Egyházi szervezetek és programok

Bevezetés

Az egyház folyamatos növekedése miatt az Úr azt sugalmazta az egyházi vezetőknek és tagoknak, hogy hozzanak létre különböző szervezeteket és vezessenek be különféle programokat az egyházban a szentek megáldására. Amikor e szervezeteket és programokat először életre hívták, nem volt rájuk égető szükség, ám az egyház növekedésével elengedhetetlenné váltak az Úrnak a gyermekei szabadításáért végzett munkájában.

Javaslatok a tanításhoz

Az egyházi szervezetek és programok segítenek felkészülnünk az örök életre, és annak irányába fejlődnünk

Kezdd az órát azzal, hogy megkéred a tanulókat, képzeljék el, hogy egy barátnőjük nem akar eljárni a Fiatal Nők gyűléseire és tevékenységeire. Azt mondja, nem elég szórakoztatóak, és csak az idejét pocsékolja.

A példa ismertetése után kérd meg a tanulókat, hogy magukban gondolják végig, mit mondanának ennek a barátnőjüknek, hogy segítsenek neki megérteni a Fiatal Nők gyűléseinek és tevékenységeinek célját.

Mit mondanátok, mi a célja a Fiatal Férfiak és a Fiatal Nők szervezetének?
Egy szervezet céljának megértése miként segíthet azoknak, akik a tagjai?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mózes 1:39-et, és keressék ki, mi Mennyei Atyánk célja mindazzal, amit tesz. A tanulók mondják el, mit találtak. Emlékeztetheted őket, hogy a halhatatlanság arra a helyzetre utal, amikor örökké élünk egy feltámadott állapotban. Jézus Krisztus engesztelése által minden ember fel fog támadni, akár gonosz, akár igazlelkű volt ebben az életben. Az örök élet arra utal, hogy családokként örökké élünk Isten jelenlétében, és olyanokká válunk, mint Ő. A halhatatlansághoz hasonlóan az örök élet is Jézus Krisztus engesztelése által lehetséges. Ez utóbbihoz azonban arra is szükség van, hogy „engedelmesked[jünk] az Evangélium törvényeinek és szertartásainak” (Hittételek 1:3).

Ha Mennyei Atyánk célja az, hogy véghez vigye gyermekei halhatatlanságát és örök életét, akkor mi az egyház célja?

Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza segít Mennyei Atyánknak véghez vinni gyermekei örök életét. Azután kérdezd meg:

Az egyház mi módon segít véghez vinni Mennyei Atyánk gyermekeinek halhatatlanságát és örök életét?

Magyarázd el, hogy az egyházban számos szervezet működik – melyeket a papság segédszervezeteinek hívunk –, és sok más olyan program létezik, amely segít az örök élet irányában fejlődnünk. Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg néhányat ezek közül. (A válaszok között lehetnek a következők: Segítőegylet, Fiatal Férfiak, Fiatal Nők, Elemi, Vasárnapi Iskola, illetve olyan programok, mint a családi est és az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás.)

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, miként segítenek nekünk az egyházi szervezetek és programok abban, hogy az evangélium tanulása és az abban való fejlődés által örök életet nyerhessünk, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Magyarázd el, hogy ez a kijelentés az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásra vonatkozik, ám a benne tanított tantétel más egyházi segédszervezetekre és programokra is érvényes.

„Ezeket a programokat akkor vezették be, amikor ugyan jó volt, hogy léteztek, de nem volt rájuk égető szükség. Időt kaptak arra, hogy virágozzanak és az egyház bástyáivá fejlődjenek. Mára istenadta ajándékká váltak a modern Izráel szabadításához ebben a legtöbb kihívást rejtő órában” (“Teach the Scriptures” [address to CES religious educators, Oct. 14, 1977], 3, LDS.org).

Hogyan segített eddig és segít továbbra is nektek az ifjúsági hitoktatás, hogy felkészüljetek az élet kihívásaira?

Magyarázd el, hogy az Úr sugalmazta az egyház programjait és szervezeteit, hogy felkészítsenek minket az élet kihívásaira, és segítsenek az örök élet irányába fejlődnünk. Hogy segíts a tanulóknak megbeszélni, milyen támogatást nyújtanak nekik az egyház szervezetei és programjai, oszd a tanulókat hat csoportra. Mindegyik csoportnak adj egy-egy példányt a következő kérdésekből (vagy írd fel ezeket a táblára), valamint a következő történelmi összegzések egyikét. Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a csoportjuknak adott összefoglalót, és készüljenek fel a kérdések megválaszolására.

Hogyan indult el ez a szervezet vagy program?

Szerintetek miként készít fel minket arra, hogy szembe tudjunk nézni napjaink próbatételeivel és kihívásaival?

Szerintetek hogyan segít nekünk az örök élet irányába fejlődnünk?

