A Tan és szövetségek 127 egy levelet tartalmaz Joseph Smith prófétától, 1842. szeptember 1-jei keltezéssel, melyben azt az utasítást adja a szenteknek, hogy vezessenek feljegyzéseket a halottakért végzett keresztelkedéseikről. Körülbelül egy héttel később Joseph írt még egy levelet a halottakért végzett keresztelkedés témájában. A Tan és szövetségek 128 ezt a levelet tartalmazza, mely megtanítja, miért vezetünk feljegyzéseket a szabadító szertartásokról.
Joseph Smith örül az üldöztetésnek és a megpróbáltatásnak
Kezdd az órát azzal, hogy kiteszel egy nagy, átlátszó edényt, melynek a halandóság, valamint egy vizeskancsót, melynek a megpróbáltatások elnevezést adod. Kérdezd meg a tanulóktól, milyen megpróbáltatásokat tapasztaltak már, vagy láttak másokat megtapasztalni. Minden általuk említett megpróbáltatás hallatán önts ki a kancsóból egy kis vizet az átlátszó edénybe.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 127:1-et. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen megpróbáltatást tapasztalt meg Joseph Smith 1842-ben Nauvooban. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
Mondd el, hogy 1842 májusában Lilburn W. Boggst, Missouri korábbi kormányzóját, aki a kiirtási parancsot kiadta a szentek ellen, megsebesítette egy ismeretlen bérgyilkos. A missouri hatóságok Joseph Smitht gyanúsították a Boggs elleni merénylet megszervezésével, és megpróbálták Missouriba visszavinni a Prófétát, hogy bíróság elé állítsák. Joseph Smith már évekkel azelőtt elhagyta Missourit, és ez idő tájt az Illinois állambeli Nauvoo területén élt. Tudta, hogy ha visszatér Missouriba, akkor megölik, ezért a Próféta egy ideig kijátszotta Missouri állam hatóságát, nehogy törvénytelenül elfogják. 1843 januárjában határozat született arra vonatkozóan, hogy a Joseph Smith elfogására és Missouriba való kiadatására irányuló lépések jogszerűtlenek.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 127 egy olyan levél, melyet akkor írt Joseph Smith az egyháztagoknak, amikor a missouri hatóságok általi törvénytelen elfogatás elől rejtőzködött, s melyet néhány nappal később olvastak fel a szenteknek Nauvooban.
Mutass meg a tanulóknak két nagyjából ugyanakkora labdát, egy olyat, amelyik fenn marad a vízen, és egy olyat, amelyik nem. (Használhatsz például egy üreges műanyag golflabdát és hagyományos golflabdát.) Tedd bele mindkét labdát a vízzel teli edénybe, és tedd fel a következő kérdést:
Hogyan jelképezheti ez a két labda azt, ahogyan az emberek eltérő módon reagálnak a megpróbáltatásokra?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 127:2-t, az osztály pedig figyelje meg, hogyan reagált Joseph a megpróbáltatásokra.
Melyik labda jelképezi Joseph Smith reakcióját a megpróbáltatásra? Miért?
Honnan tudta Joseph, hogy győzedelmeskedni fog a megpróbáltatások és a veszedelmek felett?
Annak értelmében, amit Joseph a szenteknek írt, mi segíthet nekünk kitartani a megpróbáltatásban? (Miután a tanulók válaszoltak, foglald össze kijelentéseiket azzal, hogy felírod a táblára a következő tantételt: Ha bízunk Mennyei Atyánkban, az segíthet nekünk kitartani a megpróbáltatásban.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan ismerősükre (vagy valakire, akiről tanultak), aki képes volt kitartani a megpróbáltatásban, mert bízott Mennyei Atyánkban. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, kire gondoltak, és hogyan segítette az illetőt a Mennyei Atyánkba vetett bizalma, hogy kitartson a megpróbáltatásban.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 127:3–4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mit mondott a Próféta a szenteknek. Kérd meg tanulókat, hogy keressenek és mondjanak olyan kifejezéseket, amelyek jelentőséggel bírnak számukra.
A 3. vers szerint miért örvendezzenek a szentek a megpróbáltatások idején?
A 4. vers szerint mit ígér az Úr azoknak, akik kitartanak az üldöztetés idején?
Hogyan segített át titeket életetek nehéz időszakain az, hogy bíztatok Mennyei Atyánkban?
