Tan és szövetségek 137

Bevezetés

1836. január 21-én Joseph Smith próféta a majdnem kész Kirtland templom egyik felső szobájában összegyűlt az Első Elnökségben szolgáló tanácsosaival, a Kirtlandben és Missouriban szolgáló püspökségekkel, az édesapjával és az írnokával. Ezek a férfiak azért gyűltek össze, hogy a templom felszentelésére készülve szertartásokat végezzenek. Ennek alkalmával a Próféta látomást látott a celesztiális királyságról, és hallotta, amint az Úr kijelenti, hogy mi módon fogja megítélni azokat, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg. Warren Parrish, Joseph Smith akkori írnoka jegyezte fel a látomást a Próféta naplójába. Később e látomás feljegyzésének egy része a 137. szakaszként bekerült a Tan és szövetségekbe.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 137:1–6

Joseph Smith látomást lát a celesztiális királyságról

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken. (Megkérheted őket, hogy a válaszukat írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.)

Kik a legfontosabb emberek az életetekben? Miért van számotokra különös jelentőségük?

Miután a tanulóknak volt idejük a gondolkodásra, kérd meg néhányukat, hogy mondja el az osztálynak, mit válaszolt.

Miért lenne fontos számotokra tudni azt, hogy azoknak, akiket szerettek, lehetőségük lesz a celesztiális királyságban élni?

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 137 Joseph Smith beszámolóját tartalmazza egy olyan látomásról, melyben látta a celesztiális királyságot. A beszámolóban megnevez néhány olyan embert, akiket ott látott. Kérd meg a tanulókat, hogy a kinyilatkoztatás történelmi hátterének megismeréséhez olvassák el a Tan és szövetségek 137 szakaszbevezetését.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:1–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek a celesztiális királyságot jellemző szavakat és kifejezéseket. A tanulók mondják el, mit találtak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:5–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, kiket látott Joseph Smith a celesztiális királyságban.

Kiket látott Joseph Smith a celesztiális királyságban? (Mennyei Atyánkat, Jézus Krisztust, Ádámot, Ábrahámot, saját apját és anyját, valamint a fivérét, Alvint. Rámutathatsz, hogy Joseph apja és anyja ekkor még élt; sőt, édesapja ott volt vele egy helyiségben e látomás idején. Ez azt jelzi, hogy a látomás nem azokat mutatta meg, akik már ott voltak a celesztiális királyságban, hanem azokat, akik végül ott lesznek.)
A 6. vers szerint min csodálkozott el Joseph, amikor látta, hogy fivére, Alvin is ott lesz a celesztiális királyságban?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miért volt olyan jelentőségteljes Joseph Smith számára ez az élmény, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következőket:

Joseph Smith szerette és nagyra becsülte legidősebb bátyját, Alvint. Alvin is szerette Josephet, és támogatta őt, amikor arra készült, hogy átvegye az aranylemezeket Moróni angyaltól. 1823 novemberében, amikor Alvin 25 éves volt, Joseph pedig 17, Alvin hirtelen nagyon beteg lett. Amint egyre rosszabbra fordult az állapota, és nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan meg fog halni, ezt tanácsolta Josephnek: „Légy jó fiú, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megkapd azokat a feljegyzéseket. Légy hithű az útmutatások követésében és minden parancsolat betartásában, amit adnak neked” (idézi: Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 423.; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 41–42).

Alvin halála nagy bánattal sújtotta a Smith családot. Alvin temetését a New York állambeli Palmyra község presbiteriánus lelkésze vezette. „Mivel Alvin nem volt a lelkipásztor gyülekezetének a tagja, a lelkész kijelentette a beszédében, hogy Alvin nem szabadulhat meg. William Smith, Joseph öccse, így emlékezett vissza: »[A lelkipásztor]… nagyon világosan célzott rá, hogy [Alvin] a pokolra jutott, mert Alvin nem volt egyháztag, de jó fiú volt, és ez apámnak nem tetszett«” (idézi: Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 423., 425.).

Alvin Smith gravestone — Alvin Smith, Joseph Smith próféta legidősebb bátyja sírhelyét jelölő sírkő

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak bele, mit érezhetett Joseph, amikor látta Alvint a celesztiális királyságban.

Tan és szövetségek 137:7–10

Az Úr kinyilatkoztatja, hogyan fogja megítélni azokat az embereket, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg

Írd fel a táblára a következő kérdést: Miért léphet majd be Alvin a celesztiális királyságba, bár élete során nem keresztelkedett meg?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:7–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan igazságot, mely segít megválaszolni a táblán lévő kérdést.

Milyen igazságot nyilatkoztatott ki az Úr Joseph Smithnek, mely megválaszolja a táblán lévő kérdést? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: Mindazok, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg, de befogadták volna azt, örökölni fogják a celesztiális királyságot.)
Miként jelenthet ez vigaszt azok számára, akiknek szerettei az evangélium ismerete nélkül haltak meg?

