1837 és 1838 között Joseph Smith próféta és társai nehéz időszakon vezették át az egyházat. Gazdasági nehézségek, kapzsiság, hibakeresés, valamint üldöztetések miatt az Ohio állambeli Kirtlandben és Missouri északi részén a szentek 10–15 százaléka elhagyta a hitet, élen járó egyházi vezetőket is beleértve ebbe. A Ohio állambeli hithű szentek kezdtek átköltözni Észak-Missouriba, hogy csatlakozzanak az ott lakókhoz. Ez a lecke hozzásegítheti a tanulókat ahhoz, hogy megértsék a történelmi eseményeket, tanuljanak azokból, és bepillantást nyerjenek ezen időszak kinyilatkoztatásaiba.
Javaslatok a tanításhoz
Hitehagyás és Far West városa
A hitehagyás és az üldöztetés ezen időszakában a hithű szentek Észak-Missouriba költöznek
Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Vajon a nehézségek és a próbatételek hitünk megerősödését, avagy hitünk elvesztését idézik elő? Térképet is rajzolhatsz a táblára, melyen feltünteted, hol található az Ohio állambeli Kirtland, valamint a Missouri északi részén fekvő települések.
Kezdd azzal az órát, hogy megkéred a tanulókat, válaszoljanak a táblán lévő kérdésre. Miután a tanulók elmondták meglátásaikat, magyarázd el nekik, hogy az 1837–1838-as próbatételek időszaka miatt a szentek közül sokan szembesültek ezzel a kérdéssel. Mondd el, hogy ebből a leckéből a tanulók megtudják, mik voltak ezek a nehézségek és hogyan reagáltak rájuk a szentek. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon a próbatételekre való reagálásunk miként erősítheti vagy gyengítheti a Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Azt is kifejtheted a tanulóknak, hogy ez a lecke segíteni fog nekik a Tan és szövetségek 113–123-ban található kinyilatkoztatások történelmi hátterének megértésében.
Mutass rá a térképen Missouri államra. Mondd el, hogy amikor a szenteket 1833-ban kiűzték a Missouri állambeli Jackson megyéből, a szomszédos Clay megye polgárai sokakat befogadtak közülük és segítséget nyújtottak nekik, arra számítva, hogy a szentek csak átmenetileg maradnak ott. Amikor viszont már három éve ott laktak, az ottani polgárok kezdtek rájuk nyomást gyakorolni, hogy hagyják el a megyét.
Mutass rá a térképen az Ohio állambeli Kirtlandre. Mondd el, hogy 1837-ben, a Kirtland templom felszentelése utáni évben, olyan megpróbáltatásokban volt részük a szenteknek, melyek próbára tették a hitüket. Számos szent elhagyta hitét és az egyházat, még élen járó egyházi vezetők is.
Oszd két csoportra az osztályt. Mindkét csoportnak adj egyet a következő történelmi összegzések közül. (Ha sokan vannak az osztályban, azt is megteheted, hogy négy vagy hat csoportra osztod a tanulókat, és minden csoportnak adsz egy összegzést. Így több tanuló vehet részt a beszélgetésben.) Kérd meg a csoportokat, hogy olvassák el közösen az összegzést, majd beszéljék meg a végén található kérdéseket. Minden csoportban jelölj ki valakit, aki vezeti a beszélgetést, és segít a csoportnak egy olyan tantétel leírásában, amelyet később megoszthatnak az osztály egészével.
1. történelmi összegzés: Hitehagyás Kirtlandben
1837-ben az Ohio állambeli Kirtlandben lakó szentek pénzügyi gondokkal néztek szembe. Joseph Smith és más egyházi vezetők létrehoztak egy bank-szerű vállalatot, Kirtland Safety Society [Kirtlandi Biztonsági Társaság] néven, hogy segítsenek a szenteknek önellátóbbá válni pénzügyileg. Ezt az időszakot azonban kiterjedt gazdasági válság jellemezte, és az egész országban sok bank tönkre ment, köztük a Kirtland Safety Society is 1837 őszén. A bank kétszáz befektetője majdnem mindenét elveszítette; Joseph Smith vesztette a legtöbbet. Bár a Kirtland Safety Societyt nem az egyház alapította, a szentek egy része mégis egyházi bankként, avagy a Próféta bankjaként tekintett rá, és Joseph Smitht okolták pénzügyi gondjaikért. Olyanok is voltak, akik bukott prófétának kezdték nevezni. A bank tönkremenetele ellenére azonban a pénzüket elvesztők közül sokan kitartottak a hitben és hűek maradtak a Prófétához. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual [Church Educational System manual, 2003], 171–73.)
