69. lecke
Tan és szövetségek 64:1–19
Bevezetés
1831. augusztus 27-én Joseph Smith próféta és számos elder éppen visszatért Ohióba Sionból, vagyis a Missouri állambeli Independence-ből, ahol azt a földet és a templom helyét szentelték fel. A Missouriba való oda- és visszautazás során néhány eldernek nézeteltérése támadt, és feszült légkör alakult ki köztük, azonban nagyrészt megbékéltek egymással. Szeptember 11-én a Próféta megkapta a Tan és szövetségek 64-ben feljegyzett kinyilatkoztatást. Ez a lecke a Tan és szövetségek 64:1–19-et tárgyalja, amelyben az Úr arról beszél, hogy kész megbocsátani a szolgáinak. Az egyháztagoknak szintén megparancsolja, hogy bocsássanak meg egymásnak.
Megjegyzés: A 70. lecke lehetőséget nyújt majd két tanulónak a tanításra. Ha eddig még nem tetted meg, most kiválaszthatsz két tanulót. Adj nekik egy-egy példányt a 70. lecke kijelölt részeiből, hogy fel tudjanak készülni.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 64:1–7
Az Úr biztosítja az eldereket arról, hogy kész megbocsátani nekik
Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:
Éreztétek-e már valaha úgy, hogy valaki a szavaival vagy a tetteivel megbántott titeket? Mikor?
Hogyan reagáltatok abban a helyzetben?
Az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a táblán lévő kérdéseken.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 64-ben az Úr megtanítja nekünk azt, hogy miként viselkedjünk, amikor mások megbántanak minket. Joseph Smith a Tan és szövetségek 64-ben feljegyzett kinyilatkoztatást 1831. szeptember 11-én kapta, mintegy két héttel azután, hogy ő és az elderek egy csoportja visszatért a Missouri állambeli Independence-ből Ohióba. Ezeknek az eldereknek és az egyháztagok közül többeknek nehézségei támadtak a csoport néhány tagja közötti nézeteltérések és viszálykodó hangulat miatt. Ebben a kinyilatkoztatásban azt mondta az Úr: „Vannak közöttetek, akik bűnt követtek el” (T&Sz 64:3).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 64:1–4-et, és kérd meg az osztályt, hogy keressék ki azokat a kifejezéseket, amelyek leírják, hogyan viselkedik az Úr azokkal, akik bűnt követtek el. Javasolhatod, hogy jelöljék meg a talált részeket.
-
Mit mond az Úr, miként fog válaszolni azoknak az egyháztagoknak, akik bűnt követtek el?
-
Mit tanítanak nekünk az Úr ezen válaszai? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Az Úr könyörületes, megbocsátó és irgalmas. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
-
Miért lehetett nagy jelentőségű ez az igazság azon egyháztagok számára, akiknek nehézségei támadtak a nézeteltérések és haragos érzések miatt? Miért fontos számotokra ez a Szabadítóról szóló igazság?
Mondd el, hogy ebben az időszakban több egyháztag, beleértve a Joseph Smithszel együtt utazó elderek közül is néhányat, kritikussá vált Joseph Smithszel szemben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 64:5–6-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit mondott az Úr Joseph Smithről. A felolvasás előtt mondd el, hogy alkalmat keresni valaki ellen, amint azt a 6. vers leírja, azt jelenti, hogy hibát keresni valakiben.
-
Mit mondott az Úr Joseph Smithről? (Joseph Smith birtokolta az Úr királyságának kulcsait, és az Úr szolgája volt. Egyesek hibát kerestek Josephben.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 64:7-et, és keressenek még valami mást is, amit az Úr mondott Joseph Smithről.
-
Mit tanulhatunk ebből a versből Joseph Smithről? (Joseph Smith bűnt követett el, de az Úr hajlandó volt megbocsátani neki. Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a részt, rámutathatsz arra, hogy mint minden embernek, Joseph Smithnek is voltak gyengeségei, és neki is szüksége volt arra, hogy az Úr megbocsátását kérje a bűnei miatt. Azonban nem voltak súlyos bűnei.)
