60. lecke: Tan és szövetségek 56

60. lecke

Tan és szövetségek 56

Bevezetés

Ezra Thayre azt a megbízást kapta, hogy lakjon és dolgozzon id. Joseph Smithszel együtt Frederick G. Williams farmján az Ohio állambeli Kirtlandben. Thayre testvér segített kifizetni a földért felvett kölcsön egy részét is. 1831 júniusának elején Thomas B. Marshsal együtt elhívást kaptak, hogy menjenek misszióba Missouriba (lásd T&Sz 52:22). Thayre testvér saját kevélysége és önzősége miatt nem állt készen rá, hogy Marsh testvérrel útnak induljon. A Tan és szövetségek 56-ban feljegyzett kinyilatkoztatásban, melyet június 15-én kaptak, az Úr visszavonta Thayre testvér elhívását, és új társat jelölt ki Marsh testvér mellé. Az Úr továbbá óvott a kevélységtől, és azt tanította a szenteknek, hogy a földnél és a pénznél sokkal többet tartogat számukra.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 56:1–13

Az Úr visszavonja Ezra Thayre misszionáriusi elhívását, és bűnbánatra inti őt

Kérdezd meg a tanulókat, hogy ismernek-e valakit, aki lemondott valami fontos dologról azért, hogy engedelmeskedjen az Úr valamelyik parancsolatának. (A példák között lehetnek azért hozott áldozatok, hogy valaki csatlakozzon az egyházhoz, misszióba menjen vagy betartson bizonyos egyházi normákat.) Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el, milyen példát tudnak említeni erre.

Mondd el, hogy az Úr 1831 júniusában elhívást adott Ezra Thayre-nek, hogy Thomas B. Marshsal együtt szolgáljon missziót Missouriban. Thayre testvért annyira aggasztották az ingatlanokkal és a pénzzel kapcsolatos ügyek, hogy nem állt készen az indulásra akkor, amikor Marsh testvér már igen, így hát Marsh testvér felkereste Joseph Smitht, hogy megkérdezze, mit tegyen. Amikor a Próféta az Úrhoz fordult, Ő a Tan és szövetségek 56-ban feljegyzett kinyilatkoztatással válaszolt neki.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 56:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondott az Úr azokról, akik nem hajlandóak engedelmeskedni a parancsolatainak.

Mit mondott az Úr azokról, akik nem hajlandóak engedelmeskedni a parancsolatainak?

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ahhoz, hogy megszabaduljunk…

Kérd meg a tanulókat, hogy a 2. vers alapján egészítsék ki a kijelentést. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ahhoz, hogy megszabaduljunk, fel kell vennünk a keresztünket, követnünk kell a Szabadítót és be kell tartanunk a parancsolatait. (Egészítsd ki a tantételt a táblán.)

Szerintetek mit jelent felvenni a keresztünket? (Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a kifejezést, megkérheted őket, hogy olvassák el a Máté 16:24 Joseph Smith fordítását, melyet a Kalauz a szentírásokhoz 232. oldalán találnak, mint JSF, Máté 16:25–26.)
Milyen parancsolatokat adott az Úr, melyek megkövetelik tőletek, hogy felvegyétek a kereszteteket, és áldozatokat hozzatok az engedelmesség érdekében? (A fiatalság erősségéért tartalmaz néhány példát.)
Milyen áldásokat kaptatok vagy fogtok kapni azért, mert az engedelmességet választjátok?

Kérdezd meg, hogy a következő példákban szereplő emberek vajon hogyan vehetik fel a keresztjüket és engedelmeskedhetnek az Úr parancsolatainak:

Egy fiatal férfi ahhoz a korhoz közelít, amikor már misszióba mehet. Aggódik azért, hogy mi mindent hagy maga mögött, ha elmegy szolgálni.
Egy fiatal nő tudja, hogy az egyházközségében a fiatalok pár hónap múlva ellátogatnak a templomba, de neki nincs templomi ajánlása. Van valami az életében, ami miatt most nem is kaphatna.

Magyarázd el, hogy ha úgy döntünk, hogy nem vesszük fel a keresztünket, akkor elveszíthetjük annak lehetőségét, hogy megáldjunk másokat és magunk is áldásokat kapjunk. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 56:3–5-öt, az osztály pedig figyelje meg, mi történt annak következtében, hogy Ezra Thayre nem állt készen rá, hogy elinduljon Missouriba. Mielőtt a tanulók olvasni kezdenének, elmagyarázhatod, hogy a visszavonok kifejezés valaminek a semmissé tételét vagy eltörlését jelenti.

