19. lecke
Joseph Smith története 1:68–75; Tan és szövetségek 13
Bevezetés
1829. május 15-én Joseph Smith és Oliver Cowdery a Joseph pennsylvaniai Harmonyban lévő farmja melletti erdőbe mentek, hogy megkérdezzék az Urat, miután egy olyan részt fordítottak a Mormon könyvéből, amely a keresztelés szertartásának jelentőségét hangsúlyozta. Miközben imádkoztak, Keresztelő János jelent meg előttük feltámadott lényként. Rájuk ruházta az ároni papságot, utasította őket, hogy kereszteljék meg egymást a közeli Susquehanna folyóban, majd arra szólította fel őket, hogy rendeljék el egymást az ároni papságba. János Joseph Smithhez és Oliver Cowderyhez intézett szavai a Tan és szövetségek 13-ban kerültek lejegyzésre. Keresztelésüket követően Joseph és Oliver eltelt a Szentlélekkel, és nagyszerű áldásokat tapasztaltak.
Javaslatok a tanításhoz
Joseph Smith története 1:68–72; Tan és szövetségek 13
Keresztelő János Joseph Smithre és Oliver Cowderyre ruházza az ároni papságot
Az óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket, vagy kiosztható lapokon add oda minden tanulónak (a válaszok nélkül). Amikor a tanulók bejönnek az osztályba, kérd meg őket, hogy egy darab papíron vagy a kiadott lapon válaszolják meg a kérdéseket. Ha szükséges, javasolhatod, hogy a Kalauz a szentírásokhoz használatával próbálják megkeresni a helyes válaszokat (lásd ároni papság). Várhatsz, amíg a tanulók lejegyzik a válaszaikat, mielőtt elkezdenéd az áhítatot.
-
Hol tanulhatunk a szentírásokban az ároni papság visszaállításáról?
-
Mely napon került sor az ároni papság visszaállítására?
-
Hogyan hívták azt az angyalt, aki visszaállította a földön az ároni papságot azzal, hogy azt Joseph Smithre és Oliver Cowderyre ruházta?
-
Miként történt az ároni papság rájuk ruházása?
-
Mi mást ígért még az angyal, hogy Joseph és Oliver elnyeri majd? Kitől kapják majd meg?
(Válaszok: (1) Joseph Smith története vagy Tan és szövetségek 13; (2) 1829. május 15. [lásd Joseph Smith története 1:72]; (3) Keresztelő János [lásd Joseph Smith története 1:72]; (4) Kézrátétel által [lásd Joseph Smith története 1:68, 71]; (5) Keresztelő János azt mondta nekik, hogy később elnyerik a melkisédeki papságot Péter, Jakab és János apostoltól [lásd Joseph Smith története 1:72].)
Az áhítat után kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az első kérdésre adott válaszaikat. Miután helyesen megválaszolták e kérdést, kérd meg őket, hogy párokban dolgozva ellenőrizzék a válaszaikat a további kérdésekre. Ehhez használják a Joseph Smith története 1:68–72-t, illetve a Joseph Smith történetét követő magyarázatot Oliver Cowderytől. Körbesétálhatsz a teremben, hogy segíts a tanulóknak megtalálni a helyes válaszokat.
Miután elegendő időt kaptak, tekintsétek át a válaszokat közösen is. Miközben átnézitek közösen a válaszokat, segíts a tanulóknak felismerni és megérteni a következő tanokat: Keresztelő János visszaállította az ároni papságot a földre (lásd Joseph Smith története 1:72). A papságot kézrátétellel ruházzák rá valakire (lásd Joseph Smith története 1:68, 71). Miközben áttekintitek a tanulók válaszait, elmondhatod azt is, hogy Joseph Smith és Oliver Cowdery Pétertől, Jánostól és Jakabtól kapta meg a melkisédeki papságot valamivel később, 1829 májusában (lásd Larry C. Porter, “The Restoration of the Aaronic and Melchizedek Priesthoods,” Ensign, Dec. 1996, 30–47).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:68-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit tett Joseph és Oliver, ami oda vezetett, hogy megkérdezzék az Urat a bűnök bocsánatára történő keresztelésről.
