A Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatásban, amely a Tan és szövetségek 20-ban található, az Úr megparancsolta, hogy visszaállított egyházát 1830. április 6-án szervezzék meg. Egyházának kormányzásához is utasításokat adott, beleértve a különböző papsági hivatalok ismertetését, valamint az ezen hivatalokat viselők kötelességeit. E hivatalok felállításával Mennyei Atyánk gyermekei elnyerhették a papsági szertartásokat és szövetségeket köthettek.
Az óra előtt írd fel a táblára a következő kifejezéseket: prédikálni; tanítani; kifejteni; buzdítani; figyelmeztetni; hívni mindenkit, hogy jöjjenek Krisztushoz.
Az óra elején hívd fel a figyelmet a táblán szereplő szavakra, és tedd fel a következő kérdést:
Kinek a feladatai ezek? (Elmagyarázhatod, hogy a kifejteni szó azt jelenti, hogy valamit részletesen megtanítani; míg buzdítani annyit tesz, mint határozottan bátorítani valakit valamire.)
A tanulók rámutathatnak arra, hogy ezek a próféták, apostolok, más egyházi vezetők és a teljes idejű misszionáriusok feladatai. Azt is megfogalmazhatják, hogy ezeket a kötelességeket minden papságviselő, még az áronipapság-viselők is elvégezhetik. Ha nem említik az áronipapság-viselőket, akkor ezt az igazságot te magad említsd meg. Hangsúlyozd ki, hogy az osztályban lévő áronipapság-viselőkre fontos szolgálati lehetőségeket bíztak.
Oszd három csoportra az osztályt. Mondd el, hogy az egyház megszervezése kapcsán az Úr a papságviselők számos kötelességét kinyilatkoztatta Joseph Smithnek. Kérd meg az egyik csoportot, hogy tanulmányozzák a Tan és szövetségek 20:38–45-öt, és keressék meg az elderek kötelességeit. Kérd meg a második csoportot, hogy tanulmányozzák a Tan és szövetségek 20:46–52-t, és keressék meg a papok kötelességeit. Kérd meg a harmadik csoportot, hogy tanulmányozzák a Tan és szövetségek 20:53–59-et, és keressék meg a tanítók és a diakónusok kötelességeit. Míg ezt teszik, írd fel a következőket a tábla tetejére, egymás mellé:
Elegendő idő eltelte után kérj meg minden csoportból egy vagy két képviselőt, hogy jöjjenek ki a táblához, és sorolják fel azon hivatal vagy hivatalok kötelességeit, amelyeket tanulmányoztak.
Milyen különbségeket vesztek észre az elderek, a papok, a tanítók és a diakónusok kötelességei között? Milyen hasonlóságokat láttok?
Melyik hivatal rendelkezik felhatalmazással a Szentlélek ajándékának ráruházására? (Elder; lásd 41. vers.) Mely hivatalok rendelkeznek felhatalmazással az úrvacsora kiszolgálására? (Elder és pap; lásd 40. és 46. vers.) Mely hivatalok rendelkeznek felhatalmazással papok, tanítók és diakónusok elrendelésére? (Elder és pap; lásd 39. és 48. vers.) Mely hivatalok rendelkeznek felhatalmazással a kifejtésre, buzdításra és tanításra? (Elder, pap, tanító és diakónus; lásd 42., 46. és 59. vers.)
Milyen igazságokat tanulhatunk meg a papsági hivatalokkal kapcsolatosan abból, ha összehasonlítjuk és összevetjük a kötelességeiket?
A tanulók különböző tantételeket fogalmazhatnak meg, de győződj meg arról, hogy kihangsúlyozzák a következőket:
Amikor Mennyei Atyánk fiai elnyerik a papság egyre magasabb hivatalait, egyre több feladatot és lehetőséget kapnak mások szolgálatára.
Amikor egy papságviselőt további papsági hivatalokba rendelnek el, megtartja az alacsonyabb hivatalokat és az azokhoz kapcsolódó feladatokat.
Minden papságviselő feladata, hogy szertartásokat végezzen, és őrködjön az egyház tagjai felett, valamint szolgálja őket.