Vasárnapi Iskola

1849-ben egy Richard Ballantyne nevű egyháztag úgy érezte, hogy a gyermekeknek szükségük van egy olyan helyre, ahol az evangéliumról tanulhatnak a sabbat napján. A nagy-britanniai szentek ekkor már tartottak vasárnapi iskolai órákat, és Ballantyne testvér 1849 decemberében elindította az első vasárnapi iskolai osztályt Utah-ban, a Salt Lake City-i egyházközségében. Nem sokkal később más egyházközségek is átvették ezt a gyakorlatot, mindannyian a saját tantervüket alkalmazva. 1867-ben az egyházi vezetők megalapították a Dezeret Vasárnapi Iskolai Egyesületet, amely az egységes tantervet szorgalmazta. 1870-re több mint 200 vasárnapi iskolai osztály jött létre. Ma az egyházközségekben és a gyülekezetekben több vasárnapi iskolai osztály is működik egyszerre.

Fiatal Nők

1869. november 28-án Brigham Young elnök maga köré gyűjtötte leányait az otthonában, és megkérte őket, hogy legyenek kortársaik vezetői abban, hogy segítenek nekik bizonyságot nyerni az evangéliumról, visszafogottak lesznek az öltözködésben és a viselkedésben, továbbá elkerülik a világi divatokat és viselkedésmódokat. 1870-ben létrehozták a fiatal nők hivatalos szervezetét, hogy segítsen elérni e célkitűzéseket. Ez a szervezet vált később a Fiatal Nők Közös Fejlesztő Szövetségévé (YWMIA), amely végül a Fiatal Nők nevet kapta. Az 1970-es évek elején a vezetők létrehozták a Személyes fejlődés programot, 1985-ben pedig bevezették a Fiatal Nők értékeit és alapeszméjét.

Fiatal Férfiak

A Fiatal Férfiak Közös Fejlesztő Szövetségét (YMMIA) 1875. június 10-én hozták létre Brigham Young elnök irányítása alatt. E szervezet célja eredetileg az volt, hogy segítsen a fiatal férfiaknak lelkileg és intellektuálisan fejlődni, valamint tartalmas szabadidős tevékenységeket biztosítani számukra. 1913-ban az egyház az Egyesült Államokban társult az Amerikai Cserkészszövetséggel. Ahol lehetséges volt, az egyház más cserkészprogramokkal is társult nemzetközi szinten. Lassan kialakult a szervezet neve is: először Ároni Papság – KFSZ lett, utána Ároni Papság, végül pedig Fiatal Férfiak. 2001-ben az egyházi vezetők elindították az Isten iránti kötelesség programot.

Elemi

1877-ben Aurelia Spencer Rogers „határozottan érezte, hogy valamit tenni kell a szomszédságban élő fiúk viselkedése miatt, akik éjjel-nappal szabadon rohangáltak a városban. Úgy érezte, e gyermekek közül soknak nem tanítják meg az alapvető tantételeket és értékeket, hogy akár tudásban, akár viselkedésben [felkészítsék őket] arra, hogy megosszák az evangéliumot, vagy akárcsak arra, hogy jó szülők és állampolgárok legyenek” (“History of Primary,” lds.org/callings/primary/getting-started/history-of-primary). Találkozott Eliza R. Snow-val, aki akkor a Segítőegylet általános elnökeként szolgált, és engedélyt szereztek John Taylor elnöktől, hogy megszervezzék az Elemit a utah-i Farmingtonban, John Hess püspök irányítása alatt. Az első Elemi gyűlést 1878. augusztus 25-én tartották, melyen 224 kisfiú és kislány vett részt. 1880-ban elhívták az Elemi első általános elnökét, és több egyházközségben is elkezdték megszervezni az Elemi osztályokat.

Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás

1888-ban az egyház megalapított egy általános Oktatási Testületet, egyházi iskolákat hozott létre, és hitoktatási órákat indított, hogy lelki alapot biztosítson a világi tanuláshoz azok számára, akik nem egyházi iskolákba jártak. 1912-ben Joseph F. Merrill, aki egy egyháztag professzor volt, olyan tervet javasolt, amely lehetővé tette a tanulóknak, hogy az állami iskolákban is részt tudjanak venni hitoktatáson a rendes iskolai órarendjük részeként. Ezt ifjúsági hitoktatásnak nevezték, melynek első óráit a Granite Középiskola szomszédságában tartották meg 70 beiratkozott diákkal a utah-i Salt Lake Cityben. Az ifjúsági hitoktatási program terjedésével hasonló programot hoztak létre a főiskolás korú fiataloknak is. Utolsó Napi Szent Felsőfokú Hitoktatás lett a neve, és az első felsőfokú hitoktatási órákat 1926-ban tartották az Idaho állambeli Moscow-ban. Az 1950-es évek elején Kaliforniában bevezették a kora reggeli ifjúsági hitoktatást. Az otthontanuló ifjúsági hitoktatás az 1960-as években kezdődött, és az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás programja azóta is terjed világszerte.

