33. lecke
Tan és szövetségek 27
Bevezetés
1830 augusztusában Newel Knight és felesége, Sally, a pennsylvaniai Harmonyba utazott, hogy találkozzon Joseph Smith prófétával. Sally Knight és Emma Smith már korábban, a nyár folyamán megkeresztelkedett, de a csőcselék üldöztetései miatt addig még nem konfirmálták őket. Knighték Harmonyban tett látogatása során az a döntés született, hogy Sally és Emma konfirmációjára sort kell keríteni, és hogy a társaság – John Whitmerrel kiegészülve – részesüljön közösen az úrvacsorából. Amikor Joseph az úrvacsorához való borért indult, egy mennyei hírnökkel találkozott, aki a Tan és szövetségek 27-ben feljegyzett kinyilatkoztatást közölte vele.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 27:1–4
Az Úr utasításokat ad az úrvacsora jegyeivel kapcsolatosan
Ha lehetséges, akkor mutass némi krumplihéjat, és kérd meg a tanulókat, hogy tippeljenek, milyen lelki célra lehetne azt felhasználni. Miután néhány válasz elhangzott, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől, amelyben a második világháborút követően a háború sújtotta Európába tett látogatására emlékezik vissza:
„Sohasem felejtem a francia szenteket, akik – mivel nem tudtak kenyeret szerezni – krumplihéjat használtak az úrvacsora jegyeiként” (“Prepare for the Days of Tribulation,” Ensign, Nov. 1980, 33–34).
-
Mire gondolnátok, ha azt látnátok, hogy krumplihéjat használnak az úrvacsorához?
-
Szerintetek miért volt elfogadható a francia szentek esetében, hogy kenyér helyett mást használjanak úrvacsorai jelképként?
Hogy történelmi hátteret biztosíts a tanulóknak a Tan és szövetségek 27-ben feljegyzett kinyilatkoztatáshoz, összegezd nekik a lecke bevezetőjében található információt. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 27:1–2-t. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, mit mondott az angyal Joseph Smithnek az úrvacsorai jelképekről.
-
Mit tanított a hírnök Joseph Smithnek, mit kell ennünk és innunk, amikor veszünk az úrvacsorából? (Az, hogy mit használunk úrvacsorai jegyekként kevésbé fontos, mint az, hogy ezek mire segítenek emlékeznünk.)
-
E versek szerint minek kell a középpontban lennie számunkra, amikor az úrvacsorából veszünk? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de válaszaik tükrözzék a következő tantételt: Miközben veszünk az úrvacsorából, Jézus Krisztus engesztelő áldozatára kell emlékeznünk. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt az igazságot a Tan és szövetségek 27:2-ben. A beszélgetés részeként elmondhatod, hogy akkor rendelkezünk „egyedül [az Úr] dicsőség[é]re tekintő szemmel”, amikor Őrá összpontosítunk, és akaratunkat összhangba hozzuk az Övével.)
Hogy segíts a tanulóknak átérezni, milyen fontos ez az igazság, és átgondolni, hogyan alkalmazhatják azt az életükben, beszéljétek meg a következő kérdéseket:
-
Milyen élményeitek voltak, amikor a Szabadító engesztelő áldozatára gondoltatok az úrvacsora alatt?
-
Mit tehetünk azért, hogy még inkább emlékezzünk Jézus Krisztus áldozatára, és „egyedül az [Ő] dicsőség[é]re tekintő szemmel” vegyünk az úrvacsorából?
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban arról, hogy mit tesznek majd, hogy hetente felkészüljenek az úrvacsoravételre. Buzdítsd őket, hogy gondolják át, mi módon emlékezhetnek Jézus Krisztusra és az úrvacsorai jegyek jelentésére. Megkérheted néhányukat, hogy osszák meg, amit leírtak.
