139. lecke: Tan és szövetségek 132:3–33

139. lecke

Tan és szövetségek 132:3–33

Bevezetés

A Tan és szövetségek 132 a házasság új és örök szövetségéről tartalmaz kinyilatkoztatást. Habár ezt a kinyilatkoztatást 1843. július 12-én jegyezték le, a benne lévő igazságok némelyike már 1831-ben ismeretes volt Joseph Smith próféta számára, aki tanította is azokat. A kinyilatkoztatást két leckén keresztül fogjuk tárgyalni. Ez a lecke a házasság új és örök szövetségének feltételeit ismerteti, valamint az ígéreteket, melyek azoknak adattak, akik tiszteletben tartják azt. A következő lecke a többnejűség tantételéről szól majd.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 132:3–18

Az Úr felállítja az új és örök szövetség feltételeit

Megjegyzés: A Tan és szövetségek 132:1–2 a 140-es leckében lesz tárgyalva, a többnejűség megbeszélése során.

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Miért fontos számotokra az örökkévaló házasság?

A mai nappal kezdve mit tesztek majd azért, hogy felkészüljetek a templomba való belépésre és arra, hogy házasságot kössetek az időre és az örökkévalóságra?

Milyen áldásokat kaphatnak ebben az életben azok, akik engedelmeskednek Isten törvényének, miszerint a templomban legyenek összepecsételve?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken, miközben ma a Tan és szövetségek 132-t tanulmányozzák.

Kezdd az órát a következő kérdéssel:

Mi az új és örök szövetség?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni „az új és örök szövetség” kifejezés jelentését, olvasd fel a következő kijelentést Joseph Fielding Smith elnöktől:

„Nos, létezik egy nagyon világos és részletes meghatározás az új és örök szövetségre. Ez minden – az evangélium teljessége. Így tehát ha megfelelően végzik el, akkor a házasságkötés, a keresztelés, a papsági elrendelés, valamint minden más – minden szerződés, minden kötelezettség és minden olyan cselekedet, mely kapcsolatban áll Jézus Krisztus evangéliumával, s melyet az Ő törvénye szerint megpecsétel az ígéret Szent Lelke, az része az új és örök szövetségnek” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:158; kiemelés eltávolítva).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 132:3–5-öt, és keressék ki, milyen következményekkel jár az, ha valaki elutasítja az új és örök szövetséget, amely magában foglalja a celesztiális házasság szövetségét.

Milyen következményei vannak az új és örök szövetség elutasításának? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, elmagyarázhatod, hogy a kárhozottak szó azt jelenti, hogy az illető megrekedt az örök fejlődésében.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:6-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen áldást ígér az Úr azoknak, akik hűek maradnak az új és örök szövetségben.

A 6. vers szerint mit kapunk, ha hűek maradunk az új és örök szövetségben? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, rámutathatsz, mekkora különbség van a kárhoztatás, vagyis a fejlődésben való akadályozottság, illetve az Úr dicsősége teljességének elnyerése között.)

Mutass rá, hogy az emberek gyakran kötnek egymással szerződést vagy megállapodást. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:7-et. Az osztály egyik fele figyelje meg, mi történik az emberek által kötött szerződésekkel, miután meghalnak, az osztály másik fele pedig keresse ki, mely két feltétel szükséges ahhoz, hogy a szövetség érvényben maradjon a halálunk után is.

Mi történik az emberek által kötött szerződésekkel? (Véget érnek a halállal.)
A 7. vers szerint mely két dolognak kell megtörténnie ahhoz, hogy a szövetségek érvényben maradjanak a halálunk után is? (Papsági felhatalmazás által kell megkötni azokat, és az ígéret Szent Lelkének kell megkötnie és megpecsételnie őket.)

