Tan és szövetségek 138:1–24, 38–50

Bevezetés

1918. október 3-án, a Salt Lake Cityben található Méhkas házban (mely Brigham Young elnök otthona volt az egyház elnökeként) Joseph F. Smith elnök megkapta a Tan és szövetségek 138-ban feljegyzett látomást. Ebben a látomásban Smith elnök látta, amint a Szabadító a halála és a feltámadása közötti időszakban szolgál a paradicsomban lévő igaz lelkeknek, akik már várták, hogy megszabadulhassanak a halál kötelékeitől. Ez az első abból a két leckéből, mely a Tan és szövetségek 138-at tárgyalja.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 138:1–11

Joseph F. Smith elnök elgondolkozik a szentírásokon és Jézus Krisztus engesztelésén

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el a szabadítás tervén és azon, hogy mi történik halálunkkor a lélekkel és a testtel.

Mi történik halálunkkor a lelkünkkel és a testünkkel? A lelkünk hova megy?
Szerintetek milyen a lélekvilág?

Mondd el, hogy Joseph F. Smith elnök, az egyház hatodik elnöke, kinyilatkoztatást kapott a lélekvilágról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138 bevezetését. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, milyen élményben volt része Smith elnöknek az 1918 októberi általános konferenciát megelőző hónapokban. Mondják el, mit találtak.

Mondd el a tanulóknak, hogy ezekben a hónapokban Joseph F. Smith elnök a fia, Hyrum Mack Smith halálát gyászolta, aki azelőtt a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként szolgált. Smith elder abban az évben, 45 éves korában hunyt el, vakbélgyulladás következtében.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:1–4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen tanról elmélkedett Joseph F. Smith elnök 1918. október 3-án, miközben egyedül volt szobája csendjében.

Milyen tanról elmélkedett Smith elnök? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tant: Az evangélium tantételeinek való engedelmesség és Jézus Krisztus engesztelése által az egész emberiség megszabadulhat.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen élményben volt része Smith elnöknek, miközben az engesztelésről elmélkedett.

Mi jutott Smith elnök eszébe, miközben Jézus Krisztus engesztelésén gondolkozott?

Kérdezd meg a tanulóktól, előfordult-e már velük, hogy eszükbe jutott egy szentírásrész, miközben az evangélium valamely részletén gondolkoztak. Meséljenek az élményeikről!

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:6–10-et. Az osztály kövesse az olvasottakat, és figyelje meg, milyen tanítások voltak hatással Smith elnökre. Mondják el, mit találtak. Aztán magyarázd el, hogy Smith elnöknek olyan látomásban volt része, mely segít nekünk megérteni Péternek a lélekvilágra vonatkozó tanításait.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 138:11-et, és nézzék meg, mit látott Smith elnök, miközben a szentírásokon gondolkozott. A tanulók mondják el, mit találtak.

Mondd el, hogy mielőtt rátérnétek Smith elnöknek a lélekvilágról szóló látomására, a tanulók figyeljék meg, mi volt a kinyilatkoztatás elnyerésének folyamata: elmélkedett a szentírásokon, elgondolkozott az engesztelés tanán, valamint Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus egész emberiség iránti szeretetén. Ezek a gondolatok Péter szavait juttatták eszébe. Azután, amikor Péter szavain elmélkedett, értelmének „szemei megnyíltak”, megpihent rajta a Szentlélek, és látta a lélekvilágot.

Mit tanulhatunk abból, ahogyan Joseph F. Smith elnök felkészült a kinyilatkoztatás elnyerésére? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha olvassuk a szentírásokat és elmélkedünk róluk, akkor felkészülünk arra, hogy kinyilatkoztatást kapjunk. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a tantételt a szentírásaikba a 11. vers környékére.)
Hogyan segíti elő a kinyilatkoztatás elnyerését a szentírások olvasása és átgondolása?

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (Ha lehet, adj a tanulóknak egy-egy példányt, és kérd meg őket, hogy kövessék a szöveget.) Figyeljék meg, mit mond Christofferson elder, hogyan tanulmányozzuk a szentírásokat:

„[A]mikor azt mondom, »tanulmányozni«, az olvasásnál többre gondolok. […] Látom, amint olykor elolvastok egy pár verset, meg-megálltok közben, és eltöprengtek azokon, aztán ismét beleássátok magatokat a versekbe, és ha elgondolkodtok azok jelentésén – imádkoztok, hogy megértsétek azokat, kérdéseket tesztek fel magatokban, lelki benyomások megszerzésére törekedtek, és leírjátok a kapott érzéseket –, jobban fogtok emlékezni rájuk, és több tudásra tesztek szert” (Te azért idővel megtérvén. Liahóna, 2004. máj. 11–12.).

