64. lecke

Tan és szövetségek 58:34–65

Bevezetés

Válaszul az elderek azon kérdésére, hogy miként vigyék véghez Sion városának felépítését, 1831. augusztus 1-jén az Úr a Tan és szövetségek 58-ban feljegyzett kinyilatkoztatást adta. A 34–65. versek a felajánlás törvénye szerinti életre vonatkozó utasításokat tartalmazzák azok számára, akik Sionba költöztek. Ezekben a versekben az Úr a bűnbánat tantételeiről is tanított, továbbá megparancsolta az eldereknek, hogy prédikálják az evangéliumot, valamint útmutatást adott nekik Sion építésére vonatkozólag.

Javaslatok a tanításhoz

Az előző órán megkérted a tanulókat, hogy önrendelkezésüket használva tegyenek valami jót még a mai óra előtt. Emlékeztesd őket erre a felhívásra, majd kérd fel őket, hogy osszák meg élményeiket arról, miként tudtak „buzgón munkálkodni” (lásd T&Sz 58:27) a jó ügyben.

Tan és szövetségek 58:34–43

Az Úr útmutatásokat ad Sionra vonatkozólag, és a bűnbánat tantételeit tanítja

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Mit jelent bűnbánatot tartani?

Kérj meg néhány tanulót, hogy válaszoljanak erre a kérdésre. Ezután írd fel a táblára a következő kérdéseket: Honnan tudhatom, hogy teljesen megbántam-e a bűneimet? Honnan tudhatom, hogy az Úr megbocsátotta-e a bűneimet?

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le ezeket a kérdéseket a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, majd töltsenek pár percet az egyes kérdések írásbeli megválaszolásával. Elegendő idő eltelte után tudasd velük, hogy később, az óra során lehetőségük lesz visszatérni a válaszaikhoz.

A Tan és szövetségek 58:34–37 összegzéseként mondd el, hogy számos elder, aki Missouriba költözött, tudni akarta, hogyan tudna segíteni Sion városának tervezésében, kialakításában és felépítésében. Az Úr a Missouriba költözőket arra utasította, hogy pénzüket és tulajdonukat Sion építésének ügyére áldozzák. Martin Harris azt az utasítást kapta, hogy járjon elöl jó példával abban, hogy pénzét a püspök elé helyezi. Martin fel is ajánlott egy nagyobb pénzösszeget, hogy segítsen Edward Partridge püspöknek földet venni az egyház számára.

Írd fel a következő neveket a táblára: Martin Harris, William W. Phelps és Ziba Peterson. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:38–41, 60-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse meg, hogy az Úr milyen utasításokat adott Martin Harris, William W. Phelps, és Ziba Peterson számára, amint Sion felépítésére készültek.

Miközben a tanulók válaszolnak a következő kérdésekre, írd fel a válaszaikat a megfelelő név alá a táblára.

• Mit mondott az Úr, milyen bűnben volt vétkes Martin Harris? Mit mondott neki az Úr, mit tegyen?

• Mit mondott az Úr, milyen bűnökben volt vétkes William W. Phelps? Mit mondott neki az Úr, mit tegyen? (Elmagyarázhatod, hogy a „kimagaslásra törekszik” kifejezés [41. vers] nem azt jelenti, hogy mindent megteszünk vagy hogy fejlődni próbálunk, hanem inkább arra a hamislelkű, büszkeséggel teli vágyra vonatkozik, hogy jobbnak vagy fontosabbnak tűnjünk másoknál.)

• Mit próbált Ziba Peterson tenni a bűneivel?

Mutass rá, hogy ezeknek az embereknek a bűnei akár meg is akadályozhatták volna, hogy részt vegyenek Sion felépítésében.

• A bűneink miként gátolhatnak minket abban, hogy az Urat szolgáljuk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tanított az Úr a bűnbánatról.

• Ezen vers szerint mit ígér nekünk az Úr, ha megbánjuk a bűneinket? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha megbánjuk a bűneinket, az Úr meg fog bocsátani nekünk, és többé nem fog emlékezni azokra. Írd fel ezt a tantételt a táblára. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a 42. versben azokat a szavakat, amelyek ezt a tantételt tanítják.)

• Mely bűneinkre vonatkozik ez az ígéret? (Az összesre.)

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyeljen oda azokra a szavakra vagy kifejezésekre, amelyek a táblára írt tantétellel kapcsolatosak.

„Nem számít, mik voltak a vétkeink, nem számít, hogy másoknak talán mekkora fájdalmat okoztak a tetteink, a bűntudat teljes mértékben eltöröltethetik. Számomra talán az a legszebb mondat a szentírásokban, amikor az Úr azt mondja: »Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé« [T&Sz 58:42].