A Tan és szövetségek 27:3–4 összegzéseként elmondhatod, hogy az Úr figyelmeztette Joseph Smitht, hogy ne vásároljon bort vagy erős italt (részegítő hatású italt) az egyház ellenségeitől az úrvacsorához. Kizárólag olyan bort volt szabad használniuk, amelyet a szentek „újonnan” készítettek. Segíthet a tanulóknak, ha tudják, hogy a Bölcsesség szava majd csak két és fél év múlva kerül kinyilatkoztatásra (lásd T&Sz 89), illetve hogy ma már vizet használunk az úrvacsorához az egyházban.
Tan és szövetségek 27:5–14
Az Úr majd ismét részesül az úrvacsorából a földön
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, miben lenne más élmény számukra az úrvacsoravétel, ha a Szabadító jelenlétében tennék ezt. Kérj meg pár tanulót, hogy osszák meg gondolataikat.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Szabadító az utolsó vacsora során vezette be az úrvacsora szertartását az apostolainak. Ezen alkalommal Jézus Krisztus jövendölt arról az időről, amikor visszatér majd a földre és ismét vesz az úrvacsorából a tanítványaival (lásd Máté 26:26–29).
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 27:5–12-ben az Úr konkrétan megnevezett néhányat azon személyek közül, akik majd részt vesznek ezen a gyűlésen. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át ezeket a verseket, és keressék meg, hogy (1) kik ezek a személyek, és (2) ha említésre került, akkor milyen kulcsaik és feladataik vannak. Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a táblán az információkat, míg az osztály többi tagja beszámol arról, amit talált. (Elmondhatod, hogy a föld történelme során az Úr papsági felhatalmazást adott igazlelkű férfiaknak, hogy segítsenek az evangéliumában való szolgálattételben. Papsági kulcsokat is adott a papsági vezetőknek, hogy ők irányíthassák, ellenőrizhessék és kormányozhassák a papság használatát a földön.)
Amikor a felsorolás elkészült, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 27:12–13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és határozzák meg azokat a kulcsokat, amelyeket az Úr Joseph Smith prófétának adott.
-
Milyen kulcsokat bízott rá, vagyis adott át az Úr Joseph Smith prófétának? (Kérd meg a tanulókat, hogy adják hozzá a Joseph Smith és az Úr királyságának kulcsai kifejezéseket a táblán szereplő felsoroláshoz.)
Mutass rá, hogy sok olyan próféta, akinek a neve megtalálható a Tan és szövetségek 27-ben, meglátogatta Joseph Smitht, hogy kulcsokat ruházzon rá.
Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg a Tan és szövetségek 27:13-ban „az evangélium adományozási korszakát az utolsó időkre; és az idők teljességére” részt.
-
E vers szerint mit mond az Úr, mit tesz majd az idők teljességének adományozási korszaka során? (Minden dolgot egybegyűjt.)
Írd fel a táblára a következő tant a felsorolás alá: Az idők teljességének adományozási korszaka egybegyűjti a korábbi adományozási korszakok minden evangéliumi kulcsát, szertartását és igazságát.
Mondd el, hogy az adományozási korszak „egy olyan időszak, amelyben az Úrnak van legalább egy olyan felhatalmazott szolgája a földön, aki viseli a szent papság kulcsait” (Kalauz a szentírásokhoz: adományozási korszak), és akinek isteni megbízása van arra, hogy megossza az evangéliumot és elvégezze annak szertartásait (lásd Bible Dictionary, “Dispensations”). „Amikor az Úr megszervez egy adományozási korszakot, ismét kinyilatkoztatásra kerül az evangélium, hogy az adott adományozási korszak népének ne kelljen elmúlt adományozási korszakokra hagyatkoznia a szabadulás tervének ismerete terén” (Kalauz a szentírásokhoz: adományozási korszak; Bible Dictionary, “Dispensations”). Ádám, Énók, Noé, Mózes és mások evangéliumi adományozási korszakok vezetői voltak. Joseph Smith annak az adományozási korszaknak a vezetője, amelyben mi élünk – amely az idők teljességének adományozási korszaka. Ez a végső adományozási korszak az evangélium Joseph Smith próféta általi visszaállításával kezdődött. Azért hívják az idők teljessége adományozási korszakának, mert az összes kulcs, amelyet az Úr kinyilatkoztatott a gyermekei megáldására, visszaállításra került, valamint be fog teljesedni az Úr minden terve és célja a világ kezdete óta.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 27:14-et, a többiek pedig kövessék a szöveget, és keressék meg, ki lesz még jelen az ebben a részben említett úrvacsorai gyűlésen.
