3. lecke
A nagy hitehagyás
Bevezetés
Jézus Krisztus megalapította egyházát földi szolgálata során. „Krisztus mennybemenetele után az apostolok tovább gyakorolták a kulcsokat, melyeket velük hagyott. Ám az egyháztagok engedetlensége és hitük elvesztése következtében az apostolok úgy haltak meg, hogy nem tudták senkinek továbbadni a kulcsokat. E tragikus eseményt »hitehagyásnak« nevezzük” (Henry B. Eyring: Az igaz és élő egyház. Liahóna, 2008. máj. 21.). E széleskörű hitehagyás következtében az Úr elvette az emberektől a papsági felhatalmazást. A nagy hitehagyás megértése segít jobban megértenünk, miért volt szükség Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítására az utolsó napokban.
Javaslatok a tanításhoz
Megjegyzés: Mivel ennek a leckének a tanításához szükséged lehet szemléltető eszköz és számos kép használatára is, előre előkészíthetsz néhány tárgyat. Ezek között lesz valamilyen alkatrész és a következő képek: Krisztus elrendeli az apostolokat (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 38. sz.; lásd még LDS.org), Egy fiatal férfi megkeresztelkedik (103. sz.), A Szentlélek ajándéka (105. sz.), Az úrvacsora megáldása (107. sz.), Egy ifjú pár a templomnál (120. sz.).
Amikor Jézus Krisztus a földön élt, megalapította az egyházát
Hozz az órára valamilyen alkatrészt, amely szükséges egy gép vagy berendezés működéséhez (például egy háztartási kisgép vagy számítógép tápkábelét, egy kerékpárláncot vagy -kereket, esetleg egy autó gyújtógyertyáját). Mutasd meg a tanulóknak az alkatrészt, és kérdezd meg, hogy milyen szerkezetbe való és mi a feladata. (Ha nem tudsz alkatrészt behozni, akkor fel is rajzolhatsz egyet a táblára.)
-
Mi történik, ha ez az alkatrész hiányzik abból a szerkezetből, amelyhez tartozik?
-
Hogyan hasonlítható ez a példa Jézus Krisztus egyházához? (Jézus Krisztus egyházának is vannak elengedhetetlen összetevői; ezen összetevők nélkül nem képes működni, sőt létezni sem.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, az egyház mely részei elengedhetetlenek ahhoz, hogy betöltse az egész világ számára szabadítást kínáló feladatát. Írd fel a táblára a következő fejlécet: Jézus Krisztus egyházának elengedhetetlen elemei.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Efézusbeliek 2:19–22-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, milyen alapra építette Jézus Krisztus az egyházát a földi szolgálata idején. (Megadhatod a tanulóknak az oldalszámokat is a Bibliából, hogy segíts nekik megtalálni az ebben a leckében felolvasandó újszövetségi idézeteket.) Miközben beszámolnak arról, mit találtak, írd fel a következő igazságot a táblán lévő fejléc alá: Jézus Krisztus egyházának alapját az apostolok és próféták alkotják. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azt a kifejezést az Efézusbeliek 2:20-ban, amely ezt az igazságot tanítja.
-
Szerintetek miért az apostolokat és a prófétákat tekintik az egyház „alapkövének”?
Segítségképpen ahhoz, hogy a tanulók megtalálják Jézus Krisztus egyházának másik elengedhetetlen elemét, tedd ki a Krisztus elrendeli az apostolokat című képet (Evangéliumi művészeti könyv, 38. sz.). Kérd meg az egyik tanulót, hogy mondja el, mi történik a képen, majd kérj meg valakit, hogy olvassa fel a Márk 3:13–14-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg az egyház másik elemét, amely elengedhetetlen Isten gyermekeinek szabadításához. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, írd fel a következő igazságot a táblára: Papsági felhatalmazás szükséges a szabadítás szertartásainak és szövetségeinek elnyeréséhez.
Mondd el, hogy mielőtt a Szabadító elhagyta volna a földet, átadta az apostoloknak a felhatalmazást az egyház vezetésére, valamint arra, hogy Isten nevében cselekedjenek az Ő gyermekei szabadítása érdekében.
