Ez a harmadik a Tan és szövetségek 88-cal foglalkozó négy leckéből. A kinyilatkoztatás ezen lecke során előtérbe kerülő része a főpapok egy konferenciáján adatott, 1832. december 27–28-án. Az Úr ebben arra utasította az egyház eldereit, hogy tanítsák egymást és készüljenek fel a misszionáriusi szolgálatra. Az Úr tanított még a második eljövetel jeleiről; az általános sorrendről, amelynek megfelelően minden ember feltámad majd; valamint a Sátánnal vívott végső ütközetet övező események némelyikéről.
Az Úr megparancsolja az egyház eldereinek, hogy készüljenek fel a szolgálatukra, és kinyilatkoztatja a második eljövetelét övező eseményeket
Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és tanítson meg egy másik tanulónak valamilyen egyszerű feladatot, például azt, hogyan kell nyakkendőt kötni (vagy valamilyen egyéb dolgot, amit a másik tanuló még nem tud). Kérd meg az osztály tanulóit, hogy emeljék fel a kezüket, ha a közelmúltban segítettek egy leckét vagy valamilyen készséget megtanítani valaki másnak. Kérd meg néhányukat, hogy mondják el, mit tanítottak, majd beszéljétek meg a következő kérdéseket:
Mit tanultatok abból, hogy felkészültetek a tanításra, és hogy valaki mást tanítottatok?
Szerintetek miért van az, hogy gyakran többet tanulunk a tanításra való felkészülésből, mint amikor bennünket tanítanak mások?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 88-ban található kinyilatkoztatást az Úr papságviselők egy csoportjának adta, akik azért imádkoztak, hogy megtudhassák az Úr akaratát Sion megalapítását illetően. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr úgy hivatkozott ezen papságviselőkre, mint „az első munkások ebben az utolsó királyságban” (lásd T&Sz 88:70, 74), és azt a parancsolatot adta nekik, hogy hozzanak létre egy iskolát saját maguk számára, felkészülésként az evangélium prédikálására a föld nemzetei között (lásd T&Sz 88:74, 84, 127).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:73–76-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit parancsolt az Úr ezeknek a papságviselőknek, mit tegyenek felkészülésként mások tanítására.
Milyen parancsot kaptak ezek az „első munkások”, mit tegyenek, hogy felkészüljenek mások misszionáriusokként történő tanítására? (Felkérhetsz egy tanulót írnoknak, hogy felírja a többiek válaszait a táblára.)
Mit tehetünk azért, hogy „megszervezzük”, „felkészítsük” és „megszenteljük” magunkat, hogy ezáltal hatékonyabbak lehessünk az evangélium megosztásában?
Milyen hatással van az evangélium megosztásának képességére az, ha megtisztítjuk magunkat a bűntől?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:77–80-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit parancsolt az Úr ezeknek a papságviselőknek, mit tegyenek, amikor egybegyűlnek. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, mit találtak.
Mit ígért az Úr azoknak, akik szorgalmasan tanítanak? (Hogy kegyelme velük lesz, és tökéletesebb tanításban részesülnek minden olyan ismeret terén, amelyet Isten királyságára vonatkozóan meg kell érteniük.)
Mit jelent az, hogy az Úr „kegyelme… veletek lesz” (T&Sz 88:78)? (Az Úr segít majd nekünk, amint igyekszünk szorgalmasan tanítani és tanulni az evangéliumot.)
A 77–78. versből tanultak alapján hogyan fogalmaznátok meg egy tantételt a tanításról? (A tanulók számos tantételt fogalmazhatnak meg, köztük a következőket: Amint szorgalmasan tanítjuk egymást, az Úr segít nekünk tökéletesebben megérteni az Ő igazságait. Egymás tanítása által felkészülhetünk az evangélium megosztására. Ezeket a tantételek fel is írhatod a táblára a tanulók megfogalmazásában.)
Hogyan segített nektek az evangélium tanítása abban, hogy jobban megértsétek azt?