-
E vers alapján mi indította Josephet és Olivert arra, hogy a bűnök bocsánatára történő keresztelésről kérdezzenek? (A Mormon könyve fordítása során tanításokra leltek a bűnök bocsánatára történő keresztelést illetően.)
Mutass rá, hogy az ároni papság visszaállítása olyan fontos, hogy Keresztelő János szavai bekerültek a Tan és szövetségekbe a 13. szakaszként. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 13-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és határozzák meg, hogyan válaszolta meg az ároni papság visszaállítása Joseph és Oliver imáját, amelyben a bűnök bocsánatára történő keresztelésről szerettek volna többet megtudni.
-
Hogyan válaszolta meg az ároni papság visszaállítása Joseph és Oliver imáját, amelyben a bűnök bocsánatára történő keresztelésről szerettek volna többet megtudni?
Rajzolj a táblára egy egyszerű képet egy ajtóról, amelyen egy kulcslyuk látható.
-
Mi a célja egy ajtónak? (Miközben a tanulók megbeszélik ezt a kérdést, segíts nekik felismerni, hogy az ajtó egy másik helyiségbe vezető út elején található, továbbá az ajtó kívül tarthat, vagy be is engedhet bennünket.)
Mutass a tanulóknak egy kulcscsomót (vagy rajzolj egy egyszerű képet egy kulcsról a táblára), és tedd fel a következő kérdést:
-
Hogyan kapcsolódik a kulcs az ajtó funkciójához? (A kulcs zárja vagy nyitja az ajtót. Amikor a kulcsot használva kinyitunk egy ajtót, ezzel lehetőségünk nyílik arra, hogy áthaladjunk, és megtapasztaljuk, mi van a túloldalon.)
Mondd el, hogy az Úr kulcsokat használ jelképként arra, hogy a papság felhatalmazását szemléltesse, amely kinyitja és feltárja az utat előttünk az örökkévaló lehetőségek és áldások elnyerésére. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg a Tan és szövetségek 13:1-ben azokat a kulcsokat, amelyek az ároni papsághoz tartoznak. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket a kulcsokat, amint megtalálják őket.
-
Mit mondott Keresztelő János, minek a kulcsát viseli az ároni papság? (Az ároni papság rendelkezik az angyalok szolgálattételének, a bűnbánat evangéliumának, és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival. Megkérheted az egyik tanulót, hogy írja ezt a kijelentést a táblán lévő ajtókép alá.)
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni az ároni papság ezen kulcsait, valamint azon áldásokat, amelyeket elérhetővé tesznek az egyház tagjai számára, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő magyarázatot Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (Esetleg készíthetsz egy kicsinyített másolatot is ebből a kijelentésből minden tanuló számára, hogy a szentírásaikban tartsák.)
„Mit jelent az, hogy az ároni papság viseli »a bűnbánat, a keresztelés és a bűnök bocsánat[a] evangéliu[mának]« [kulcsait]? A jelentését megtaláljuk a keresztelés szertartásában és az úrvacsorában. A keresztelés a bűnök bocsánatára történik, az úrvacsora pedig a keresztelés szövetségeinek és áldásainak megújítására szolgál. Mindkettőt bűnbánatnak kell megelőznie. […]
[Egyikőnk] sem élt bűn nélkül a keresztelése óta. Anélkül, hogy gondoskodnánk valamilyen további megtisztulásról a keresztelésünket követően, mindegyikünk elveszett lenne a lelki dolgok [tekintetében]. […]
Parancsolatot kaptunk, hogy bánjuk meg bűneinket, megtört szívvel és töredelmes lélekkel jöjjünk az Úrhoz, és vegyünk az úrvacsorából annak szövetségei szerint. Amikor így megújítjuk a keresztelkedéskor kötött szövetségeinket, az Úr megújítja keresztelésünk megtisztító hatását. […]
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé az ároni papság jelentőségét e téren. Ezek a létfontosságú lépések mind a bűnök bocsánatára vonatkoznak, amely a keresztelés szabadító és az úrvacsora megújító szertartásán keresztül valósul meg. E szertartások mindegyikét az áronipapság-viselők végzik a püspökség irányítása alatt, akik a bűnbánat, a keresztség és a bűnök bocsánata evangéliumának kulcsait gyakorolják” (lásd Az ároni papság és az úrvacsora. Liahóna, 1999. jan. 43–44.).