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg az igaz egyház újabb elengedhetetlen elemét:
„…az igazságok és a tan, melyeket kaptunk, isteni kinyilatkoztatás által érkeztek, és ez a jövőben is így lesz. Vannak olyan hitbéli hagyományok, amelyekben… a tanbéli kérdések véleménykülönbségek vitáját szülhetik… [A]zonban ma az egyházban, amint az ősi időkben is, Krisztus tanának megalapozása vagy a tanbéli eltérések helyreigazítása azoknak adott isteni kinyilatkoztatás által történik, akiket az Úr apostoli felhatalmazással ruház fel” (Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 86.).
-
Christofferson elder szerint mi a próféták és az apostolok egyik alapvető szerepe? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az apostolok és próféták isteni kinyilatkoztatás által alapozzák meg a helyes tant. Előfordulhat, hogy emlékeztetned kell a tanulókat arra, hogy a tan kifejezés Jézus Krisztus evangéliumának alapvető, örökkévaló igazságaira utal. Írd hozzá ezt az igazságot a táblán lévőkhöz.)
Mutasd meg a tanulóknak az Alapvető tanok listáját e kézikönyv függelékében vagy a tanulók szentírás-tanulmányozási naplójában. Mondd el, hogy az ifjúsági hitoktatáson részt vevő tanulókat arra buzdítják, hogy szerezzenek alaposabb ismereteket az Alapvető tanokról az ifjúsági hitoktatásban eltöltött időszakuk alatt. Ha így tesznek, ez majd segít megerősíteni a bizonyságukat, és felkészíti őket arra, hogy az evangéliumot másoknak is tanítsák. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljenek ezekre a tanokra a Tan és szövetségekről szóló ez évi tanulmányaik során.
Kérd meg őket, hogy válasszanak egyet az Alapvető tanok közül, amely sokat jelent számukra, és kérd meg néhányukat, hogy mondják el, miért ezt választották.
-
Miért elengedhetetlen, hogy az Úr egyházában az igaz tanokat tanítsák, és helyesen értelmezzék azokat? (Miközben a tanulók válaszolnak, megoszthatod a következő kijelenést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést” [“Little Children,” Ensign, Nov. 1986, 17].)
Hogy segíts a tanulóknak megtalálni az Úr egyházának egy újabb elengedhetetlen elemét, mutasd meg a következő képeket: Egy fiatal férfi megkeresztelkedik (Evangéliumi művészeti könyv, 103. sz.), A Szentlélek ajándéka (105. sz.), Az úrvacsora megáldása (107. sz.), Egy ifjú pár a templomnál (120. sz.). Kérdezd meg a tanulókat, hogy mi a közös a keresztelésben, a konfirmációban, az úrvacsorában és a pecsételésben. (Ezek mind szertartások.)
-
Mi a szertartás? (Egy szent, hivatalos cselekedet, melyet a papság felhatalmazásával végeznek el.)
-
Szerintetek miért nélkülözhetetlen részei a szertartások Jézus Krisztus egyházának? (Segítségképpen a kérdés megválaszolásához megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el a János 3:5-öt, majd megkérdezheted őket, hogy mi történne, ha nem lenne lehetőségük arra, hogy megkeresztelkedjenek. Hangsúlyozd ki, hogy a papság minden szabadító szertartásához szövetségek kapcsolódnak, amelyek szent megállapodások Istennel.)
Tegyél bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus egyházában elnyerhetjük azokat a szertartásokat, amelyek a szabadításunkhoz szükségesek. Írd hozzá ezt az igazságot a táblán lévőkhöz.
Mondd el, hogy a halála után Jézus Krisztus feltámadt, és felemelkedett a mennybe. Többé már nem volt jelen fizikailag, hogy vezesse az egyházat a földön. Annak ellenére, hogy fizikailag nincsen a földön, Jézus Krisztus kinyilatkoztatáson keresztül vezeti és irányítja az apostolait. Apostolai irányítása alatt az ősi egyház gyorsan terjedt, és ezrek keresztelkedtek meg. A Római Birodalom java részén gyülekezetek alakultak a szentekből. Vének (elderek), püspökök, diakónusok, papok, tanítók és evangélisták (pátriárkák) kerültek elhívásra, és kaptak papsági felhatalmazást az apostoloktól.