Magyarázd el, hogy „[a] Szentlélek az ígéret Szent Lelke. […] Az ígéret Szent Lelke tanúbizonyságot tesz az Atyának arról, hogy megfelelőképpen történt a szabadító szertartások elvégzése, és hogy betartásra kerültek az azokhoz kapcsolódó szövetségek” (Kalauz a szentírásokhoz: az ígéret Szent Lelke; scriptures.lds.org). Ezután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra a 7. verset, és foglalják azt össze egy tanbéli kijelentésben. A válaszukat írd fel a táblára. A kijelentés lehet például ehhez hasonló: Hacsak nem megfelelő papsági felhatalmazással köttetik és nem pecsételi meg az ígéret Szent Lelke, a szövetség véget ér a halállal.

Hogy segíts a tanulóknak még mélyebben megérteni ezt a tant, kérd meg őket, hogy fogalmazzák át a kijelentést úgy, hogy pozitív kicsengése legyen. A válaszukat írd fel a táblára. A kijelentés lehet például ehhez hasonló: Amikor egy szövetséget a megfelelő papsági felhatalmazással kötnek meg és megpecsételi azt az ígéret Szent Lelke, akkor az örökké tart.

Foglald össze a Tan és szövetségek 132:8–14-et azáltal, hogy elmondod: az Úr folytatta törvényei és szertartásai feltételeinek a felállítását. Kijelentette, hogy minden, amit megalapított, örökké megmarad, ám minden más el fog végül pusztulni.

Négy tanuló egymást váltva olvassa fel a Tan és szövetségek 132:15–18-at. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, milyen két különböző módon léphet házasságra egy férfi és egy nő. Ezután olvasd fel a következő példákat. Minden példa után kérdezd meg a tanulóktól, hogy a Tan és szövetségek 132:15–18-ban tanított igazságok közül melyik vonatkozik az adott szituációra.

1. példa: Egy férfi és egy nő egymásba szeretnek, betartják a nemi erkölcsösség törvényét, és boldogan házasságot kötnek, ahol a helyi önkormányzat anyakönyvvezetője adja össze őket. Nem pecsételik őket össze a templomban. A házasságkötés során e szavak hangzanak el: „míg a halál el nem választ”. Néhány évvel később a férj balesetben elhalálozik. A Tan és szövetségek 132:15–17-ben tanított igazságok közül melyik vonatkozik erre az esetre? (A férj és a feleség többé már nem házasok.)

2. példa: Egy férfi és egy nő összeházasodnak. Megígérik egymásnak, hogy örökké szeretni fogják egymást, és hogy mindig együtt lesznek, ám nem pecsételik őket össze a templomban. Hiszik, hogy az egymás iránti szeretetük miatt Isten megengedi, hogy örökké együtt legyenek. A Tan és szövetségek 132:18-ban tanított igazságok közül melyik vonatkozik erre az esetre? (A házasságuk nem folytatódik a haláluk után.)

Tan és szövetségek 132:19–33

Az Úr áldásokat ígér azoknak, akik engedelmeskednek a celesztiális házasság törvényének

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történetet, melyet Enrique R. Falabella elder osztott meg a Hetvenektől. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mi szomorította el és mi tette boldoggá Falabella eldert és nőtestvért.

„Amikor visszatértem a missziómból, találkoztam egy csodálatos fiatal nővel… Egy pillanat alatt rabul ejtett.

[A feleségem korábban célul tűzte ki, hogy a templomban köt házasságot], habár a legközelebbi templom több mint 6400 kilométerre volt tőlünk.

A polgári házasságkötésünk egyszerre volt boldog és szomorú is, mivel a házasságunkon lejárati dátum szerepelt. Az anyakönyvvezető a következő szavakat mondta: »Most pedig törvényes házastársakká nyilvánítalak benneteket«, közvetlenül utána pedig az mondta: »míg a halál el nem választ«.

Így nagy áldozathozatal révén ugyan, de megvettük a csak odairányba szóló jegyünket az Arizonai Mesa templomba.

A templom oltáránál térdelve egy erre felhatalmazott szolga végre kimondta azokat a szavakat, melyekre mindig is vágytam, és ezzel az időre és az örökkévalóságra házastársakká nyilvánított bennünket” (Az otthon: az élet iskolája. Liahóna, 2013. máj. 102.).

