1829 késő májusában Joseph Smith és Oliver Cowdery a Mormon könyve fordításának befejezése közben a csőcselék fenyegetéseivel küszködött. David Whitmer segített nekik a pennsylvaniai Harmonyból a Whitmer családhoz költözni a New York állambeli Fayette-be, hogy elmeneküljenek az üldöztetés elől, és hogy taníthassák a visszaállított evangéliumot Whitmeréknek és szomszédaiknak. A Whitmer család komoly érdeklődést tanúsított a visszaállítás kibontakozó eseményei iránt. Joseph Smith úgy jellemezte David Whitmert, John Whitmert és ifj. Peter Whitmert, mint akik „rajongó barátok és segítőtársak a munkában, és… szerették volna tudni személyre szabott feladataikat” (History of the Church, 1:48–49). A Próféta imádkozott, és kinyilatkoztatást kapott David Whitmer, valamint testvérei, John és Peter számára, így a fivérek megismerték szerepüket az Úr munkájának előmozdításában.
Az Úr elhívja David Whitmert, hogy segítsen az utolsó napi munkában
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a mai napon tanulmányozandó kinyilatkoztatások történelmi hátterét, összegezd a lecke bevezetőjében található információkat. Ezen felül megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót. Mielőtt a tanuló olvasni kezd, mondd el, hogy David Whitmernek éppen búzát kellett vetnie a családi farmon, és égetett meszet szórnia, melyet akkoriban trágyaként használtak. Késztetést érzett arra, hogy munkája végeztével segítsen Josephnek és Olivernek. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, milyen csodák tették lehetővé, hogy David Whitmer segítsen Oliver Cowderynek és Joseph Smithnek elmenekülni üldözőik elől:
Kép
Lucy Mack Smith
„David kiment a mezőre, és látta, hogy jó kétnapi munka áll előtte. […] Befogta hát a lovait a borona elé, de ahelyett, hogy a szokásos módon osztotta volna fel a földjét, elkezdte körkörösen boronálni egybe az egészet, és mindezt folytatta egészen délig, amikor is – ebédre megállván – körbenézett, és meglepetten látta, hogy a búza felét összeboronálta. Ebéd után úgy folytatta, mint előtte, és estére a teljes kétnapi munkával végzett.
Amikor aztán apja kiment a mezőre akkor este, és látta, mit végzett, így kiáltott fel: »Ebben valami felsőbb hatalom keze kell legyen, úgyhogy szerintem jobban teszed, ha amint a meszet kiszórtad, azonnal elindulsz Pennsylvaniába!«
Másnap reggel David hóna alá fogta a fa mérőt, és elindult, hogy elszórja a meszet, melyet két nappal előtte kupacokban hagyott nővére házánál, amikor azonban odaért, azt látta, hogy a mész eltűnt! Szaladt hát a nővéréhez, hogy megkérdezze, tud-e valamit arról, hová lett, mire ő meglepetten így felelt: »Miért tőlem kérded? Hát nem el lett szórva még tegnap?«
»Tudomásom szerint nem« – válaszolta David.
»Ez felettébb meglepő – mondta nővére –, mert még délelőtt odajöttek hozzám a gyerekek, és könyörögtek, hogy menjek, nézzem már a férfiakat, hogy terítik a meszet, mert ők még soha embert olyan gyorsan meszet szórni nem láttak egész életükben. Mentem is, és három férfit láttam a szántón dolgozni, ahogy a gyerekek mondták, de gondoltam, béreseket hozattál, mivel sietsz, így aztán nyomban vissza is mentem a házba, és nem is gondoltam az üggyel többet.«
David kikérdezte a rokonait és a szomszédokat az üggyel kapcsolatban, de nem tudott rájönni, hogy ki tette” (Lucy Mack Smith, History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 148–49).
Szerintetek milyen hatással voltak ezek az élmények David Whitmerre?
A Tan és szövetségek 14:1–5 összegzéseként mondd el, hogy az Úr előre bejelentette az Ő munkájának eljövetelét, és áldásokat ígért azoknak, akik részt vállalnak belőle. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 14:6–7-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, milyen utasításokat adott az Úr Davidnek, és milyen áldásokat ígért, ha hallgat az Úr utasításaira.
Mit ígért az Úr David Whitmernek? Mit kellett Davidnek megtennie azért, hogy ez az ígéret beteljesedjék?
Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el saját szavaikkal a Tan és szövetségek 14:7-ben található tantételt. Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a következő tantételt a táblára: Ha betartjuk Isten parancsolatait, és mindvégig kitartunk, örök életet nyerünk.
Mit jelent örök életet nyerni? (Örök életet nyerni annyit tesz, mint Isten színe előtt örökké élni a családjainkkal. Az örök élet az a fajta élet, amelyet Isten is él.)
Hogyan sarkallhat bennünket az örök élet ígérete arra, hogy betartsuk Isten parancsolatait, és kitartsunk mindvégig?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 14:8-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek további áldásokat, amelyeket David Whitmer elnyerhetett, ha engedelmes marad. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, mondd el, hogy röviddel azután, hogy Joseph Smith e kinyilatkoztatást kapta David számára, utóbbi a Mormon könyve három tanújának egyike lett. Látta Moróni angyalt és az aranylemezeket, valamint hallotta Isten hangját, amint bizonyságot tesz a feljegyzés igaz voltáról.
