Tan és szövetségek 41

Bevezetés

1830 decemberében az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy költözzenek Ohióba, ahol meg fogják kapni a törvényét (lásd T&Sz 37:3; 38:32). Leman Copley, az egyház egyik tagja Ohióban, felajánlotta, hogy „lakhatást és ellátást” (T&Sz 41 szakaszbevezetés) biztosít Joseph Smithnek, Sidney Rigdonnak és a családjuknak. Joseph Smith 1831. február 4-én kapta meg a Tan és szövetségek 41-ben feljegyzett kinyilatkoztatást, nem sokkal Ohióba érkezése után. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt az utasítást adta a Prófétának és más egyházi vezetőknek, hogy imádkozzanak törvénye befogadásáért. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy hol lakjon Joseph Smith és Sidney Rigdon, valamint elhívta Edward Partridge-et, hogy legyen az egyház első püspöke.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 41:1–6

Az Úr azt tanítja, hogy az igaz tanítványok betartják törvényét

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit jelent örömet lelni valaminek a megtételében.

Mi az, aminek a megtételében ti örömet leltek vagy amiben élvezetet találtok?
Szerintetek az Úr minek a megtételében lel örömet?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 41:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keresse ki, itt mit tesz meg örömmel az Úr.

Mit mond az Úr, mit tesz meg örömmel? (Örömmel megáldja népét „a legnagyobb áldással mind közül”.)

Míg a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Az Úr örömmel megáld minket, amikor…

Az 1. vers szerint mit kell tennünk, hogy elnyerjük azokat az áldásokat, amelyeket az Úr adni kíván nekünk? (Lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a hallgassatok ide kifejezés itt odafigyelést és engedelmeskedést jelent. A tanulók válaszait felhasználva egészítsd ki a táblára felírt tantételt: Az Úr örömmel megáld minket, amikor meghalljuk Őt és engedelmeskedünk Neki. Buzdíthatod a tanulókat, hogy jelöljék meg az e tantételt tanító szavakat vagy kifejezéseket a szentírásukban.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon tapasztaltak-e már örömet annak eredményeként, hogy valaki másért megtettek valamit. Kérj fel egy vagy két tanulót, hogy ossza meg élményeit.

Mit jelent számotokra az a tudat, hogy az Úr örömmel megáld titeket akkor, ha hallgattok Őreá?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy gyűljenek Ohióba. Az Ohióba költöző szentek egy része áldozatok árán tette ezt meg: veszteségesen adták el az ingatlanjaikat, vagy egyszerűen csak otthagyták eladatlan otthonukat és javaikat, és Ohióba mentek, engedelmeskedve a parancsnak, melyet Prófétáján keresztül adott az Úr.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót Lucy Mack Smithről (Joseph Smith próféta édesanyjáról) és az egyháztagok egy csoportjáról, akik az ő vezetésével mentek Ohióba. Kérd meg az osztályt, hogy figyelje meg, miként áldotta meg az Úr a szenteket, amikor parancsára hallgatva Ohióba költöztek:

Lucy Mack Smith egy 80 egyháztagból álló csoportot vezetett el a New York állambeli Fayette-ből Ohióba. Amikor a New York állambeli Buffalo felé utaztak hajón a Cayuga–Seneca-csatornán, Lucy emlékeztette a szenteket, hogy az Úr parancsára vannak úton, akárcsak az ősi Lehi, amikor elhagyta Jeruzsálemet. Azt mondta a szenteknek, hogy ha hithűek lesznek, akkor ők is „ugyanúgy elvárhatják Isten áldásait” (lásd History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 195–96; Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 91).

Amikor Buffalóba értek, azt látták, hogy a kikötőt jég torlaszolja el, amin egyik irányban sem tudnak átjárni a hajók. „Jó néhány, Buffalóban töltött feszült nap után több gyermek is megbetegedett, a csoport pedig éhes volt és elkeseredett. Fedélzeti jegyet váltottak az egyik hajóra, felvitték a holmijukat, majd másnap reggelig ideiglenes hajlékot kerestek a nőknek és a gyermekeknek. Amikor visszamentek a fedélzetre, Lucy meggyőzte a még mindig zúgolódó csapatot, hogy kérjék az Úrtól a kikötőt elzáró jó hatméteres jégdarabok áttörését” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 92).