Miután segítettél a tanulóknak megtalálni az utolsó igazságot is az előző listán, írd fel azt a táblára a papsági feladatok felsorolása alá.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a papságviselők feladatait, hívd fel a figyelmüket a táblán szereplő listára, majd tedd fel a következő kérdéseket:
Hogyan valósíthatja meg egy áronipapság-viselő azt, hogy „őrködjön az egyház felett”, valamint „velük legyen és erősítse őket”? (A példák között szerepelhet a házitanítás, a szegényekről és a szükséget látókról való gondoskodás, a gyülekezeti ház és kert gondozása, valamint a püspöktől és a kvórumvezetőktől kapott egyéb megbízások teljesítése.)
Hogyan valósíthatják meg az áronipapság-viselők azt, hogy „hívjanak mindenkit, hogy jöjjön Krisztushoz”?
Miközben a tanulók megbeszélik ezt a kérdést, felkérheted egyikőjüket, hogy olvassa fel a következő tanácsot:
„Ha papságviselő vagy, ne feledd, hogy a papság mindig és minden körülmény között hozzád tartozik! Ez nem egy köpönyeg, amit tetszés szerint fel- vagy leveszünk. A papság bármely hivatalába történő elrendelés élethosszig tartó szolgálatot jelent azzal az ígérettel, hogy az Úr hithűséged alapján alkalmassá fog téged tenni munkájának végzésére.
Érdemesnek kell lenned ahhoz, hogy a papság erejét elnyerhesd és gyakorolhasd. Beszéded és a mindennapos viselkedésed hatással van a szolgálatod milyenségére. Nyilvános viselkedésed legyen kifogástalan! A magánéletedben tanúsított magatartásod pedig még fontosabb” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2007]. 155.).
Írd fel a táblára a következő kijelentést Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel. (Az idézet forrása: Becsüld meg a papságot, és használd helyesen!Liahóna, 2008. nov. 46.) Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják fel a szentírásuk margójára a Tan és szövetségek 20 mellé, vagy a füzetükbe, illetve a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
„A papsági felhatalmazás célja az, hogy adjon, szolgáljon, felemeljen és inspiráljon” (Richard G. Scott elder).
Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan alkalmakról, amikor látták a papságviselőket adni, szolgálni, felemelni és inspirálni. Megoszthatod a saját élményeidet is.
E beszélgetés részeként mutass rá arra, hogy bár a Tan és szövetségek 20 papságviselőkről szól, az egyház minden tagjának feladata és kiváltsága az, hogy szolgáljon másokat. A fiatal nőknek is számos alkalmuk adódik a szolgálatra. Néhányan a misszionáriusi szolgálat mellett döntenek, egy napon pedig kiváltságukban áll majd, hogy a Segítőegylet tagjai lehetnek, „papságviselő férfiak mellett dolgoz[va] azon, hogy gyarapítsák a hitet és a személyes igazlelkűséget, megerősítsék a családokat és az otthonokat, valamint felkutassák és megsegítsék a szükséget szenvedőket” (Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága [2011]. 7.).
Adj egy kis időt a tanulóknak, hogy leírják, mit tanultak a Tan és szövetségek 20:38–59-ből. Buzdítsd a fiatal férfiakat, hogy gondolkozzanak egy olyan cél papírra vetésén, amely segít majd nekik, hogy hithűen őrködjenek az egyház tagjai felett és erősítsék őket. Ez része lehet az Isten iránti kötelesség programban végzett munkájuknak.
A papsági elrendelésekre vonatkozó irányelvek kijelentése
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 20:60-at, az osztály pedig keresse meg, milyen szerepe van a Szentléleknek, amikor valakit elrendelnek egy papsági hivatalba.
Kérd meg a tanulókat, hogy kézfelemeléssel jelezzék, ha már tanúi voltak papsági elrendelésnek, vagy ha már saját maguk el lettek rendelve valamilyen papsági hivatalba. Kérj meg néhány tanulót azok közül, akik felemelték a kezüket, hogy osszák meg az élményeiket és azt, milyen érzéseik voltak az elrendelés alatt. Felteheted a következő kérdést:
Miként volt része a Szentlélek az elrendelésnek?
Írd fel a táblára a következő kijelentést: A papságviselőknek a kötelességeik elvégzése során rendelkezniük kell a Szentlélek hatalmával.