-
Mit tanulhatunk ebből a versből, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az Úr megbocsátását?
Tan és szövetségek 64:8–19
Az Úr azt parancsolja szolgáinak, hogy bocsássanak meg egymásnak
Ha lehetséges, mutasd meg egy környéketeken élő mérges kígyó képét, vagy egy mérges kígyó marása által okozott seb képét.
-
Szerintetek a fizikai fájdalom mellett milyen érzéseitek lennének, ha megmarna titeket egy mérges kígyó?
Mondd el, hogy ebben a helyzetben némelyek (1) a dühtől vagy félelemtől vezérelve elkapnák és elpusztítanák a kígyót, vagy (2) azonnal eltávolítanák a mérget a szervezetükből.
-
Szerintetek melyik eljárás bölcsebb a kettő közül? Miért?
Mondd el, hogy a csörgőkígyó marás megtörténte után az illető előtt álló döntéshelyzet hasonlatos a saját választási lehetőségeinkhez akkor, amikor megbántva érezzük magunkat egy másik személy szavai vagy tettei miatt. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 64:8-at, az osztály tagjai pedig kövessék a szöveget, és keressék meg azokat a következményeket, amelyekkel az Úr néhány tanítványának azért kellett szembenéznie, mert nem voltak hajlandóak megbocsátani egymásnak. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
-
Milyen tantételt tanulhatunk a 8. versből? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Amikor nem vagyunk hajlandóak megbocsátani másoknak, szenvedést hozunk magunkra. Megkérheted a tanulókat, hogy saját szavaikkal írják be ezt a tantételt a szentírásukba.)
-
Hogyan lehet valakinek része szenvedésben (vagy fájdalomban), ha nem bocsát meg másoknak? Miben hasonlít ez annak következményeihez, ha valaki üldözni kezdi az őt megmaró csörgőkígyót?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 64:9-et, az osztályt pedig, hogy keressenek még egy következményt, amely a másoknak való meg nem bocsátásból ered.
-
A 9. vers szerint milyen egyéb következménye van annak, ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani másoknak? (Ha nem bocsátunk meg másoknak, akkor kárhoztatva vagyunk az Úr előtt. Írd fel ezt a tant a táblára.)
A beszélgetés részeként megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel a következő állítást David E. Sorensen eldertől a Hetvenektől:
„Nagyon nehéz lehet megbocsátani valakinek az ellenünk elkövetett vétkét, ám ha megtesszük, szebb jövőt tárunk fel önmagunk előtt. Mások hibái többé nem szabják meg a mi utunkat. A másoknak való megbocsátás révén szabadon választhatjuk meg, hogyan éljük életünket. A megbocsátás azt jelenti, hogy a múltbéli gondok többé nem befolyásolják célunkat, és szívünkben Isten szeretetével tekinthetünk a jövő[b]e” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 12.).
Hogy segíts a tanulóknak felismerni és alkalmazni az Úr parancsolatát, miszerint minden embernek meg kell bocsátani, olvasd fel az alábbi példákat, majd tedd fel a hozzájuk tartozó kérdéseket:
-
Egy fiatal nő megbántva és kellemetlenül érzi magát, miután megtudja, hogy néhány társa pletykát terjeszt róla. Később egyesek bocsánatot kérnek tőle, a többiek azonban nem. A fiatal nő megbocsát azoknak, akik bocsánatot kértek tőle, a többiekre azonban továbbra is neheztel.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 64:10–11-et, majd gondolkodjanak el azon, hogy miként vonatkoznak ezek a versek a felolvasott példára.
-
Milyen parancsolatot ad az Úr a 10. versben? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő parancsolatot: Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy bocsássunk meg minden embernek.)
