28. lecke

Tan és szövetségek 20:37, 68–84

Bevezetés

A 20. szakasz ezen részében az Úr utasításokat adott egyháza kormányzására vonatkozóan, többek között magyarázatokat a keresztelés és a konfirmálás követelményei, valamint a keresztelés, a konfirmálás és az úrvacsora szertartásának helyes elvégzése kapcsán.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 20:37, 68-74

Az Úr kinyilatkoztatja az egyénekre vonatkozó követelményeket a keresztelés előtt és után

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, mit mondanának a következő helyzetben:

Egy másik egyházhoz tartozó barátotok bizonyságot nyert a visszaállított evangéliumról. Azt kérdezi: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megkeresztelkedhessek és az egyházatok tagja lehessek?”

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a válaszukat erre a kérdésre a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, majd kérd meg őket, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 20:37-et, és keressék ki a követelményeket azok számára, akik meg kívánnak keresztelkedni. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljenek meg minden követelményt, amelyet találnak. Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a verset, elmondhatod, hogy azok, akik „megtört szívvel és töredelmes lélekkel” rendelkeznek, azok alázatosak, és készek befogadni Isten akaratát. Mély bánatot éreznek a bűn miatt, és őszinte vágyat a bűnbánatra.

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Mielőtt az emberek megkeresztelkedhetnek…

Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön a táblához, és legyen az írnok. Tedd fel az osztálynak a következő kérdéseket:

• A Tan és szövetségek 20:37 alapján mit kell bizonyítania valakinek, mielőtt megkeresztelkedhetne? (Miközben a tanulók megválaszolják ezt a kérdést, kérd meg az írnokot, hogy egészítse ki a táblán látható kijelentést. Az írnok valami ehhez hasonlót írhat: Mielőtt az emberek megkeresztelkedhetnek, alázatosnak és bűnbánónak kell lenniük, hajlandónak kell lenniük magukra venni Jézus Krisztus nevét, valamint elkötelezettnek kell lenniük arra, hogy mindvégig Őt szolgálják.)

• Szerintetek miért kell valakinek megfelelnie ezeknek a követelményeknek, mielőtt megkeresztelkedne?

Mutass rá, hogy a Tan és szövetségek 20:37 felvázolja azt a szövetséget is, amelyet a keresztelésünkkor kötöttünk. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, mit tesznek most annak érdekében, hogy a keresztelési szövetségeik szerint éljenek.

Kérd meg őket, hogy képzeljék el, hogy ugyanez a barátjuk arról kérdezi őket, hogy mi történik, amikor valaki megkeresztelkedik. Miután néhány tanuló válaszolt, kérj meg valakit, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 20:72–74-et. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék be a keresztelés módját, ahogyan azt az Úr leírta.

• A 72–74. vers szerint hogyan kívánja az Úr, hogy a kereszteléseket végezzük? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: A keresztelést alámerítéssel kell végeznie egy olyan személynek, aki rendelkezik a megfelelő felhatalmazással. Írd fel ezt a tantételt a táblára, az előző tantétel alá.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 20:68–69-et, és keressék meg, milyen elvárásokat támaszt az Úr mindannyiunkkal szemben a keresztelkedésünket követően. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg ezeket az elvárásokat.

• Milyen dolgokat találtatok, amit elvár tőlünk az Úr a keresztelkedésünk után?

Megjegyzés: A tanulók rákérdezhetnek a 68. versben található követelményre, miszerint az újonnan megkeresztelt egyháztagokat az eldereknek kell tanítaniuk a konfirmálás előtt. Mondd el, hogy a jelenlegi gyakorlat – melynek során a misszionáriusi leckéket a keresztelés előtt megtanítják – lehetővé teszi az embereknek, hogy röviddel a keresztelőjük után konfirmálják őket és megkapják a Szentlélek ajándékát.

• Mit tudtok meg a 69. versből arról, hogy miként mutathatjuk meg az Úrnak az érdemességünket a keresztelés után? (A tanulók különböző válaszokat is adhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: A keresztelés után azzal mutatjuk ki az Úrnak az érdemességünket, hogy Isten útján járunk és aszerint beszélünk. Írd fel ezt az igazságot a táblára, az előző kettő alá.)

• Szerintetek mit jelent az, hogy „nyilvánítsák ki, Isten útján járva és aszerint beszélve”? (Elmondhatod, hogy valaki akkor nyilvánítja ki, vagy mutatja meg, hogy Isten útján jár és aszerint beszél, ha a cselekedetei, magatartása és beszéde is összhangban áll Istennel.)

A tanulóid szükségletei szerint megkérheted őket, hogy lapozzák fel A fiatalság erősségéért füzet egy-egy részét konkrétabb tanácsért arra vonatkozóan, hogy a fiatalok miként nyilváníthatják ki, hogy Isten útján járnak és aszerint beszélnek.

Igazítsd a leckéket a tanulók szükségleteihez!

