Az Iowán át vezető út; Tan és szövetségek 136:1–18

Bevezetés

1846 februárjában a szentek kezdték elhagyni Nauvoot és nyugati irányban átszelni Iowa területét. Brigham Young 1847 januárjában, a Nebraska területén található Téli Szálláshelyen (angolul: Winter Quarters) kapta meg a Tan és szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. Ez a lecke a Tan és szövetségek 136:1–18-at tárgyalja, melyben az Úr azon tanácsai is benne vannak, melyekkel segítette a szentek megszerveződését és felkészülését a nyugat felé tartó útjuk folytatására.

Javaslatok a tanításhoz

Az utolsó napi szentek átszelik Iowát és központot hoznak létre a Téli Szálláshelyen

Kösd be egy tanuló szemét, és állítsd a terem egyik végébe, aztán mozdíts el néhány berendezési tárgyat a teremben, hangot adva, hogy a tanuló tudhasson a tárgyak mozgatásáról. Kérd meg a bekötött szemű tanulót, hogy válassza ki az egyik osztálytársát, aki szóbeli utasításokkal segíti majd átjutását a terem másik végébe. Ha a tanuló kiválasztott valakit, kérdezd meg tőle:

Miért éppen őt választottad?
Milyen összefüggés van aközött, hogy mennyire bízunk valakiben és mennyire követjük az utasításait?

Kérd meg a segítőt, hogy adjon utasításokat, melyek segítségével a bekötött szemű tanuló biztonságosan át tud menni a terem másik végébe. A végén a két tanuló menjen vissza a helyére.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést a szentek nauvooi kivonulásáról, az osztály pedig figyelje meg, miben hasonlítottak a szentek által megtapasztalt dolgok ahhoz, amit az osztályon átvezetett tanuló érezhetett.

A helyi csőcselék erőszakos fenyegetéseitől körülvéve a szentek 1846 februárjában kezdték elhagyni Nauvoot és nyugati irányban átszelni Iowa államot. „Nauvoo elhagyása hitbéli tett volt a szentek számára. Úgy indultak el, hogy nem tudták, pontosan hová mennek, vagy mikor érnek oda arra a helyre, ahol le fognak telepedni. Csak azt tudták, hogy ellenségeik azon vannak, hogy kiűzzék őket Illinois-ból, vezetőik pedig kinyilatkoztatást kaptak, hogy valahol a Sziklás-hegységben keressenek menedéket” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 309).

Miben hasonlítottak a szentek által Nauvoo elhagyásakor megtapasztaltak ahhoz, amit az osztályon átvezetett tanuló érezhetett? (Mindketten olyan valakinek az éleslátására és útmutatásaira támaszkodtak, akiben bíztak, hogy segíteni fog nekik rendeltetési helyük elérésében.)
Mit tanulhatunk a Nauvoot elhagyó szentek tapasztalataiból? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Hitet gyakorlunk, amikor követjük egyházi vezetőink tanácsait és útmutatását.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót William Claytonról. A tanulók figyeljék meg, miben nyilvánult meg Clayton testvér hite.

„William Clayton elhívást kapott, hogy az egyik első csoporttal hagyja el Nauvoot. Feleségét, Dianthát úgy hagyta ott szüleivel, hogy [már] csak egy hónap [volt hátra] első gyermekük megszületésé[ig]. A saras utakon való küszködés és a hidegben való sátorozás erősen kikészítette az idegeit, míg Diantha jóllétén aggódott. Két hónappal később még mindig nem tudta, hogy felesége rendben megszült-e, de végül is elérkezett hozzá az örömteli hír, hogy egy »szép, nagy fia« született. Amint meghallotta a hírt, William leült és egy olyan egyházi éneket írt, amely nemcsak számára [bírt különös jelentőséggel], de egyháztagok nemzedékei számára vált az inspiráció és a hálaadás himnuszává. Az ének a »Fel, szentek, fel« volt” (Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza rövid története [1996]. 71.).

