisky és minden olyan dolog fogyasztásától, melyről említést tesz a Bölcsesség szava (lásd “Minutes of the General Conference,” Millennial Star, Feb. 1, 1852, 35). Az Első Elnökség 1919-ben Heber J. Grant elnöksége alatt a templomi ajánlás elnyerésének követelményévé tette a Bölcsesség szavának betartását (lásd James R. Clark, comp., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 vols. [1965–75], 5:163). A Bölcsesség szava ma is fontos parancsolat, betartására szükség van a keresztelkedéshez, a templomlátogatáshoz, a misszionáriusi szolgálathoz, és egyéb, érdemességhez kötött szolgálatok végzéséhez az egyházban.

Tan és szövetségek 136:33. „Lelkem elküldetett…, hogy megvilágosítsa az alázatosakat és a töredelmeseket”

Míg Brigham Young elnök a Téli Szálláshelyen tartózkodott, Joseph Smith egy álomban megjelent neki és azt mondta:

„Mondd meg az embereknek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és mindenképp tartsák meg az Úr Lelkét, mely a helyes úton vezeti majd őket. Figyelj oda rá, hogy ne fordulj el a halk és szelíd hangtól, mert az fogja megtanítani neked, mit tegyél és hova menj; az fogja megteremni a királyság gyümölcseit. Mondd meg a testvéreknek, hogy szívük maradjon nyitva a meggyőző érvek előtt, hogy amikor eljő hozzájuk a Szentlélek, akkor a szívük készen álljon befogadni. Különbséget tudnak tenni az Úr Lelke és más lelkek között, mert békességet és örömöt suttog a lelküknek, elveszi szívükből a rosszindulatot, a gyűlöletet, a viszályt és minden gonoszságot, és csupán arra vágynak majd, hogy jót tegyenek, hogy napvilágra hozzák az igazlelkűséget és felépítsék Isten királyságát. Mondd meg a testvéreknek, hogy ha követik az Úr Lelkét, akkor jó úton fognak járni. Mindenképp mondd meg az embereknek, hogy tartsák meg az Úr Lelkét, és ha ezt teszik, akkor észre fogják venni, hogy olyanok lettek, amilyenné Mennyei Atyánk rendezte össze őket, mielőtt e világra jöttek volna. […]

Mondd meg az embereknek, hogy tartsák meg és kövessék az Úr Lelkét, és az a helyes úton vezeti majd őket” (in Manuscript History of Brigham Young, 1846–1847, comp. Elden J. Watson [1971], 529–30).

Egy másik alkalommal, még mielőtt a szentek elindultak volna Nauvooból, Joseph Smith próféta látomásban megjelent Young elnöknek, és megmutatta neki, hol alkossanak közösséget a Sóstó-völgyben. George A. Smith elnök a Tizenkettek Kvórumából így emlékezett vissza erre:

„Látomást [látott] Joseph Smithről, aki megmutatta neki azt a dombot, melyet most Ensign Peaknek [Zászló-csúcsnak] nevezünk, közvetlenül Salt Lake Citytől északra; erre a csúcsra ráborult egy zászló, és Joseph azt mondta: »Építsetek e pont alatt, ahová a zászló borult, akkor boldogulni fogtok és békességben lesz részetek«” (“Historical Discourse,” Deseret News, Jun. 30, 1869, 248).