-
Hogyan segítenek az ároni papság kulcsai elnyernünk Jézus Krisztus engesztelésének áldásait?
-
Oaks elder szerint ki irányítja minden egyházközségben a bűnbánat és a keresztség evangéliumának kulcsait?
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni az angyalok szolgálattételének kulcsait, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő magyarázatot Oaks eldertől:
„Az ároni papság fiatal viselőjeként nem gondoltam, hogy angyalt fogok látni, és azon tűnődtem, vajon mi köze van az ilyen jelenéseknek az ároni papsághoz.
Az angyalok szolgálattétele azonban láthatatlan is lehet. Az angyali üzenetek szólhatnak az elméhez egy hang vagy pusztán gondolatok, érzések által” (vö. Az ároni papság és az úrvacsora. 44.).
Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki és tartsa fel az Egy fiatal férfi megkeresztelkedik (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 103. sz.; lásd még LDS.org) és Az úrvacsora megáldása (107. sz.) című képeket, ha elérhetőek.
-
Az ároni papság kulcsainak megértése milyen hatással lehet a gondolataitokra és a tetteitekre, miközben hetente előkészítitek az úrvacsorát, szolgáltok abban, illetve vesztek belőle?
Kérd meg a fiatal nőket az osztályban, hogy mondják el érzéseiket az ároni papságról és azon áldásokról, amelyeket az az életükbe hoz. Te is elmondhatod, miért bír jelentőséggel számodra az ároni papság visszaállítása.
Joseph Smith története 1:73–75
Joseph Smith és Oliver Cowdery hatalmas áldásokat tapasztalnak a keresztelésüket követően
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:73-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek azt írják le, hogy mit tapasztalt Joseph és Oliver, miután megkeresztelkedtek. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket a szavakat és kifejezéseket.
-
Mi szállt Josephre és Oliverre, miután megkeresztelkedtek?
Mivel Joseph és Oliver még nem nyerték el a Szentlélek ajándékát, az ez alkalommal tapasztaltak a Szentlélek hatalmának megnyilvánulásai voltak. Joseph és Oliver csak egy későbbi alkalommal nyerték el a melkisédeki papságot a Szentlélek ajándékának ráruházására (lásd Joseph Smith története 1:70; lásd még Kalauz a szentírásokhoz: Szentlélek, scriptures.lds.org).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:74-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget és keressenek egy olyan konkrét áldást, amelyet Joseph és Oliver a Szentlélek hatalma által nyertek el. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, írd fel a következő tant a táblára: A Szentlélek segít megértenünk a szentírások jelentését és szándékát.
-
Szerintetek miért van szükségünk a Szentlélekre, hogy segítsen megértenünk a szentírásokat?
-
Milyen alkalommal segített a Szentlélek megértenetek a szentírások jelentését és szándékát?
Kérd meg a tanulókat, hogy néhány percben írjanak a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba arról, mit tesznek majd, hogy meghívják a Szentlélek segítségét a szentírások tanulmányozása során.
Megjegyzések és háttér-információk
Joseph Smith története 1:74. A szentírások tanulmányozása a Szentlélekkel
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról szólt, mekkora szükség van arra, hogy a Lélek velünk legyen, amikor tanulmányozzuk a szentírásokat:
„Ha kinyilatkoztatásra és sugalmazásra törekszünk és elfogadjuk azt, hogy kitágítsa értelmünket a szentírásokkal kapcsolatosan, akkor megvalósítjuk Nefi ihletett ígéretének beteljesülését, mely szerint aki szorgalmasan keres, annak »a Szentlélek hatalma által Isten rejtelmei feltárulnak« (1 Nefi 10:19).