A 79. vers szerint milyen egyéb témákat fontos még megértenünk? Miként segíthet nekünk az ilyen széleskörű tudás az evangélium tanításában?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, milyen fontosak a fent megtalált tantételek, valamint hogy segíts nekik alkalmazni azokat, szervezd négyfős csoportokba az osztályt, és kérd meg a tanulókat, hogy készüljenek fel és tanítsák meg a következő minileckéket a csoportjuk tagjainak. Kérj meg minden csoportból két tanulót, hogy közösen készüljenek fel a Tan és szövetségek 88:81–86 tanítására, míg a másik két tanuló készüljön fel közösen a Tan és szövetségek 88:87–98 tanítására. Készíts másolatot a következő utasításokról minden csoport számára. Kérd meg őket, hogy olvassák át az utasításokat és a szentírásbeli verseket, majd döntsék el, miként tanítják majd az egyes minileckéket. (Minden párt buzdíts arra, hogy mindkét fél vegyen részt a tanításban.) Mondd el, hogy minden párosnak körülbelül öt perce lesz a felkészülésre, majd mintegy hét perce a tanításra. Miután a tanulók elegendő időt kaptak a felkészülésre, kérd meg a Tan és szövetségek 88:81–86-hoz kijelölt párokat, hogy tanítsák a csoportjukban lévő többi tanulót. Ezt követően kérd meg a tanulókat, hogy cseréljenek, és most a Tan és szövetségek 88:87–98-hoz kijelölt pár tanítson. (Megjegyzés: Ha úgy látod jobbnak, saját magad is taníthatod a minileckéket ahelyett, hogy a tanulók tanítanák egymást.)
Mikor fordult már elő veletek, hogy hálásak voltatok, mert valaki figyelmeztetett benneteket valamire? (Te is megoszthatod egy saját tapasztalatodat.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:81–83-at, a többiek pedig keressék meg, mit tanított az Úr a figyelmeztetésekről. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak, majd tedd fel a következő kérdéseket:
Mit jelent az, hogy figyelmeztettek bennünket? (Tanították nekünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságait.)
Milyen igazságot tanulhatunk ezekből a versekből? (Az általad tanítottak használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Mivel bennünket figyelmeztettek az evangélium üzenete révén, az Úr elvárja tőlünk, hogy mi is figyelmeztessük a felebarátainkat. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a tantételt a 81. versben.)
A Tan és szövetségek 88:84–85 összegzéseként mondd el, hogy az Úr azt az utasítást adta azon papságviselőknek, akik jelen voltak, amikor Joseph Smith ezt a kinyilatkoztatást megkapta, hogy szorgalmasan munkálkodjanak azon, hogy felkészítsék magukat és a szenteket a gonoszokra váró eljövendő ítéletektől való megmenekülésre.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:86-ot, a csoport pedig keresse meg, hogyan kell élnünk, miközben az evangélium megosztására készülünk. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak.
Mit jelent az, hogy „ne keveredjetek bűnbe”? Hogyan vonatkozhat ez az utasítás az életetekre, miközben a templomi szertartások elnyerésére, teljes idejű misszionáriusi szolgálatra vagy házasságra és családalapításra készültök?
Hogy segíts a tanulóknak elgondolkodni azon, milyen hatással van a bűnbe keveredés azon képességükre, hogy tanúságot tegyenek az igazságról, olvasd fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Jeffrey R. Holland
„Egyetlen misszionárius sem hagyhatja bűnbánat nélkül a nemi vétket, a trágár beszédet, a pornográfiában való elmerülést, és várhatja azt, hogy másokat majd bűnbánatra szólít ugyanezen dolgok kapcsán! Lehetetlen így tenni! Nem lesz veletek a Lélek, és a szavak elcsuklanak a torkotokban, amikor szólni próbáljátok őket. Nem lehetséges, hogy olyan utakon járjatok, melyeket Lehi »tiltott ösvények[nek]« [1 Nefi 8:28] nevezett, miközben másokat a »szoros és keskeny ösvény[re]« [2 Nefi 31:18] szeretnétek vezetni – ez egyszerűen lehetetlen” (Fel hát a harcra!Liahóna, 2011. nov. 45.).
Megoszthatod a bizonyságodat arról, milyen fontos, hogy tiszták maradjunk annak érdekében, hogy hatékonyan oszthassuk meg az evangéliumot. Buzdítsd az általad tanítottakat, hogy igyekezzenek a bűntől tisztának maradni.
Kérdezd meg azokat, akiket tanítasz, hogy hallottak-e már valakit erőteljes bizonyságot tenni. Kérd meg őket, hogy jellemezzék a bizonyságot és az érzéseiket annak hallatán.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:87–91-et, a tanulók pedig, akiket tanítasz, keressenek példákat erőteljes bizonyságra. Az olvasás után tedd fel a következő kérdést:
Az Úr második eljövetelét megelőzően milyen bizonyságok követik majd a misszionáriusok bizonyságát?
Kérd meg az általad tanított tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:92-t, és keressék meg, mit mondanak majd a mennyei angyalok a második eljövetelt megelőző időszakban. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak. Mondd el, hogy a Vőlegény Jézus Krisztusra utal.