-
Kire vonatkozik szerintetek a „[mindazok], akiket Atyám nékem adott a világból” kifejezés?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Minden hithű személy a világ egész történelme során, minden ember, aki valaha is úgy élt, hogy kiérdemelje az örök életet az Atya királyságában, jelen lesz és az Úrral együtt részesül majd az úrvacsorából” (The Promised Messiah: The First Coming of Christ [1978], 595).
Írd hozzá a táblán szereplő felsoroláshoz, hogy ti és én.
-
McConkie elder szerint hogyan kell élnünk, hogy jelen lehessünk ezen a különleges úrvacsorai gyűlésen?
Tan és szövetségek 27:15–18
Az Úr megparancsolja népének, hogy öltsék fel Isten teljes fegyverzetét
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 27:15–18 olyan tanácsot tartalmaz, amely segít érdemesnek lennünk arra, hogy elnyerjük az Úr áldásait, beleértve azt az áldást is, hogy részt vehessünk a 4–14. versben említett úrvacsorai gyűlésen.
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mit akarnának felvenni, ha tudnák, hogy csatába indulnak. Ezután kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 27:15-öt, a többiek pedig kövessék a szöveget, és keressék meg, hogy (1) mit mond az Úr, mit tegyünk a lelki csatákra való felkészülésként, illetve (2) milyen áldásokat ígér, ha követjük az útmutatását.
-
Mit tanácsol nekünk az Úr, mit tegyünk, hogy felkészüljünk a lelki csatákra? (A tanulók válaszainak összegzéseként írd fel a következőket a táblára: Ha magunkra vesszük Isten teljes fegyverzetét, akkor…)
-
Milyen áldást ígér az Úr azoknak, akik magukra veszik Isten teljes fegyverzetét? (Miközben a tanulók válaszolnak, egészítsd ki a táblán lévő tantételt: Ha magunkra vesszük Isten teljes fegyverzetét, akkor képesek leszünk ellenállni a gonosznak.)
Másold fel a kapcsolódó illusztrációt a táblára úgy, hogy a Tan és szövetségek 27:15–18-ban említett fegyverzet minden darabjához tartozzon egy vonal. Oszd kis csoportokra az osztályt, és mindegyik csoportnak add ki a fegyverzet egy darabját. Minden csoportnak adj egy példányt a következő kijelentésből Harold B. Lee elnöktől, valamint az azt követő információ és kérdések részből a nekik kijelölt fegyverzetre vonatkozóan. Kérd meg a tanulókat, hogy a csoporton belül válaszolják meg a kérdéseket a saját fegyverzet-részükre vonatkozóan, és készüljenek fel válaszaik ismertetésére az osztállyal.
„Négy testrészünk van, amelyek Pál apostol elmondása szerint a legsebezhetőbbek a sötétség hatalmai számára. Az ágyék vagy derék, amely az erényt és az erkölcsösséget jelképezi. A szív, amely a viselkedésünket jelképezi. A lábunk, vagyis céljaink és célkitűzéseink az életben, végül pedig a fejünk, a gondolataink” (Harold B. Lee, Feet Shod with the Preparation of the Gospel of Peace, Brigham Young University Speeches of the Year [Nov. 9, 1954], 2).