Mondd el, hogy az Úr egy másik ígéretet is adott David Whitmernek, amely David hithűségén múlott. Hogy felkészítsd a tanulókat egy tantétel meghatározására az Úr Davidnek adott szavaiban, írd fel a táblára a következőket: Ha mi , akkor az Úr .
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 14:9–11-et. Kérd meg őket, hogy határozzanak meg egy olyan tantételt, amely beleillik a táblán lévő mondatba. Adj lehetőséget néhány tanulónak, hogy megossza, amit talált. A tanulók különböző tantételeket javasolhatnak, de győződj meg arról, hogy értik: ha hithűen segítjük az Urat az Ő munkájában, akkor az Úr megáld bennünket lelkileg és fizikailag is.
Milyen módokon kérte az Úr eddig, hogy segítsetek az Ő munkájában? Milyen áldások értek benneteket azért, amiért segítettetek az Úr munkájában?
Jézus Krisztus megtanítja John Whitmernek és ifj. Peter Whitmernek, hogy mi a legértékesebb számukra
Kérj meg két tanulót, hogy jöjjenek ki az osztály elé. Kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 15:1-et, a másikukat pedig, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 16:1-et. Kérd meg ezeket a tanulókat, hogy hasonló módon, felváltva olvassák fel a saját szakaszuk 2–6-os verseit is.
Milyen választ adott kérdésükre az Úr? Milyen tantételt ismerhetünk meg az Úr válaszából? (Bár a tanulók különböző szavakat használhatnak, győződj meg arról, hogy megértik, hogy nagy értékkel bírnak számunkra azon erőfeszítéseink, hogy Jézus Krisztushoz hozzunk másokat.)
Mit tehetünk, hogy segítsünk másoknak is Krisztushoz jönni?
Miért olyan értékesek ezek az erőfeszítések számunkra?
Kérd meg a tanulókat, hogy tekintsék át a Tan és szövetségek 15-öt és 16-ot, és keressék meg, miben különbözik e két kinyilatkoztatás. (Az egyetlen különbség, hogy az egyiket Johnnak címezték, míg a másikat Peternek.)
Mondd el, hogy olykor az Úr ugyanazt az üzenetet nyilatkoztatja ki több embernek is, mert hasonló szükségleteik, körülményeik vagy vágyaik vannak. Ennek ellenére bizonyosak lehetünk afelől, hogy Ő személyesen ismer bennünket. Ebben a példában John Whitmert és ifj. Peter Whitmert nevükön szólítva egyenként nyilatkoztatta ki nekik az Ő akaratát.
Hogyan mutathatja egy papsági áldás vagy misszionáriusi elhívás, hogy Isten személyesen ismer bennünket, még akkor is, ha az áldás vagy a misszionáriusi elhívás hasonló szöveget tartalmaz, mint mások esetében?
Hogy egy másik példát adj arra, hogy az Úr személyesen ismer bennünket, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
David A. Bednar elder
„Korábban beszéltem egy papsági vezetővel, aki azt a sugalmazást kapta, hogy jegyezze meg az összes 13–21 év közötti fiatal nevét a cövekben. A fiatal férfiakról és nőkről készült arcképek segítségével kis kártyákat készített, amit üzleti utak közben és máskor is átnézett. Ez a papsági vezető gyorsan megtanulta az összes fiatal nevét.
Egy éjjel az egyik fiatal férfiról álmodott, akit csak képről ismert. Álmában látta a fiatal férfit fehér ingben misszionáriusi névtáblával. A társa mellette ült, ő pedig egy családot tanított. A fiatal férfi a Mormon könyvét tartotta a kezében, és úgy látszott, hogy a könyv igaz voltáról tesz bizonyságot. Ekkor a papsági vezető felébredt álmából.
Egy soron következő papsági gyűlésen a vezető odament az álmában látott fiatalemberhez, és kérte, hogy beszélgessenek pár percre. Rövid bemutatkozás után a vezető nevén szólította a fiatal férfit, és így szólt: »Nem szoktam gyakran álmodni. Soha nem álmodtam a cövek egyetlen tagjáról sem, csak rólad. Elmesélem neked az álmomat, majd pedig kérlek, segíts megértenem a jelentését!«
A papsági vezető felidézte az álmot, és megkérdezte a fiatal férfit a jelentéséről. Érzelmektől elcsukló hangon ezt az egyszerű választ adta: »Azt, hogy Isten ismer engem.« A fiatal férfi és a papsági vezető között lefolytatott párbeszéd hátralevő része [komoly jelentőséggel bírt], és megegyeztek, hogy a következő hónapokban tanácskozni fognak időről időre” (Az Úr gondoskodó kegyelme.Liahóna, 2005. máj. 100.).
Miért lehet segítségünkre, ha felismerjük, hogy Isten személyesen ismer bennünket?
Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, honnan tudják, hogy Isten személyesen ismeri őket. (Elmagyarázhatod, hogy a tanulók élményeinek nem kell rendkívülinek lennie. Emlékeztesd őket, hogy nem kell megosztaniuk semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.)
Hogyan befolyásolhatja a mindennapos döntéseiteket az, ha tudjátok, hogy Isten személyesen ismer benneteket? Milyen hatással volt ez a tudás az eddigi döntéseitekre?
Az óra befejezéseként bizonyságot tehetsz a megbeszélt igazságokról, és felhívhatod a tanulókat, hogy cselekedjenek ezen igazságok szerint.