Követtétek-e már ezt a módszert a szentírások tanulmányozásánál? Mikor? Mivel lett ezáltal más a tanulás élménye?

Kérd fel a tanulókat, hogy tűzzék ki célul a szentírások oly módon történő olvasását és átgondolását, amiről Christofferson elder beszélt.

Tan és szövetségek 138:12–24, 38–50

Joseph F. Smith elnök látja a feltámadásukra váró igazlelkű halottakat

A tanulók alkossanak párokat, majd kérd meg őket, hogy beszéljék meg a párjukkal a következő kérdést:

Milyen jövőbeli eseményt vártok leginkább? Miért izgalmas ez számotokra?

Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg válaszait az osztállyal. Mondd el, hogy amikor Joseph F. Smith elnök látomásban látta a lélekvilágot, a lelkek egy nagy csoportosulását látta.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:12–13-at, az osztály pedig figyelje meg, hogyan jellemezte Smith elnök az összegyűlt lelkeket.

Hogyan jellemezte Smith elnök a lelkeket, akiket látott?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 138:38–49-et, és keressék ki néhány olyan léleknek a nevét, aki jelen volt ott. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezeket a neveket a szentírásukban.) A tanulók mondják el, milyen neveket találtak.

A 49. vers szerint mire vártak ezek a lelkek? (A kiszabadításukra.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:14–16, 50-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, miért töltötte el öröm és vigasság ezeket az igaz lelkeket.

Miért töltötte el öröm és vigasság ezeket az igaz lelkeket? (Mert „közel volt már kiszabadulásuk napja” [15. vers], más szóval tudták, hogy Jézus Krisztus engesztelése révén hamarosan feltámadnak.)
Szerintetek miért jelentene kiszabadulást ezeknek az igaz lelkeknek a testük és a lelkük újbóli egyesülése?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:17-et, az osztály pedig nézze meg, milyen áldásokat kapnak az igaz lelkek a testük és a lelkük egyesülése után. Meg is kérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg, amit találnak.

Mit nyerhetünk el, amikor feltámadunk? (Az öröm teljességét.)
Mit tudunk meg a Tan és szövetségek 138:14–17, 50-ből a fizikai haláltól való megszabadulással kapcsolatban? (A tanulók több különböző tant és tantételt is megfogalmazhatnak, azonban győződj meg arról, hogy értik a következő két tant: Az Atyaisten és Jézus Krisztus kegyelme által meg fogunk szabadulni a halál kötelékeitől, és a feltámadás által elnyerhetjük az öröm teljességét. Ezeket a tanokat fel is írhatod a táblára.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, aki a fizikai testtel való rendelkezés szükségességével és áldásaival kapcsolatban mondta ezt. Az osztály figyelje meg, miért nélkülözhetetlen Mennyei Atyánk tervében a fizikai testtel való rendelkezés ahhoz, hogy elnyerhessük az öröm teljességét.

„Fizikai testünk lehetővé teszi, hogy olyan széleskörű, mélységes és intenzív tapasztalatokat szerezzünk, melyekre a halandóság előtti létünkben nem tehettünk volna szert. Fizikai testünk megléte ezért elmélyíti emberi kapcsolatainkat, és felerősíti azon képességünket, hogy felismerjük az igazságot, és azzal összhangban cselekedjünk, valamint azon képességünket, hogy engedelmeskedjünk Jézus Krisztus evangéliuma tantételeinek és szertartásainak. […]

Az Atya terve arra szolgál, hogy útmutatást adjon az Ő gyermekeinek, segítsen nekik boldogságra lelni, és hogy biztonságban – egy feltámadt és felmagasztosult testben – hazavezesse őket Magához” (Hiszünk abban, hogy erkölcsösnek kell lennünk. Liahóna, 2013. máj. 41., 43.).

Miért van szükségünk fizikai testre az öröm teljességének elnyeréséhez?

A tanulók válaszainak kiegészítéseként elmagyarázhatod, hogy az öröm teljessége az a fajta öröm, amit Mennyei Atyánk élvez. Mennyei Atyánknak húsból és csontból való fizikai teste van (lásd T&Sz 130:22). Ha külön van a testünk és a lelkünk, akkor nem vagyunk olyanok, mint Ő, és nem nyerhetjük el az öröm teljességét (lásd T&Sz 93:33–34). Ha elválaszthatatlanul össze van kötve a testünk és a lelkünk – amikor feltámadunk –, akkor végül olyanokká válhatunk, mint Mennyei Atyánk, és részünk lehet az öröm teljességében.

