Tan és szövetségek 57

Bevezetés

1831 júniusában az Úr megparancsolta Joseph Smithnek és más eldereknek, hogy hívjanak össze egy egyházi konferenciát Missouriban (lásd T&Sz 52:2). Engedelmeskedve a parancsnak, Joseph Smith és a többiek körülbelül 1500 kilométert utaztak Ohióból Missouriba. Miután a Próféta megérkezett Missouriba, kinyilatkoztatást kapott, amely most a Tan és szövetségek 57-ben van feljegyezve. Ebben a szakaszban az Úr kinyilatkoztatta Sion városának helyét, beteljesítve azt az ígéretet, amelyet korábban tett a szenteknek (lásd T&Sz 52), valamint további utasításokat is adott néhány személynek a Sion megalapításában való szerepükről.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 57:1–6

Az Úr kinyilatkoztatja Sion városának helyét

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza egy olyan alkalomra, amikor várva vártak valamit, mint például egy ünnepi vagy egy születésnapi összejövetelt, misszió szolgálatot, templomi látogatást, egy ajándékot vagy egy rokonlátogatást. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mit éreztek, amikor közeledett a várt esemény.

Miért volt olyan fontos nektek ez az esemény?
Miben nyilvánult meg az esemény miatti izgatottságotok?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatás által a szentek megtudták, hogy Sion helye valahol Missouriban lesz (lásd T&Sz 52:2, 5, 42). Mondd el, hogy miután az Úr elhívott néhány korai szentet, hogy Ohióból Missouriba utazzanak, sok egyháztag buzgón várta, hogy megtudja Sion városának pontos helyét.

Hogy segíts a tanulóknak átérezni a szentek lelkesedését Sion felépítésével kapcsolatban, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő beszámolót Polly Knight nőtestvérről, az osztály pedig figyelje meg, hogy Knight nőtestvér mely tettei tükrözték a Sion megalapításával kapcsolatos várakozását.

„Knight nőtestvér – Newel édesanyja és a colesville-i gyülekezet tagja – az életét kockáztatta a Sionba való utazás során. Polly egészsége egyre romlott, de vágyakozása, hogy lássa az ígéret földjét, olyan hatalmas volt, hogy nem engedte magát hátrahagyni Ohióban. […] A fia azt írta: »Az ő egyetlen, leghatalmasabb vágya az volt, hogy Sion földjére lépjen, és abban a földben temessék el a testét.« […] Később beszámolt róla, hogy »az Úr megadta neki szíve óhaját, és még életében arra a földre léphetett« [Scraps of Biography: Tenth Book of the Faith-Promoting Series (1883), 70; lásd még History of the Church, 1:199]. Miután Sion földjére megérkezett, Polly két héten belül meghalt, és ő volt az első utolsó napi szent, akit Missouriban temettek el” (Church History in the Fulness of Times, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 105).

Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy három csoportot hívtak el a Missouriba vezető, közel 1500 kilométeres út megtételére: a Prófétát az elderek egy kis csoportjával (lásd T&Sz 52, 53); egy csoport misszionáriust, hogy prédikáljanak az út során (lásd T&Sz 52); és a colesville-i szenteket, akiket Newel Knight vezetett (lásd T&Sz 54).

Mondd el, hogy miután megérkeztek Missouriba, a Próféta az Úrhoz fordult, hogy többet tudjon meg arról, hol lesz Sion városának helye, és mikor építsék azt fel. Az Úr válasza a Tan és szövetségek 57-ben került feljegyzésre. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 57:1–3-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse meg, mit mondott az Úr, hol fog felépülni Sion városa.

Hol fog felépülni Sion városa? (Missouri államban, Jackson megyében, Independence-ben.)
Sion földjén belül hol fog felépülni a templom? (Independence-ben, Sion központi helyén.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra magukban a Tan és szövetségek 57:3-at, és keressék meg mit mondott az Úr, mi kap majd helyet Independence-ben, Sion központjában.

Miről jelentette ki az Úr, hogy Independence-ben kap helyet, vagyis Sion központi helyén? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, írd fel a következő igazságot a táblára: A templom áll Sion központi helyén.)

A Tan és szövetségek 57:4–6 összegzéseként mondd el, hogy az Úr ingatlanok megvásárlására utasította a szenteket a Missouri állambeli Jackson megyében és annak környékén, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy megkezdjék Sion megalapítását és a templom felépítését.

