1838 nyarán a szentek jelentős pénzügyi nehézségekkel néztek szembe, amikor megpróbálták felépíteni az egyházat Missouri északi részén. Joseph Smith próféta útmutatást kért az Úrtól, és 1838. július 8-án megkapta a Tan és szövetségek 119-ben és 120-ban feljegyzett kinyilatkoztatásokat. Ezekben a kinyilatkoztatásokban az Úr a tized törvényére tanított, és felhatalmazott bizonyos egyházi vezetőket, hogy döntsék el, hogyan használják fel a tizedalapokat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót, melyet Gordon B. Hinckley elnök mesélt el:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„[E]gy Sao Paulóban, Brazíliában élő asszony… [d]olgozott, amíg iskolába járt, hogy gondoskodni tudjon a családjáról. Saját szavaival fogom elmesélni a történetet. Azt mondta:
»Az egyetemen, ahová jártam, volt egy szabály, ami megtiltotta a vizsgázást azoknak a tanulóknak, akiknek adósságaik voltak. […]
Emlékszem egy alkalomra, amikor súlyos anyagi gondokkal küszködtem. […] Amikor kiszámoltam a havi költségvetést, észrevettem, hogy nem lesz elegendő pénzem a tizedre is, meg az egyetemre is. Választanom kellett közülük. A kéthavonta előírt vizsgák a következő héten kezdődtek, és ha nem megyek el rájuk, akkor meg kell ismételnem az egész évet. Iszonyúan kínlódtam. […] Egy fájdalmas döntés előtt álltam, és nem tudtam, hogyan döntsek«” (Hitben járunk. Liahóna, 2002. júl. 81.).
Mit mondanátok valakinek, aki hasonló kényszerhelyzetbe kerül?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a beszámoló folytatását:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„»Ez az érzés felemésztette a lelkemet és [napokig] velem maradt. Akkor jutott eszembe, hogy amikor megkeresztelkedtem, beleegyeztem, hogy a tizedfizetés törvénye szerint fogok élni. Elköteleztem magam – nem a misszionáriusoknak, hanem Mennyei Atyámnak. Abban a pillanatban kezdett eltűnni a kín, helyet adva a békesség és az eltökéltség kellemes érzésének. […]
Azon az éjjelen, amikor imádkoztam, arra kértem az Urat, hogy bocsássa meg a határozatlanságomat. Vasárnap… nagy örömmel befizettem a tizedemet és a felajánlásokat. Az egy különleges nap volt. Boldogságot és nyugalmat éreztem magamban és Mennyei Atyám iránt«” (Hitben járunk. 82).
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, ők hogyan reagáltak volna ebben a helyzetben. Intézz hozzájuk felhívást, hogy a szentírások mai tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, melyek segíthetnek nekik, amikor hasonló helyzetekbe kerülnek.
Mondd el, hogy 1837-tel kezdődően az egyház és számos egyháztag is jelentős pénzügyi nehézségeket tapasztalt. Ezeknek a pénzügyi gondoknak több kiváltó oka is volt: az országos gazdasági válság; a csőcselék Missouri és Ohio államban tapasztalható erőszakos cselekményei, melyek kiűzték a szenteket az otthonaikból; valamint hogy voltak olyan szentek, akik nem voltak hajlandók a felajánlás törvénye szerint élni. 1838-ra, amikor a szentek közül már többen a Missouri állambeli Caldwell megyébe gyülekeztek, az egyháznak pénzre volt szüksége annak véghezviteléhez, amit az Úr megparancsolt nekik, vagyis hogy Far Westben templomot építsenek. Ohioban és Missouriban a püspökök már korábban is arra biztatták a szenteket, hogy hozzák be a tárházba a tizedüket és a felajánlásaikat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 119 bevezetését. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, ez alkalommal mit kérdezett Joseph Smith.
Mit kérdezett Joseph Smith az Úrtól?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 119:1–4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit válaszolt az Úr Joseph Smith kérdésére.
A 4. vers szerint mi a tized? (A tanulók fogalmazzák meg a következő parancsolatot: Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy tizedként fizessük be neki jövedelmünk egytizedét. Ezt a parancsolatot fel is írhatod a táblára.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a jövedelem szó jelentését a 4. versben, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Howard W. Hunter elnöktől:
Kép
President Howard W. Hunter
„A törvény egyszerűen szól: »egytized részt minden jövedelmükből«. A jövedelemhez tartozik a profit, a kompenzáció, a szaporulat. Ez az alkalmazott bére, az üzleti vállalkozás haszna, a termelő szaporulata, az illető bármely más forrásból származó bevétele. Az Úr azt mondta, hogy »örökre állandó törvény« ez, miként eddig is az volt” (in Conference Report, Apr. 1964, 35).