Kérd fel az osztályt, hogy énekeljék el közösen a Fel, szentek, fel című himnusz első három versszakát (Himnuszok, 19. sz.). (Vagy beszélj előre az egyik tanulóval vagy tanulók egy csoportjával, és kérd meg, hogy készüljenek fel a himnusz első három versszakának eléneklésére.) A himnusz eléneklése előtt kérd meg a tanulókat, hogy keressenek majd olyan kifejezéseket, melyek a szentek Jézus Krisztusba vetett hitét és vezetőikbe vetett bizalmát mutatják.

Az első három versszak eléneklése után kérdezd meg:

Hogyan juttatja kifejezésre ez a himnusz a szentek Jézus Krisztusba vetett hitét és vezetőikbe vetett bizalmát?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót Orson és Catherine Spencerről. Az osztály figyelje meg, milyen dolgokban nyilvánult meg a Spencer család hite és bizalma.

„Nauvoot elhagyva [Catherine] állapota, aki mindig is gyenge volt és törékeny, gyorsan romlott az egyre halmozódó nehézségek hatására. A gyötrődő férj esedező levelet írt felesége szüleinek, arra kérve őket, hogy fogadják be őt az otthonukba, míg a szentek lakhelyet nem találnak. Válaszuk ez volt: »Tagadja meg csúfos hitét, és akkor visszajöhet, de addig soha!«

Amikor a levelet felolvasták neki, Catherine arra kérte a férjét, hogy vegye elő a Bibliáját, és nyissa ki Ruth könyvénél, majd olvassa fel az első fejezet tizenhatodik és tizenhetedik versét: »Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem«” (Memoirs of John R. Young: Utah Pioneer 1847 [1920], 17–18). Catherine Spencer nem sokkal ezután meghalt.

Kérd fel a tanulókat, hogy énekeljék el a Fel, szentek, fel című himnusz negyedik versszakát, s közben gondolják át, hogyan vonatkozik Catherine Spencerre ennek a versszaknak a szövege. Az éneklés után kérdezd meg:

Hogyan vonatkozik Catherine Spencerre ennek a versszaknak a szövege?

Kérd fel a tanulókat, hogy tűzzék ki célul a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlását, valamint egyházi vezetőik tanácsainak és útmutatásának fokozottabb követését.

A tanulók lapozzanak a szentírásukban az egyháztörténeti térképek résznél a 6. térképhez (Az egyház nyugat felé tartó útja), és keressék meg, hol van Nauvoo és a Téli Szálláshely. Magyarázd el, hogy mivel nagyon sok eső esett, és alig voltak készleteik, a szenteknek, akik 1846 februárjában hagyták el Nauvoot, négy hónapjukba telt Iowa átszelésének alig 500 kilométeres útja. A csoport menetsebességét ezen körülmények mellett az is lassította, hogy elveszítették több mint 500 munkabíró utolsó napi szent férfi segítségét. Ezek a férfiak, akiket a Mormon Hadtest néven ismerünk, Brigham Young elnök hívásának eleget téve katonának álltak az Egyesült Államok hadseregében, hogy pénzt keresve segítsék az egyház szegény tagjait nyugatra tartó útjukon. Ez az áldozat sok szempontból segítséget jelentett, azonban sok családot az út egy részére férj és apa nélkül hagyott. A menetsebesség lassúsága miatt az egyházi vezetők úgy döntöttek, hogy 1847 tavaszáig nem mennek tovább nyugat felé a Sziklás-hegységbe, és azt tanácsolták a szenteknek, hogy telepedjenek le télire. A legnagyobb települések egyike, a Téli Szálláshely (Winter Quarters) a Missouri folyó nyugati partján volt, a mai Nebraska állam területén.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Téli Szálláshely és a többi ideiglenes település következő leírását:

A szentek közül sokan rönkházakban, valamint fűzfából és sárból összetákolt fedezékekben laktak. Sokan nem voltak eléggé védve a [zord időjárástól]. Sokak számára szenvedést és halált hoztak a járványok és a betegségek, például a malária, a tüdőgyulladás, a tuberkulózis, a kolera és a skorbut. Az első tél végére több mint hétszáz ember halt meg a táborokban. (Lásd Örökségünk. 71–72.; Church History in the Fulness of Times Student Manual, 319–20.)