„Derekatokat igazsággal övezvén körül” (lásd T&Sz 27:15–16):
Lee elnök azt mondta: „A derekunk [ágyékunk] az alsó borda és a csípő közötti területet jelzi, ahol a szaporodáshoz kapcsolódó létfontosságú szerveink találhatóak” (Feet Shod, 2). A körülövezvén azt jelzi, hogy szorosan körbe kell tekerni valamiféle övvel.
-
Szerintetek Sátán miért támadja a tisztaságunkat, az erényünket és az erkölcsösségünket?
-
Szerintetek hogyan segíthet nekünk tisztának, erényesnek és erkölcsösnek maradni az, ha ismerjük Isten erkölcsi normáját?
A szentírás-tanulmányozás segít nekünk, hogy felövezzük magunkat az igazsággal, valamint megvédjük az erényt és az erkölcsösséget.
„Az igazlelkűség mellvértj[e]” (T&Sz 27:16):
-
Lee elnök szerint mit védelmez a mellvért?
-
Szerintetek hogyan befolyásolja szívünk igazlelkűsége (viselkedésünk és vágyaink) azon képességünket, hogy megvívjuk lelki csatáinkat?
„Lábatokat… beborítván a békesség evangéliumának előkészületével” (T&Sz 27:16):
A lábatokat beborítani annyit tesz, hogy cipőt vagy valamilyen védőfelszerelést viseltek a lábatokon.
-
Lee elnök szerint mit jelképez a lábunk?
-
Hogyan támadja Sátán a céljainkat és a célkitűzéseinket az életünk során?
-
Mit adott nekünk Isten, amibe kapaszkodhatunk, hogy segítsen folyamatosan előremozdítani a lábunkat az élet ösvényén a céljaink felé? (Lásd 1 Nefi 8:24.)
-
Hogyan segíthet nekünk a kísértések legyőzésében, ha igazlelkű célokra és célkitűzésekre összpontosítunk?
„A hit pajzs[a]” (lásd T&Sz 27:17):
-
Szerintetek mit jelent „a gonosz minden tüzes nyilát [kioltani]”?
-
Hogyan nyújt nektek pajzsként oltalmat és védelmet a hitetek?
„A szabadulás sisakj[a]” (lásd T&Sz 27:18):
-
Lee elnök szerint mit védelmezünk, amikor a fejünket befedjük?
-
Miért fontos a gondolataink védelme?
-
Hogyan támadja Sátán a gondolatainkat?
-
Milyen konkrét dolgokat tehetünk meg azért, hogy védelmezzük a gondolatainkat?
„Lelkemnek kardj[a]” (lásd T&Sz 27:18):
-
Hogyan segíthet nekünk a Lélek legyőzni Sátán támadásait?
-
Milyen előnyt biztosít számunkra az, ha velünk van a Lélek a gonosszal folytatott harcunkban?
-
Hogyan segít bennünket Isten szava a Lélek kardjának forgatásában?
-
Mit tehettek, hogy még erősebben jelen lehessen a Lélek az életetekben?
Miután a tanulók beszámoltak válaszaikról, olvasd fel a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, miként vesszük magunkra és erősítjük meg Isten fegyverzetét:
„Jobban szeretek úgy gondolni erre a lelki fegyverzetre, mint valami páncélingre, nem pedig valamilyen merev fémdarabra, amelyet úgy hajlítottak meg, hogy illeszkedjen a testhez. A páncéling ugyanis sok-sok apró acélszemből áll össze, amelyek összeerősítve nagyobb rugalmasságot biztosítanak a védelem csökkenése nélkül. Azért mondom ezt, mert tapasztalataim szerint nincsen egyetlen nagyszabású dolog, amit meg kell tennünk, hogy lelkileg felvértezzük magunkat. A lelki erő számtalan kisebb cselekedetben rejlik, amelyek a lelki páncélzat szövetében állnak össze, amely aztán védelmet és oltalmat nyújt minden gonosszal szemben” (“Be Strong in the Lord,” Ensign, July 2004, 8).