Mondd el, hogy az igazlelkűek a lélekvilágban Isten Fiának „eljövetelét” várták, hogy kiszabadítsa és visszaállítsa őket a „tökéletes formá[juk]hoz” (T&Sz 138:16–17). Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, mi történt éppen a földön, mikor ezek az igaz lelkek összegyűltek. Ekkor történt Jézus Krisztus engesztelése Mennyei Atyánk minden gyermekéért a Gecsemánéban és a kereszten végbement szenvedése által. A lélekvilágban voltak olyan igaz lelkek, akik már több ezer éve várták a kiszabadulásukat. Jézus Krisztus éppen akkor meghozott áldozata nemcsak a fizikai haláltól, hanem a bűneiktől is megválthatta őket.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:18–19-et. Az osztály kövesse az olvasottakat, és képzeljék el, milyen lehetett az ezekben a versekben leírt esemény.

Szerintetek milyen élmény lehetett Jézus Krisztus megjelenése a lelkek világában azoknak, akikhez ellátogatott?
Mit tanított ezeknek a lelkeknek a Szabadító?
Ti hogyan reagáltatok volna a Szabadítóra, aki épp elvégezte értetek az engesztelést, ha ott lettetek volna, és halljátok, amint prédikál a lélekvilágban? (Megkérheted a tanulókat, hogy ne hangosan válaszoljanak erre a kérdésre, inkább magukban gondolják át.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 138:23–24-et. Az osztály kövesse az olvasottakat, és nézzék meg, hogyan reagáltak az igaz lelkek a Szabadító látogatására. Mondják el, mit találtak.

Mutass rá a táblára felírt első tanra: Az evangélium tantételeinek való engedelmesség és Jézus Krisztus engesztelése által az egész emberiség megszabadulhat. Mondd el, hogy a tanulók a Tan és szövetségek 138 további tanulmányozásából meg fogják tudni, hogyan tette lehetővé Mennyei Atyánk minden gyermeke számára azt, hogy javára váljon a Szabadító engesztelése.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 138. Joseph F. Smith elnök személyes háttere

1869 és 1918 között Joseph F. Smith elnöknek bőven kijutott a családtagok halálával járó szívfájdalomból és bánatból. Tizenhárom gyermekét temette el, akik közül kilencen kisgyermekkorukban haltak meg, valamint az egyik feleségét. Smith elnök a következő levelet írta feleségének, Ednának, amikor elsőszülött gyermeke, Mercy Josephine, alig háromévesen meghalt:

„Alig merek íráshoz látni, annyira fáj még mindig a szívem, elmémben pedig teljes a zűrzavar; ha zúgolódnék, Isten bocsássa meg, de lelkemet átható gyász szaggatja, vérzik és majd kettészakad a szívem. Vigasztalan vagyok, a házam vigasztalannak, szinte sivárnak tűnik, pedig itt a családom és a csecsemőm; mégis úgy érzem, elszakadt a leggyengédebb, a legédesebb, de mégis a legerősebb kapocs, mely az otthonomhoz és a földhöz kötött engem, mert elment az én kisbabám, az én drága Dodóm! El sem tudom hinni, és a szívem is azt kérdezi: vajon lehetséges? Hiába keresem, hiába fülelek, nincs nesz; teljesen üres, magányos, kietlen, elhagyatott szobákban járkálok. Nézem a kerti ösvényen, bekukkantok a ház mögé, itt is, ott is kis aranyló, napsugaras fejecskét és rózsás arcocskát keresek, de bizony sehol nem dobognak a kis lábacskák. Nem ragyognak rám a papát szerető, csillogó fekete szemek, nem tesz fel ezernyi kérdést a drága kis kíváncsi hang, nem mond semmiségeket, boldog csacsogással, nem fonódnak nyakamra puha kis párnás kezek, szerető ölelésemet és csókjaimat nem viszonozzák gyermeki ártatlanságban édes rózsás ajkak, és üres a kicsi szék. Kis játékai elrejtve, ruhái elrakva, csak ez a lesújtó gondolat veti szívemre mázsás terhét: nincs itt, elment! Vajon vissza sem jön? Nem hagyhat sokáig magamra, hol van? Majdnem beleőrülök, Ó, Isten tudja, mennyire szerettem a lánykámat, ő volt szívem világossága és öröme.

A halála napjának reggelén, miután egész éjjel fent voltam vele, mert minden éjszaka én vigyáztam rá, azt mondtam neki: »Az én báránykám nem aludt egész éjjel.« Fejét rázva azt felelte: »Ma aludni fogok, papa!« Ó, mennyire a szívembe fúródtak ezek a szavak! Tudtam, bár nem akartam elhinni, egy másik hang mondta, hogy ez a halál álma lesz, és bizony, elaludt. És jaj, kihunyt szívem világa! Majdnem eltűnt lelkemből az oda vésett mennyország képe” (in Joseph Fielding Smith, Life of Joseph F. Smith [1938], 455–56).