43. lecke: Tan és szövetségek 38:17–42

43. lecke

Tan és szövetségek 38:17–42

Bevezetés

Az előző lecke a Tan és szövetségek 38 első 16 versét tárgyalta, ebben a leckében pedig ennek a szakasznak a hátralevő részéről lesz szó. A szentek szerettek volna többet megtudni az Ohióba gyülekezésre szólító parancsolatról, ezért az Úr kinyilatkoztatott néhány olyan áldást, melyek a millennium idején érik majd az igazlelkűeket. Ezt követően utasítást adott a szenteknek, hogy legyenek egységesek, és elmagyarázta, miért parancsolta meg nekik, hogy gyűljenek Ohióba. Végül az Úr parancsolatokat adott, hogy segítsen a szenteknek megtudni, hogyan is kezdjenek hozzá a gyülekezéshez.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 38:17–22

Az Úr kinyilatkoztat néhány olyan áldást, melyek most és a millennium idején érik az igazlelkűeket

Kérdezd meg a tanulóktól, vajon mit jelent az örökség és általában ki kap ilyet.

Ti miért szeretnétek örökséget kapni?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 38:17–22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen örökséget ígért az Úr a népének.

Mit mondott az Úr, mit kell tennie népének ahhoz, hogy megkapja az ezekben a versekben szóba kerülő örökséget? (Teljes szívükkel kell törekedniük rá [lásd T&Sz 38:19]; meg kell hallaniuk a hangját és követniük kell Őt [lásd T&Sz 38:22].)

Kérj meg egy tanulót, hogy idézze fel a Tan és szövetségek 38 előző lecke során megismert hátterét. Ha szükséges, akkor emlékeztesd a tanulókat, hogy a New York államban lévő szentek egy része további információkat szeretett volna kapni az Úr Ohióba költözésre vonatkozó parancsolatáról.

Szerintetek milyen hatással lehetett a szentek Ohióba költözéssel kapcsolatos érzéseire az, hogy tanították őket örökkévaló örökségükről?

Buzdítsd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 38 hátralevő részének tanulmányozása közben keressenek további indokokat arra, vajon miért adta az Úr azt a parancsolatot a szenteknek, hogy gyülekezzenek Ohióba.

Tan és szövetségek 38:23–27

Az Úr megparancsolja a szenteknek, hogy legyenek egységesek

Óra előtt rajzold fel a táblára a környéketeken található egyik épület hozzávetőleges külső képét, vagy rajzolhatsz egy, az itt látható illusztrációhoz hasonló egyszerű házat. Legyenek rajta az épület legfontosabb elemei: bejárat, ablak, falak, tető. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy az épület melyik részére van a legnagyobb szükség. Miközben válaszolnak, segíts nekik felismerni, hogy az épület minden egyes része fontos célt szolgál.

Hogyan hasonlíthatjuk az épület egyes részeit a család tagjaihoz, illetve egy egyházközségben vagy gyülekezetben lévő emberekhez? (Éppen úgy, ahogy az épületnek is minden része fontos, a család, egyházközség vagy gyülekezet minden tagja értékes, és fontos szerepet játszhat.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 38:23–25-öt, és keressék ki, melyik kifejezés tanít arról, hogy hogyan tekintsünk másokra. A tanulók mondják el, mit találtak.

Szerintetek mit jelent az, hogy valaki „annyira becsülje testvérét, mint saját magát”? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Annyira kell értékelnünk másokat, amennyire magunkat értékeljük.)

Hogy segíts a tanulóknak észben tartani ezt a tantételt, írd fel a táblára a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Javasolhatod, hogy a tanulók másolják át a szentírásukba, a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. (A kijelentés itt található: Az egyház erőtlenjei és egyszerűi. Liahóna, 2007. nov. 7.)

„Kivételes egység uralkodik az egyháztagok között. Egyikünk sem tekintheti magát értékesebbnek másoknál (lásd T&Sz 38:24–25)” (Boyd K. Packer elnök).

Mi történik akkor, ha az emberek azt gondolják, hogy ők értékesebbek vagy jobbak másoknál?
Milyen áldásokat élvez az egyház, ha mi nem tartjuk magunkat értékesebbnek másoknál?

Mondd el a tanulóknak, hogy a Szabadító tanított egy példázatot, mely azt szemlélteti, miért kell annyira becsülnünk másokat, mint saját magunkat. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezt a példázatot a Tan és szövetségek 38:26-ból, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan bánt ebben a példázatban a férfi a fiaival.