Joseph Smith próféta azt tanácsolja a szenteknek, hogy vezessenek feljegyzéseket a halottakért végzett keresztelésekről
Emlékeztesd a tanulókat, hogy másfél évvel azelőtt, hogy Joseph Smith megírta ezt a levelet, az Úr megmondta a szenteknek, hogy a halottakért végzett keresztelés szertartását a templomban kell elvégezni (lásd T&Sz 124:30). Egy rövid időszakra megengedte az Úr a szenteknek, hogy a közeli folyóban és patakokban végezzenek kereszteléseket a halottakért, azonban megmondta nekik, hogy ha már kész lesz a templom, a halottakért végzett keresztelés csak akkor lesz elfogadható, ha ott végzik el. A szentek 1841 novemberében kezdtek kereszteléseket végezni a halottakért a Nauvoo templomban.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak a legutolsó olyan alkalomra, amikor részt vettek halottakért végzett keresztelésekben. Meséljenek az élményről, azt is beleértve ebbe, hogy ült-e valaki közben a keresztelőmedence mellett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 127:5–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, kinek kell jelen lennie, amikor kereszteléseket végeznek a halottakért. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
A 7. vers szerint miért fontos, hogy egy jegyző szemtanúja legyen a kereszteléseknek?
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Az általunk a földön elvégzett templomi szertartások…
A tanulók az 5–9-es versek alapján egészítsék ki a kijelentést. (A tanulók úgy egészítsék ki ezt a kijelentést, hogy tükrözze a következő igazságot: Az általunk a földön elvégzett templomi szertartások a mennyben is érvényesek.)
Szerintetek mit jelent az, hogy a templomi szertartások érvényesek a mennyben?
Hogyan segíthet nektek ennek az igazságnak az ismerete azon feladatotok elvégzésében, hogy templomi szertartásokat végezzetek „a halottaitokért”?
Foglald össze a Tan és szövetségek 127:10–12-t azáltal, hogy elmagyarázod: Joseph Smith még mást is akart tanítani a szenteknek a halottakért végzett keresztelésről, de mivel rejtőznie kellett, nem tehette meg ezt, azonban további leveleket ígért a szenteknek a halottakért végzett keresztelésekről és más fontos témákról.
Joseph Smith kifejti, miért vezetünk feljegyzéseket a szabadítás szertartásairól
Körülbelül egy héttel a Tan és szövetségek 127-ben található levél megírása után Joseph egy másik levelet is írt a szenteknek a halottakért végzett keresztelésekről. Ez a levél a Tan és szövetségek 128-ban található.
A Tan és szövetségek 128:1–5 összegzéseként magyarázd el, hogy Joseph azt tanította, hogy helyi jegyzőket kell kinevezni, akik tanúi a halottakért végzett keresztelkedés szertartásának, és feljegyzik azt. Azt is tanította, hogy nevezzenek ki egy általános jegyzőt, aki a helyi feljegyzésekből általános egyházi feljegyzést állít össze.
Mutass egy útlevelet (vagy annak a fényképét). Kérdezd meg, hogy milyen kiváltságokban lehet része az útlevél tulajdonosának.
Miért nem jogosít fel titeket külföldi országba történő belépésre valaki másnak az útlevele?
Mi történne, ha úgy próbálnátok meg belépni egy külföldi országba, hogy az útleveletekben hiányosak az adatok?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:6–7-et, az osztály pedig figyelje meg, milyen feljegyzések alapján lesz eldöntve az, hogy jogosultak leszünk-e belépni Isten színe elé. Mondják el, mit találtak. Mutass rá, hogy János és Joseph Smith több feljegyzésről is beszélt: „a könyvek kinyittattak” és „kinyittatott egy másik könyv, amely az élet könyve”.
A 7. vers szerint melyek a János által említett első könyvek? (A földön vezetett feljegyzések.)
Mi az élet könyve? (A mennyben vezetett feljegyzés.)
Mi van feljegyezve ezekbe a könyvekbe? (A cselekedeteink).
Milyen cselekedeteknek kell feljegyeztetniük a könyvekben ahhoz, hogy beléphessünk Isten színe elé?
Miután a tanulók megosztották gondolataikat erről a kérdésről, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Boyd K. Packer elnök
„A szertartások és a szövetségek lesznek az igazolványaink, melyekkel beléphetünk [Isten] színe elé” (“Covenants,” Ensign, May 1987, 24).