-
Melyek azok az apró cselekedetek, amelyek erejüket összegezve segítenek megvédeni bennünket a kísértéstől és a gonosztól?
Kérd meg a tanulókat, hogy tekintsenek vissza a Tan és szövetségek 27:15 nyitósoraira. Ezután tedd fel a következő kérdést:
-
Milyen hozzáállást kell tanúsítanunk, amikor magunkra öltjük Isten fegyverzetét? (Fel kell emelnünk a szívünket és örvendeznünk kell.) Miért kell ilyen hozzáállást mutatnunk?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, mit tanultak a mai órán, és válasszanak egy konkrét dolgot, amit megtehetnek, hogy még teljesebben magukra öltsék Isten fegyverzetét. Buzdítsd őket, hogy írják le egy papírra, mit fognak tenni, majd gyakran olvassák azt át, hogy emlékeztesse őket, mire kötelezték el magukat.
Az óra befejezéseként kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg bizonyságukat az órán tanított igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 27:2. „…nem számít, hogy mit esztek, vagy mit isztok, amikor az úrvacsorából vesztek”
Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, miért adatott a Tan és szövetségek 27:2-ben olvasható kinyilatkoztatás, és mit jelent:
„[Egy] mennyei hírnök azt mondta Joseph Smithnek, hogy nem számít, mit használnak az úrvacsorához, és hogy ne vásároljon bort vagy erős italt az ellenségeitől. Ennek oka nyilvánvaló, hiszen a Prófétának sok ellensége volt. Az ok azonban túlmutat azon, hogy pusztán védelmet nyújtson az ellenségeivel szemben, hiszen figyelmeztetés is a gonosz ellen, valamint azon számító emberekkel szemben, akik tévútra szeretnék vinni ezeket a dolgokat. (Lásd Bölcsesség szava, 89. szakasz.) Joseph Smith azt is megtudta, hogy nem használható bor az úrvacsorához, csak akkor, ha a szentek készítették és az új bor. Bár az egyház ebben a korai időszakban még nem tért át arra a szokásra, hogy kizárólag vizet használjanak az úrvacsorához, mégis ettől az időtől fogva használtak vizet a bor helyettesítésére, amelyet elsősorban annak a vérhez való hasonlatossága miatt alkalmaztak azelőtt. Ma már egyházszerte vizet használnak az úrvacsora során Jézus Krisztus vérének emlékeztetőjeként, amely a bűnök bocsánatára ontatott mindazokért, akik bűnbánatot tartanak és elfogadják az evangéliumot” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:132; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 55).
Tan és szövetségek 27:2. „…egyedül az én dicsőségemre tekintő szemmel”
Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, hogyan fejleszthetünk ki egyedül Isten dicsőségére tekintő szemet:
„Képzeljetek el, mondjuk, egy nagyon erős távcsövet. Két külön optikai rendszert köt benne össze egy kapcsoló, amely két, egymástól független képet fókuszál egyetlen háromdimenziós látványba. E hasonlatot alkalmazva tegyük fel, hogy a távcső bal oldala a ti érzékeléseteket jelképezi a feladatotok kapcsán, a jobb oldalon lévő kép pedig az Úr szemszögét ugyanezen feladattal kapcsolatban – vagyis tervének azon részét illetően, amelyet rátok bízott. Most pedig kapcsoljátok össze a ti rendszereteket az Övével. Elmétek finomhangolásával élesítsétek a fókuszt. Ekkor valami csodálatos dolog történik: az Ő képe és a tietek eggyé válik. Ezzel kifejlesztettétek az egyedül Isten dicsőségére tekintő szemet (lásd T&Sz 4:5; lásd még Mormon 8:15)” (“With God Nothing Shall Be Impossible,” Ensign, May 1988, 34).