[…] A szentírásokban említett számos más dolog kizárólag a Szentlélek sugalmazása révén fogható fel. Pár apostol szavaival: »az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke van vele« (JSF, 1 Kor. 2:11). […]
Joseph Smith és Oliver Cowdery állították fel a példát ezen adományozási korszak számára. Keresztelésüket követően elteltek a Szentlélekkel, majd pedig, ahogyan Joseph személyes történetében elmondta: »Miután megvilágosodott az elménk, kezdtek feltárulni értelmünk előtt a szentírások, és oly módon nyilatkozott meg előttünk a rejtelmesebb részek valódi jelentése és szándéka, ami azt megelőzően soha nem állt rendelkezésünkre, még csak nem is gondoltunk rá« (JST 1:74). […]
Ahogyan Pál kijelentette Timótheusnak: »A teljes írás Istentől ihletett« (2 Timótheus 3:16; lásd még 2 Péter 1:21). Ezt azt jelenti, hogy a szentírások megértéséhez elménket meg kell, hogy világítsa az Úr Lelke” (“Scripture Reading and Revelation,” Ensign, Jan. 1995, 7, 9).
Tan és szövetségek 13:1. Mit jelent az, hogy Lévi fiai felajánlást ajánlanak fel az Úrnak?
Joseph Smith próféta a következő magyarázatot adta azon felajánlással kapcsolatosan, amelyet Lévi fiai ajánlanak majd fel:
„Általános az a feltételezés, hogy az áldozatnak teljességgel vége lett, amikor a Nagy Áldozat, [ti. az Úr Jézus áldozata] fel lett ajánlva, valamint hogy a jövőben sem lesz szükség az áldozat szertartására; azok azonban, akik ezt állítják, nyilvánvalóan nem ismerik a papság kötelességeit, kiváltságait és felhatalmazását, sem pedig a prófétákat.
Az áldozat felajánlása mindig is kapcsolódott a papsághoz, és feladatainak egy részét képezte. A papsággal kezdődött, és tovább fog folytatódni Krisztus eljövetele utánig, nemzedékről nemzedékre. […]
Ezek az áldozatok, csakúgy, mint a papsághoz tartozó minden szertartás, teljes mértékben vissza lesznek állítva, és teljes erőikkel, következményeikkel és áldásaikkal lesznek elvégezve, amikor az Úr temploma felépül, és Lévi fiai megtisztulnak. Ez mindig is létezett, és mindig is létezni fog, amikor a melkisédeki papság erői megfelelőképp megnyilvánulnak, különben hogyan is következhetne be minden dolog visszaállítása, melyről a szent próféták szóltak. Nem úgy kell érteni, hogy Mózes törvénye újra megalapíttatik annak minden rítusával és különféle ceremóniájával – a próféták soha nem mondták ezt, de a Mózes napjai előtt létező dolgok, név szerint az áldozatok, folytatódni fognak” (History of the Church, 4:211–12).
Joseph Fielding Smith elnök a következő további magyarázatot fűzte ehhez:
„Az idők teljességének adományozási korszakában élünk, melybe minden dolog egybe lesz gyűjtve, és minden dolog vissza fog állíttatni a kezdetektől fogva. Még ez a föld is vissza lesz állítva az Ádám bukása előtti állapotába. Na már most, a dolgok természetéből fakadóan vissza kell állíttatnia az áldozathozatal törvényének is, különben nem kerülne visszaállításra minden dolog, melyet az Úr elrendelt. Szükséges lesz tehát, hogy Lévi fiai, akik az ősi időkben véres áldozatokat mutattak be Izráelben, ismét ilyen áldozatot mutassanak be, hogy befejezzék és teljessé tegyék e szertartást ebben az adományozási korszakban. A véres áldozatot Ádám napjaiban vezették be, és szükségszerűen vissza kell állíttatnia majd.
Állatáldozatokat fognak végezni, hogy bevégezzék a visszaállítást, amikor az említett templom felépül; a millennium kezdetén, vagy a visszaállítás során ismét végezni fognak véres áldozatokat, annyi ideig, amennyi a visszaállítás teljességének bevégzéséhez szükséges ebben az adományozási korszakban. Azt követően másfajta áldozatot fognak majd bemutatni” (Doctrines of Salvation, ed. Bruce R. McConkie [1956], 3:94).