-
Hogyan vonatkozik ez a parancsolat a példában szereplő fiatal nőre? Szerintetek miért fontos minden embernek megbocsátani, tekintet nélkül arra, hogy bocsánatot kértek-e a helytelen viselkedésük miatt?
-
-
Egy fiatal férfi megszegi az egyik parancsolatot. Megbocsátásért imádkozik, és megbeszéli a dolgot a püspökével. Ám még az után is, hogy a püspök biztosította a fiatal férfit arról, hogy bűnbánata teljes volt, ő továbbra is méltatlannak érzi magát a múltban elkövetett bűne miatt.
-
Hogyan vonatkozik a példában szereplő fiatal férfira az a parancsolat, hogy minden embernek bocsásson meg? Miért kell önmagunknak is megbocsátanunk?
-
-
Egy fiatal nő szomorú és össze van zavarodva az édesapja tettei miatt, aki elhagyta a családját. Mielőtt elment, ritkán mutatott szeretetet irántuk, és gyakran kegyetlen volt velük szemben. A fiatal nő nem érti az apja tetteinek okát, és haragot táplál iránta. Tudja, hogy törekednie kell a megbocsátásra, de úgy érzi, hogy képtelen rá.
-
Hogyan segíthet az Úr 11. versben található tanácsa ennek a fiatal nőnek, hogy megbocsásson az édesapjának? Hogyan segít nekünk, ha Istenre hagyjuk azoknak az ítéletét, akik bántottak minket?
-
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogy van-e valaki, akinek meg kellene bocsátaniuk. Mondd el a tanulóknak, hogy tudod, hogy néha rendkívül nehéz lehet másoknak megbocsátani. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Gordon B. Hinckley elnök következő kijelentését, az osztály pedig figyelje meg, hogy mit tehetnek, amikor nehezükre esik megbocsátani valakinek.
„…könyörgök nektek, hogy kérjetek erőt az Úrtól a megbocsátáshoz! […] Lehet, hogy nem lesz egyszerű, és lehet, hogy nem jön majd könnyen. Azonban ha őszintén törekedtek rá és gyakoroljátok, akkor el fog jönni” (“Of You It Is Required to Forgive,” Ensign, June 1991, 5).
-
Mit tanácsolt Hinckley elnök, mit tegyünk, amikor nehezünkre esik megbocsátani valakinek? Szerintetek hogyan segíthet nekünk a megbocsátásban, ha erőért imádkozunk?
A Tan és szövetségek 64:12–14 összegzéseként mondd el, hogy az Úr arra tanít minket, hogy a másoknak való megbocsátásunk nem menti fel őket tetteik következményei alól. Ők továbbra is felelősek maradnak az Úr előtt az elkövetett helytelen tettekért. A Tan és szövetségek 64:15–17-ben látjuk, hogy az Úr személy szerint megbocsátott két szolgájának: Isaac Morley-nak és Edward Partridge-nek, mivel megbánták a bűneiket.
Tegyél ki egy képet Jézus Krisztusról. Mutass rá az első igazságra, melyet az óra elején felírtál a táblára: Az Úr könyörületes, megbocsátó és irgalmas. Tedd bizonyságodat arról, hogy amint megbocsátunk másoknak, mindinkább olyanokká válunk, mint a Szabadító.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan tudják alkalmazni a megbocsátás mai órán megtanult tantételeit. Adj nekik időt arra, hogy leírják, hogyan fogják alkalmazni ezen igazságokat, és arra is, hogy feljegyezzék az őket ért benyomásokat.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 64:8. Szenvedést hozunk magunkra, ha nem bocsátunk meg másoknak
David E. Sorensen elder a Hetvenek közül két férfiról beszélt, akik saját maguknak és másoknak is ártottak azáltal, hogy nem voltak hajlandóak megbocsátani:
„Egy kis földműves városkában nőttem fel, ahol a víz volt a közösség éltető eleme. Emlékszem, hogy az emberek állandóan az esőt, az öntözési jogokat és általában a vizet figyelték, a miatt aggódtak és imádkoztak. […]
Az időjárás okozta aggodalom miatt az emberek nem mindig álltak a helyzet magaslatán. A szomszédok néha összekaptak azon, ha az egyik farmer túl sok vizet csapolt le az öntözőcsatornából. Így kezdődött ez két emberrel,akik hegyi legelőnk közelében éltek, és akiket Chetnek és Waltnak fogok nevezni. Ennek a két szomszédnak vitája támadt a közös csatornából használt víz miatt. Összekülönbözésük eleinte meglehetősen ártatlannak tűnt, ám az évek során engedték, hogy nézeteltérésük neheztelésbe, majd vitákba csapjon át. Még fenyegetőztek is.
