Az Úr utasításainak megfelelően Joseph Smith próféta mintegy 200 toborzott önkéntes társaságában létrehozta a később Sion táboraként ismert csoportot, mely a Missouri állambeli Jackson megyéből kiűzött szentek megsegítésére indult. 1834. június 22-én, míg a Missouri állambeli Fishing-folyó közelében táboroztak, Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 105-ben feljegyzett kinyilatkoztatást. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr tájékoztatta a szenteket, hogy Sion földjének megváltására ez alkalommal nem fog sor kerülni, valamint arra vonatkozó utasításokat adott nekik, hogy minek kell megtörténnie Sion jövőbeli megváltásához.
Az Úr azt parancsolja a szenteknek, hogy várjanak Sion megváltására
Óra előtt szerezz be egy papírpoharat, egy gumit és három madzagot. A gumi átmérője legyen kisebb a pohár átmérőjénél. Egyenlő távolságban egymástól kösd rá a madzagokat a gumira.
Kép
paper cup, rubber band, string
Kezdd a leckét azzal, hogy kérsz három önként jelentkezőt. Tedd le a poharat egy vízszintes felületre, és mondd meg az önként jelentkezőknek, hogy csupán a gumi és a madzagok segítségével emeljék fel a poharat. Mondd meg nekik, hogy a gumihoz nem nyúlhatnak, csak a madzagokhoz. (A feladat végrehajtásához a tanulóknak együtt kell működniük egymással, és egyszerre, egyenlő erővel kell húzniuk a madzagjukat a gumi oly módon történő kitágításához, hogy a pohárra rácsúsztatva fel tudják emelni azt.)
Ha a tanulók végeztek a tevékenységgel, tedd fel a következő kérdést:
Milyen szerepet játszott a feladat végrehajtásában az egység?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy 1834 februárjában az Úr azt az utasítást adta Joseph Smith prófétának és másoknak, hogy anyagi javak összegyűjtésével és önkéntesek toborzásával segítsék a Missouri állambeli Jackson megyéből kiűzött szenteket földjeik visszaszerzésében. Miközben a tanulók hozzálátnak a Tan és szövetségek 105 mai megbeszéléséhez, buzdítsd őket arra, hogy figyeljék meg, milyen szerepet játszott az egység a szentek Sion földjének visszaszerzésére irányuló erőfeszítéseiben.
Kérd meg a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 103 tanulmányozásából idézzék fel, mit szeretett volna az Úr, hány önkéntes vegyen részt Sion táborában (500), és mennyi volt az általa megkövetelt minimum létszám (100). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig figyelje meg, végül hány önkéntes volt Sion táborában akkor, amikor a csoport elindult.
Nem jártak a remélt sikerrel Joseph Smith próféta és mások arra irányuló erőfeszítései, hogy önkénteseket toborozzanak és készleteket gyűjtsenek Sion táborához. Mire a tábor, vagyis a sereg 1834 májusának elején elkezdte menetelését, csak 122 önkéntes indult el vele. Sion tábora további önkénteseket toborzott a Missouriba vezető út során. Amikor a Hyrum Smith és Lyman Wight által Michigan tartományban verbuvált csoport 1834 júniusának elején csatlakozott hozzájuk, Sion tábora kicsit több mint 200 férfiból, 12 nőből és 9 gyermekből állt (lásd Alexander L. Baugh, “Joseph Smith and Zion’s Camp,” Ensign, June 2005, 45).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 105:7–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki az egyik indokát annak, amiért az egyháztagok egy része úgy döntött, hogy nem segít Missouriban lévő társain, az ottani szenteken. A tanulók mondják el, mit találtak.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 105:1–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen hatással volt az egyház tagjaira az engedetlenség, valamint az egység hiánya. (Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni az 5. vers jelentését, elmagyarázhatod, hogy „a celesztiális királyság törvény[e]” kifejezés mindazon törvényekre és tantételekre utal, melyeket be kell tartanunk, valamint azokra a szertartásokra, melyekben részesülnünk kell, illetve azokra a szövetségekre, melyeket meg kell tartanunk ahhoz, hogy a celesztiális királyságot örököljük.)
Milyen szempontból nem voltak egységesek és engedelmesek az egyház tagjai?
E versek szerint mit kell tennünk, hogy segédkezzünk Sion felépítésében? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik felismerni a következő tantételt: Egységesnek és engedelmesnek kell lennünk Isten minden kérésével szemben ahhoz, hogy segédkezzünk Sion felépítésében.)