Tan és szövetségek 13:1. A kulcsok magyarázata
Bruce R. McConkie elder elmagyarázta, hogy Isten kinyilatkoztatásai kétféleképpen hivatkoznak kulcsokra:
„A kinyilatkoztatásokban kétféle használata található meg a kulcsok kifejezésnek. Az egyik azon irányító hatalmakra utal, amelyek által az egyházat vagy királyságot és annak minden szervezetét kormányozzák, lévén a királyság kulcsai az elnöklés kulcsai. A másik használat azon eszközökre vonatkozik, melyek által valami kinyilatkoztatásra, felfedezésre vagy kinyilvánításra kerül” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 409–10).
Tan és szövetségek 13:1. Az angyalok szolgálattételének kulcsa
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő meglátásokat fűzte az angyalok szolgálattételének kulcsához:
„Szoros összefüggésben, az ároni papság e szertartásai szintén létfontosságúak az angyalok szolgálattételéhez.
»Az ‘angyal’ szót a szentírásokban akármely, Isten üzenetét hordozó mennyei lényre használják« (George Q. Cannon, Gospel Truth, sel. Jerreld L. Newquist [1987], 54). A szentírások számos olyan esetet mondanak el, ahol egy angyal jelent meg személyesen. […]
Az angyalok szolgálattétele azonban láthatatlan is lehet. Az angyali üzenetek szólhatnak az elméhez egy hang vagy pusztán gondolatok, érzések által. […]
A legtöbb angyali közlést inkább érezzük vagy halljuk, mint látjuk.
Miként viseli az ároni papság az angyalok szolgálattételének kulcsait? A válasz ugyanaz, mint ami az Úr Lelkét illeti.
Általánosságban, a lelki társaság és közlés áldása csak azok számára érhető el, akik tiszták. Ahogy korábban kifejtettem, a keresztelés és az úrvacsora ároni papsági szertartásain keresztül megtisztulunk bűneinktől, és azt az ígéretet kapjuk, hogy ha megtartjuk szövetségeinket, Lelke mindig velünk lesz. Hiszem, hogy ez az ígéret [nemcsak] a Szentlélekre utal, hanem az angyalok szolgálattételére is, mert »az angyalok a Szentlélek hatalma által szólnak, tehát Krisztus szavait mondják« (2 Nefi 32:3). Tehát azok, akik viselik az ároni papságot, megnyitják az ajtót minden egyháztagnak, aki érdemesen vesz az úrvacsorából, hogy élvezze az Úr Lelkének társaságát, valamint az angyalok szolgálattételét. […]
Az ároni papság viseli »a bűnbánat és a megkeresztelkedés, valamint a bűnök bocsánatának evangéliuma« (T&Sz 84:27) kulcsait. A Szabadító engesztelésének megtisztító hatalma megújul számunkra, amint veszünk az úrvacsorából. Az ígéret, hogy »Lelke mindig vel[ünk] legyen« (T&Sz 20:77) elengedhetetlen a lelkiségünkhöz. Az ároni papság szertartásai létfontosságúak mindehhez” (lásd Az ároni papság és az úrvacsora. Liahóna, 1999. jan. 45–46.).
Tan és szövetségek 13:1. Az angyalok szolgálattétele
Gordon B. Hinckley elnök a következőképpen magyarázta az angyalok szolgálattételét:
„Amikor Wilford Woodruff – egy hosszú életű és nagy tapasztalattal rendelkező férfi – volt az egyház elnöke, így szólt az ároni papságban lévő fiúkhoz: »Azt a tényt kívánom tudomásotokra hozni, hogy mit sem jelent, hogy egy férfiú pap vagy apostol, amennyiben felmagasztalja elhívását. A pap viseli az angyalok szolgálattételének kulcsait – mondta. – Soha életemben, sem apostolként, sem hetvenesként, sem elderként nem volt nagyobb védelemben részem az Úrtól, mint amikor a papi hivatalt viseltem« (Millennial Star, 53:629).
Gondoljatok csak bele, kedves fiatal fivéreim! A papság, amelyet viseltek, magával hordja az angyalok szolgálattételének kulcsait. Ez értelmezésem szerint azt jelenti, hogy ha a papságra érdemes életet éltek, akkor jogotok van elnyerni és élvezni a mennyei lények hatalmát, hogy vezessenek, védelmezzenek és megáldjanak benneteket. Melyik értelmes fiú ne látná szívesen e bámulatos áldást?” (“The Priesthood of Aaron,” Ensign, Nov. 1982, 45).