Miközben iránymutatásért imádkozol, hogy hogyan segítsd a tanulóidat, az Úr arra késztethet, hogy igazítsd a leckéket az igényeikhez. Például ebben a beszélgetésben arról, hogy ki kell nyilvánítanunk, hogy Isten útján járunk és aszerint beszélünk, keress lehetőségeket arra, miként alakíthatod a leckét a tanulóid szükségletei és a Szentlélek sugalmazásai szerint.

• Milyen helyzetben láttatok már másokat, amint kinyilvánítják, hogy Isten útján járnak és aszerint beszélnek? Szerintetek hogyan befolyásolják a tetteik és a magatartásuk a körülöttük élőket?

Hogy segíts a tanulóknak e tantétel alkalmazásában, buzdítsd őket, hogy gondolják át, miként nyilváníthatják ki jobban a következő néhány nap során, hogy Isten útján járnak és aszerint beszélnek. Ha bármelyik tanuló szívesen megosztja a többiekkel, hogy miként tervezi ezt, akkor kérd meg, hogy mondja el ötleteit az osztálynak. Te is megteheted ugyanezt, megosztva a bizonyságodat azokról az áldásokról, amelyeket akkor kapunk, amikor tiszteletben tartjuk a keresztelési szövetségeinket.

Tan és szövetségek 20:75–79

Az Úr utasításokat ad az úrvacsora kiszolgálásával kapcsolatosan

Kérj meg két tanulót, hogy jöjjenek ki az osztály elé. Kérd meg egyiküket, hogy játsszon el egy olyan barátot, aki először jön el egy úrvacsorai gyűlésre, és szeretné tudni, miért osztanak ki kenyeret és vizet a gyülekezetnek. Kérd meg a másik tanulót, hogy magyarázza el a barátjának az úrvacsora szertartását. Miután a tanuló elmondta gondolatait, buzdítsd az osztályt, hogy a következő néhány vers tanulmányozása során keressenek szentírásbeli alátámasztást mindahhoz, amit a tanuló elmondott, illetve bármilyen további meglátást, amelyet fel tudnának használni az úrvacsora elmagyarázásához.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 20:75-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget. (Rámutathatsz arra, hogy ma már vizet használunk bor helyett az úrvacsorában. Lásd T&Sz 27:1–2.)

• Szerintetek miért kaptuk azt az útmutatást, hogy gyakran részesüljünk az úrvacsorából közösen?

A beszélgetés részeként kérj fel egy tanulót, hogy olvassa fel az alábbi kijelentést Melvin J. Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (Elmondhatod, hogy amikor Ballard elder azt mondja, hogy „megjelenne az úrvacsorai asztalnál”, akkor egyszerűen csak az úrvacsoravétel gyakorlatára hivatkozik.)

„Az egyik dolog, amely minden férfi és nő biztonságát szolgálná, az lenne, ha minden sabbatnapon megjelenne az úrvacsorai asztalnál. Nem jutnánk túl messzire egy hét alatt – annyira messzire semmiképpen, hogy az önvizsgálat folyamata során ne tudnánk helyre tenni a vétkeket, amelyeket esetleg elkövettünk. […] Az úrvacsorai asztalhoz vezető út a biztonságba vezető ösvény az utolsó napi szentek számára” (in Bryant S. Hinckley, Sermons and Missionary Services of Melvin Joseph Ballard [1949], 151).

Írd fel a táblára a következő fejléceket:

amit mi ígérünk amit az Úr ígér

Az osztály egyik fele olvassa el a Tan és szövetségek 20:77–79-et, és keresse meg, mit ígérünk, amikor veszünk az úrvacsorából. Az osztály másik fele pedig ugyanezeket a verseket elolvasva keresse meg, mit ígér az Úr. Miután a tanulóknak elegendő idejük volt a versek tanulmányozására, kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak. Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a válaszaikat a táblán a megfelelő fejlécek alatt. Miközben a tanulók elkészítik ezeket a listákat, a következő tantételeket fogalmazzák meg:

Amikor veszünk az úrvacsorából, tanúsítjuk, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, hogy mindig emlékezni fogunk Rá, és hogy be fogjuk tartani a parancsolatait.

Amikor hűek vagyunk az úrvacsora során tett ígéreteinkhez, akkor a Lélek mindig velünk lehet.

Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket az igazságokat a szentírásaikban.

• Összevetve a táblán szereplő felsorolásokat a Tan és szövetségek 20:37-tel, milyen hasonlóságokat láttok az úrvacsora során tett ígéretek és a keresztelői szövetség között?

Mondd el, hogy amikor az úrvacsorából veszünk, akkor a keresztelőnk és a konfirmálásunk alkalmával kötött szövetséget újítjuk meg.

• Hogyan mutathatjuk ki, hogy hajlandóak vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét? (A válaszok között lehetnek a következők: kiállunk azért, ami helyes; elmondjuk másoknak, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk; elmondjuk, hogy hiszünk Őbenne; és részt vállalunk az Ő munkájában.)

• Mi mindent tehetünk azért, hogy mindig emlékezzünk a Szabadítóra?

• Hogyan segít az úrvacsoravétel abban, hogy kinyilvánítsuk, hogy „Isten útján jár[unk] és aszerint beszél[ünk]”?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen értékkel bír, ha velünk van a Lélek, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést a Hűek a hithez című könyvből. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg a keresztelési szövetségünk megújításával járó áldásokat.