Tan és szövetségek 57:7–16

Az Úr személyre szóló utasításokat ad egyeseknek a Sion megalapításában való szerepükről

Kérj meg két tanulót, hogy játsszák el a következő szerepjátékot az osztály előtt (ezt még az óra kezdete előtt megbeszélheted a két tanulóval, hogy legyen idejük felkészülni):

Az egyik tanuló megkérdezi a másiktól, hogy miért nem jött az egyházi gyűlésekre és programokra mostanság. A másik azt válaszolja, hogy feleslegesnek érzi magát. Ez a tanuló nem tölt be vezető szerepet a fiatalok egyik osztályában vagy kvórumában sem, és úgy érzi, hogy jelenléte nem számít a csoport többi tagjának.

Miután a második tanuló megosztotta aggodalmait, kérdezd meg az osztályt, hogy mit válaszolnának ennek a tanulónak segítségképpen. Miután megosztották a gondolataikat, kérd meg őket, hogy keressenek egy tantételt a Tan és szövetségek 57 hátralévő részének tanulmányozása során, ami segíthet ennek a fiatal férfinak vagy nőnek.

Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat: T&Sz 57:7; T&Sz 57:8–10; T&Sz 57:11–12; és T&Sz 57:13.

Oszd párokra a tanulókat, majd add ki minden párnak a táblán felsorolt szentírások egyikét. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a kiosztott részeket, és keressenek választ a következő kérdésekre. Ezeket a kérdéseket fel is írhatod a táblára.

Kit jelölt ki az Úr arra, hogy segítsen Sion megalapításában?
Milyen feladatra lett kijelölve ez az ember?

Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak. Mondd el, hogy mindenki, akit a Missouriban való letelepedésre kértek, olyan ajándékokkal és tehetségekkel rendelkezett, amelyekre szükség volt Sion megalapításához.

Mire tanít minket az Úr iránymutatása arról, hogy miként építi az Ő királyságát? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Arra kell használnunk személyes erősségeinket, hogy segítsünk felépíteni az Úr királyságát, amint arra elhív minket. Írd fel ezt a tantételt a táblára. Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják oda azt a szentírásuk margójára a 8–13. versek mellé).
Hogyan segíthetné ezen igazság megértése az előbbi szerepjátékban részt vevő fiatal férfit vagy fiatal nőt?

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni és magukra vonatkoztatni ezt az igazságot, írd fel a következő kérdéseket a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg azokat a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:

Mik az erősségeid?

Hogyan válhatnak az erősségeid áldássá a családod és az egyház számára?

Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg a válaszaikat az osztállyal.

Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az ismerőseik köréből olyan emberek példáját, akik egyéni erősségeiket, készségeiket vagy lelki ajándékaikat az egyház építésére használják. Befejezésként tegyél bizonyságot arról, hogy minden egyes tanulódnak jelentős szerepe van az Úr királyságának építésében. Bátorítsd őket, hogy egyéni erősségeiket arra használják, hogy áldást hozzanak a családjukra és az egyházra.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 57:3. „A templom helye”

Spencer W. Kimball elnök említett egy dolgot, amelyet megtehetünk annak érdekében, hogy a templomot mindig szem előtt tartsuk, és hogy a gyermekeinknek is segítsünk ezt tenni már fiatal koruktól kezdve:

„Csodálatos dolog lenne, ha… a szülők minden hálószobában elhelyeznének egy képet a templomról, amit a fiú- vagy a leánygyermek kisbaba korától mindennap láthatna, és az élete részévé válna. Amikor eléri azt a kort, hogy meg kell hoznia [azt] a nagyon fontos döntést [a templomi házasságra vonatkozólag], addigra már meg is lesz hozva a döntés” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 301).

Howard W. Hunter elnök a templom fontosságát hangsúlyozta az egyháztagok számára:

„Legyünk igazán templomba járó és templomot szerető emberek! […] Legyen számunkra a szent templom a templomi hódolattal, a templomi szövetségekkel és a templomi házasságkötéssel együtt a legfontosabb cél itt a földön, és a legcsodálatosabb élmény itt a halandóság során!” (“A Temple-Motivated People,” Ensign, Feb. 1995, 5; lásd még Emberek, akiknek fontos a szent templom. Első elnökségi üzenet, 1995. máj. 4.).