Mit veszített el Ezra Thayre azért, mert nem állt készen az indulásra? (Elveszítette a lehetőséget, hogy missziót szolgáljon, valamint elnyerje az abból esetlegesen eredő áldásokat.)
A 4. vers szerint mit tehet az Úr az általa adott parancsolatokkal? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr adhat és vissza is vonhat parancsolatot, ahogyan azt jónak látja.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan példákra a szentírásokból vagy az egyház történelméből, amikor az Úr adott, majd visszavont egy parancsot. Íme néhány példa:

Miután az Úr felajánlott Mózesnek és népének egy magasabb törvényt, Izráel gyermekei fellázadtak és elkezdtek egy aranyborjúnak hódolni. Az Úr ekkor egy alacsonyabb törvényt adott nekik. (Lásd 2 Mózes 32–34; Joseph Smith fordítás, 2 Mózes 34:1–2; T&Sz 84:23–27.)
A Szabadító halandó szolgálata alatt csak Izráel házának tagjaihoz küldte el az apostolokat (lásd Máté 10:5). Nem sokkal a feltámadása után azt mondta az apostoloknak, hogy minden nemzet népének prédikálják az evangéliumot (lásd Máté 28:19).
Ebben az adományozási korszakban az Úr arra utasította a korai szentek egy részét, hogy gyakoroljanak többnejűséget. Joseph Smith próféta és sok más egyházi vezető nehéznek találta ezt a parancsolatot, de engedelmeskedtek. Kinyilatkoztatás elnyerése után Wilford Woodruff elnök kiadta a Manifesztumot, melyet 1890. október 6-án felhatalmazással bírónak és kötelező érvényűnek fogadott el az egyház. Ez a többnejűség gyakorlásának végéhez vezetett az egyházban (lásd 1. hivatalos nyilatkozat).

A Tan és szövetségek 56:6–7 összegzéseként mondd el, hogy az Úr Selah J. Griffin és Newel Knight misszionáriusi elhívását is megváltoztatta. Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Leman Copley által az Ohio állambeli Thompsonban okozott problémák miatt a colesville-i szentek azt az útmutatást kapták, hogy költözzenek Missouriba. Megkérdezték Joseph Smith prófétát, hogy költözhetnének-e Newel Knight vezetésével, hiszen már Colesville elhagyása óta ő vezette őket. Newel Knight még e nehézségek előtt azt az elhívást kapta, hogy szolgáljon Selah J. Griffin társaként (lásd T&Sz 52:32), az Úr tehát most azt az utasítást adta Selah J. Griffinnek, hogy vegye át Ezra Thayre helyét Thomas B. Marsh társaként, Newel Knight pedig maradjon a colesville-i szentekkel.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 56:8–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit parancsolt az Úr Ezra Thayre-nek, mit tegyen a misszionáriusi elhívásának visszavonása után.

Mit mondott az Úr, mi történik, ha Ezra Thayre bűnbánatot tart? Mi történik, ha nem tart bűnbánatot?

Mondd el, hogy Ezra úgy döntött, hogy bűnbánatot tart, és hét hónappal később újra elhívást kapott, hogy szolgáljon Thomas B. Marsh misszionáriustársaként (lásd T&Sz 75:31).

Tan és szövetségek 56:14–20

Az Úr óva inti a szenteket a kapzsiságtól és a kevélyszívűségtől

A tanulók képzeljék el, hogy van egy barátjuk, aki bűnt követett el és most rosszul érzi magát. Odajön hozzájuk, és azt kérdezi: „Mit kell tennem, hogy bűnbánatot tartsak?” Adj időt a tanulóknak, hogy elgondolkodjanak, majd válaszoljanak. Miután válaszoltak, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 56:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek olyan magatartásmintákat és tetteket, amelyek meggátolják bűneink megbocsátását.

A Tan és szövetségek 56:14–15 szerint milyen magatartásminták és tettek gátolják meg bűneink megbocsátását?
Szerintetek mit jelent a „saját módjaitokon adjatok tanácsot” kifejezés? Mit sugall a „szívetek nincs megelégedve” kifejezés? (Azt sugallja, hogy nem elégedettek azzal, amijük van.)
Mit tanulhatunk a 14. és 15. versekből, mi szükséges a bűnbánathoz és a bűnbocsánat elnyeréséhez? (A tanulók több tantételt is felsorolhatnak, de mindenképpen hangsúlyozd ki a következő igazságot: A bűnbánathoz hozzátartozik az Úr tanácsának követése és a hamislelkű vágyaktól való elfordulás. Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják be ezt az igazságot a szentírásukba a Tan és szövetségek 56:14–15 közelébe.)
Miért van szükség a valódi bűnbánathoz az engedelmességre és a hamislelkűségtől való elfordulásra?