Mutass rá, hogy az Úr a Tan és szövetségek 137:7–8-ban található igazságot még azt megelőzően nyilatkoztatta ki, hogy a halottakért való keresztelkedés tantételét kinyilatkoztatta volna. A tanulók a későbbi leckék során tanulmányozzák majd a halottakért való keresztelkedésről szóló kinyilatkoztatásokat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:9-et, az osztály pedig keresse ki, mit tanított az Úr, hogyan ítél majd meg minden embert.

A 9. vers szerint hogyan ítél majd meg bennünket az Úr? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de válaszaik tükrözzék a következő tantételt: Az Úr a cselekedeteink és szívünk vágyai szerint fog megítélni bennünket. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Szerintetek miért fontosak a vágyaink is és a cselekedeteink is?

Olvasd fel a következő példákat. Az egyes példák után kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak erre a kérdésre:

Hogyan szemlélteti ez a példa mind a vágyaink, mind pedig a cselekedeteink fontosságát?

Egy egyháztagban igazlelkű vágy él arra, hogy a templomban kössön házasságot. Egész életén keresztül hűségesen szolgál az egyházban, majd annak lehetősége nélkül hal meg, hogy házastárshoz pecsételjék a templomban.
Egy fiatalember eltökélten betartja a keresztelési szövetségeit és végzi kötelességeit az ároni papságban. Nagyon vágyik rá, hogy teljes idejű missziót szolgálhasson, azonban ez egy testi fogyatékosság miatt lehetetlen számára.
Egy fiatal nő haragszik egy másik fiatal nőre. Barátságosnak tetteti magát, de titokban azt reméli, hogy rossz dolgok érik majd ezt a másik fiatal nőt.
Egy fiatal férfinak kéjvágyó gondolatai vannak, és nem keresi az Úr segítségét abban, hogy változtasson helytelen gondolatain és érzésein.

E beszélgetés részeként felolvashatod a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Biztosak vagyunk benne, hogy ártatlannak találtatunk Isten törvénye szerint, ha csupán tartózkodunk a gonosz cselekedetektől? Mi van akkor, ha gonosz gondolatok és vágyak foglalkoztatnak minket?

Vajon a gyűlölködő érzések észrevétlenül maradnak az ítélet napján? És az irigység? A kapzsiság? […]

Az ilyen kérdésekre adott válaszaink azt a – mondhatni – rossz hírt szemléltetik, hogy nyilvánvaló cselekedetek nélkül, csupán érzések és szívünk vágyai által is követhetünk el bűnt.

Van azonban jó hír is. Isten törvénye értelmében akkor is jutalmat érdemel az igazlelkűségünk, ha nem volt lehetőségünk az ilyen áldásokhoz általában kapcsolódó cselekedetek megtételére.

Amikor valaki… meg akart tenni valamit az apósomért, de aztán a körülmények megakadályozták ebben, ő ezt mondta: »Köszönöm! A jó szándékot tettnek veszem.« Hasonlóképpen, hitem szerint Mennyei Atyánk el fogja fogadni szívünk igaz vágyait az olyan tettek helyett, amelyek véghezvitele egyszerűen nem lehetséges” (“The Desires of Our Hearts,” Ensign, June 1986, 66).

Milyen hatással van rátok annak tudata, hogy a cselekedeteitek és szívbéli vágyaitok szerint lesztek megítélve?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 137:10-et, az osztály pedig keressen még egy olyan igazságot, melyet a celesztiális királyság örököseit illetően tanított az Úr.

A 10. vers szerint kik szabadulnak meg a celesztiális királyságban? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Minden olyan gyermek, aki a felelősségre vonhatóság korának elérése előtt hal meg, megszabadul a celesztiális királyságban.)

Tájékoztasd a tanulókat, hogy amikor Joseph Smith megkapta ezt a kinyilatkoztatást, Emmával már négy gyermekük halálát elszenvedték, köztük egyik örökbe fogadott gyermekükét is. Később még két gyermekük halt meg csecsemőkorban.

infant Alvin Smith gravestone — Alvin Smith, Joseph és Emma Smith csecsemőként elhunyt fiának nyughelyét jelölő sírkő

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak bele, milyen vigaszt jelenthet a 10. versben kinyilatkoztatott igazság azoknak a családoknak, akik gyermekük elvesztését gyászolják. Adhatsz nekik időt olyan élethelyzetek feletti elmélkedésre, melyben nekik vagy a családtagjaiknak volt részük, és ez az igazság vigaszt nyújtott.

Mit tanultatok a Tan és szövetségek 137-ből az Úr arra irányuló erőfeszítéseiről, hogy minden embernek lehetőséget adjon a celesztiális királyságban való életre?