Szerintetek miért van szükség egységre és engedelmességre ahhoz, hogy Sion felépülhessen?
Milyen tapasztalatok segítettek nektek megérteni annak fontosságát, hogy az egyháztagoknak egységesnek kell lenniük?
Mondd el, hogy Sion táborának önkéntesei sok kihívást és csodát éltek meg az útjuk során. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig gondolja át, ők hogyan reagáltak volna ezen kihívások némelyikére.
Sion tábora majdnem 1500 kilométert menetelt 4 államon át, 45 napon keresztül, naponta legalább 30, de akár 60 kilométert téve meg. A tábor tagjai megtapasztalták, milyen az, ha felhólyagzik a lábuk, ha forró és párás az idő, ha kevés vagy egészségtelen az étel. Időnként a heves szomjúság arra késztette a tábor tagjait, hogy szúnyoglárvától (néha a fogukkal) megszűrt posványos vizet, vagy vihar után a lovak által hagyott patanyomokban összegyűlt esővizet igyanak. Az út során az a veszély is gyakran fenyegette Sion táborát, hogy megtámadják őket. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 143–45.)
Mit gondoltok, ti hogyan reagáltatok volna ezekre a kihívásokra?
Mondd el, hogy miután Sion tábora Missouriba ért, megtudták, hogy Daniel Dunklin, Missouri kormányzója nem fogja betartani arra vonatkozó ígéretét, hogy segít a szenteknek visszatérni földjeikre Jackson megyében. E lehangoló hírek ellenére Sion tábora folytatta útját Jackson megye felé, további útmutatást várva az Úrtól.
Mondd el a tanulóknak, hogy a szükséges útmutatás kinyilatkoztatás formájában érkezett az Úrtól 1834. június 22-én, amikor Sion tábora már majdnem hét hete volt úton, és már csak 20–30 kilométer választotta el Jackson megyétől. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 105:9–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr, mit tegyenek Sion megváltása kapcsán.
Milyen utasítást adott az Úr a tábornak, mit tegyenek Sion megváltása kapcsán?
Ha ott lettetek volna Sion táborában, milyen érzés lett volna hallani ezt a kinyilatkoztatást, ily közel az úti célotokhoz?
Milyen indokokat nevezett meg az Úr, miért nem kerül sor ez alkalommal Sion megváltására?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 105:18–19-et, az osztály pedig nézze meg, miért adta az Úr azt az utasítást Sion táborának, hogy menjenek el egészen Missouriig, majd nyilatkoztatta ki nekik azt, hogy ez alkalommal nem kell visszaállítaniuk a szenteket földjeikre Sionban.
E versek szerint miért parancsolta meg az Úr Sion táborának, hogy menjenek el egészen Missouriig, majd nyilatkoztatta ki nekik azt, hogy Sion még nem lesz megváltva? (Ez hitük próbája volt. Hasznos lehet, ha elmagyarázod, hogy a hit próbája lehet egy olyan próbatétel, melynek során kiderül, hogy a körülményektől függetlenül is úgy döntünk-e, hogy bízunk az Úrban és engedelmeskedünk Neki.)
Milyen szempontból volt Sion táborának tagjai számára hitük próbája ez a tapasztalat?
Mit tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók által megfogalmazható egyik tantétel az, hogy Isten nagyszerű áldásokat készített azoknak, akik a próbatételeik során hithűek maradnak.)
Ti vagy egy ismerősötök megtapasztaltátok-e már a hit próbáját? Mikor? Hogyan készítettek fel benneteket nagyobb áldásokra a hitetek próbái?
Mondd el a tanulóknak, hogy a Sion táborában szolgáló férfiak közül sokan áldattak meg azzal a lehetőséggel, hogy az Úr királyságában szolgáljanak. 1835 februárjában sor került a Tizenkét Apostol Kvórumának és a Hetvenek Első Kvórumának a megszervezésére. Az eredeti apostolok közül kilencen, a Hetvenek Kvórumának pedig az összes tagja szolgált Sion táborában. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 151.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Joseph Smith prófétától, az osztály pedig figyelje meg, milyen szerepet játszott Sion tábora a férfiak vezetői pozíciókra történő felkészítésében:
Kép
Prophet Joseph Smith
„Isten nem akarta, hogy harcoljatok. Nem tudná megszervezni a királyságát tizenkét férfival, hogy azok megnyissák az evangélium ajtaját a föld nemzeteinek, és hetven emberrel azok irányítása alatt, hogy járjanak a nyomdokukban, hacsak nem az emberek egy olyan csoportjából veszi őket, akik felajánlották az életüket, és akik akkora áldozatot hoztak, mint Ábrahám” (in History of the Church, 2:182; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 298.).