Nektek milyen érzés lenne annak a fiúnak a helyében lenni, aki rongyokat kapott a példázatban?
Mit tehetne az a fiú, aki díszruhákat kapott, hogy javítson a helyzeten?
Szerintetek mit üzen nekünk az Úr ezzel a példázattal?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 38:27-et, és nézzék meg, milyen tantételt akar megértetni velük az Úr ebből a példázatból. (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de nagyjából fogalmazzák meg a következőt: Ha nem vagyunk egyek, akkor nem lehetünk az Úr népe. Írd fel ezt a tantételt a táblára, a korábban felírt tantétel mellé. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásukban az e tantételt tanító szavakat.)

A 27. vers alapján mit jelent egynek lenni? (Igazlelkűségben egységesnek lenni másokkal és az Úrral.)
Hogyan segít nekünk egységessé válni az, ha annyira értékelünk másokat, amennyire magunkat is értékeljük? Hogyan segíthet ez nekünk eggyé válni az Úrral?
Szerintetek miért nem lehetünk az Úr népe, ha nem vagyunk egyek?

Magyarázd el, hogy nagyon különböző volt azoknak az egyháztagoknak a háttere, akik elhívást kaptak, hogy gyűljenek Ohióba. Egyeseknek virágzó farmjuk volt és köztiszteletnek örvendtek, míg másoknak alig volt vagyona és alacsonyabb társadalmi rangúnak tekintették őket.

Hogyan áldhatták meg a szenteket a táblára felírt tantételek, miközben az egyház többi tagjával együtt összegyűltek Ohióban?

Óra előtt minden tanulónak készíthetsz egy kiosztható anyagot a következő kijelentéssel Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, vajon az egységre szólító parancsolat hogyan kapcsolódik az Úr arra vonatkozó parancsolatára, hogy népe gyűljön össze.

„Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor egységgel áldatunk meg, örömben van részünk. Mennyei Atyánk…, mivel szeret bennünket, az Ő vágya az, hogy teljesíthesse ezt az egységgel kapcsolatos szent kívánságunkat.

Külön-külön azonban nem tudja megadni nekünk. Az egység öröme, mellyel oly nagyon meg szeretne ajándékozni, nem létezhet mások nélkül. Másokkal együtt kell rá törekednünk és elnyernünk. Nem meglepő hát, ha Isten sürgeti a gyülekezésünket, hogy megáldhasson bennünket. Azt kívánja, hogy gyűljünk családokba. Létrehozott osztályokat, egyházközségeket, gyülekezeteket, és megparancsolta, hogy gyakran találkozzunk. Ezekben a közösségekben, melyeket Isten miattunk tervezett meg, nagy lehetőségek rejlenek. Imádkozhatunk és dolgozhatunk az egységért, amely örömet hoz, és megsokszorozza a szolgálathoz szükséges erőnket” (Szívünk egybefonódik. Liahóna, 2008. nov. 69.).

Eyring elnök szerint miért szeretné az Úr, hogy összegyűljünk? (Azért, hogy megáldhasson minket és segítsen nekünk egységessé válni.) Mik az egység áldásai? (Öröm, és megsokszorozott erő a szolgálathoz.)
Hogyan segít nekünk Eyring elnök kijelentése megérteni, hogy miért gyűlünk össze családként? Egyháztagokként? Ifjúsági hitoktatási osztályként?
Megtapasztaltátok-e már az áldásokat, melyek abból erednek, hogy összegyűlünk másokkal? Mikor?

Kérd meg a tanulókat, hogy néhány percet szakítva erre írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit tehetnének azért, hogy egyek legyenek a családjukkal, az egyházi kvórumukban vagy osztályukban lévő fiatal férfiakkal vagy fiatal nőkkel, valamint az Úrral. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt.

Tan és szövetségek 38:28–33

Az Úr elmagyarázza, miért parancsolta meg egyházának, hogy gyülekezzenek Ohio államba

Magyarázd el, hogy az Úr további indokokat is kinyilatkoztatott arra vonatkozóan, hogy a szenteknek miért kell elhagyniuk New York államot, és Ohióba gyülekezni. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 38:28–30-at, az osztály pedig keressen további indokokat arra, hogy miért kaptak a szentek parancsot az Ohióba való gyülekezésre.

Mire figyelmeztette az Úr a szenteket?
A 30. vers szerint mit tehet az Úr népe azért, hogy ne féljen az ellenségeitől? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a következő tantételt tanító szavakat: Ha fel vagyunk készülve, akkor nem fogunk félni.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni és alkalmazni ezt a most felfedezett igazságot, oszd őket párokra, és kérd meg őket, hogy beszéljék meg, mit válaszolnának a következő kérdésekre. (Ezeket a kérdéseket fel is írhatod a táblára.)