A szentek nagy része között elterjedt a hitehagyás és a hibakeresés lelkülete. Brigham Young ezt mondta egy olyan alkalomról, amikor az egyházi vezetők és a szentek közül néhányan összegyűltek, hogy megtagadják Joseph Smitht és új prófétát nevezzenek ki:
Kép
President Brigham Young
„Jó néhányan a Tizenkettek közül, a Mormon könyve tanúi, és az egyház egyéb felhatalmazottai tanácskozást tartottak a templom felső szobájában. Annak a kérdésnek a tisztázása várt rájuk, hogy miként távolítható el Joseph próféta, és hogyan nevezhető ki David Whitmer az egyház elnökévé. […] Felálltam, és világosan, határozottan megmondtam nekik, hogy Joseph próféta, én ezt tudom, és bármennyit gúnyolják vagy rágalmazzák is, az nem semmisítheti meg Isten prófétájának a kinevezését, csak a saját felhatalmazásukat semmisíthetik meg, elvághatják az őket a prófétához és Istenhez kötő szálat, és lesüllyeszthetik magukat a pokolba” (Manuscript History of Brigham Young 1801–1844,ed. Elden Jay Watson [1968], 15–16).
1838 júniusára mintegy 200–300 hitehagyó hagyta ott az egyházat, négy apostolt, a Mormon könyve három tanúját, és az Első Elnökség egyik tagját is beleértve ebbe (lásd Church History in the Fulness of Times, 177). A szentek többsége azonban Brigham Younghoz hasonlóan hittel reagált erre a próbatételi időszakra, az Úr pedig megerősítette őket, és hűek maradtak a bizonyságukhoz. Sokan azok közül, akik a hitehagyás ezen időszakában hagyták el az egyházat, később visszatértek és kérték, hogy újra csatlakozhassanak az Úr egyházához. Oliver Cowdery, Martin Harris, Luke Johnson és Frederick G. Williams is közöttük volt.
E kirtlandi kihívások közepette néhány hitehagyó Joseph Smith megölésére törekedett. A Lélek figyelmeztetésére a próféta Sidney Rigdonnal együtt 1838. január 12-e éjszakáján elmenekült. Ellenségeik napokig üldözték őket, ám az Úr védelme velük volt, és családjukkal együtt 1838. március 14-én megérkeztek a Missouri állambeli Far Westbe.
A csoportotokkal közösen beszéljétek meg a következő kérdéseket:
Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből a történelmi eseményekből?
Ti mit tettetek volna azért, hogy hűek maradjatok a Prófétához a hibakeresés ezen időszaka alatt?
Milyen helyzetben erősítette már meg a Szabadítóba vetett hiteteket az, hogy hittel kitartottatok valamely próbatétel során?
Miként jelent lelki védelmet számotokra a próféta követése?
2. történelmi összegzés: Vezetőség Észak-Missouriban
1836 nyarán, midőn a Missouri állambeli Clay megye polgárai nyomást gyakoroltak a szentekre, hogy keressenek végleges otthont, John Whitmer és William W. Phelps, a Missouri cövek elnökségének két tanácsosa, egyházi pénzeken földet vettek Missouri északi részén, mely Far Westként volt ismert. Amikor azonban az érkező szenteknek telkeket ajánlottak, némi saját hasznot is rátettek a föld árára. Ezen – és más vétkek miatt – felháborodva Missouriban a főtanács eltávolította hivatalából a cövekelnökséget.
Joseph Smith megerősítette a főtanács intézkedését, William W. Phelps pedig megsértődött. 1838 novemberében Phelps testvér eskü alatt írt nyilatkozatot adott ki a Próféta ellen. Többek között e nyilatkozat miatt fogták el és vetették a libertyi fogházba Joseph Smitht és másokat ezen a télen. Phelps testvért nem sokkal ezután kizárták az egyházból.
Joseph Smith és társai rendkívül szenvedtek a fogházban, nemcsak fogságuk brutális körülményei, hanem azon hírek miatt is, melyek szerint a szenteket elűzik otthonaikból és sokféleképpen bántalmazzák őket. Missouriban a csőcselék, melyet nem tartott féken a kormányzó, tulajdont és életet nem kímélve pusztított, és egy malomnál, mely Jacob Haun tulajdonában volt, 17 embert lemészároltak.