Hogy segíts a fiatal férfiaknak átgondolni érdemességüket egy-egy papsági szertartás elvégzésekor, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Boyd K. Packer elnök
„Felhatalmazásotok az elrendelésetekből ered; a hatalmatok pedig az engedelmességből és az érdemességből származik. […]
Hatalom a papságban abból származik, hogy megteszitek a kötelességeteket a hétköznapi dolgok terén: részt vesztek a gyűléseken, elfogadjátok a megbízásokat, olvassátok a szentírásokat, betartjátok a Bölcsesség szavát” (“The Aaronic Priesthood,” Ensign, Nov. 1981, 32–33).
Kérd meg a fiatal férfiakat, hogy imádságos lélekkel gondolják végig, milyen cselekedeteket vár el tőlük az Úr ahhoz, hogy kísérőül hívják a Szentlelket a jelenlegi és jövőbeli papsági kötelességeik teljesítése során. Emeld ki, hogy a fiatal nőknek szintén fontos feladataik vannak az egyházban. Kérd meg őket, hogy gondolják végig, milyen cselekedeteket vár el tőlük az Úr ahhoz, hogy velük legyen a Szentlélek hatalma ezen feladataik elvégzésében.
Elmondhatod, hogy a Tan és szövetségek 20:61–63 megemlíti az egyházi konferenciák néhány célját, például azt, hogy nyíltan intézzék az egyházi ügyeket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 20:65-öt. Mondd el, hogy ebben a versben a szavazat szó arra a támogató szavazatra utal, amelyet valaki a papsági hivatalba történő elrendelése előtt kap. Kérd meg a fiatal férfiakat az osztályban, hogy gondoljanak vissza a legutóbbi alkalomra, amikor az egyházközségük vagy gyülekezetük tagjai támogatták őket egy papsági hivatalba történő elrendelésben.
Mit éreztetek, amikor láttátok, hogy az egyházközségetek (gyülekezetetek) tagjai támogatják az elrendeléseteket? Hogyan segíthet a papsági szolgálatotokban az, ha emlékeztek az ő támogató szavazatukra? (A válaszok között szerepelhet, hogy felelősséget éreznek az egyházközség felé a szolgálatukért, illetve hogy érzik az egyházközség tagjainak támogatását.)
Néhány tanulót felkérhetsz, hogy mondják el, miért hálásak a papsági felhatalmazásért. Te is tedd bizonyságodat az ebben a leckében megtárgyalt igazságokról.
A papság központi céljáról szólva James E. Faust elnök az Első Elnökségből a következőket mondta:
Kép
President James E. Faust
„A másokkal való törődés a papsági feladatok veleje. Ebben rejlik a hatalom arra, hogy megáldjunk, gyógyítsunk, és elvégezzük az evangélium szabadító szertartásait” (“Power of the Priesthood,” Ensign, May 1997, 41).
W. Grant Bangerter elder a Hetvenektől úgy beszélt a papságviselőkről, mint „szolgálókról”, akik őrködnek az egyház tagsága felett:
Kép
Elder W. Grant Bangerter
„Éveken át részem volt abban a kiváltságban, hogy Marion G. Romney elnök lábainál ülhettem, aki »az egyház alkotmánya« témájában tanított bennünket – értve ezalatt az egyház megszervezésekor kapott azon kinyilatkoztatást, melyben az Úr felvázolta az egyház kormányzásának eljárásait. Azt mondja a Tan és szövetségek 20. szakaszában, hogy az eldereknek az alacsonyabb papság támogatásával kell »őrköd[ni] az egyház felett« (42., 53. vers). Ezen »őrködésnek« része az egyháztagok otthonainak felkeresése, valamint tanításuk a kötelességeikkel kapcsolatosan. Egy másik kinyilatkoztatásban az elderek kvóruma konkrétan úgy kerül említésre, mint a »helyi szolgálattevők« egy testülete (T&Sz 124:137). Az ároni papságot viselőkre szintén úgy utalnak, hogy ők »helyi lelkésze[i… az egyháznak]« (T&Sz 84:111)” (“The Power of the Priesthood,” Ensign, Nov. 1975, 69).