Magyarázd el, hogy a bűnbánat nem csupán bizonyos lépések követését jelenti, hanem teljes szívbéli változást követel – elkötelezettséget amellett, hogy engedelmeskedünk az Úrnak és minden hamislelkűségtől elfordulunk. Úgy tűnik, hogy amikor ez a kinyilatkoztatás adatott, Ezra Thayre-t önzősége és kevélysége meggátolta az Úr tanácsainak követésében.

Hogyan befolyásolhatja valakinek a kevélysége azt, hogy bűnbánó lehessen a szíve?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el egy társukkal együtt a Tan és szövetségek 56:16–17-et, és egyikük nézze meg, miként nyilvánulhat meg a bűnbánatra nem hajlandó szív olyan valakinél, aki gazdag, másikuk pedig nézze meg, miként nyilvánulhat meg a bűnbánatra nem hajlandó szív olyan valakinél, aki szegény. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el a társuknak, mit fedeztek fel, majd beszéljék meg egymással a következő kérdéseket (ezeket fel is írhatod a táblára):

Milyen hasonlóságokat láttok mind a gazdagok, mind a szegények bűnbánatra nem hajlandó szíve között?
Hogyan lehet a kapzsiság közös jellemvonása a gazdagoknak és a szegényeknek is?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mikor láttak ilyesfajta hozzáállást megnyilvánulni a saját életükben vagy ismerőseik életében.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 56:18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressen olyan szavakat, melyek leírják, milyen a szíve azoknak, akik áldottak lesznek.

A 18. vers szerint milyennek kell lennie a szívünknek? Mit jelent megtört szívvel rendelkezni? És töredelmes lélekkel? (Ezek a kifejezések alázatosságot sugallnak, és azt jelzik, hogy alávetjük magunkat az Úrnak.)
Hogyan tudunk megváltozni akkor, ha eddig kapzsi vagy kevély volt a szívünk?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák tovább a társukkal a Tan és szövetségek 56:19–20-at, és nézzék meg, milyen áldásokat ígért az Úr az alázatos szívűeknek. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak.

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Az alázatos szívűek…

A 18–20. versek szerint milyen áldásokkal egészíthető ki a táblára írt mondat? (Miközben a tanulók beazonosítják az ezekben a versekben említett áldásokat, írd fel ezeket a táblára. Elmagyarázhatod, hogy a fizetség szó a jó cselekedetek jutalmaira, valamint a hamislelkű tettek büntetésére utal.)

Magyarázd el, hogy a felajánlás törvényében örökségnek (lásd T&Sz 57:7) nevezték azt a részt, amelyet egy személy vagy család a körülményeitől függően kapott. E törvény gyakorlásának korai időszakában valószínűleg voltak olyan szentek, akárcsak Ezra Thayre, akik túlzottan sóvárogtak örökségük elnyerésére.

Írd fel a táblán felsorolt áldások mellé: az én örökségem.

Az általatok felsorolt dolgok alapján hogyan összegeznétek, milyen áldásokat tartogat az Úr az alázatos szívűeknek? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Az alázatos szívűek örökölni fogják a földet.)
Mit látunk, ha összevetjük egymással a 18–20-as versekben leírt áldásokat, valamint azokat az ingatlanokat és pénzt, ami miatt annyira aggódott Ezra Thayre és más korabeli szentek?

Tegyél bizonyságot azokról az áldásokról, avagy örökségről, melyet az Úr tartogat számunkra, ha megtagadjuk magunktól a hamislelkűséget és elkötelezzük magunkat a parancsolatai követése mellett.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 56:2. Misszionáriusként felvenni a keresztünket és követni az Urat

Ezra Taft Benson elnök beszélt arról az elvárásról, hogy a fiatal férfiak áldozzák fel, ami csak szükséges, a misszió szolgálatához:

„[Spencer W.] Kimball elnök azt mondta a missziós szolgálatról: »Mily önző és figyelmetlen lenne az, ha egy fiatalember úgy válna felnőtté, úgy készülne fel életművére és karrierjére, hogy közben nem hajlandó szolgálni Alkotóját a világ e legfontosabb szolgálatában« (Regional Representatives’ seminar, 30 Sept. 1977). […]