William W. Phelps lelkét gyötörték a tettei, és egy évvel később levelet írt Joseph Smithnek, melyben megbocsátásért folyamodott. A Próféta ezt írta válaszában:
Kép
Prophet Joseph Smith
„Valóban sokat szenvedtünk viselkedésed miatt. […]
Ám a poharat kiittuk, Atyánk akarata bevégeztetett, és még életben vagyunk, amit köszönünk az Úrnak. […]
Beismerésedet valósnak, bűnbánatodat őszintének tartva boldogan nyújtom ki feléd a barátság jobbját, és örvendezem a tékozló visszatérésén. […]
»Jöjj, drága testvér, a harc elcsitult,
Újra barátság az, mi annak is indult«” (in History of the Church, 4:163, 164).
A csoportotokkal közösen beszéljétek meg a következő kérdéseket:
Miért nehéz megbocsátani egy olyan barátnak, aki elárult és szenvedést okozott?
Milyen tantételeket tanulhatunk Joseph Smith példájából?
Milyen egyéb tanulságokat vonhatunk le ebből a tapasztalatból?
Ha a csoportoknak elegendő idejük volt a történelmi összegzések elolvasására és megbeszélésére, kérd meg őket, hogy meséljék el az osztálynak a megismert történetet és a beazonosított tantételeket. Amikor tanítanak, kérd meg őket, hogy írják fel a tantételeket a táblára. E tantételek között lehetnek a következők: Ha hittel, és nem kétellyel reagálunk a próbatételekre, akkor megerősödhet a bizonyságunk; ha támogatjuk a prófétát és követjük tanácsait, akkor lelki biztonságot nyerünk, amely Istenhez köt minket (lásd 1. történelmi összegzés). Ha megbocsátunk másoknak, az Úr begyógyíthatja kapcsolatunk sebeit (lásd 2. történelmi összegzés).
Amikor a tanulók megfogalmaznak egy-egy tantételt, tegyél fel nekik további kérdéseket, hogy segíts nekik ezen igazságok megértésében és fontosságuk átérzésében. E kérdések között lehetnek a következők:
Miért fontos emlékeznünk erre a tantételre?
Hogyan magyaráznátok el ezt az igazságot egy barátotoknak?
Milyen helyzetben tapasztaltátok már meg vagy láttatok példát erre a tantételre?
Hogy segíts a tanulóknak a megismert igazságok alkalmazásában, kérd meg őket, hogy válasszanak ki egyet vagy kettőt a csoportok által megnevezett tantételekből, majd válaszoljanak a következő kérdésre a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:
Mit fogok másként tenni a ma megismert tantétel vagy tantételek miatt?
A szentek Észak-Missouriból való kiűzéséhez vezető események
Kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha láttak már egyháztagot olyan döntést hozni, amely miatt valakinek negatív benyomása lett az egyházról. (Ne kérd meg őket élményeik megosztására!) Arra is megkérheted a tanulókat, hogy gondolják át, vajon saját cselekedeteik milyen hatást gyakorolnak arra, hogy milyen benyomást tesz másokra az egyház.
Miért fontos átgondolnunk, hogy tetteink vagy szavaink milyen képet tükröznek az egyházról?
Mondd el, hogy 1838-ban egyes egyháztagok tettei és szavai növelték azokat a negatív érzéseket, melyeket Missouri polgárainak egy része táplált az utolsó napi szentek iránt. Oszd ki a tanulóknak a következő történelmi összegzés példányait, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és nézzék meg, mit mondtak vagy tettek egyes szentek, amivel kárt okoztak az egyháznak és tagjainak. Megkérheted a tanulót, aki olvas, hogy az egyes bekezdések után tartson szünetet, s ezekben a szünetekben tedd fel a tanulóknak a következő kérdést:
Mit mondott vagy tett néhány szent, ami negatív reakciót váltott ki az egyházzal szemben?
1837-ben és 1838-ban az egyház néhány eltávolodott és kizárt tagja, akik a szentek közt éltek Far Westben, pereket indított az egyház és vezetői ellen, és zaklatni kezdte az egyházat. A szentek közül néhányan kezdték elveszíteni a türelmüket velük szemben. 1838 júniusában Sidney Rigdon heves szónoklatot tartott, mely a „Só prédikáció” néven vált ismertté. Máté 5:13-at idézve azt mondta, hogy ha a só elveszti ízét, akkor semmire sem jó, és ki kell dobni, arra utalva ezzel, hogy az egyházat elhagyókat ki kellene űzni a szentek közül. Ráadásul 84 egyháztag aláírt egy arra irányuló kérvényt, hogy a hitehagyók hagyják el a megyét. Két héttel később, július 4-én, Sidney Rigdon beszédet mondott, melyben ígéretet tett rá, hogy a szentek meg fogják védeni magukat, még ha „halálos ütközetre” kerül is sor. Bár mindkét szónoklat nyilvánvalóan ellentétben állt az Úr utasításával, mely azt mondja, hogy „folyamodjatok békéért” (T&Sz 105:38), mindkét beszéd ki lett nyomtatva és nagy rémületet keltett azok között, akik nem voltak utolsó napi szentek. (Lásd Church History in the Fulness of Times, 191–92.)
