128. lecke: Tan és szövetségek 121:34–46

128. lecke

Tan és szövetségek 121:34–46

Bevezetés

A Tan és szövetségek 121:34–46 annak a sugalmazott levélnek a része, melyet Joseph Smith a libertyi fogházból írt. A levélnek ebben a részében a Próféta a papság hatalmáról és felhatalmazásáról tanít tantételeket. Kifejti, miért vannak sokan az elhívottak, de kevesen a választottak, és hogyan meríthetnek a papságviselők a menny hatalmaiból mások szolgálatához.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 121:34–40

Joseph Smith azt tanítja, hogy a papság jogai össze vannak kapcsolva a menny hatalmaival

Tegyél ki egy lámpát, mely nincs bedugva a konnektorba. A lámpa ne legyen bekapcsolva, hogy amikor csatlakoztatod, ne kezdjen el világítani! Ha nem tudsz behozni lámpát, akkor rajzold fel a táblára a kapcsolódó ábrát (a feliratok nélkül).

Mondd el, hogy a mai leckében a lámpa egy papságviselőt jelképez, a lámpa világossága pedig azokat az áldásokat, melyeket a papságviselő szolgálatán keresztül kaphatnak Istentől az emberek. Ha hoztál lámpát, akkor címkézd fel: papságviselő. Ha nem, akkor írd az ábrán a megfelelő helyre ezt a kifejezést.

Kérd meg a tanulókat, hogy amikor ma elkezdik tanulmányozni a Tan és szövetségek 121:34–46-ot, gondolják át, milyen hatással van a papságviselő személyes igazlelkűsége arra, ahogyan másokat hozzá tud segíteni a papság áldásainak elnyeréséhez. Mutass rá, hogy bár ezek a versek papságviselőknek szólnak, olyan tantételek vannak bennük, amelyek minden egyháztagra vonatkoznak.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 121 egy olyan sugalmazott levél részleteit tartalmazza, melyet Joseph Smith diktált, míg fogoly volt Liberty fogházában. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:34-et, az osztály pedig figyelje meg, milyen kérdést tesz fel ez a vers.

Hogy segíts a tanulóknak átgondolni és megbeszélni, mit jelent egy papságviselő elhívása és kiválasztása, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést, melyet papságviselőknek tett James E. Faust elnök az Első Elnökségből:

„Akkor hívnak el minket, mikor kézrátétel által elnyerjük a papságot, de addig nem leszünk kiválasztva, amíg nem mutatjuk ki Istennek igazlelkűségünket, hithűségünket és elkötelezettségünket” (Elhíva és kiválasztva. Liahóna, 2005. nov. 55.).

Faust elnök szerint mit jelent, amikor egy fiatal férfit elhívnak?

Mutass rá, hogy az elhívás nem ugyanaz, mint a kiválasztás; ahhoz, hogy választottá váljon, a papságviselőnek olyan életet kell élnie, amely lehetővé teszi számára, hogy a menny hatalmaiból merítve hozzásegítsen másokat a papság áldásainak elnyeréséhez.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 121:35–39-ből megtudjuk, miért van az, hogy egyes papságviselők nincsenek kiválasztva. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:35–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, mely leckét kell minden papságviselőnek megtanulnia.

A 36. vers szerint mely leckét kell minden papságviselőnek megtanulnia?

Hogy segíts a tanulóknak a 36. versben található lecke megértésében, említsd meg az osztályban vagy a táblára rajzolt ábrán található energiaforrást.

A 36. versben melyik kifejezés jelképezheti az elektromosságot? (A menny hatalmai. Írd fel a táblára a konnektor képe mellé, hogy a menny hatalmai, vagy tegyél az igazi konnektor mellé egy ilyen címkét.)
Szerintetek mire utal a 36. versben „a papság jogai” kifejezés? (A tanulók válaszaiból derüljön ki, hogy akkor kapja meg valaki a papság gyakorlásának jogát, amikor kézrátétel által ráruházzák a papsági felhatalmazást.)

Nevezd el a vezetéket: papsági felhatalmazás. Ha hoztál lámpát, akkor kérj meg egy tanulót, hogy csatlakoztassa a vezetéket az áramforráshoz.

Miért nem kapcsolódott fel a lámpa? (Mert ki van kapcsolva.)
A 36. versben mihez hasonlítható a kapcsoló? (Az igazlelkűség tantételeihez. Magyarázd el, hogy ez a kifejezés a papságviselők azon felelősségére utal, hogy igazlelkűen éljenek.)

Nevezd el a kapcsolót: az igazlelkűség tantételei. Kérj meg egy tanulót, hogy kapcsolja fel a lámpát.

Ebben az analógiában miben hasonlít egymáshoz az igazlelkű élet és a lámpa felkapcsolása?

Kérd meg a tanulókat, hogy saját szavaikkal fogalmazzanak meg egy tantételt a 36. versből. Válaszaikat foglald össze azzal, hogy felírod a táblára a következő tantételt, vagy valami hasonlót: A papságviselők csak akkor meríthetnek a menny hatalmaiból, ha igazlelkűen élnek. Javasolhatod, hogy a tanulók írják bele ezt az alapelvet a szentírásaikba.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:37–38-at. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mi történik a papságviselő azon képességével, hogy merítsen a menny hatalmaiból, ha nem él igazlelkűen.