Miért kritikus fontosságú, hogy felkészülten várjuk az Úr második eljövetelét?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:95–98-at, a tanulók pedig keressenek két különböző embercsoportot, akik felemeltetnek, hogy találkozzanak a Szabadítóval, amikor Ő eljön. Azután tedd fel a következő kérdést:
Kik emeltetnek fel, hogy találkozzanak Jézus Krisztussal, amikor Ő eljön? (Az Ő még élő szentjei és a már elhunyt szentjei. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket ezekben a versekben, amelyek a következő igazságot tanítják: Az igazlelkűek felemeltetnek, hogy találkozzanak Krisztussal, amikor Ő eljön.)
Kérd meg az általad tanítottakat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 88:98-at, és keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek a szentek azon csoportjait jellemzik, akik részt vehetnek majd az Úr eljövetelében. Azután tedd fel a következő kérdést:
Milyen szavakat vagy kifejezéseket találtatok? (Elmondhatod, hogy az „első zsengék” kifejezés azokra az igazlelkű szentekre utal, akik az első feltámadás során jönnek elő.)
Mondd el, hogy elképzelésed szerint milyen érzés lesz majd a második eljövetel részesének lenni a versek leírása alapján.
Miután a tanulói csoportok tanították egymást, tedd fel a következő kérdést az egész osztálynak:
A Tan és szövetségek 88:97–107 összegzéseként mondd el, hogy az Úr kinyilatkoztatása szerint a halottak igazlelkűségük sorrendjében támadnak majd fel. Azok, akik elsőként támadnak fel, a celesztiális királyságot öröklik majd (lásd T&Sz 88:97–98). Azok, akik másodikként támadnak fel, a terresztriális királyságot öröklik majd (lásd T&Sz 88:99). A telesztiális királyságot öröklők pedig a millennium után támadnak majd fel (lásd T&Sz 88:100–101). Végezetül azok is, akik „tisztátalanok maradnak” – vagyis akik a földön éltek és a veszedelem fiai lettek – feltámadnak, és a külső sötétségre vettetnek (lásd T&Sz 88:102). A millenniumként ismert ezeréves béke végén Sátán és követői harcra indulnak Isten népe ellen, akiket Mihály (vagyis Ádám) vezet majd. Sátán és követői legyőzetnek, és a külső sötétségre vettetnek.
Mutass rá a következő tantételre a táblán: Amint szorgalmasan tanítjuk egymást, az Úr segít nekünk tökéletesebben megérteni az Ő igazságait. Azután tedd fel a következő kérdést:
Buzdítsd a tanulókat, hogy keressenek alkalmakat arra, hogy másoknak taníthassák az evangéliumot. Tegyél bizonyságot azokról az áldásokról, amelyeket ezért kapnak majd.
2012 októberében, röviddel azután, hogy Thomas S. Monson elnök bejelentette a misszionáriusi korhatár csökkentését a fiatal férfiakra és a fiatal nőkre vonatkozóan, Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy e bejelentés példa arra, ahogyan Isten meggyorsítja a munkáját:
Kép
Jeffrey R. Holland elder
„Isten meggyorsítja a munkáját. Ehhez pedig még több készséges és érdemes misszionáriusra van szükség, hogy Jézus Krisztus evangéliumának fényét és igazságát, valamint annak reményét és szabadítását egy gyakran sötét és félelemmel teli világba vigyék. […]
Ez a bejelentés… nem rólatok szól, hanem arról az édes és tiszta üzenetről, amelynek hordozására felkérést kaptatok” (in “Church Lowers Age Requirement for Missionary Service,” Church News, Oct. 6, 2012, ldschurchnews.com).
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből kifejtette az egyház tagjaiként ránk háruló kötelességet, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal:
Kép
Henry B. Eyring elnök
„Felebarátaink figyelmeztetése mindannyiunk felelőssége, akik elfogadtuk a keresztelési szövetséget. Beszélnünk kell a nem egyháztag barátainknak és rokonainknak az evangéliumról! Az legyen a célunk, hogy meghívjuk őket, hallgassák meg a teljes idejű misszionáriusokat, akiket arra hívtak és választottak el, hogy tanítsanak. […]
Bizonysággal… kell meghívnunk másokat. A szeretet és a példamutatás megnyitja előttünk az utat, de ettől még szólásra kell nyitnunk a szánkat és a bizonyságunkat kell tennünk! […]
Talán néhányunknak nehezére esik elhinni, hogy elég szeretet él bennünk, hogy az életünk elég jó, vagy hogy a bizonyságtételünk ereje elegendő ahhoz, hogy a felebarátaink elfogadják a meghívásunkat. Az Úr azonban tudta, hogy talán így érzünk majd. Hallgassatok biztató szavaira, melyekről azt parancsolta, hogy a Tan és szövetségek elejére kerüljenek. Ezekben megadta nekünk, mi is a feladatunk: »És a figyelmeztetés hangja minden néphez szól majd, tanítványaim szája által, akiket kiválasztottam ezekben az utolsó napokban« (T&Sz 1:4).