1838. augusztus 6-án a szentek egy csoportja szavazni próbált a Missouri állambeli Gallatinban, amikor is missouri emberek egy csoportja félrelökte őket, és az egyik helyi lakos megütötte az egyik szentet. A szentek harcba szálltak, és mindkét oldalon számos sérült lett. Az eset további összetűzésekhez és fenyegetésekhez vezetett, és növelte az utolsó napi szentek, valamint Missouri-beli szomszédaik közötti félreértéseket.
Ezen időszak alatt egy Sampson Avard nevű megtért titkos eskütételre hívta azokat, akik csatlakozni kívántak hozzá a Danitáknak nevezett fosztogató banda létrehozásában. Avard Missouri állam lakosainak fosztogatására biztatta őket, azt hangoztatva, hogy ez Isten királyságának építését segíti majd elő. Avard meggyőzte követőit arról, hogy utasításai az Első Elnökségtől erednek. Az igazság később napvilágra került, és Avardot kizárták az egyházból, ám tettei jelentős kárt tettek az egyház jó hírnevében, és hozzájárultak a Próféta Liberty fogházába történő bezárásához.
1838 októberében mindkét oldalon halálos áldozatokat eredményezett egy olyan összecsapás, mely néhány egyháztag és Missouri állambeli polgárőrök között zajlott le. A csatáról szóló túlzó híresztelések eljutottak Lilburn W. Boggs kormányzóhoz, aki ezt követően kiadta azt a parancsot, mely a kiirtási parancsként vált ismertté: „A mormonokat ellenségként kell kezelni, és a közjó érdekében, ha szükséges, ki kell irtani, vagy ki kell űzni az államból” (idézi History of the Church, 3:175). Far West városát hamarosan olyan létszámú polgárőrség kerítette be, mely ötszörös túlerőben volt a szentekhez képest. Joseph Smitht és más egyházi vezetőket bezárták a libertyi fogházba. Az egész telet ott töltötték, a többi szentnek pedig el kellett hagynia az államot.
Miért lehet fontos felismernünk, hogy a szentek üldöztetésének egy része egyháztagok tetteiből eredt?
Mit tanulhatunk ezekből az eseményekből arról, hogy milyen hatással lehetnek másokra a tetteink és a szavaink? (Miközben a tanulók válaszolnak, hangsúlyozd ki a következő tantételt: Tetteink és szavaink hatással lehetnek arra, ahogyan mások Jézus Krisztus egyházára tekintenek. Megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el az Alma 39:11-et.)
Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek olyan élményekről, amikor azt látták, hogy valakinek a szavai vagy tettei miatt mások pozitívan ítélik meg az egyházat.
Végezetül utalj vissza arra a kérdésre, melyet az óra előtt írtál fel a táblára. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit tanultak ma arról, ahogyan a kihívásokra és próbatételekre adott reakcióink megerősíthetik vagy gyengíthetik a hitünket. Oszd meg a bizonyságodat annak erejéről, ha a nehézségek idején hűek maradunk az evangéliumhoz.
Megjegyzések és háttér-információk
A kirtlandi hitehagyás időszakának leírása
1837-ben sötét lelkület árnyékolta be az egyháztagok némelyikét az Ohio állambeli Kirtlandben:
„Ebben az időszakban a földekkel és mindenféle javakkal való spekuláció lelkülete, mely az egész országban oly nagyon elterjedt, kezdett mély gyökeret ereszteni az egyházban. E lelkület gyümölcseként egymást érték a rosszindulatú gyanúsítások, a hibakeresés, a civódás, a széthúzás és a hitehagyás, és úgy tűnt, mintha a föld és a pokol minden hatalma összefogna az egyház azonnali és végső megdöntésére” (History of the Church, 2:487).