Mi történik, ha egy papságviselő nem él igazlelkűen? (A menny hatalmai visszahúzódnak, és felhatalmazása használhatatlan lesz. Elmagyarázhatod, hogy a „rugdalózzon az ösztöke ellen” kifejezés arra utal, amikor egy állat ellenáll a hegyes botnak, melyet arra használnak, hogy a kívánt irányba tereljék. A mi esetünkben ez a kifejezés arra utal, amikor ellenállunk az Úrtól vagy szolgáitól kapott útmutatásnak.)

Hogy segíts a tanulóknak a táblán lévő tantétel megértésében, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A papság felhatalmazása az elrendeléssel érkezik; a papság hatalma azonban a hithű és engedelmes élet által jön, a szövetségek tiszteletben tartásával. A papság annak igazlelkű gyakorlása és használata által gyarapszik” (A papság hatalma. Liahóna, 2010. máj. 9.).

Írd fel a táblára a következőket:

gyengíti a kapcsolatot erősíti a kapcsolatot

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra magukban a 35. és 37. verset, és keressenek példákat olyan hamislelkű magatartásmintákra és cselekedetekre, amelyek gyengítik a papságviselő kapcsolatát a menny hatalmaival. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Elegendő idő eltelte után kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak. Kérj fel egy tanulót, hogy legyen ő az írnok, és írja fel válaszaikat a „gyengíti a kapcsolatot” oszlopba. A tanulók válaszainak felsorolása után olvasd fel a következő példákat. A tanulók minden egyes példánál nevezzék meg, hogy az melyik magatartásmintát vagy cselekedetet tükrözi a táblán felsoroltak közül.

Egy papságviselő nem akar kilógni a kortársai közül, ezért velük együtt csúfolja egyik osztálytársát az iskolában.
A tanítók kvórumának elnöke imádja a sportot, és csak olyan kvórumtevékenység tervezésében hajlandó részt venni, amiben van foci vagy kosárlabda. Ha a kvórum szolgálatot végez vagy részt vesz egy tevékenységben, követeli, hogy a többi fiatal férfi tegye azt, amit ő mond, mert ő a kvórum elnöke.

Milyen példát tudtok mondani arra, amikor az emberek takargatni próbálják a bűneiket?
Milyen példát tudtok mondani arra, amikor az emberek a világ dolgaira helyezik a szívüket, és az emberek elismeréseire törekednek?
Szerintetek miért akadályozzák meg az ilyenfajta magatartásminták és cselekedetek azt, hogy a papságviselő segítségül hívja a menny hatalmait?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:39–40-et, az osztály pedig nézze meg, miért gyakorolnak egyesek hamislelkű uralmat. Mondják el, mit találtak.

Annak alapján, amit a Tan és szövetségek 121:34–40-ből tanultatok, hogyan foglalnátok össze, miért vannak sokan az elhívottak, de kevesen a választottak?

Tan és szövetségek 121:41–46

Joseph Smith megtanítja, hogyan viselkedjenek a papságviselők

Magyarázd el, hogy miután Joseph Smith tanított azokról a magatartásmintákról és cselekedetekről, melyek gyengítik a papságviselők és a menny hatalmai közötti kapcsolatot, olyan magatartásmintákról és cselekedetekről is tanított, amelyek erősítik ezt a kapcsolatot. Oszd párokra az osztályt, és kérd meg őket, hogy olvassák el együtt a Tan és szövetségek 121:41–45-öt. Keressék meg azokat a magatartásmintákat és cselekedeteket, melyek hozzásegítik a papságviselőket, hogy a menny hatalmaiból merítve segítsenek másokon. (Olvasás előtt rámutathatsz, hogy a 41. versben a csakis szó azt jelenti, hogy „csak ilyen módon”.)

Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak. Kérj fel egy tanulót, hogy legyen ő az írnok, és írja a válaszokat az „erősíti a kapcsolatot” oszlopba. Miközben a tanulók felsorolják az igazlelkűség tantételeit, megkérheted őket, hogy magyarázzák el az egyes tantételeket, illetve hozzanak rájuk példákat. Ha szükséges, tedd fel a következő kérdéseket:

Szerintetek mit jelent színleletlen szeretettel, képmutatás és álnokság nélkül cselekedni? (A válaszok között lehet az, hogy ez az emberek őszinte és szívből jövő szeretetét, valamint igazlelkű motivációk meglétét jelenti.) Miért fontosak a papságviselők számára ezek a jellemvonások?
A 43. versben a feddve szó arra utal, amikor megmondjuk valakinek, hogy valami rosszat tett, de általában gyengéden vagy kedvesen tesszük ezt. A kellő időben kifejezés pedig azt jelenti, hogy rögtön vagy amikor itt az ideje. Az élesen szó arra is utalhat, hogy világosan kell kifejeznünk magunkat. Szerintetek miért fontos az, hogy egy papságviselő világosan, megfelelő időben, illetve a Szentlélek útmutatása szerint nyújtson feddést? Szerintetek miért fontos az, hogy fokozott szeretetet mutassunk azt követően, hogy megfeddtünk valakit? Veletek előfordult-e már, hogy javatokra vált az ilyen helyreigazítás? Mikor?
Szerintetek mit jelent az, hogy jószívűség töltse be bensőnket minden ember iránt? (Lásd a 45. verset.) Véleményetek szerint miért fontos az, hogy a papságviselők gyengéden és kedvesen bánjanak másokkal?
Mit gondoltok, mit jelent az, hogy szüntelenül erény díszítse a gondolatainkat? (Lásd a 45. verset.) Mit tehetünk azért, hogy erényesek maradjanak a gondolataink?
Szerintetek miért kell a papságviselőknek követni az igazlelkűség ezen tantételeit ahhoz, hogy meríthessenek a menny hatalmaiból?

Hívd fel a figyelmet az akkor szóra a 45. versben. Magyarázd el, hogy ez a szó bevezeti, milyen eredményei lesznek annak, ha az igazlelkűségnek a 41–45. versben található tantételei szerint élünk. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:45–46-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen áldások érik azokat a papságviselőket, akik igazlelkű élet által merítenek a menny hatalmaiból. (Mielőtt a tanuló olvasni kezdene, elmagyarázhatod, hogy a jogar királyok és királynők uralkodói kelléke, mely felhatalmazást és erőt szimbolizál.)

Milyen áldásai vannak az igazlelkűség tantételei szerinti életnek?
Gondoljatok egy olyan, általatok ismert papságviselőre, aki olyan életet él, mely segít neki meríteni a menny hatalmaiból. Milyen áldásokban részesültetek a szolgálata által?

Oszd meg bizonyságod olyan áldásokról, amelyeket papsági felhatalmazás és papsági hatalom révén kaptál, majd kérd fel a tanulókat, hogy ők is osszák meg bizonyságukat. Kérd meg őket, hogy válasszák ki az igazlelkűségnek a Tan és szövetségek 121:41–45-ben említett egyik tantételét, és tűzzék ki célul azt, hogy még jobban e tantétel szerint fognak élni.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 121:36–37. A „papság jogai” és a „menny hatalmai”

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kihangsúlyozta, mily nagy szükség van rá, hogy a papságviselők úgy éljenek, hogy a papság felhatalmazásával és hatalmával is rendelkezzenek:

„A papság hatalma Isten hatalma, mely hozzánk hasonló férfiakon és fiúkon keresztül működik, és amely személyes igazlelkűséget, hithűséget, engedelmességet és szorgalmat követel. Egy fiú vagy férfi megkaphatja a papsági felhatalmazást kézrátétel által, ám nem lesz papsági hatalma, ha engedetlen, érdemtelen vagy nem hajlandó a szolgálatra. […]

Mind az ifjú, mind pedig az idős papságviselőknek szükségük van a felhatalmazásra és a hatalomra egyaránt – a szükséges engedélyre és lelki képességre ahhoz, hogy Istent képviseljék a szabadítás munkájában” (A menny hatalmai. Liahóna, 2012. máj. 49.).

Tan és szövetségek 121:34, 40. „[S]okan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak”

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:

„Választottnak lenni, vagy azzá válni nem egy… ránk ruházott [exkluzív státusz]. Inkább mi magunk határozzuk meg, hogy [ki vagyunk-e választva]. […]

Azt hiszem, e versek [T&Sz 121:34–35] mondandója eléggé világos. Istennek nincsen listája a kedvencekről, amire reményeink szerint a mi nevünk is felkerül majd egyszer. A »választottak« [megnevezést] nem korlátozza pár emberre. Inkább a mi szívünk, a mi törekvés[eink] és a mi engedelmességünk határozza meg döntően, hogy Isten választottai közé számláltatunk-e” (Az Úr gondoskodó kegyelme. Liahóna, 2005. máj. 101.).

Tan és szövetségek 121:43. „A kellő időben élesen feddve”

H. Burke Peterson elder a Hetvenektől azt tanította:

„Talán át kellene gondolnunk, mit is jelent élesen feddni. Az éles feddés azt jelenti, hogy világosan, szeretetteljes határozottsággal, komoly szándékkal feddünk. Nem gúnyos, keserű, összeszorított fogú és felemelt hangú feddést jelent. Aki úgy fedd, ahogy arra az Úr utasít, az tantételekkel vet számot, nem személyiségekkel. Nem támadja a jellemet és nem kicsinyli le az egyént.

Majdnem minden helyzetben, amikor szükség van helyreigazításra, a négyszemközti feddés feljebbvaló a nyilvános feddésnél. Hacsak nem kell az egész egyházközséget rendreutasítani, a püspök inkább az egyénnel beszéljen, ne összességében feddjen. Ugyanígy a gyermeknek és a házastársnak is kijár az, hogy négyszemközt mondják meg neki a hibáit. A nyilvános rendreutasítás gyakran kegyetlen, vagy legalábbis elhibázott” (“Unrighteous Dominion,” Ensign, July 1989, 10).