Mit tanulunk abból, hogy az Úr olyan időszakban parancsolta meg a szenteknek a tizedfizetést, amikor azt nehéz volt megtenniük?
Milyen szempontból a hit cselekedete a tizedfizetés?
Hogy segíts a tanulóknak a tizedfizetés módjának megértésében, mutass meg nekik egy Tized és más felajánlások nyomtatványt. A tanulók képzeljék el, hogy épp kerestek valamennyi pénzt, majd kérd meg egyiküket, hogy mondjon egy összeget.
Ebből az összegből mennyi tizedet kell fizetnünk?
Írd be a cédulán a megfelelő helyre a tized összegét, és tedd fel a következő kérdést:
Ha bevételünk tíz százalékát a cédulán található különböző felajánlási kategóriák között osztjuk el, akkor teljes tizedet fizettünk? (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik: bevételünk tíz százalékát tizedként kell feltüntetnünk. Az egyéb pénzalapokba tett felajánlások ezen 10 százalék felett vannak.)
A tanulók alkossanak párokat, majd kérd meg őket, hogy magyarázzák el egymásnak, szerintük mire használja az egyház a tizedből származó javakat. Aztán kérd meg őket, hogy olvassák el az Úr magyarázatát a Tan és szövetségek 119:2-ben.
A 2. vers szerint mire használatosak a tizedből származó javak? (A tized az Úr házának felépítésére [templomépítésre], „Sion alapjának lefektetésére, és a papság részére” [az Úr munkája egyéb formáinak finanszírozására, például gyülekezeti házak építésére és fenntartására, a szentírások fordítására és kiadására, valamint a világméretű misszionáriusi és családtörténeti munka támogatására] használatos. Rámutathatsz, hogy ma az egyháznak nincs adóssága. Írd fel a táblára a következő igazságot: A tizedből származó javakat templomépítésre és az Úr munkájának elvégzésére használják.)
Kérj meg két tanulót, hogy vegyenek részt egy szerepjátékban. Az egyik tanuló játsszon hithű egyháztagot, a másik pedig olyan valakit, aki nem tagja az egyháznak. A második tanulónak egy papíron add oda a következő kérdést: Hallottam, hogy bevételed 10 százalékát az egyházadnak adod. Mégis miért?
Kérd meg a második tanulót, hogy olvassa fel a kérdést, az első tanuló pedig válaszoljon rá. A szerepjáték után kérdezd meg az osztálytól, hogy ők mit feleltek volna. Mutass rá, hogy sok jó válasz van erre a kérdésre.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 119:6–7-et, az osztály pedig figyelje meg, mit eredményez a tized törvényének való engedelmesség.
A 6. vers szerint mit eredményez a tized törvényének való engedelmesség? (Sion földje az Úrnak lesz szentelve.)
Hogy segíts a tanulóknak e vers megértésében, magyarázd el, hogy a megszentelődés arra utal, hogy valaki vagy valami Jézus Krisztus engesztelése által bűntől mentessé, tisztává, szeplőtelenné és szentté válik. Arra is emlékeztesd a tanulókat, hogy Sion nem csupán egy földrajzi hely, hanem azok az emberek is, akik „tisztaszívűek” (T&Sz 97:21).
Kérj meg néhány tanulót, hogy saját szavaikkal foglalják össze a tized törvényének való engedelmesség hatásait. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: A tizedfizetés egyénileg és egyházként is megszentel minket. Írd fel ezt a tantételt a táblára, valamint javasolhatod, hogy a tanulók írják oda a szentírásuk margójára.
Hogy segíts a tanulóknak e tantétel fontosságának megértésében és átérzésében, kérd meg őket, hogy válaszoljanak a következő kérdések egyikére a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:
Hogyan segít a megszentelésedben a tizedfizetés?
Szerinted hogyan segíthet valakinek megszentelődni a tizedfizetés?
Miután elegendő időt kaptak, kérj meg néhány tanulót, hogy fejtse ki, amit írt. Te is megoszthatsz egy élményt, és bizonyságot tehetsz a tized törvényéről.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 120 bevezetését. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, mi célból adatott ez a kinyilatkoztatás.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 120:1-et. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, kiket választott ki az Úr, hogy azon tanács tagjai legyenek, mely eldönti, hogy mire költik a tizedként felajánlott javakat.
Ki dönti el, hogy mire használják a tizedként felajánlott javakat?
Elmagyarázhatod, hogy az egész egyházra vonatkozóan minden kifizetésért és kiadásért az a tanács felel, melyről a Tan és szövetségek 120-ban szó van. Ezt ma Tizedfelosztási Tanácsnak hívják, és az Első Elnökségből, a Tizenkét Apostol Kvórumából, valamint az Elnöklő Püspökségből áll.
A Tan és szövetségek 120:1 szerint hogyan döntsék el e tanács tagjai, hogy mire használják a tizedként felajánlott javakat? (A Szabadító „nekik szóló” hangja, vagyis kinyilatkoztatás határozza meg.)