Ez [az ígérete] Jézus Krisztus evangéliumának és engesztelésének” (Az engesztelés. Liahóna, 2012. nov. 77.).

Irányítsd a tanulók figyelmét a táblára felírt kérdésekre.

• Hogyan segíti az Úr 42. versben tett ígérete megválaszolnunk a harmadik kérdést: Honnan tudhatom, hogy az Úr megbocsátotta-e a bűneimet? (Az Úr ígérete segít megtudnunk, hogy Ő minden esetben megbocsát nekünk, amikor teljes bűnbánatot tartunk.)

• Amellett, hogy ismerjük az Úr ígéretét, miszerint megbocsát nekünk, amikor teljes bűnbánatot tartunk, milyen egyéb módon tudhatjuk még meg, hogy bűnbocsánatot nyertünk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből. Kérd meg a tanulókat, figyeljék meg, honnan tudhatják, hogy az Úr megbocsátotta a bűneiket.

„Miután igazán megbántuk a bűneinket, Krisztus el fogja venni a bűneink miatt érzett bűntudat terhét. Megtudhatjuk, hogy megbocsáttattunk és megtisztultunk. A Szentlélek igazolja ezt a számunkra; Ő a Megszentelő. A bűnbocsánatnak semmilyen más bizonysága nem lehet ennél nagyszerűbb” (A biztonságos visszatérés pontja. Liahóna, 2007. máj. 101.).

• Hogyan áldotta meg az életeteket az a bizonyosság, hogy az összes bűnötök megbocsátást nyerhet?

Mondd el a tanulóknak, hogy vannak, akik tévesen úgy gondolják, hogy amennyiben még emlékeznek a bűneikre, akkor nem bánták meg teljesen azokat. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Dieter F. Uchtdorf elnök következő kijelentését, az osztály pedig figyelje meg, hogy miért emlékezhetünk a bűneinkre még azután is, miután megbántuk őket.

„Sátán megpróbálja majd elhitetni velünk, hogy bűneink nincsenek megbocsátva, mert mi még mindig emlékszünk rájuk. Sátán hazug; megpróbálja elhomályosítani a látásunkat, és megpróbál letéríteni bennünket a bűnbánat és a megbocsátás ösvényéről. Isten nem azt ígérte, hogy [mi] nem fogunk többé emlékezni a bűneinkre. Az emlékezés segíteni fog nekünk abban, hogy [ne kövessük el újra] ugyanazokat a hibákat. Ha azonban igazak és hithűek maradunk, bűneink emléke idővel enyhülni fog. Ez része lesz a szükséges gyógyító és megszentelő folyamatnak” (A biztonságos visszatérés pontja. 101.).

Mutass rá, hogy a táblára írt ígéret feltételhez kötött: Csak akkor kaphatjuk meg az Úr megbocsátását, ha mindent megteszünk azért, hogy teljesen megbánjuk a bűneinket.

• Mit jelent bűnbánatot tartani? (Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék meg ismét a táblán levő kérdésekre felírt válaszokat.)

Miután válaszoltak, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést a Fiatalság erősségéért című kiadványból, az osztály pedig keressen további dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mit jelent bűnbánatot tartani.

„A bűnbánat többet jelent a rossz tettek puszta elismerésénél. Gondolkodásmódbeli és szívbéli változást jelent. Magába[n] foglalja, hogy elfordulunk a bűntől, és Istenhez fordulunk megbocsátásért. A bűnbánatot az Isten iránti szeretet, valamint a parancsolatainak való engedelmesség iránti őszinte vágy motiválja” (A fiatalság erősségéért [füzet, 2011]. 28.).

Mondd el, hogy az igaz bűnbánat számos követelményt foglal magában. Ezek közül két követelményt említ meg a Tan és szövetségek 58:43. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezt a verset. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse meg azt a két dolgot, amelyet feltétlenül meg kell tennünk bűneink teljes megbánásához.

• A 43. vers szerint mely két dolgot kell megtennünk ahhoz, hogy teljes legyen a bűnbánatunk? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ahhoz, hogy bűnbánatot tartsunk, be kell ismernünk és el kell hagynunk a bűneinket. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)

• Miként segít ez az igazság megválaszolnunk azt a kérdést, hogy Honnan tudhatom, hogy teljes bűnbánatot tartottam-e? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a bűnök beismerése és elhagyása nélkülözhetetlen a teljes bűnbánathoz.)

• Mit jelent beismerni a bűneinket?