Miért nem volt elég a Falabella házaspár számára a polgári házasságkötés?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:19–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen áldást ígér az Úr azoknak, akik hűek a házasság új és örök szövetségéhez. Mivel ez a rész hosszú és némileg nehéz megérteni, megállhattok néhányszor az olvasás során, hogy magyarázatot nyújts és megválaszold a kérdéseket. Segítségedre lehet az alábbi információ:

A megmarad szó azt jelenti, hogy elfogad vagy folytatja, így a „megmaradnak szövetségemben” (19. vers) és a „maradtok meg törvényemben” (21. vers) kifejezések azt jelentik, hogy hűek maradnak az Úr szövetségéhez és törvényéhez.

A 19. vers azt az ígéretet foglalja magában, hogy ha egy férfi és egy nő „az új és örök szövetség által” házasodik, és házasságukat „megpecsételi számukra az ígéret Szent Lelke”, akkor „[e]lő fog[nak] jönni az első feltámadáskor; …és trónokat, királyságokat, fejedelemségeket, és hatalmakat… fog[nak] örökölni”, ha „megmaradnak [a] szövetség[ben], és nem követnek el gyilkosságot, amelynek során ártatlan vért ontanának”. (Lásd még T&Sz 132:27.)

A „magjaik… folytatása lesz örökkön örökké” (19. vers) és a „folytatódnak” (20. vers) kifejezések arra az ígéretre utalnak, hogy a családjaink és az utódaink az örökkévalóságon át folytatódhatnak.

Írd fel a táblára, hogy Ha , akkor . Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a mondatot úgy, hogy azzal összefoglalják a Tan és szövetségek 132:19–21-ben adott ígéreteket. A válaszaikat írd fel a táblára. Az alábbiakhoz hasonló tantételeket fogalmazhatnak meg:

Ha egy férfi és egy nő megmarad a házasság új és örök szövetségében, akkor felmagasztosulást és dicsőséget kapnak.

Ha egy férfi és egy nő megmarad a házasság új és örök szövetségében, akkor utódaik száma örökké növekedni fog.

Ha egy férfi és egy nő megmarad a házasság új és örök szövetségében, akkor a házasságuk az egész örökkévalóságon át érvényben marad.

Ha egy férfi és egy nő megmarad a házasság új és örök szövetségében, akkor olyanokká válnak, mint Isten.

Olvasd fel a következő példát:

3. példa: Egy fiatal férfit és egy fiatal nőt papsági felhatalmazás által összepecsételnek a szent templomban. Mindketten hithűen élnek és betartják a szövetségeiket. A Tan és szövetségek 132:19–21-ben tanított igazságok közül melyik vonatkozik rájuk, miután meghalnak? (A házasságuk örökre folytatódni fog. Olyanokká válnak, mint Mennyei Atyjuk, és dicsőséggel, felmagasztosulással és örökkévaló családdal áldatnak meg.)

Szerintetek mit kell tennie a férjnek és a feleségnek, hogy megmaradjanak a házasság szövetségében? (A válaszok között lehetnek a következők: kövessék Isten szavát; engedelmeskedjenek a szabadítás összes szertartásának; legyenek erényesek és érdemesek; szeressék egymást; dolgozzanak együtt azon, hogy jó szülők legyenek; szeretetben és igazlelkűségben neveljék a gyermekeiket; és rendszeresen térjenek vissza együtt a templomba.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 132:22–25-öt, különös figyelmet fordítva arra, hogy az Úr miként írja le azt a „kaput” és „utat”, amely a felmagasztosuláshoz vezet. Mielőtt hozzáfognának az olvasáshoz, magyarázd el, hogy a szoros szó a 22. versben azt jelenti, hogy szűk vagy fokozott odafigyelést igénylő, nem engedi, hogy letérjenek az útról.