Fiatal férfiak, legyen a személyes jelmondatotok Kimball elnök e kijelentése: »Minden utolsó napi szent fiatalember, aki érdemes és képes rá, teljesítsen missziót!« (Ensign, May 1974, p. 87). Arra kérünk titeket, hogy hozzátok meg ezt az áldozatot. Csak azért nevezzük annak, mert nincs rá jobb szavunk. Igazából befektetés. Álljatok be ebbe a világ legnagyszerűbb szolgálatába! Ne húzzátok ki magatokat a felelősség alól! Ne ellenkezzetek tudatosan! Hívunk benneteket, hogy csatlakozzatok a sereghez, …melynek napról napra növekszik a létszáma. Az lesz a dolgotok, hogy a visszaállítás üzenetét hirdessétek a világnak. Bízunk bennetek és szeretünk titeket. Elvárjuk tőletek ennek a missziónak a teljesítését” (“This Is a Day of Sacrifice,” Ensign, May 1979, 33).

Tan és szövetségek 56:4. Az Úr parancsol és visszavon

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztotta néhány meglátását annak kapcsán, hogy az Úr időnként megváltoztatja az egyháznak kiszabott irányt. Packer elnök arra biztatta az egyháztagokat, hogy bízzanak az apostoloknak adott kinyilatkoztatási folyamatban, és fogadják el az eljárásokban beálló változásokat, amint azok kinyilatkoztatásra kerülnek:

„A szervezeti vagy eljárásokat illető változások arról tanúskodnak, hogy a kinyilatkoztatás folyamatos. Noha a tanok változatlanok maradnak, a módszerek, vagyis az eljárások nem. […]

Az evangéliumi terv sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit, ott egy kicsit került kinyilatkoztatásra. És ez így is megy tovább: »hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagyszerű és fontos dolgot Isten királyságát illetően« (Hit. 1:9).

A jövőben is lesznek változtatások, ahogyan a múltban is voltak. Az, hogy a Fivérek megváltoztatnak-e valamit, vagy éppen nem, az teljes mértékben attól függ, hogy milyen utasításokat kapnak a kinyilatkoztatás kezdet kezdetén megalapozott csatornáin keresztül.

A tanok változatlanok, ezek örökkévalóak; a szervezet, a programok és az eljárások viszont változni fognak, amint arra útmutatást ad az, Akié ez az egyház. […]

Végső soron ami adatik, azt azért kapjuk, mert az Úr mondta – akár saját hangja, akár szolgái hangja által, az ugyanaz (lásd T&Sz 1:38). Megismerjük a hangját, amikor Ő szól” (“Revelation in a Changing World,” Ensign, Nov. 1989, 15, 16).

Tan és szövetségek 56:14–15. A bűnbocsánat

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kihangsúlyozta, milyen eredményekkel jár a bűnbánat általi teljes szívbéli változás megtapasztalása:

„[A] bűnbánathoz komoly szándékra és az állhatatosság iránti hajlandóságra van szükség, még a fájdalom közepette is. Némelyeknek segíthet, ha létrehoznak egy listát a bűnbánat konkrét lépéseivel, ám ez vezethet mechanikus, kipipálandó teendőkre koncentráló megközelítéshez is, melyet nem kísérnek valódi érzések és változás. Az igaz bűnbánat nem felszínes. […]

Az irgalmas Megváltóba és az Ő hatalmába vetett hittel az esetleges kétségbeesést remény váltja fel. Az embernek a szíve és vágyai is megváltoznak, és az egykor oly tetszetős bűn egyre visszataszítóbbá válik. Ekkor pedig megfogalmazódik ebben az új szívben az elhatározás, hogy elhagyja a bűnt, és amennyire lehet, teljes mértékben helyrehozza az általa okozott kárt. Ez az elhatározás hamarosan az Isten iránti engedelmesség szövetségévé fejlődik. Amint pedig megköttetik ez a szövetség, a Szentlélek, az isteni kegyelem hírnöke megkönnyebbülést és megbocsátást hoz” (A bűnbánat isteni ajándéka. Liahóna, 2011. nov. 40.).

Tan és szövetségek 56:19. Az Úr megjutalmazza az alázatos szívűeket

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának következő kijelentése a kárpótlás elvét tanítja, mely részét képezi a Szabadító által ígért jutalmazásnak:

„Az Úr a hithű embereket minden veszteségért kárpótolja. Minden olyan dolog, mely elvétetik az Urat szeretőktől, az Ő módján vissza lesz szolgáltatva nékik. Bár lehet, hogy ez nem akkor fog bekövetkezni, amikor mi szeretnénk, a hithűek tudják, hogy minden ma ejtett könnyük az öröm és hála könnyeivel végül százszorosan vissza lesz térítve” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt! Liahóna, 2008. nov. 28.).