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, mit jelent beismerni a bűneinket, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A beismerés és elhagyás erőteljes fogalmak. Sokkal többet jelentenek, mint egyszerűen annyit mondani: »Elismerem; sajnálom«. A beismerés mély és néha gyötrelmes elismerése az eltévelyedésnek, valamint az Isten és ember iránti véteknek” (A bűnbánat isteni ajándéka. Liahóna, 2011. nov. 40.).

• Miként segít a bűneink beismerése abban, hogy elforduljunk a bűntől és Isten felé forduljunk megbocsátásért?

A beszélgetés részeként a tanulókban felmerülhet az a kérdés, hogy mely bűnöket szükséges bevallanunk, és hogy kinek. Mondd el, hogy az összes bűnünket be kell ismernünk Mennyei Atyánknak, ám a komoly vétkeket, mint például a szexuális vétket vagy a pornográfia használatát a püspöknek vagy a gyülekezeti elnöknek is meg kell vallani.

Utalj a táblára általad felírt utolsó igazságra.

• Mit jelent az, hogy elhagyjuk a bűneinket? (Azt, hogy teljesen elfordulunk a bűneinktől és felhagyunk velük.)

Tedd bizonyságodat a Szabadító engeszteléséről, valamint a bűnbánat és a megbocsátás általatok megbeszélt tantételeiről. Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, hogy vajon vannak-e olyan bűneik, amelyeket meg kell bánniuk. Buzdítsd őket, hogy tartsanak bűnbánatot a megtanult igazságok szerint.

Tan és szövetségek 58:44–65

Az Úr megparancsolja az eldereknek, hogy prédikálják az evangéliumot, és útmutatást ad nekik Sion építésének mikéntjével kapcsolatban

A Tan és szövetségek 58:49–62 összegzéseként mondd el, hogy az Úr arra utasította a Missouriban maradó eldereket, hogy vásároljanak földeket és készüljenek fel a szentek Missouriban való összegyűjtésére.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:46–47, 63–65-öt, az osztály pedig keresse meg azt az utasítást, amelyet az Úr adott az Ohióba visszatérő eldereknek.

• A 46–47. versek szerint mit kellett tennie az eldereknek Ohióba való visszatérésük során?

• A 64. vers szerint kik számára kell prédikálni az evangéliumot? (A tanulók válaszai különbözhetnek, de győződj meg róla, hogy tükrözik a következő igazságot: Az evangéliumot minden teremtménynek prédikálni kell. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg azokat a szavakat, melyek ezt az igazságot tanítják a 64. versben).

Buzdítsd a tanulókat, hogy kövessék a Lélek sugalmazásait, amint az evangélium igazságait megosztják a körülöttük lévőkkel.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 58:39. Bűnbánatot tartani

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a bűnbánat több mint egy lista, amelyen a tennivalóink vannak felsorolva:

„Némelyeknek segíthet, ha létrehoznak egy listát a bűnbánat konkrét lépéseivel, ám ez vezethet mechanikus, kipipálandó teendőkre koncentráló megközelítéshez is, melyet nem kísérnek valódi érzések és változás. Az igaz bűnbánat nem felszínes. Az Úr két, mindenen átívelő követelményt támasztott: »Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat« (T&Sz 58:43)” (A bűnbánat isteni ajándéka. Liahóna, 2011. nov. 40.).

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, mit jelent bűnbánatot tartani:

„A bűnbánat tana sokkal átfogóbb a szó szótári jelentésénél. Amikor Jézus azt mondta, »tartsatok bűnbánatot«, a tanítványai e parancsolatot görög nyelven, a metanoeo igével jegyezték le. Nagy jelentősége van ennek az erőteljes szónak. Ebben a szóban a meta előtag jelentése: »változás«. Az utótag négy fontos görög kifejezéssel áll nyelvi rokonságban: nous, jelentése: »az elme«; gnosis, jelentése: »tudás«; pneuma, jelentése: »lélek«; és pnoe, jelentése: »lélegzet«.

Így, amikor Jézus azt mondta, »tartsatok bűnbánatot«, arra kért bennünket, hogy változzunk meg: változtassuk meg az elménket, a tudásunkat és a lelkünket – sőt a lélegzetvételünket is. Az egyik próféta elmagyarázta, hogy a lélegzetben hozott változás azt jelenti, hogy hálás elismeréssel beszélünk Őróla, akinek minden lélegzetvételt köszönhetünk. Benjámin király ezt mondta: »Ha szolgálnátok őt, aki… teremtett titeket, és napról napra megőriz benneteket azáltal, hogy leheletet kölcsönöz nektek… egyik pillanattól a másikig – mondom, ha teljes lelketekkel szolgálnátok is őt, akkor is csak haszontalan szolgák lennétek« [Móziás 2:21].