Tegyél bizonyságot annak fontosságáról, hogy akkor is bízzunk az Úrban és engedelmeskedjünk Neki, amikor próbára van téve a hitünk.
Az Úr megtanítja a szenteknek, hogy mit kell tenniük, mielőtt Sion megváltatik
A Tan és szövetségek 105:20–37 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr elmondta a Missouriban lévő szenteknek, miként reagáljanak az üldöztetésre, melyet Sion jövőbeli megváltására várva tapasztalnak majd meg. Azt a tanácsot adta nekik, hogy legyenek alázatosak és kerüljék a viszálykodás szítását. Elmagyarázta nekik, hogy Sion későbbi megváltására készülve meg kell szentelődniük. Amint azt e kinyilatkoztatás egy korábbi részében megmondta, arra van szükség, hogy a népe „még tökéletesebben taníttathasson és nyerjen tapasztalatot, és tökéletesebben tudhassa kötelességét, valamint azon dolgokat, [melyeket] kezeiktől megkövetel[t]” (T&Sz 105:10).
Miként reagáljunk az üldöztetésre?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 105:38–41-et, és keressenek ezekben a versekben egy olyan felhívást, mely összefoglalja, milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mit tegyenek, miként reagáljanak az elnyomóikra.
A 40. vers szerint milyen áldás éri majd Missouriban a szenteket, ha igyekeznek békét teremteni másokkal? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Ha igyekszünk békét teremteni másokkal, akkor minden dolog összefog a javunkért.)
Mit tehetünk azért, hogy segítsünk békét teremteni másokkal?
Ti milyen áldásokban részesültetek, amikor békét próbáltatok teremteni, akár azokkal is, akik esetleg üldöztek benneteket?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valamire, amit megtehetnek azért, hogy még inkább béketeremtésre törekedjenek az életükben, különösen akkor, amikor esetleg rosszul bánnak velük, majd írjanak egy arra vonatkozó célt a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mi módon fogják követni ezt a tantételt.
Mielőtt elhagyták volna az Ohio állambeli Kirtlandet, Joseph Smith „azt ígérte a fivéreknek, hogy ha mindannyian úgy élnek az Úr előtt, ahogy kell, parancsolatait betartva, …akkor mindannyian biztonságban vissza fognak térni” (in Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 143). Különben – így figyelmeztette őket a Próféta – elszenvedik Isten haragját.
Ennek biztosítékával indultak el Sion táborának tagjai, tudván, hogy e vállalkozásban való részvétellel veszélynek teszik ki az életüket. Heber C. Kimball szavai jól tükrözik, milyen érzések voltak ekkor sokakban:
Kép
Heber C. Kimball
„(1834.) május 5-én indultunk, mely igencsak komor reggel volt számomra. Elbúcsúztam a feleségemtől, a gyermekeimtől és a barátaimtól, nem tudva, hogy látom-e majd még őket a testben, mivel jómagamat és fivéreimet azzal fenyegette az ellenség – azon a vidéken és Missouriban is –, hogy elpusztítanak és kiirtanak minket arról a földről” (in Orson F. Whitney, The Life of Heber C. Kimball [1945], 40).
A Sion táborában lévő férfiak nagy része csekélyke pénzt tudott csak hátrahagyni családjának, már ha egyáltalán tudott, s bevételi forrásuk sem maradt. A további felesleges nehézségek megelőzése végett az egyház tagjai kerteket ültettek, hogy a nők és a gyermekek a sereg távollétében learathassák majd a kukoricát és az egyéb terményeket. A táborban 29 év volt a férfiak átlagéletkora. A Próféta unokatestvére, George Albert Smith 16 éves volt, Addison Greene pedig csak 14. A legidősebb férfi 79 éves volt, Joseph Smith pedig, akit „Izráel seregeinek főparancsnokává” választottak, még csak 28. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 142–52.)