Tegyél bizonyságot a ma megbeszélt igazságokról. A tanulóknak is lehetőséget adhatsz bizonyságuk megosztására.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 137:9. Cselekedeteink és vágyaink által megítélve

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából figyelmeztetett a Tan és szövetségek 137:9 két lehetséges félreértelmezésére:

„Először is nem szabad elfelejtenünk, hogy a vágy csak akkor helyettesítheti a cselekedetet, ha ez utóbbi valóban lehetetlen. Ha a cselekedet lehetetlen voltának feltételezésével próbáljuk meg leplezni igaz vágyunk hiányát, és nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a megparancsolt tettek elvégzéséért, akkor azzal magunkat ugyan megtéveszthetjük, de az Igazlelkű Bírát nem.

Ahhoz, hogy egy cselekedetet helyettesítsen, a vágy nem lehet felületes, lobbanékony vagy ideiglenes. Teljes szívünket át kell hatnia. Szívünk vágyai csak akkor váltanak ki áldásokat, ha annyira őszinték, hogy Isten szerint valónak nevezhetők.

Másodszor: ne feltételezzük, hogy szívünk vágyai helyettesíteni tudják az evangélium szertartásait. Figyeljétek meg az Úr szavait, amikor parancsolatot adott két evangéliumi szertartásra: »Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába« (János 3:5). A celesztiális dicsőség három fokozatát illetően pedig azt mondja napjaink kinyilatkoztatása: »A legmagasabb elnyeréséhez az embernek be kell lépnie a papság e rendjébe [értve ezalatt a házasság új és örök szövetségét]« (T&Sz 131:2). Ezek a parancsolatok nem sugallnak kivételt, és a szentírások máshol sem jogosítanak fel arra.

Isten igazságossága és irgalma szerint ezeket az elengedhetetlen szertartásokra vonatkozó szigorú parancsolatokat meglágyítja az isteni felhatalmazás, mely lehetővé teszi e szertartások végzését helyettes által azokért, akik életükben nem részesültek bennük. Így tehát a lélekvilágban lévő személynek, aki erre vágyik, jóváíratik a szertartásban való részvétel, mintha csak személyesen tette volna ezt. Ily módon, élő helyettesek szeretetteljes szolgálata által az eltávozott lelkek is meg lesznek jutalmazva szívük vágyaiért” (“The Desires of Our Hearts,” Ensign, June 1986, 67).

Tan és szövetségek 137:10. Az elhalálozott kisgyermekek szabadítása

Shayne M. Bowen elder a Hetvenektől elmesélte egy élményét, amely jól szemlélteti a Tan és szövetségek 137:10-ben tanított igazság hatalmát:

„Amikor Chilében szolgáltam fiatal misszionáriusként, a társam és én találkoztunk egy héttagú családdal a gyülekezetben. Az édesanya minden héten eljárt a gyűlésekre a gyermekeivel. Azt feltételeztük, régóta tagjai az egyháznak. Néhány héttel később megtudtuk, hogy még nem keresztelkedtek meg.

Azonnal kapcsolatba léptünk a családdal, és megkérdeztük, hogy meglátogathatnánk-e őket az otthonukban, hogy tanítsuk őket. […]

Ramirez nőtestvér gyorsan fejlődött a leckék során, és buzgón igyekezett megtanulni minden tant, melyet tanítottunk neki. Egyik este a csecsemők megkereszteléséről beszélgettünk, és arról tanítottunk, hogy a kisgyermekek ártatlanok, és nincs szükségük keresztelésre. Megkértük Ramirez nőtestvért, hogy olvassa fel a következő részt Moróni könyvéből: […]

»De a kisgyermekek Krisztusban élnek, egészen a világ megalapítása óta; mert ha nem így lenne, akkor Isten részrehajló Isten lenne, és változó és személyválogató Isten; mert hány kisgyermek halt meg keresztelés nélkül!« [Moróni 8:12.]

A szentírás felolvasása után Ramirez nőtestvér elkezdett zokogni. A társammal nem értettük, mi történt, ezért megkérdeztem: »Ramirez nőtestvér, mondtunk vagy tettünk bármi olyasmit, amivel megbántottuk?«

Ő így válaszolt: »Ó, nem, elder, nem tettetek semmi rosszat. Hat évvel ezelőtt született egy kisfiam, de elhunyt, mielőtt megkeresztelhettük volna. A papunk azt mondta, hogy mivel nem lett megkeresztelve, pokolba kerül az egész örökkévalóságra. Hat évig cipeltem ezt a fájdalmat és bűntudatot. E szentírás elolvasása után a Szentlélek ereje által tudom, hogy mindez igaz. Éreztem, ahogy megszabadulok ettől a hatalmas súlytól. Ezek a könnyek az öröm könnyei.” […]

Miután hat évig elviselhetetlen gyásztól és fájdalomtól szenvedett, az igaz tan, melyet egy szerető Mennyei Atya az élő prófétáján keresztül kinyilatkoztatott, a béke édes érzését hozta el e meggyötört asszonynak. Mondanom sem kell, hogy Ramirez nőtestvér és a nyolcévesnél idősebb gyermekei megkeresztelkedtek” („Mert én élek, ti is élni fogtok”. Liahóna, 2012. nov. 15–16.).