Egy nagy kapu és egy széles út képe miként szemlélteti jelenkori társadalmunk véleményét a párkapcsolatokról és a házasságról? Ezek a vélemények miben ellenkeznek a házasság új és örök szövetségével?
A 22. és a 25. vers szerint sokan miért nem lépnek rá a felmagasztosuláshoz vezető keskeny útra? (Nem fogadják be Jézus Krisztust, nem ismerik meg Őt, vagy nem maradnak meg a törvényében.)
A 21–24. versek szerint mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet? (Foglald össze a tanulók válaszait azáltal, hogy felírod a táblára a következő tantételt: A felmagasztosulás és az örök életek elnyeréséhez ismernünk kell Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust, olyanokká kell válnunk, mint Ők, és meg kell maradnunk a törvényükben.)

Foglald össze a Tan és szövetségek 132:29–33-at azáltal, hogy elmagyarázod: Ábrahám hű és engedelmes volt az Úr örökkévaló házasságra vonatkozó törvénye iránt, és elnyerte azt az ígéretet, hogy utódaiban örök gyarapodása lesz.

Tedd bizonyságodat, hogy ha követjük Isten törvényeit, akkor Ővele élhetünk és örök életet nyerhetünk.

Utalj vissza azokra a kérdésekre, melyeket az óra előtt felírtál a táblára. Kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, megkérhetsz egy-két tanulót, hogy ossza meg érzéseit az egész osztállyal.

Végezetül tegyél ki egy képet a saját családodról. Oszd meg érzéseidet és bizonyságodat az örökkévaló házasság áldásairól, és buzdítsd a tanulókat, hogy már most készüljenek fel arra, hogy elmenjenek a templomba és ott házasságot kössenek az örökkévalóságra. Oszd meg a bizonyságodat a Tan és szövetségek 132-ben ígért áldásokról, valamint a templomi házasságra való felkészülés során tapasztalható örömről.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 132:5. A házasság „már a világ megalapítása előtt meg [lett] alapítva”

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő igazságokat osztotta meg a házasságról és a családról:

„A föld teremtése és az egyház visszaállítása azért történt, hogy családok jöhessenek létre, összepecsételtethessenek és örökre felmagasztosulhassanak.

[A] templomi házasság nemcsak a férfi és a nő között jön létre – az szövetséget jelent Istennel is.

[…] Mikor egy családot a templomban összepecsételnek, az a család olyannyira örökkévalóvá válik, mint maga Isten királysága” (A celesztiális házasság. Liahóna, 2008. nov. 93.).

Nelson elder továbbá ezt is tanította:

„A házasság sokkal [nagyszerűbb] lehetőségeket nyújt a boldogságra, mint bármely más emberi kapcsolat. […]

A házasság a társadalmi rend öntőműhelye, az erény forrása, valamint az örökkévaló felmagasztosulás alapja” (A házasság ápolása. Liahóna, 2006. máj. 36.).

Tan és szövetségek 132:7. Az ígéret Szent Lelke

Joseph Fielding Smith elnök kijelentette:

„Az ígéret Szent Lelke a Szentlélek, aki a jóváhagyás pecsétjét helyezi minden szertartásra: keresztelésre, konfirmációra, elrendelésre és házasságkötésre. Az ígéret az, hogy az áldások hithűség által elnyerhetők.

Ha egy személy megszeg egy szövetséget, legyen az keresztelési, elrendelési, házassági vagy bármilyen más, a Lélek visszavonja a jóváhagyás pecsétjét, az áldások pedig nem lesznek elnyerhetők.

Minden szertartást a hithűségen alapuló jutalom ígérete pecsétel meg. A Szentlélek visszavonja a jóváhagyó pecsétet, amikor a szövetségeket megszegik [lásd T&Sz 76:52–53; 132:7]” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:45).

Tan és szövetségek 132:19–20. „Akkor lesznek istenekké…, mert folytatódnak”

Parley P. Pratt elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, hogyan változott meg az élete, amikor megértette az örökkévaló házasság tanát:

„Joseph Smith tanította meg nekem, hogy hogyan becsüljem meg az édesapa és az édesanya, a férj és a feleség, a testvérek, a fiak és a leányok gyengéd kapcsolatát.