„Nagy áldásokban részesülsz, amikor megtartod a keresztelői szövetségedet. Amikor megújítod azt, az Úr is megújítja bűneid bocsánatának ígéretét. A bűntől megtisztultan lehetségessé válik, hogy »Lelke mindig vel[ed] legyen« (T&Sz 20:77). A Lélek állandó társasága az egyik legnagyszerűbb ajándék, amit a halandóságban kaphatsz. A Lélek irányítani fog téged az igazlelkűség és a békesség ösvényén, amely örök élet felé vezet a Mennyei Atya és Jézus Krisztus társaságában” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2007]. 206.).

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át (vagy írják le), hogyan készülnek fel az úrvacsoravételre ezen a héten. Elmondhatod a saját bizonyságodat arról, milyen értékkel bír, ha hetente megújítjuk a keresztelési szövetségünket.

Tan és szövetségek 20:80–84

Az Úr arra utasítja az egyházi vezetőket, hogy vezessenek pontos tagsági feljegyzéseket

A Tan és szövetségek 20:81–84 összegzéseként mondd el a tanulóknak, hogy a papságviselők a korai egyházban azt az utasítást kapták, hogy jegyezzék fel azok nevét, akik az egyházhoz csatlakoztak. Ezeket a neveket egy könyvben vezették. Azok neve, akik eltávolodtak az egyháztól, kitöröltetett a könyvből, továbbá azon egyháztagoknak, akik elköltöztek, egy igazolást kellett vinniük a tagságukról az új papsági vezetőik számára. Napjainkban az egyházi vezetők továbbra is pontos tagsági feljegyzéseket vezetnek, ennek módszerei azonban jóval hatékonyabbak.

Zárásként elmondhatod a bizonyságodat a leckében megbeszélt tanokról és tantételekről.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 20:37, 68–74. Öröm a szeretteink keresztelkedése miatt

1830. április 6-án, a Jézus Krisztus visszaállított egyháza megszervezésére összehívott gyűlés részeként Joseph Smith és Oliver Cowdery konfirmálta a korábban megkeresztelteket, és rájuk ruházták a Szentlélek ajándékát (lásd History of the Church, 1:61).

Joseph Smith szüleit is e napon keresztelték meg és konfirmálták. Ez örömteli nap volt a Próféta számára, aki így kiáltott fel: „Dicsőség Istenemnek, hogy megélhettem, hogy lássam, amint saját atyám megkeresztelkedik Jézus Krisztus igaz egyházába!” (in Lucy Mack Smith, History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 168; lásd még History of the Church, 1:79).

Tan és szövetségek 20:77. „Őrá mindenkor emlékezni”

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy az ima és a szentírás-tanulmányozás segít megtartanunk keresztelési szövetségünket, hogy mindig emlékezzünk az Úrra.

„Gondoljatok bele, miért is imádkozunk, és miért tanulmányozzuk a szentírásokat. …ezek a szent szokások elsősorban arra szolgálnak, hogy általuk mindig emlékezhessünk Mennyei Atyánkra és az Ő Szeretett Fiára, ugyanakkor előfeltételei a Szentlélek állandó társaságának” (Fogadd be a Szentlelket! Liahóna, 2010. nov. 96–97.).

Tan és szövetségek 20:77, 79. „…hogy Lelke mindig velük legyen”

A következő kijelentés James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből segít megértenünk a Szentlélek társaságának értékét:

„A vízben, alámerítéssel történő keresztelés »az evangélium bevezető szertartása, és teljessé tételéhez a [Lélek] keresztségének kell követnie« [Bible Dictionary, “Baptism,” 618.] […]

Ha érdemesek, az ezzel a lelki ajándékkal bírók az élet minden tevékenységében nagyobb értelmet, gazdagodást és útmutatást élvezhetnek, lelkileg és fizikailag egyaránt. A Szentlélek bizonyságot tesz nekünk az igazságról, és lelkünkbe szövi Istennek, az Atyának és Fiának, Jézus Krisztusnak a valóságát, oly biztosan, hogy semmilyen földi erő vagy hatalom sem tud elválasztani minket attól a tudástól. [Lásd 2 Nefi 31:18.] Tulajdonképpen a Szentlélek ajándékának hiánya olyan, mint ha testünknek nem lenne immunrendszere. […]

Akik rendelkeznek a Szentlélek ajándékával a keresztelés és a konfirmálás után, több fényt és bizonyságot kaphatnak. Ez azért van, mert a Szentlélek ajándéka »állandó tanúság és magasabb felruházás, mint a Szent Lélek hétköznapi megnyilvánulása« [in James R. Clark, comp., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 vols. (1965–75), 5:4]. Magasabb felruházás, mert a Szentlélek ajándéka lehet a »megtisztító tényező, mely megtisztítja az embert és megszenteli őt minden bűntől« [Bible Dictionary, “Holy Ghost,” 704.]” (vö. Újjászületve. Liahóna, 2001. júl. 70–71.).