Lucy arra buzdította a csoportját, hogy higgyenek Istenben, és megígérte nekik, hogy ha egyesítik imáikat és arra kérik Istent, hogy törje át a kikötőt elzáró jeget, akkor Ő ezt meg is fogja tenni. Lucy így írt arról, ami ekkor történt: „Abban a pillanatban robbanó mennydörgéshez hasonló hang hallatszott, majd a kapitány kiáltása: »Mindenki a helyére!« A jég szétvált, éppen csak annyira, hogy átférjen a hajó, és annyira szűk volt a nyílás, hogy a hajó oldalán lévő lapátkerekek vödrei ropogva leszakadtak. […] Éppen csak átértünk a járaton, amikor a jég újra összezárult” (lásd History of Joseph Smith by His Mother, 197–205).

Hogyan mutatták ki a szentek az Úrba vetett hitüket ebben a nehéz helyzetben? Hogyan szemlélteti ez a helyzet azt, hogy az Úr figyel ránk és segít nekünk legyőzni a kihívásokat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 41:2–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasításokat adott az Úr az egyház eldereinek.

Mit parancsolt meg az Úr az egyház eldereinek, mit tegyenek? (Megparancsolta nekik, hogy gyűljenek össze és értsenek egyet az ige vonatkozásában, imádkozzanak hittel, fogadják be az Úr törvényét, és győződjenek meg arról, hogy ezt a törvényt betartják az egyház tagjai.)
A 3. vers szerint mi volt a célja annak a törvénynek, melyet az eldereknek be kellett fogadniuk?
Milyen szempontból jelenthetett áldást az Úr törvényének befogadása a szenteknek Ohióban?

Mutass rá, hogy a „törvény”, melyre az Úr utal, a Tan és szövetségek 42-ben feljegyzett törvény – az Úr egyháznak adott törvénye. Mondd el a tanulóknak, hogy a következő néhány lecke során részletesen tanulmányozzák majd ezt a törvényt.

Hogy felkészítsd a tanulókat egy fontos igazság beazonosítására a Tan és szövetségek 41:5-ben, írd fel a táblára a következő szavakat: hívő és tanítvány.

Milyen közös jegyei vannak ennek a két fogalomnak? Esetleg miben különböznek?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 41:5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító a tanítványairól.

E vers szerint mi a Szabadító tanítványainak egyik jellemvonása? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a következő tantételt tanító szavakat vagy kifejezéseket: Jézus Krisztus tanítványai elfogadják a törvényeit és engedelmeskednek azoknak.)
Miért fontos, hogy Jézus Krisztus tanítványai valóban be is tartsák a parancsolatokat, és ne csak ismerjék azokat?

Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni ezt a tantételt, kérd fel őket, hogy nézzék át a normákat A fiatalság erősségéért füzetükben. Válasszák ki az egyik normát, és írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit szeretnének tenni azért, hogy még inkább e norma szerint éljenek. (Biztosítsd a tanulókat arról, hogy ez egy egyedül végzett tevékenység, és senki nem fogja megkérni őket arra, hogy másoknak is mondják el, mit válaszoltak.)

Tan és szövetségek 41:7–8

Az Úr azt az utasítást adja a szenteknek, hogy építsenek fel egy olyan házat, ahol a Próféta lakhat és fordíthat

A Tan és szövetségek 41:7–8 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr azt az utasítást adta a szenteknek, hogy gondoskodjanak a Próféta számára egy otthonról, ahol a családjával együtt lakhat, és ahol folytathatja a Biblia fordításának munkáját. Az Úr Sidney Rigdonnal kapcsolatban is adott egy rövid utasítást.

Tan és szövetségek 41:9–12

Az Úr elhívja Edward Partridge-et, hogy az egyház első püspöke legyen

A tanulók képzeljék el, hogy az egyházközségüknek új püspökre van szüksége. Olvassák el magukban a Tan és szövetségek 41:9–10-et, és nézzék meg, mi mindennel jár egy püspök elhívása.