Tőle tanultam meg, hogy szeretett feleségemet hozzám köthetik az időre és az örökkévalóságra; és hogy a minket összefűző nemes szeretet és rokonszenv a mennyei örökkévaló szeretet kútjából eredt. Tőle tanultam meg, hogy ápolhatjuk ezeket a vonzalmakat, és hogy növekedhetünk és gyarapodhatunk azokban az örökkévalóságig, míg vég nélküli egységünk eredménye a mennyek csillagainak vagy a tengerpart homokszemcséinek száma szerinti utódok lesznek.

Tőle tanultam meg Isten fiának valódi méltóságát és rendeltetését, aki az örök papsággal van felruházva számtalan utódja pátriárkájaként és uralkodójaként. Tőle tanultam meg, hogy a női lét legmagasztosabb szerepe, hogy férje királynőjeként és papnőjeként állhat, és örökkön-örökké uralkodhat számos és folyton növekvő számú utódja anyakirálynőjeként.

Én szerettem azelőtt, de nem tudtam, miért. Most azonban – tisztán – magasztos, emelkedett érzés hevességével szerettem, amely lelkemet felemeli e hitvány föld halandó dolgai fölé és kiterjeszti, mint egy óceánt. Sőt, éreztem, hogy Isten valóban a Mennyei Atyám; hogy Jézus a testvérem, és hogy szívbéli feleségem egy halhatatlan, örökkévaló társ; egy kedves szolgáló angyal, akit vigaszként és a dicsőség koronájaként kaptam mindörökre. Egy szóval: most már a lelkemmel és az értelmemmel is tudtam szeretni.

[…] Joseph Smith… felemelte a fátyol egyik sarkát, és engedte, hogy bepillantsak az örökkévalóságba” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 297–98).

1916-ban Joseph F. Smith elnök, a tanácsosai az Első Elnökségben, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai kijelentették:

„Mivel az örök fejlődés és tudás állomásait isteni kinyilatkoztatások által tudomásunkra hozták, meg kell értenünk, hogy csakis a feltámadt és megdicsőült lények válhatnak lelki utódok szüleivé. Csak az ilyen felmagasztosult lelkek jutottak el a megfelelő érettségre az örök élet kijelölt útján; az örök világokban a hozzájuk születő lelkek a megfelelő sorrendben végig fogják járni azokat az állomásokat vagy állapotokat, melyek révén megdicsőült szüleik is elnyerték a felmagasztosulást” (“The Father and the Son: A Doctrinal Exposition by the First Presidency and the Quorum of the Twelve Apostles,” quoted in Ensign, Apr. 2002, 18).

Tan és szövetségek 132:22–25. Mi az „életek folytatása” és a „halálok”?

Bruce R. McConkie elder ezt tanította:

„Azok, akik örök életet (felmagasztosulást) nyernek, örök életeket is nyernek, ami azt jelenti, hogy a feltámadásban örök »gyarapodásuk« lesz, övék lesz »a magjaik… folytatása«, »az életek folytatása«. Lélekutódaik »folytatódnak [majd], oly megszámlálhatatlanul, akár a csillagok; vagy mintha meg akarnátok számolni a homokszemeket a tengerparton, nem tudjátok megszámolni azokat« (T&Sz 131:1–4; 132:19–25, 30, 55)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 238; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 330).

Joseph Fielding Smith elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez:

„Az itt [a Tan és szövetségek 132:25-ben] említett »halálok« kifejezés arra utal, hogy mindazok kivágatnak, akik elutasítják a házasság eme örök szövetségét, ennélfogva meg lesz tagadva tőlük a felmagasztosulás hatalma és az utódok folytatódása. Ha pedig az embertől megtagadják az utódokat és a családi szervezetet, az a »halálokhoz« vezet, vagyis a gyarapodás végét jelenti az eljövendő életben” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 2:360; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 330).