Ha ott lettetek volna a szentekkel a Téli Szálláshelyen, akkor milyen érzéseket keltett volna bennetek annak tudata, hogy még mindig több száz kilométernyi út áll előttetek?

Tan és szövetségek 136:1–18

Az Úr azt tanácsolja a szenteknek, hogy szerveződjenek össze és készüljenek fel a nyugat felé tartó útjuk folytatására

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 136 bevezetését, és nézzék meg, hol adatott ez a kinyilatkoztatás és ki kapta azt. Mondják el, mit tudtak meg.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 136:1-et.

Szerintetek milyen szempontból segíthetett a szenteknek az a tudat, hogy az Úr továbbra is kinyilatkoztatja nekik az akaratát? (A válaszok között lehet, hogy ez a kinyilatkoztatás segített nekik tudni, hogy az Úr figyel rájuk, hogy segíteni fog nekik folytatni a nyugat felé tartó útjukat, és hogy éppen úgy szól Brigham Young elnökön keresztül, ahogyan Joseph Smith prófétán keresztül is szólt.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 136:2–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mit tegyenek, hogy felkészüljenek a nyugatra tartó utazásuk folytatására.

Hogyan kellett megszervezniük a csoportokat?
Szerintetek miért jelentett segítséget az, hogy a szenteket kijelölt vezetőkkel ellátott csoportokba szervezték? Miben hasonlít ez arra, ahogyan ma meg van szervezve az egyház? (Miután a tanulók válaszoltak ezekre a kérdésekre, felírhatod a táblára a következő igazságot: Az Úr csoportokba szervezi a szentjeit, hogy mindenki kaphasson útmutatást és gondoskodni lehessen róla.)
Mire utal a 4. vers, hogyan kapnak majd erőt a szentek?

Mondd el, hogy a Téli Szálláshelyen és a környező táborokban előforduló betegségek és halálesetek miatt sok családnak és egyénnek pénzügyi segítségre volt szüksége a nyugat felé tartó útjuk folytatásához.

A tanulók alkossanak párokat, majd tanulmányozzák közösen a Tan és szövetségek 136:6–11-et, és nézzék meg, hogyan kellett a szenteknek gondoskodniuk a szükséget látókról. Mielőtt a tanulók elolvasnák ezt a részt, mondd el, hogy a szentek nem egyszerre indultak el a Téli Szálláshelyről. Az „akik maradnak” kifejezés a 6. versben azokra a szentekre utal, akik egy ideig még a Téli Szálláshelyen és a környező táborokban maradtak.

A 6–11. versek mely szavai és kifejezései jelzik, hogyan kellett a szenteknek gondoskodniuk a szükséget látókról?
A 7. versben melyik szó utal azokra, akik mások számára elő fogják készíteni az utat? (A pionír szó.)

Írd fel a táblára a következő meghatározást (melynek forrása: Oxford English Dictionary, 2nd ed. [1989], “pioneer.”):

Pionír: Olyan személy, aki előremegy, hogy előkészítse vagy megnyissa az utat az utána érkezők számára.

A 11. vers szerint mit ígér az Úr azoknak, akik segítenek a szükséget látóknak és előkészítik számukra az utat? Mit tanulhatunk ebből? (Miután a tanulók válaszoltak, felírhatod a táblára a következő tantételt: Az Úr meg fog áldani minket, ha segítünk a szükséget látóknak és előkészítjük számukra az utat.)

A tanulók beszéljék meg párjukkal a következő kérdést:

Számotokra ki készítette elő az utat, hogy élvezhessétek az evangélium áldásait?

A tanulók gondolkozzanak el a következő kérdésen, azután kérd meg néhányukat, hogy mondják el válaszukat az osztálynak.

Mit kell tennetek azért, hogy pionírok legyetek – hogy segítsetek a szükséget látóknak és előkészítsétek számukra az utat, hogy élvezhessék az evangélium áldásait?

A Tan és szövetségek 136:12–18 összegzéseként mondd el, hogy az Úr megparancsolta szolgáinak, hogy tanítsák a szenteknek ezt a kinyilatkoztatást.