Az út során Sion táborát sokszor fenyegette az a veszély, hogy megtámadják, az Úr azonban beteljesítette a Tan és szövetségek 103:20-ban adott ígéretet. Joseph Smith szavai szerint: „Annak ellenére, hogy ellenségeink folyamatosan erőszakkal fenyegetőztek, nem féltünk, és nem is tétováztunk utazásunk folytatásában, mert Isten velünk volt, és angyalai előttünk mentek, és kis csapatunk hite rendületlen maradt. Tudjuk, hogy angyalok voltak a kísérőink, mert láttuk őket” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 303.).
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
Kép
D. Todd Christofferson elder
„A celesztiális királyság törvénye… az evangélium törvényeit és szövetségeit jelenti. Magába foglalja azt, hogy folyamatosan megemlékezünk a Szabadítóról, és megfogadjuk, hogy engedelmesek, áldozatkészek, hűségesek leszünk, és készséggel megtesszük felajánlásainkat” (Jöjj Sionba!Liahóna, 2008. nov. 39.).
Ezra Taft Benson elnök azt mondta:
Kép
President Ezra Taft Benson
„Az evangélium törvénye minden olyan törvényt, tantételt és szertartást magában foglal, melyre szükség van a felmagasztosulásunkhoz” (The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 337).
A parancsolat, mely szerint térjenek vissza Kirtlandbe anélkül, hogy harcolnának a Missouriban lévő szentekért, Sion táborának sok tagja számára hitének próbáját jelentette. Voltak, akik nyíltan fellázadtak és később hitehagyók lettek. Útjuk egy korábbi szakasza során a Próféta figyelmeztette Sion táborának tagjait, hogy a széthúzásuk, a veszekedéseik és az engedetlenségük csapást (nagy megpróbáltatást vagy betegséget) fog hozni rájuk. Az Úr utasítása, hogy ne harcoljanak, dühöt és hamislelkű panaszkodást váltott ki, s emiatt a Próféta megismételte ezt a figyelmeztetést. 1834. június 24-én Sion táborának számos tagja kolerás lett. A járvány terjedt, és súlyos hasmenést, hányást és lábgörcsöket okozott. Végül 68-an betegedtek meg (Joseph Smith is), a tábor 13 tagja és két helyi egyháztag pedig meg is halt. Joseph Smith elmondta, hogy július 2-án tudomásukra hozta, hogy „ha megalázkodnak az Úr előtt és szövetséget kötnek, hogy betartják a parancsolatait és engedelmeskednek a tanácsomnak, akkor még abban az órában megszűnik a járvány, és nem lesz közöttük több kolerás eset. A fivérek felemelt kézzel megkötötték ezt a szövetséget, és a járvány megszűnt” (in History of the Church, 2:120).
Az Úr elfogadta a tábor tagjainak áldozathozatalait és megáldotta őket azért, aminek a megtételére hajlandóak voltak. 1834 júliusában Joseph Smith próféta feloszlatta Sion táborát. Bár voltak, akik nem állták ki a hit próbáját és elhagyták az egyházat, a hithűeket megerősítette ez a tapasztalat.
Franklin D. Richards elder a Hetvenek Elnökségéből a következő magyarázatot fűzte ehhez:
Kép
Elder Franklin D. Richards
„»Sion táborának menetelését« sokan haszontalan és sikertelen vállalkozásnak tartották. Kirtlandben egy férfitestvér, aki nem tartott a táborral, Brigham Younggal találkozva annak visszatértekor, azt kérdezte tőle: »Nos, mit nyertetek ebből a haszontalan utazásból Missouriba Joseph Smithszel?« »Mindazt, amiért elmentünk – válaszolta Brigham Young. – Nem cserélném el az ezen az úton nyert tapasztalatokat Geauga megye minden kincséért sem« (ebben a megyében volt Kirtland). (B. H. Roberts, “Brigham Young, A Character Sketch,” Improvement Era, vol. 6 [June 1903], p. 567.)” (“The Purpose of Life: To Be Proved,” Ensign, Dec. 1971, 50).
Sion tábora lehetőséget nyújtott a tagjainak, hogy megmutassák az Úrnak és saját maguknak, mennyire mély a hithűségük és az Úr munkája iránti elkötelezettségük. Ábrahámhoz hasonlóan az egyház korai vezetői közül sokaknak olyan próbatételben volt részük, mely isteni célokat szolgált. Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „A Sion táborában menetelők nem Missouri vidékét térképezték fel, hanem a saját lehetőségeiket” (“Notwithstanding My Weakness,” Ensign, Nov. 1976, 14).