James E. Faust elnök az Első Elnökségből a következő történetet mesélte el egy fiatal papságviselőről, aki felemelte és megerősítette egyik szükséget látó szomszédját:
Kép
President James E. Faust
„Néhány évvel ezelőtt az egyik papi kvórum elhatározta, hogy egy szolgálati feladat keretében élelmiszert gyűjtenek a szűkölködők számára. Jim, az egyik pap, nagyon fellelkesedett, hogy részt vehet benne, és eldöntötte, hogy több élelmet gyűjt majd össze, mint bárki. Eljött az idő, hogy a papok összegyűljenek a kápolnában. Mindannyian egyszerre indultak el, és egy megadott időben tértek vissza később, aznap este. Mindenki meglepetésére Jim talicskája üres volt. Igen komolynak tűnt, néhány fiú pedig kinevette őt.
[A] tanácsadó megkérdezte Jimtől, hogy feldúlt-e. Jim így válaszolt: »Nem, nem igazán. De amikor kimentem élelmiszert gyűjteni, valóban sokat szereztem. Tele volt a talicskám. Miközben visszafelé jöttem a kápolnához, megálltam egy nem egyháztag [hölgy] otthonánál, aki elvált, és az egyházközségünk határain belül lakik. Bekopogtattam hozzá és elmagyaráztam, mit készülünk tenni, ő pedig behívott. Elkezdett szétnézni, hogy mit adhatna oda nekem. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és láttam, hogy alig volt benne valami. A konyhaszekrény üres volt. Végül talált egy kis barackkonzervet.
Alig hittem a szememnek. Ott szaladgált az a sok kisgyermek, akiket meg kellett etetnie, ő meg nekem adta a barackkonzervet. Elvettem, beletettem a talicskámba, és továbbmentem. Körülbelül az utca felénél járhattam, amikor meleg érzés töltötte el az egész testemet, és tudtam, hogy vissza kell mennem ahhoz a házhoz. Odaadtam neki az összes élelmiszert.«
A tanácsadó így szólt: »Jim, soha ne felejtsd el, milyen érzéseid voltak ma este, mert ez az [egész erről] szól…« Jim belekóstolt az önzetlen szolgálat táplálékába” (Lelki táplálék.Liahóna, 2006. nov. 54.).
Tan és szövetségek 20:46. „A pap kötelessége az, hogy prédikáljon, tanítson, kifejtsen, buzdítson és kereszteljen, valamint szolgáljon az úrvacsorával”
Kép
President Wilford Woodruff
Wilford Woodruff elnök azt mondta: „Több ezer mérföldet utaztam az evangéliumot papként prédikálva, és ahogyan azt már elmondtam egyes gyülekezeteknek, az Úr éppúgy támogatott engem, és éppúgy kinyilvánította hatalmát az életem oltalmazásában ezen hivatalban, mint amikor az apostoli hivatalt viseltem. Az Úr mindenkit támogat, aki a papság bármely részét viseli, legyen akár pap, akár elder, hetvenes vagy akár apostol, amennyiben felmagasztalja elhívását, és eleget tesz kötelességének” (Deseret Weekly, Nov. 7, 1896, 641). (Lásd még Boyd K. Packer, “The Aaronic Priesthood,” Ensign, Nov. 1981, 33.)
Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából kihangsúlyozta, hogy a megfelelő papsági elrendelés nagy jelentőséggel bír az Úr számára:
Kép
Boyd K. Packer elnök
„Kizárólag olyan személytől kaphatjátok meg a papságot, aki felhatalmazással rendelkezik, és »az egyház tudja, hogy felhatalmazása van« (T&Sz 42:11).
A papságot nem lehet úgy ráruházni valakire, mint egy titulust. Nem lehet átadni, mint valami oklevelet. Nem lehet üzenetben vagy levélben elküldeni valakinek. Kizárólag a megfelelő elrendeléssel adható át. Jelen kell lennie egy felhatalmazott papságviselőnek. Ő rá kell, hogy tegye a kezét a fejetekre, és így kell, hogy elrendeljen benneteket.
Éppen ez az oka annak, hogy az általános felhatalmazottak olyan sokat utaznak – hogy átadhassák a papsági felhatalmazás kulcsait. Minden cövekelnök szerte a világon megkapta ezt a felhatalmazást, az egyház elnöklő fivérei egyikének keze által. Sohasem volt ez alól egyetlen kivétel sem.
Emlékezzetek ezekre! A papság nagyon-nagyon becses az Úr szemében, aki nagyon figyel arra, hogy ezt hogyan és ki által ruházzák rá valakire. Sohasem történik ez titokban” (“The Aaronic Priesthood,” Ensign, Nov. 1981, 32).