Egy júliusi reggelen mindkettőjüknek olyan érzése volt, hogy nincs elegendő vizük. Mindketten lementek az árokhoz, hogy megnézzék, mi történt. Mindketten meg voltak róla győződve, hogy a másik fél ellopta előlük a vizet. Egyszerre értek a főkapuhoz. Dühös szóváltás következett, ami dulakodássá fajult. Walt nagy, erős férfi volt, Chet pedig kicsi, szikár és rendíthetetlen. A verekedés hevében a náluk levő lapátokat is fegyverként használták. Walt véletlenül megütötte Chet egyik szemét a lapáttal, aminek következtében arra a szemére megvakult.
Teltek-múltak a hónapok és az évek, de Chet nem tudott se feledni, se megbocsátani. Szeme világának elvesztéséből fakadó dühe egyre erősödött, gyűlölete egyre fokozódott. Egy nap Chet kiment a fészerbe, leakasztotta a fogasról a puskáját, majd lóra ült és kilovagolt a csatorna főbejáratához. Gátat épített az árokba, és elvezette a vizet Walt farmjáról, tudva, hogy Walt hamarosan kijön megnézni, mi történt. Ezután elbújt egy bokorba és várt. Amikor Walt végül megjelent, Chet agyonlőtte, azután hazalovagolt, ahol felhívta a serifet és elmondta neki, hogy épp most lőtte le Waltot.
Édesapámat felkérték, hogy legyen tagja a Chet esetét tárgyaló esküdtszéknek. Apa nem vállalta, mivel régóta barátságban állt mindkét férfival és a családjukkal. Chet bíróság elé állt, majd emberölésért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Hosszú évek után Chet felesége felkereste édesapámat, és arra kérte, írja alá a kérvényt, amiben arra kérik a kormányzót, hogy adjon kegyelmet férjének, akinek az egészsége nagyon megromlott a sok évnyi börtönbüntetés során. Apa aláírta a kérvényt. Pár nap múlva, este, Walt két felnőtt fia átjött hozzánk. Nagyon dühösek és mérgesek voltak. Elmondták, hogy mivel apa aláírta a kérvényt, sokan mások is csatlakoztak hozzá. Arra kérték apámat, vonja vissza aláírását. Nemet mondott. Úgy érezte, Chet megtört, beteg ember. Sok éven át bűnhődött a börtönben a felindult állapotban elkövetett szörnyűségért. Szerette volna, ha Chetnek rendes temetése lesz, és családja mellé temetik.