A nagy hitehagyás az Úr halandó szolgálatát követő évszázadokban következett be
Írd fel a táblára a következő igazságot: Hitehagyás akkor következik be, amikor az emberek elfordulnak az evangélium igaz tanától, és elutasítják az Úr felhatalmazott szolgáit.
Mondd el, hogy a világtörténelemben többször is előfordult általános hitehagyás. Ennek egyik példája a nagy hitehagyás, amely azután következett be, hogy a Szabadító megalapította az egyházát (lásd 2 Thessalonikabeliek 2:1–3). A Szabadító apostolainak halála után az evangélium tantételeit meghamisították, valamint felhatalmazás nélkül megváltoztatták az egyház szervezetét és a papsági szertartásokat. (Lásd Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 92–94.)
Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat: Apostolok cselekedetei 12:1–3; 2 Timótheus 4:3–4; 2 Péter 2:1–2.
Mondd el, hogy az apostolok erőfeszítései ellenére a korai egyház fenyegetéseknek volt kitéve. Oszd három csoportra az osztályt. Kérd meg mindegyik csoportot, hogy tanulmányozzák a táblán lévő egyik szentírást, és keressék meg, milyen veszély fenyegette az egyházat. (Azok számára, akik az Apostolok cselekedetei 12:1–3-at olvassák, esetleg tisztáznod kell, hogy Jakab és Péter is apostolok voltak.) Miután elegendő időt kaptak, kérj meg egy tanulót minden csoportból, hogy számoljon be arról, amit a csoport talált.
-
Szerintetek miért voltak ezek a fenyegetések olyan veszélyesek az egyház számára?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából, aki arról beszélt, milyen hatalmas veszteségeket szenvedett el az újszövetségi egyház ebben az időszakban:
„Jakabot Heródes ölte meg Jeruzsálemben. Péter és Pál Rómában haltak meg. A hagyomány szerint Filep keletre ment. Ennél többet nem nagyon tudunk.
Szétszéledtek, tanítottak, bizonyságot tettek és megalapították az egyházat. Majd hitelveikért haltak meg, halálukkal pedig a hitehagyás sötét évszázadai következtek” (A Tizenkettek. Liahóna, 2008. máj. 84.).
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa tovább Packer elnök magyarázatát a legjelentősebb veszteséggel kapcsolatosan, amely a nagy hitehagyás eredménye volt:
„Az egyik legbecsesebb dolog, ami a hitehagyás időszakában elveszett, a Tizenkettek által birtokolt felhatalmazás: a papsági kulcsok voltak. Hogy az egyház az Ő egyháza lehessen, szükséges, hogy legyen egy Tizenkettek Kvóruma, amely birtokolja a kulcsokat, és másokra ráruházza azokat” (A Tizenkettek. 84.).
-
Milyen hatással volt a papsági felhatalmazás elveszítése az egyház többi létfontosságú elemére?
-
Volt-e bármilyen mód arra, hogy az emberek megjavítsák az egyházat az apostolok és próféták, a papsági felhatalmazás, illetve Jézus Krisztus tanának helyes ismerete nélkül? Miért igen vagy miért nem?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történelmi összegzést Packer elnöktől:
„…az évszázadok múlásával a láng megremegett és elhomályosult. A szertartásokat megváltoztatták vagy elhagyták. A vonal megszakadt; és a Szentlélek ajándékként való adományozására vonatkozó felhatalmazás eltűnt. [A hitehagyás] sötét korszaka ereszkedett le a világra” (lásd Kétágú tüzes nyelvek. Liahóna, 2000. júl. 8.).
-
Szerintetek miért fontos megértenünk a nagy hitehagyást és annak következményeit? (Bár a tanulók számos okot találhatnak erre, hangsúlyozd ki, hogy e nagy szakadás megértése segít felismernünk, hogy Jézus Krisztus tanának és felhatalmazásának visszaállítása szükséges volt ahhoz, hogy legyőzhessük a nagy hitehagyás hatásait.)
Mondd el, hogy bár nem lesz még egy általános eltévelyedés az igazságtól, ennek ellenére mindannyiunknak ügyelnünk kell arra, nehogy személyes hitehagyásba süllyedjünk. Ezt pedig azzal tehetjük meg, ha betartjuk a szövetségeket, engedelmeskedünk a parancsolatoknak, követjük az egyházi vezetőket, veszünk az úrvacsorából, valamint folyamatosan erősítjük a bizonyságunkat a napi szentírás-tanulmányozás, az ima és a szolgálat segítségével (lásd Hűek a hithez, 82–83.). Zárásként tegyél bizonyságot Mennyei Atyánk szeretetéről az Ő gyermekei iránt, a nagy hitehagyás valóságáról, valamint az evangélium visszaállításának nagyszerű ajándékáról.