Igen, az Úr megparancsolta nekünk, hogy tartsunk bűnbánatot, változzunk meg, jöjjünk Őhozzá, és legyünk mindinkább olyanok, mint Ő. [Lásd 3 Nefi 27:21, 27.] Ez teljes mértékű változást igényel” (Bűnbánat és megtérés. Liahóna, 2007. máj. 103.).

Tan és szövetségek 58:42. „Nem emlékszem azokra többé”

F. Burton Howard elder a Hetvenektől megosztotta azt az élményét amelyből megtanulta, hogy a bűnbánat után az Úr valóban nem emlékszik többé a bűneinkre:

„Egy utolsó történet – szintén abból az időből amikor püspök voltam. Egyik éjjel, amikor mélyen aludtam, megszólalt a bejárati ajtóm csengője. Odabotorkáltam, hogy kinyissam, és a papok kvórumának egyik fiatal tagját találtam az ajtónál. Elég jól ismertem – kirándultam már vele, imádkoztam már vele is és róla is, és tanítottam is őt. Éppúgy ismertem, mint ahogy egy jó püspök ismeri bármelyik 18 éves, tevékeny papját. Ez elég volt ahhoz, hogy megkérdezzem, mit csinál az ajtóm előtt az éjszaka közepén.

Ezt mondta: »Beszélnem kell veled, püspök. Valami komoly dolgot követtem el, és nem mehetek haza.«

Igaza volt; komoly dolog volt. Behívtam, és beszélgettünk. Először ő beszélt és én hallgattam, aztán én beszéltem és ő hallgatott, egészen hajnalig. Sok kérdése volt. Egy szörnyű bűnt követett el. Tudni akarta, hogy van-e még reménye. Tudni akarta, hogyan tartson bűnbánatot. Tudni akarta, hogy a bűnbánathoz hozzátartozik-e, hogy elmondja a szüleinek. Tudni akarta, hogy van-e bármi esélye annak, hogy misszióba menjen. És még sok egyéb dolgot is tudni akart.

Nem tudtam mindenre a választ, de elmondtam neki, hogy van remény. Elmondtam neki, hogy az visszatérés útja nehéz lesz, de lehetséges. Elmagyaráztam, amit tudtam a bűnbánat folyamatáról, és segítettem neki megérteni, hogy mit kell tennie. Elmondtam neki, hogy ha igazán el akar menni misszióba, azt a döntést csak később lehet meghozni, miután már bűnbánatot tartott. Aztán azt mondtam neki, hogy menjen haza, és ő úgy tett.

Kibékült a szüleivel, bocsánatot kért azoktól, akikkel méltatlanul bánt, maga mögött hagyta a bűnt és a rossz társaságot, és minden tőle telhetőt megtett, hogy bűnbánatot tartson.

Körülbelül egy évvel később öt fiatalember ment misszióba abból a kvórumból – ő volt az egyik. Közel álltam mindannyiukhoz. Ott voltam mindegyiküknek a búcsúztatásán. Mindannyian becsülettel szolgáltak a missziójuk során. Hazatérésük után nem sokkal mindannyian templomi házasságot kötöttek. A feleségemmel együtt mindegyik szertartáson részt vettünk. Akár ma is tudnék fogni egy papírt, és fel tudnám írni a nevüket, a feleségük és néhány gyermekük nevét; ennyire jól ismertem őket.

De most hadd meséljek el valamit – valami nagyon személyeset és nagyon fontosat. Nem emlékszem annak a fiatalembernek a nevére, aki eljött hozzám az éjszaka közepén. Tudom, hogy az öt közül ő volt az egyik, de nem emlékszem melyik.

Volt olyan időszak, amikor ez aggasztott, azt gondoltam, talán romlik a memóriám. Tudatosan próbáltam visszaemlékezni, hogy melyiküknek volt az a bizonyos problémája, de nem sikerült.

Idővel felmentettek, és az egész ügyet kivertem a fejemből. Néhány év múlva egy késő esti sétán ott találtam magam az egyházközség területén, ahol egykor püspök voltam. A homályos csendesség sok emléket felidézett. Mélyen gondolataimba merültem, amikor észrevettem, hogy egy olyan ház előtt járok, ahol az egyik papom lakott évekkel azelőtt. Hirtelen eszembe jutott az említett fiatalember története, és ismét megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy melyikük volt ő az öt közül. Vajon ebben a házban lakott? Eltöprengtem. Miért nem tudok visszaemlékezni?