Walt fiai felhördültek dühükben, és így szóltak: »Ha kiengedik a börtönből, biztos lehet abban, hogy őt és családját véletlen baleset fogja érni!«
Idővel aztán Chetet szabadlábra helyezték, és hazajöhetett, hogy családja körében haljon meg. Szerencsére a két család között nem került sor újabb erőszakos tettre. Apám gyakran fájlalta, hogy Chetet és Waltot, ezt a két szomszédot, akik gyerekkoruktól fogva jó barátok voltak, mennyire rabul ejtette a haragvás, olyannyira, hogy engedték, hogy mindkettejük családját tönkretegye. Milyen tragikus, hogy a pillanat heve fék nélkül növekedett, míg végül mindkét férfit megölte – egyszerűen azért, mert két ember nem volt képes megbocsátani egymásnak a csatornavíz megosztása kapcsán. […]
Ha valaki megbánt minket vagy a szeretteinket, az okozott fájdalom szinte elviselhetetlen lehet. Úgy érezhetjük, hogy fájdalmunk vagy az ellenünk elkövetett igazságtalanság a világ leglényegesebb dolga, és nincs más választásunk, mint bosszút állni. Krisztus azonban, a Békesség Fejedelme jobb utat tanít nekünk. Nagyon nehéz lehet megbocsátani valakinek az ellenünk elkövetett vétkét, ám ha megtesszük, szebb jövőt tárunk fel önmagunk előtt. Mások hibái többé nem szabják meg a mi utunkat. A másoknak való megbocsátás révén szabadon választhatjuk meg, hogyan éljük életünket. A megbocsátás azt jelenti, hogy a múltbéli gondok többé nem befolyásolják célunkat, és szívünkben Isten szeretetével tekinthetünk a jövőre” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 10–11., 12.).
Tan és szövetségek 64:12–14. „Hozzátok az egyház elé”
Az Úr tanításai a Tan és szövetségek 64:12–14-ben megmutatják, hogy a mi megbocsátásunk még nem ment fel másokat a tetteik következményei alól. Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:
„Ha ártatlan áldozatként súlyos vétket követtek el ellenetek, ne tápláljatok gyűlöletet és haragot az igazságtalannak tűnő tett miatt! Bocsássatok meg a vétkesnek, még ha ártatlanok vagytok is! Ez lehet, hogy hatalmas erőfeszítést kíván tőletek. Ez a megbocsátás igen nehéz lehet, de ez a békességhez és gyógyuláshoz vezető biztos ösvény! Ha fegyelmezést kíván az ellenetek elkövetett súlyos vétek, azt hagyjátok az egyházra és a hatóságokra! Ne terheljétek életeteket a megtorlás gondolataival! Az Úr igazságának malma lassan őröl ugyan, de igen jól! Az Úr rendszerében senki sem menekül meg az isteni törvények megszegésének meg nem oldott következményei elől! Az ő idejében és módján teljes fizetséget fog követelni a meg nem bánt gonosz tettekért” (A nyugodt lelkiismeret és a lelki béke. Liahóna, 2004. nov. 16–17.).
David E. Sorensen elder, a Hetvenek tagja is hasonlót tanított:
„Szeretném tisztázni, hogy a bűnök megbocsátását nem szabad összetéveszteni a gonoszság elnézésével! Joseph Smith bibliafordításában az Úr pontosan erre intett: »ítéljetek igazlelkű ítéletet« [JSF, Máté 7:1]. A Megváltó azt kéri tőlünk, hagyjuk el és vegyük fel a harcot a gonoszság minden formájával, és bár meg kell bocsátanunk egy felebarátnak, aki megbánt minket, azon kell munkálkodnunk, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Egy bántalmazott asszony ne törekedjen bosszúállásra, de ne érezze úgy, hogy nem tehet lépéseket a további bántalmazás elkerülése érdekében! Egy üzletember, akivel igazságtalanul jártak el egy ügyben, ne gyűlölje a becstelen embert, ám megfelelő lépéseket tehet a hiba orvoslása érdekében. A megbocsátás nem azt kívánja, hogy elfogadjuk vagy elnézzük a gonoszt. Nem azt követeli, hogy ne vegyünk tudomást a világban körülöttünk vagy a saját életünkben lévő gonoszságról. A bűn elleni harc során azonban nem engedhetjük, hogy a gyűlölet vagy a harag uralja gondolatainkat vagy tetteinket” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 12.).