Eliza R. Snow, aki ebben az időszakban Kirtlandben lakott, később pedig a Segítőegylet második elnökeként szolgált, így írt erről a kirtlandi időszakról:
Kép
Eliza R. Snow
„Sokan, akik azelőtt alázatosak és minden kötelességüket híven teljesítők voltak – készen állva a papság minden hívására jönni-menni –, kezdtek lélekben dölyfösekké válni, és szívük kevélységében felemelkedni. Amikor a szentek a világ szeretetét és lelkületét itták, eltávolodott szívükből az Úr Lelke, és kevélység és gyűlölet töltötte el őket azokkal szemben, akik megőrizték feddhetetlenségüket” (Biography and Family Record of Lorenzo Snow [1884], 20).
Brigham Young így jellemezte az egyház légkörét 1837-ben, és ezt mondta a Joseph Smith próféta megvédésére irányuló erőfeszítéseiről:
Kép
President Brigham Young
„A Tizenkettek között sokakat átjáró, és az egyház kvórumjait is átszövő spekuláció, elhidegülés és hitehagyás lelkülete oly általánossá vált, hogy nehéz volt világosan látni a követendő utat.
[…] Olyan krízis volt ez, amikor föld és pokol összefogni látszott Isten prófétájának és egyházának megdöntésére. Az egyház legerősebb férfiai között is sokaknak megingott a térde.
A sötétség ezen ostroma idején közel álltam Josephhez, és az Isten által reám ruházott bölcsességgel és erővel minden energiámat Isten szolgájának támogatására, valamint az egyház kvórumainak egyesítésére fordítottam” (Manuscript History of Brigham Young 1801–1844, ed. Elden Jay Watson [1968], 15, 16–17).
A kirtlandi pénzügyi gondokat eredményező tényezők
1837-ben kapzsiság költözött az egyháztagok némelyikének szívébe, élen járó kirtlandi egyházi vezetőket is beleértve ebbe. Kevés volt az arany- és az ezüstpénz, így az emberek a környéken található bankok által kibocsátott papírpénzt használták. Joseph Smith és más egyházi vezetők létrehoztak egy bank-szerű vállalatot, Kirtland Safety Society [Kirtlandi Biztonsági Társaság] néven, hogy segítsenek a szenteknek önellátóbbá válni pénzügyileg. A szentek közül sokan vásároltak részvényt az új bankban. Néhány hónappal azután, hogy a vállalat megnyitotta kapuit, beköszöntött az a New York városában induló, majd nyugatra terjedő pénzügyi válság, mely később az 1837-es pánikként vált ismertté, és bankok százait tette tönkre, a Kirtland Safety Societyt is beleértve ebbe.
Más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a Kirtland Safety Society ingatag volt. A többi bank közül sok nem volt hajlandó törvényes váltóként elfogadni a Safety Society által kiadott papírpénzt, amelyet az anti-mormon újságok aztán értéktelennek minősítettek. A társaság tőkéje ezen felül elsősorban földek formájában állt rendelkezésre, nem nagyon volt kemény valutájuk, például aranyuk és ezüstjük, és így nem tudták nagy mennyiségben beváltani a kiadott papírpénzt. Az egyház ellenségei elég papírpénzhez jutottak ahhoz, hogy tömeges betétkivétet kezdeményezzenek, melynek következtében a társaságnak mindössze pár héttel az első papírpénzek kibocsátása után fel kellett függesztenie az aranyban és ezüstben történő kifizetéseket. Ennek eredményeként Joseph Smith és Sidney Rigdon Ohio állam banki alapokmányainak megsértése miatt bíróság elé állíttatott. Mindkettejüket ezer dollárra büntették.
Joseph Smith minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a befektetőket meggyőzze a bank további támogatásáról, azonban végül másokra bízta annak működtetését. Ezzel azonban nem oldotta meg a problémát. A tapasztalatlan és tisztességtelen vezetők még ingatagabbá tették a bankot. Warren Parrish, a bank pénztárnoka, Joseph személyes írnoka, több mint 20 000 dollárt sikkasztott.
A spekuláció egyre növekvő lelkülete Kirtlandben tovább tetézte az egyház pénzügyi gondjait. A banktól kölcsönvett, feltételesen rendelkezésre álló pénzen sokan hitelre vásároltak földet, amit aztán jelentős haszonnal akartak eladni.
1837 őszére a Kirtland Safety Society kénytelen volt bezárni. Százak veszítették el majdnem minden befektetésüket; Joseph Smith vesztette a legtöbbet. Mivel a Safety Society sokak szemében egyházi bank, avagy a Próféta bankja volt, a szentek némelyike Joseph Smitht okolta a pénzügyi gondokért, és bukott prófétának is kezdték nevezni. A pénzüket szintén elvesztők közül mások azonban kitartottak a hitben és hűek maradtak a Prófétához. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual [Church Educational System manual, 2003], 171–73.)