Megjegyzések és háttér-információk
A hitehagyás engedetlenség és a hit elveszítése miatt következik be
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből elmondta, hogy a hitehagyás bekövetkezésének egyik oka a hitbéli fogyatkozás volt az egyháztagok között:
„Isten népe nem volt mindig érdemes arra a csodálatos eseményre, melyben ma nekünk részünk volt. Krisztus mennybemenetele után az apostolok tovább gyakorolták a kulcsokat, melyeket velük hagyott. Ám az egyháztagok engedetlensége és hitük elvesztése következtében az apostolok úgy haltak meg, hogy nem tudták senkinek továbbadni a kulcsokat. E tragikus eseményt »hitehagyásnak« nevezzük. Ha akkoriban az egyház tagjainak meg lett volna a lehetőségük és az akaratuk, hogy hitet gyakoroljanak – ahogyan ti tettétek ma –, az Úr nem vette volna el a papság kulcsait a földről. Így a mai nap történelmi és örökkévaló jelentőséggel bír a világ történelmében, valamint Mennyei Atyánk gyermekei számára.
Nos, kötelességünk, hogy érdemesek maradjunk a hitre, melyre szükségünk van ahhoz, hogy megtarthassuk ígéretünket, miszerint támogatni fogjuk azokat, akiket elhívtak. Az Úr meg volt elégedve az egyházzal a visszaállítás kezdetekor, és ez ma is így van. De akkor arra figyelmeztette az egyháztagokat – és ma is arra figyelmeztet –, hogy a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthet a bűnre. Ahhoz, hogy támogatni tudjuk a ma elhívottakat, meg kell vizsgálnunk az életünket, szükség szerint bűnbánatot kell tartanunk, el kell köteleznünk magunkat, hogy betartjuk az Úr parancsolatait, és követnünk kell az Ő szolgáit. Az Úr arra int minket, hogy ha nem tesszük meg ezeket a dolgokat, a Szentlélek visszahúzódik, elveszítjük azt a világosságot, amit már megkaptunk, és nem leszünk képesek megtartani a ma tett ígéretünket, miszerint támogatni fogjuk az Úr szolgáit az Ő igaz egyházában” (Az igaz és élő egyház. Liahóna, 2008. máj. 21.).
Isten nem fordított hátat gyermekeinek a hitehagyás során
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy Mennyei Atyánk még a sötétség és a hitehagyás idején sem fordít hátat az Ő gyermekeinek:
„Az Újszövetség által felölelt viszonylag rövid időszakban… az emberek Krisztus és apostolai ellen fordultak. A hanyatlás oly hatalmas volt, hogy a nagy hitehagyásként vált ismertté. Évszázadokon át tartó lelki stagnáláshoz és tudatlansághoz vezetett, mely időszakot gyakran sötét középkornak nevezzük.
Nos, nagyon világosan kell fogalmaznom ezekkel a történelmileg visszatérő hitehagyás és lelki sötétség időszakaival kapcsolatban. Mennyei Atyánk minden gyermekét szereti, és azt akarja, hogy életük során mindannyian részesüljenek az evangélium áldásaiban. A lelki világosság nem azért vesz[ik] el, mert Isten hátat fordí[t] a gyermekeinek. [Inkább] az okoz[za] a lelki sötétséget, [amikor] gyermekei együttesen hátat fordít[anak] Neki. Ennek természetes következményei a rossz döntések, amelyet az emberek egyénileg, közösségként, nemzetként vagy akár egész civilizációként meghoz[n]ak. Az idők folyamán ez újra és újra bebizonyosodott. E történelmi törvényszerűség egyik legnagyobb tanulsága az, hogy választásaink, akár egyénileg, akár kollektíven hoztuk meg, valóban lelki következményekkel járnak önmagunkra és az utódainkra nézve” (Tanulni a múlt leckéiből. Liahóna, 2009. máj. 32.).