Amint folytattam az utamat, valami történt – valami nehezen magyarázható, de számomra nagyon is valós. Egy hangot véltem hallani, amely azt mondta: »Hát nem érted, fiam? Azt én elfelejtettem. Miért kellene neked emlékezned?«

Ez bizony mellbe vágott, mert a kérdésre nem volt jó válasz. Azután nem is töprengtem rajta többet. És akkor biztosabban tudtam, mint bármikor azelőtt, hogy az Úr örvendezik, amikor a gyermekei visszatérnek hozzá.

Minden pásztor és minden elveszett bárány jegyezze meg ezt az utolsó dolgot. Az Úr valóban komolyan gondolta, amikor azt mondta: »Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé (T&Sz 58:42)«” (“Come Back to the Lord,” Ensign, Nov. 1986, 77–78).

Tan és szövetségek 58:43. „Beismeri… azokat”

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta a beismerés feltételeit:

„Mindig be kell ismernetek a bűneiteket az Úrnak. A súlyos vétkeket, mint például a nemi erkölcsösség törvényének megszegését a püspökötöknek vagy a cövekelnökötöknek is meg kell vallanotok. Kérlek, értsétek meg, hogy a beismerés nem azonos a bűnbánattal. Ez egy elengedhetetlen lépés, de önmagában nem elégséges. A kisebb súlyú hibák említésével tett részleges beismerés nem fogja segíteni egy komolyabb, feltáratlan vétketek megoldását. A megbocsátáshoz elengedhetetlen, hogy készek legyünk teljes mértékben feltárni az Úr előtt – és ha szükséges, az Ő papságviselő bírája előtt – mindent, amit tettünk” (“Finding Forgiveness,” Ensign, May 1995, 76).

Spencer W. Kimball elnök a bűneink beismerésekor tanúsított egyenesség és teljes őszinteség fontosságáról tanított:

„Senki sem nyerhet megbocsátást semmilyen vétekre, amíg nem tart bűnbánatot, a bűnbánat pedig addig nem teljes, amíg a bűnbánó ki nem tárja lelkét, és be nem ismeri minden szándékát és minden gyengeségét, mentségek és magyarázkodások nélkül” (Love versus Lust, Brigham Young University Speeches of the Year [Jan. 5, 1965], 10).

Tan és szövetségek 58:43. Miért kell bizonyos bűnöket beismerni egy felhatalmazott papsági vezetőnek?

Az egyházközség ároni papságának elnökeként a püspök vagy a gyülekezeti elnök viseli a bűnbánat kulcsait az egyházközség tagjaira vonatkozóan. A püspökök és gyülekezeti elnökök ezeket a kulcsokat használják arra, hogy meghatározzák az egyháztagok érdemességét, valamint hogy segítsenek nekik a bűnbánat folyamatában. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, miért szükséges a súlyos vétkeket felhatalmazott papsági vezetőknek beismerni:

„Az olyan komoly bűnökhöz, mint az erkölcstelenséghez, olyan valakinek a segítségére van szükség, aki viseli a felhatalmazás kulcsait, mint például a püspök vagy a cövekelnök, hogy csendben kidolgozzátok a bűnbánat folyamatát, s megbizonyosodjatok arról, hogy az teljesen és helyesen megtörtént” (Az erényesség hatalma. Liahóna, 1999. jan. 81.).

Tan és szövetségek 58:43. „Beismeri és elhagyja azokat”

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról tanított, mit jelent megbánni a bűneinket:

„A bűnök elhagyása azt jelenti, hogy soha nem térünk vissza hozzájuk. Ehhez időre van szükség. Hogy segítsen nekünk, az Úr olykor megengedi, hogy hibáink maradványai ott nyugodjanak emlékeinkben. Ez elengedhetetlen részét képezi halandó tanulásunknak.

Amikor őszintén megbánjuk bűneinket, helyrehozunk, amit csak lehet, és a parancsolatok betartása által elhagyjuk azokat, akkor a bűnbocsánat elnyerésének folyamatában vagyunk. Idővel érezni fogjuk, hogy a bánatunk okozta fájdalom lecsillapodik, szívünkből elvétetik a bűn [lásd Alma 24:10], és béke honol a lelkiismeretünkben [lásd Móziás 4:3].

Azok számára, akik igazán megbánták bűneiket, de képtelenek megnyugvást találni, annyit mondok: továbbra is tartsátok be a parancsolatokat! Megígérem nektek, hogy a megnyugvás az Úr ideje szerint el fog jönni. A gyógyuláshoz időre is szükség van” (Neil L. Andersen: „Bánjátok meg bűneiteket, …hogy meggyógyíthassalak benneteket”. Liahóna, 2009. nov. 42.).