Ezután pedig hallgassátok meg, milyen képességekkel jellemzi e tanítványokat, és egyúttal minket is: »A világ erőtlenjei előállnak és ledöntik a hatalmasokat és erőseket« (T&Sz 1:19).
Majd később ezt mondja: »Hogy evangéliumom teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek« (lásd T&Sz 1:23).
Aztán újra: »És amennyiben alázatosak voltak, erőssé és áldottá lehessen tenni őket a magasságból« (T&Sz 1:28).
Ebben a bizonyosságban részesítették az egyház első misszionáriusait, mint ahogy napjaink misszionáriusait is. De ezt ugyanúgy mi is mindannyian megkaptuk. Hinnünk kell abban, hogy van bennünk elég szeretet, hogy az evangélium eléggé megérintett bennünket, és hogy a választásra irányuló meghívásunkat képesek lesznek úgy meghallani, mintha az valóban a Mestertől érkezne” (vö. A figyelmeztetés hangja. Liahóna, 1999. jan. 37–40.).
1836 januárja és májusa között számos gyűlést tartottak Kirtlandben. Ezek némelyike ünnepélyes gyülekezet volt. Az ünnepélyes gyülekezet különleges gyűlés, amely eltér a többi egyházi gyűléstől. 1836. március 27-e hetében ünnepélyes gyülekezeteket tartottak a Kirtland templom felszentelése részeként, valamint három nappal később, 1836. március 30-án egy másik ilyen gyűlésre is sor került. Körülbelül egy évvel később, 1837. április 6-án is tartottak egy ünnepélyes gyülekezetet.
David B. Haight elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:
Kép
Elder David B. Haight
„Az ünnepélyes gyülekezet – ahogyan a neve is jelzi – egy szent, komoly és áhítatos alkalom, amikor a szentek az Első Elnökség irányítása alatt összegyűlnek. Három célra használják az ünnepélyes gyülekezeteket: templomok felszentelésére, különleges utasítások átadására a papság részére, valamint az egyház új elnökének támogatására” (“Solemn Assemblies,” Ensign, Nov. 1994, 14).
Robert J. Norman, a Tucson Felsőfokú Hitoktatás korábbi igazgatója így magyarázta:
„Ünnepélyes gyülekezetet azért tartanak, hogy gazdagítsák a szentek lelkiségét, valamint további hangsúlyt fektessenek a gyűlés céljának jelentőségére. Joseph Smith próféta azt mondta: »Elő kell készítenünk minden dolgot, és az Úr parancsolata szerint össze kell hívnunk ünnepélyes gyülekezetünket, hogy megvalósíthassuk az Ő nagyszerű munkáját, ezt pedig Isten saját módján kell tenni. Az Úr házát elő kell készíteni, össze kell hívni az ünnepélyes gyülekezetet, és ott kell azt megszervezni, Isten házának rendje szerint« (Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith, Salt Lake City: Deseret Book Co., 1938, p. 91.).
Heber C. Kimball feljegyezte a Próféta utasításait, melyeket az eldereknek adott ezen ünnepélyes gyülekezetet megelőzően: »Azt a parancsolatot kaptuk, hogy készüljünk fel egy ünnepélyes gyülekezetre. Idővel elérkezett az alkalom, hogy összehívjuk e gyűlést; ezt megelőzően Joseph próféta arra buzdította az eldereket, hogy tegyék ünnepélyessé elméjüket azzal, hogy minden gonoszt kivetnek magukból, gondolatban, szóban és tettben is, valamint hogy szenteljék meg a szívüket, mert nem várhatnak áldást Istentől, ha nem készülnek fel rá megfelelően, hiszen a Szentlélek nem lakozik szentségtelen templomokban« (Orson F. Whitney, Life of Heber C. Kimball, 3d ed., Salt Lake City: Bookcraft, 1967, p. 91.).
E régen várt ünnepélyes gyülekezetre a Kirtland templomban került sor 1836. március 30-án, három nappal annak felszentelése után. A gyűlésen háromszáz fivér vett részt, és kapta meg az evangélium néhány szertartását, Joseph Smith próféta pedig rendbe szedte az egyház különböző kvórumait. (Lásd History of the Church, 2:430–33; T&Sz 88:139–141; 109:35.) Egy évvel később, 1837. április 6-án egy újabb ünnepélyes gyülekezetet hívtak össze, hogy megünnepeljék az egyház alapításának évfordulóját, valamint tovább szervezzék a papsági kvórumokat” (Robert J. Norman, “I Have a Question,” Ensign, Dec. 1988, 53).