Végezetül tegyél bizonyságot a megbeszélt igazságokról, és biztasd a tanulókat, hogy cselekedjenek ezen igazságoknak megfelelően.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 136:7, 9. Az út előkészítése mások számára

Thomas S. Monson elnök azt tanította:

„A szótár a következőképp határozza meg a pionír szó jelentését: »Olyan személy, aki előremegy, hogy előkészítse vagy megnyissa az utat az utána érkezők számára« [Oxford English Dictionary, 2nd ed. (1989), “pioneer”]. Vajon képesek vagyunk rá, hogy valahogyan összeszedjük magunkban azt a bátorságot és kitartást, amely egy korábbi nemzedék pionírjait jellemezte? Vajon lehetünk, ti és én, ténylegesen pionírok?

Én tudom, hogy lehetünk. Ó, mily nagy szüksége van ma a világnak pionírokra!” (A világnak ma pionírokra van szüksége. Liahóna, 2013. júl. 5.).

Parley P. Pratt elder beszámolt róla, mit tettek a szentek, hogy előkészítsék az utat az utánuk következők számára:

„Miután minden össze lett hangolva és rend lett, továbbmentek a táborok. A Grand River (Nagy-folyó) egyik ágához érve egy időre letáboroztunk, mert már régóta úton voltunk erős és folyamatosan szakadó esőben, sárban és pocsolyákban. Itt bekerítettünk és bevetettünk egy több száz hektáros területet, és épületeket is emeltünk azoknak, akik maradni fognak, valamint azoknak, akik majd Nauvooból utánunk jönnek. A helyet úgy neveztük el, hogy »Garden Grove« [Kerti lugas]” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 342).

Tan és szövetségek 136:8. A Mormon Hadtest

1846 májusában Washington D.C.-ben Jesse C. Little az egyház képviseletében találkozott az Egyesült Államok kormányának hivatalnokaival. Az egyháznak az volt a kérdése, hogy az utolsó napi szentek elvégezhetnek-e valamilyen munkát vagy szolgáltatást a kormánynak azért, hogy cserébe pénzügyi támogatást kapjanak a szentek nyugati útjához. Az Egyesült Államok Kongresszusa nemrég hadat üzent Mexikónak, és James Polk elnök beszélt Jesse C. Little-lel annak lehetőségéről, hogy utolsó napi szent férfiak beállhatnának az Egyesült Államok hadseregébe, a zsoldjukat pedig felhasználhatnák arra, hogy segítsék a szentek útját. A szentek épp Iowa területét szelték át, amikor az Egyesült Államok hadseregének verbuválói arra kérték az egyház tagjait, hogy szolgáljanak a mexikói-amerikai háborúban. A szentek először nemet mondtak, de Brigham Young elnök arra biztatta őket, hogy mégiscsak vegyenek részt, mert ezzel pénzt gyűjthetnek, ami segíthet a Nauvooban maradt szegények összegyűjtésében és a szentek nyugatra menetelében. Young elnök tanácsa miatt több mint 500 férfi állt be katonának az Egyesült Államok hadseregébe – ezt a csoportot nevezték a Mormon Hadtestnek. Számos nő és gyermek is elkísérte a hadtestet, miközben több mint háromezer kilométert gyalogoltak Dél-Kaliforniába, ahol megszálló seregként voltak jelen.

1846. július 4-én Daniel B. Rawson ezt jegyezte fel: „Dühös voltam a kormányra azért, amiért engedték, hogy rám törjenek az otthonomban és kiűzzenek onnan. Azt az otromba megjegyzést tettem, hogy »inkább látnám őket mind elkárhozva a pokolban«. Nem akartam katonának állni. Úton a meredélyek felé találkoztunk a visszafelé tartó Brigham Young elnökkel, Heber C. Kimball-lal és W. Richardsszal, akik újoncokat toboroztak. Azt mondták, hogy Izráel szabadítása múlik a sereg felállításán. Amikor ezt hallottam, megváltozott a véleményem. Úgy éreztem, hogy kötelességem elmenni” (in Norma Baldwin Ricketts, The Mormon Battalion [1996], 13).