Packer elnök kijelentése szerint mi történik az ítélet napján, ha valakinek a feljegyzései azt mutatják, hogy nem részesült a keresztelkedés szertartásában?
Írd fel a táblára a következő kifejezést: amit megköttök a földön, az kötve lesz a mennyben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:8-at. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, hogyan magyarázta el Joseph Smith próféta ezt a kijelentést a szenteknek. Amikor a tanulók elmondják, mit találtak, cseréld ki a táblán megköttök szót a feljegyeztek szóra, a kötve lesz kifejezést pedig a fel lesz jegyezve kifejezésre.
Mit tudunk meg a 8. versből azon szertartások feljegyzéséről, melyekben részesülünk? (Elmagyarázhatod, hogy a személyesen kifejezés itt olyan esetekre utal, amikor valaki magáért keresztelkedik meg, a megbízottjaik által pedig olyanokra, amikor valaki helyettesként keresztelkedik.)
Írd fel a táblára: Ha egy szertartás elvégzésére által kerül sor, és megfelelő vezetnek róla, akkor az a szertartás érvényes lesz a földön és a mennyben is.
A 8. vers szerint minek kell megtörténnie ahhoz, hogy a szertartások a földön és a mennyben is érvényesek legyenek? (Miközben a tanulók válaszolnak, kérd meg egyiküket, hogy a következők szerint egészítse ki a táblára felírt igazságot: Ha egy szertartás elvégzésére papsági felhatalmazás által kerül sor, és megfelelő feljegyzést vezetnek róla, akkor az a szertartás érvényes lesz a földön és a mennyben is.)
Milyen reményt adhat ez a tantétel azoknak, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg?
Milyen feladataink vannak e tantétel vonatkozásában?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 128:9-et, az osztály pedig figyelje meg, mit mondott Joseph Smith erről a tantételről.
Mit tett meg az Úr a papság minden egyes adományozási korszakában? (Az Úr legalább egy szolgáját felhatalmazta a papság pecsételő kulcsainak viselésére és használatára.)
A 9. vers szerint mi történik akkor, ha egy szertartás elvégzésére papsági felhatalmazás által kerül sor és megfelelő feljegyzés készül? (Törvénnyé válik a földön és a mennyben, és csak az teheti semmissé, ha az abban részesülő személy úgy él, hogy méltatlanná válik rá.)
Foglald össze a Tan és szövetségek 128:10–11-et azáltal, hogy elmagyarázod: éppen úgy, ahogyan a Szabadító Péternek adta a papsági pecsételés kulcsait, napjainkban is megadta azokat.
A lecke zárásaként írd fel a táblára a következő kérdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak rájuk a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:
Milyen kapcsolatban áll egymással a halottakért végzett keresztelés és a pecsételési kulcsok?
A ma tanultak hatására minek a megtételére érzel késztetést?
Kérj meg néhány tanulót, hogy olvassa fel az osztálynak, mit írt. Saját bizonyságodat is megoszthatod a halottakért végzett keresztelkedésről.
Megjegyzések és háttér-információk
Korai egyházi vezetők a Szabadkőművesek között
Bár 1839-ben Joseph Smith próféta és az egyház sok tagja elhagyta Missourit, az állam lakosai továbbra is üldözték a Prófétát, míg ő az Illinois állambeli Nauvoo városának felépítésén fáradozott. 1842 elején Joseph Smith és Nauvoo más polgárai csatlakoztak egy testvéri szervezethez, melyet Szabadkőműveseknek neveztek. Ezt talán azért tették, hogy ezáltal közelebbi kapcsolatba kerüljenek olyan állami és nemzeti vezetőkkel, akik Szabadkőművesek voltak, és akik esetleg segíthettek megvédeni a szenteket Missouri állambeli üldözőik folyamatos fenyegetésétől. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 264.)
W. Grant Bangerter elder a Hetvenektől elmagyarázta, miért végzünk kereszteléseket azokért, akik testileg halottak, lélekben azonban életben vannak:
Kép
Elder W. Grant Bangerter
„Soha ne feledjük, hogy emberekért, nem pedig nevekért végzünk templomi szertartásokat. Akiket »halottaknak« nevezünk, azok lélekben élnek és jelen vannak a templomban” (“What Temples Are For,” Ensign, May 1982, 72).