E versek szerint mi mindennel jár egy új püspök elhívása? (A püspököket Isten hívja el, az egyháztagok támogatják, és megfelelő felhatalmazás által kerülnek elrendelésre. Ezt a tant fel is írhatod a táblára. Elmagyarázhatod, hogy ma az egyházközségek püspökei Edward Partridge-től eltérően nem kapják azt a parancsot, hogy töltsék minden idejüket „az egyház munkájával”.)
Mit jelent az, hogy „nevezze ki őt az egyház hangja”? (Azt jelenti, hogy az egyház tagjai támogatásukról biztosítják az Isten által elhívott személyt.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 41:11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen tulajdonságokkal rendelkezett Edward Partridge, melyek segítették őt az elhívásában.

Milyen tulajdonságokkal rendelkezett Edward Partridge, melyek segíthették őt az elhívásában? (Miközben a tanulók válaszolnak, esetleg elmagyarázhatod, hogy az álnokság szó megtévesztést vagy képmutatást jelent. Tehát ha valakiben „nincs álnokság”, akkor az tisztességes és őszinte.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 41:12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen figyelmeztetést ad az Úr ennek a kinyilatkoztatásnak a végén.

Szerintetek mit jelent vigyázni arra, hogy hogyan kezeljük a Szabadító szavait? (Elmagyarázhatod, hogy Joseph Smith és a társai vonatkozásában ez arra adott parancsot, hogy óvják meg a szentírásokat és vigyázzanak rájuk.) Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, amit Jézus Krisztus tanítványairól tanultunk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Neal A. Maxwell eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Nap mint nap döntünk tanítványi mivoltunk mértékéről” (“My Servant Joseph,” Ensign, May 1992, 39).

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, vajon az ezen az órán megtanult igazságok hogyan segíthetnek nekik Jézus Krisztus jobb tanítványainak lenni.

Megjegyzések és háttér-információk

Joseph Smith Kirtlandbe érkezik

1831 januárjának végén Joseph és Emma Smith elindult New York államból, hogy szánon utazva megtegye az Ohio állambeli Kirtlandbe vezető majdnem 500 kilométeres utat. Amikor Joseph és Emma Kirtlandbe ért, megálltak a Gilbert & Whitney bolt előtt:

„[Joseph] a lépcsőn felszaladva bement az üzletbe és odalépett a fiatalabb társtulajdonoshoz. »Newel K. Whitney! Hát te vagy az!« – kiáltotta, majd szívélyesen kezet nyújtott, mintha csak régi jó ismerőssel állna szemben. »Előnyben van velem szemben – válaszolta [Newel K. Whitney], miközben gépiesen elfogadta a kinyújtott kezet –, én ugyanis nem tudom Önt nevén szólítani.« »Joseph vagyok, a Próféta – mondta mosolyogva az idegen. – Te imádkoztál ide engem, most mit kívánsz tőlem?«” (History of the Church, 1:145–46).

Joseph elmagyarázta, hogy korábban látomást látott, melyben Newel imádkozott azért, hogy ő Kirtlandbe menjen. A Whitney család kedvesen fogadta Joseph és Emma Smitht, akik egy ideig velük is laktak. (Lásd History of the Church, 1:146; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 90–91.)

Tan és szövetségek 41:11. „…szíve tiszta”

A következő történet megerősíti azt, hogy Edward Partridge készen állt otthagyni a kereskedését (lásd T&Sz 41:9) és az egyház felépítésével tölteni az idejét:

„Partridge lánya később felidézte, hogy e kinyilatkoztatás feljegyzése után édesapja eladta a javait, és ez bizony nem sok pénzt hozott neki. A lány hozzátette: »Amikor édesapám csatlakozott a mormon valláshoz és feláldozta a javait, akkor a világban lévő barátai háborodott elméjűnek gondolták őt. Nem értették, vajon mi lehet a vallásban, ami miatt valaki minden világi elismerésről lemond«” (Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 244).

Edward Partridge és Sidney Rigdon együtt mentek New York államba, hogy találkozzanak Joseph Smith prófétával. „Philo Dibble szerint Partridge mások megbízásából is ment. Az egyik szomszéd azt mondta [Philo Dibble-nek]: »Leküldtünk valakit York államba, hogy tudja meg, igaz-e ez a munka, és ő olyan ember, aki nem hazudik.« [Dibble, “Philo Dibble’s Narrative,” p. 77.]” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 82). Joseph azt mondta Edwardról, hogy „a jámborság mintaképe, és az Úr egyik nagyszerű embere” (in History of the Church, 1:128).