Szerintetek miért ad nekünk önbizalmat a felkészültség, amikor ellenállással vagy veszéllyel nézünk szembe?
Mit tehetünk azért, hogy felkészüljünk az ellenség ártó szándékára?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy 1831-ben voltak olyan szentek New York államban, akik megkérdőjelezték a parancsot, hogy Ohióba menjenek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 38:31–33-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen módon lesznek áldottak a szentek, ha engedelmeskednek az Ohióba gyülekezés parancsolatának. A tanulók nevezzék meg a következő négy áldást: (1) megmenekülhetnek az ellenség hatalmától; (2) igazlelkű népként Istenhez gyűjtetnek; (3) megkapják Isten törvényét; és (4) hatalommal ruháztatnak fel a magasságból.

Írd fel a táblára a következő tantételt: Az Úr összegyűjti népét, hogy megvédje és lelkileg megerősítse őket.

Miért segít a hozzátok hasonló normákat valló emberekkel való összegyűlés abban, hogy védve érezzétek magatokat Sátán hatalmától?
Hogyan erősít meg bennünket lelkileg az, ha befogadjuk Isten törvényeit?

Tan és szövetségek 38:34–42

Az egyház parancsolatokat kap az Ohióba való gyülekezésre vonatkozóan

A Tan és szövetségek 38:34–42 összefoglalásaként mondd el, hogy az Úr olyan parancsolatokat és tanácsot adott a szenteknek, melyek a segítségükre lesznek az Ohióba történő átköltözésnél. Azt is magyarázd el, hogy a szentek közül sokan csak a farmjukból tudtak megélni. Mivel nagyon sok egyháztag árulta ugyanazon időszakban az ingatlanját, a szentek közül sokan néztek szembe azzal a lehetőséggel, hogy vagy pénzt fognak veszíteni rajta, vagy egyáltalán nem tudják majd eladni a farmjukat. Ha túl sok földet kínálnak egy időben eladásra, akkor az lenyomja az árakat, és lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy igen kedvezményesen vegyék meg a szentek farmjait.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 38:37, 39-et, és nézzék meg, mit tanácsolt az Úr a szenteknek a farmjaik és a kincseik vonatkozásában. A tanulók mondják el, mit találtak.

Miként segít benneteket parancsolatai betartásában az, ha ismeritek az Úr által nektek adott örökkévaló ígéreteket?

Magyarázd el, hogy e parancsolat elnyerése után a szentek közül sokaknak valóban nehézséget okozott a farmjuk eladása. Voltak, akik veszteségesen adták el, mások pedig egyáltalán nem tudták eladni az ingatlanjaikat. A hithű szentek közül néhányan egyszerűen otthagyták az otthonukat és az ingatlanjukat, amelyet nem tudtak eladni, és úgy mentek el Ohióba.

Az óra befejezéseként bizonyságot tehetsz az ebben a leckében megfogalmazott igazságokról. Kérd meg a tanulókat, hogy cselekedjenek azon dolgok szerint, melyeket az óra alatt éreztek és feljegyeztek.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 38:24–25. „[M]inden ember annyira becsülje testvérét, mint saját magát”

Boyd K. Packer elnök elmondott egy történetet, mely szemlélteti az Úrnak a Tan és szövetségek 38:24–25-ben található tanításait:

„Fiatal férfiként egy nagyon idős nőtestvér házitanítója voltam. Az élettapasztalataival tanított engem.

Amikor a nőtestvér még kislány volt, Brigham Young elnök ellátogatott Brigham Citybe, ami nagy esemény volt a róla elnevezett városban. Tiszteletük jeléül az elemis gyermekek mind fehérbe öltöztek, felsorakoztak a városba vezető út mentén, mindegyiküknél volt egy kosárnyi virágszirom, hogy az egyház elnökét szállító kocsi elé szórják.

[A kislány v]alami miatt bosszús lett. Ahelyett, hogy a szirmokat szórta volna, egy követ rúgott a kocsi elé, és ezt mondta: – Ő semmivel sem jobb, mint Lovelund nagypapám! Valaki meghallotta, és ezért jól leszidták.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy Brigham Young elnök lett volna az első, aki egyetért a kis Janie Steeddel. Nem tartotta volna többre magát Lovelund nagypapánál, vagy bármely más érdemes egyháztagnál” (Az egyház erőtlenjei és egyszerűi. Liahóna, 2007. nov. 7.).

Tan és szövetségek 38:27, 34–36. Gondoskodjatok a szegényekről és legyetek egységesek!

Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy legyenek egységesek és gondoskodjanak a szegényekről. Ez a felajánlás törvényének két alapvető parancsolata. Ezt a két parancsolatot hangsúlyozza a Mózes 7:18 és a 4 Nefi 1:2–3 is. Amikor a szentek Missouriban megpróbáltak a felajánlás törvénye szerint élni, azért nem sikerült nekik, mert nem adtak javaikból a szegényeknek, és nem voltak egységesek (lásd T&Sz 105:3–5).