Kérd meg a tanulókat, hogy saját szavaikkal foglalják össze, mit tanít ez a kinyilatkoztatás arról, hogy ki irányítja a tizedként adott javak felhasználását. (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Választott szolgáin keresztül az Úr irányítja a tizedként adott javak felhasználását.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan működik ma az egyházban ez a tantétel, magyarázd el, hogy minden egyházközség vagy gyülekezet az egyház központjába küldi a tizedként kapott javakat, avagy pénzeket. Nem a helyi vezetők döntik el, hogy mire használják ezeket a szent alapokat, hanem az Úr irányítása alatt a Tizedfelosztási Tanács hozza meg ezeket a döntéseket.
Gordon B. Hinckley elnök beszélt róla, milyen mély tiszteletet érez a Tizedfelosztási Tanács a tizedként kapott javak iránt:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„Az íróasztalom mögötti krendencen tartok egy, az özvegyasszony fillérjének nevezett pénzdarabot, amelyet évekkel ezelőtt Jeruzsálemben kaptam, állandó emlékeztetőként az általunk kezelt pénzalapok szent voltára. Az özvegyasszony felajánlása ugyanúgy részét képezi ezeknek, mint a gazdag ember tizede, és gondosan, megfontoltan, az Úr céljaira kell használni őket. Körültekintéssel, vigyázva kezeljük, minden lehetséges módon megpróbálva meggyőződni arról, hogy úgy használjuk, ahogyan érzéseink szerint az Úr használná, munkája előbbrevitelére és népe javára” (“This Thing Was Not Done in a Corner,” Ensign, Nov. 1996, 50).
Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg további meglátásaikat vagy bizonyságukat a tized törvényéről.
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt a tizedfizetés néhány lelki céljáról:
Kép
Robert D. Hales elder
„Az előrelátó életmód alapja a tized törvénye. E törvény elsődleges célja az, hogy segítsen a Mennyei Atyánkba és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk kifejlesztésében. A tized segít, hogy legyőzzük a világ dolgai iránti vágyainkat, és hajlandók legyünk áldozatokat hozni másokért. A tized nagyszerű és igazságos törvény. Mert legyünk akár szegények, akár gazdagok, ugyanúgy éves jövedelmünk egytized részét fizetjük (lásd T&Sz 119:4), így pedig mindannyiunknak olyan bőséges áldásokban lesz része, hogy nem lesz elég hely a befogadásukra (lásd Malakiás 3:10)” (Előrelátóan gondoskodni a fizikai és lelki szükségletekről.Liahóna, 2009. máj. 9.).
Eredetileg a Missouriban lévő főtanács kapta azt az utasítást, hogy vegyen részt a Tizedfelosztási Tanácsban, később ez a szerepkör a Tizenkét Apostol Kvórumához került. Így hát ma az egyházban a Tizedfelosztási Tanács az Első Elnökségből, a Tizenkét Apostol Kvórumából, valamint az Elnöklő Püspökségből áll.
Robert D. Hales elder mesélt róla, milyen élmény volt először elnöklő püspökként, aztán pedig a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként részt venni a Tizedfelosztási Tanács munkájában:
Kép
Robert D. Hales elder
„[A]z Úr kinyilatkoztatása szerint a tized felhasználásáról az Első Elnökségből, a Tizenkét Apostol Kvórumából és az Elnöklő Püspökségből álló tanács dönt. Az Úr konkrétan kijelenti, hogy a tanács munkáját az ő szava vezérli [lásd T&Sz 120:1]. Ezt a tanácsot úgy hívják, hogy »Tizedfelosztási Tanács«.
Lenyűgöző tanújának lenni annak, hogy ez a tanács az Úr szavára figyel! Minden egyes [tagja] ismeri a tanács minden döntését, és részt vállal azokban. Semmilyen döntés nem születik a tanács egyöntetű egyetértő határozata nélkül. A tizedalap teljes összegét az egyházi céloknak megfelelően költik el, azaz juttatásokra – vagyis a szegények és a szükség[et] szenvedők [segítésére], a templomokra, gyülekezeti házak építésére és fenntartására, oktatásra, tananyagokra – azaz: az Úr munkájára. […]
Bizonyságomat teszem a világon élő egyháztagoknak és másoknak is, hogy a Tizedfelosztási Tanács feddhetetlenül bánik a tizeddel. [Sok] éve ülök ebben a tanácsban, eleinte az egyház elnöklő püspökeként, most pedig a Tizenkét Apostol Kvórumának egyik tagjaként. Ennek az egyháznak a tizede kivétel nélkül az Úr céljaira lett fordítva” (Tized: A hit próbája, mely örökkévaló áldásokat von maga után.Liahóna, 2002. nov. 28.).