Családi est

Joseph F. Smith elnök azt tanította, hogy az egyházi programoknak csupán „kiegészíteniük szabadna az otthoni tanításainkat és nevelésünket. Egyetlen gyermek sem tévedne rossz útra, ha az otthoni légkör, példa és tanítás összhangban lenne a Krisztus evangéliumában meglévő igazsággal” (“Worship in the Home,” Improvement Era, Dec. 1903, 138). 1909-ben a Salt Lake Cityben lévő Granite Cövekben elkezdtek egy heti otthoni est programot tartani, melyről Smith elnök azt mondta, hogy sugalmazott. 1915-ben az Első Elnökség azt javasolta, hogy az egész egyházban tegyék gyakorlattá a havi otthoni estek megtartását. Az Első Elnökség a következő ígéretet tette: „Ha a szentek megfogadják ezt a tanácsot [hogy otthoni esteket tartsanak], akkor az nagyszerű áldásokat fog eredményezni. Fokozódik majd az otthonban tapasztalt szeretet és a szülők iránti engedelmesség. A hit táplálékhoz jut Izráel fiataljainak a szívében, és hatalmat nyernek, hogy harcoljanak az őket szorongató gonosz hatások és kísértések ellen” (in James R. Clark, comp., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 vols. [1965–75], 4:339). Ötven évvel később az egyház kézikönyveket adott ki a családok részére, melyeket a heti evangéliumi tanítások során alkalmazhattak. 1970-ben az egyházi vezetők a hétfő estét jelölték ki a családi est számára, és bejelentették, hogy egyetlen más egyházi tevékenység sem tartható azon az estén.

Miután a tanulók elegendő időt kaptak a feladatra, minden csoport egyik tagja foglalja össze a nekik kijelölt szervezet vagy program történelmi hátterét, és mondja el, hogyan válaszolták meg a kérdéseket.

Magyarázd el, hogy kezdetben minden egyházi szervezet és program önállóan működött. Miután az 1950-es években az egyház drámai növekedésnek indult, az egyházi vezetők szükségesnek látták felmérni, hogy az egyes egyházi szervezetek miként tesznek eleget az egyház célkitűzéseinek. Úgy döntöttek, hogy minden egyházi szervezetet és programot egységesítenek és összhangba hoznak, mind adminisztratív vonatkozásban, mind pedig a tananyag megválasztásában. Ezek a változtatások segítettek abban, hogy a szervezetek és programok jobban megfeleljenek az egyre növekvő egyház összetett igényeinek, továbbá erősítsék a családot. Ennek az egyeztetési erőfeszítésnek az eredményeként minden egyházi szervezet papsági vezetők irányítása alatt működik, akik rendelkeznek az elnökléshez szükséges kulcsokkal.

Az egyik tanuló olvassa fel a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Az egyeztetés az egyházi adminisztráció azon rendszere, amely az egyház minden programját felöleli, ezeket együvé összpontosítja, egy csomagba rakja, egy programként irányítja, az egyház minden tagját bevonja a működés során – és mindezt papsági irányítás alatt teszi” (Let Every Man Learn His Duty [booklet, 1976], 2).

Írd fel a táblára a következő tantételt: Ha részt veszünk az egyházi szervezetekben és programokban, elnyerjük a rajtuk keresztül elérhető áldásokat. Azután írd fel a táblára a következő kérdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszoljanak rájuk.

Miként áldják meg életeteket az egyházi szervezetek és programok? Miként áldja meg életeteket az Isten iránti kötelesség vagy a Személyes fejlődés program?

Hogyan fogtok még teljesebben részt venni a Fiatal Férfiak vagy a Fiatal Nők szervezetében? A Vasárnapi Iskolán? A családi esteken? Az ifjúsági hitoktatáson?

Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt. Te is megoszthatod a gondolataidat arról, hogy az egyház szervezetei miként áldották meg az életedet, és hogyan segítettek neked és a családodnak az örök élet irányába fejlődni.

Megjegyzések és háttér-információk

Az ifjúsági hitoktatás fontossága

Thomas S. Monson elnök ezt mondta az ifjúsági hitoktatás fontosságáról:

„Amellett, hogy jártok a vasárnapi gyűlésekre és a hétköznapi tevékenységekre, ha lehetőségetek van rá, hogy hitoktatásra járjatok – akár kora reggeli, akár órarendbe illesztett órákra –, akkor használjátok ki azt. Sokan már most is jártok hitoktatásra. Az, hogy mennyit tanultok a hitoktatáson szerzett tapasztalataitokból – és általában minden másból az életben – a hozzáállásotokon és a taníthatóságra való hajlandóságotokon múlik. Legyünk alázatosak és vágyjunk a tanulásra! Nagyon hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy tinédzser koromban eljárhattam kora reggeli hitoktatásra, mivel ez létfontosságú szerepet játszott a bizonyságom kifejlődésében. A hitoktatás életeket változtathat meg” (Higgyetek, engedelmeskedjetek, és tartsatok ki! Liahóna, 2012. máj. 127–128.).