106. lecke: Tan és szövetségek 101:43–101

106. lecke

Tan és szövetségek 101:43–101

Bevezetés

1833. december 16-án és 17-én Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott a Missouriban lévő szentekre vonatkozóan, akik az üldöztetés elől menekülve hagyták el otthonaikat. E szentek nagy része az összes tulajdonának hátrahagyására kényszerült. A Próféta által kapott kinyilatkoztatást, melyet a Tan és szövetségek 101 jegyez fel, három leckén keresztül tárgyaljuk. Ebben a harmadik leckében szó lesz az Úrnak a nemesemberről és az olajfákról szóló példázatáról, mely Sion megváltását illető akaratáról tanít. Az Úr azon tanácsa is itt található, mely szerint a szentek (a búza és a konkoly példázatának megfelelően) folytassák a gyülekezést, és (az asszony és a hamis bíró példázatának megfelelően) folyamodjanak kártérítésért az ellenük elkövetett bűntettek miatt.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 101:43–62

Az Úr elmondja a nemesember és az olajfák példázatát

Írd fel a táblára: A … példázata.

Mondd el, hogy a példázat egy „egyszerű történet, amely lelki igazság vagy tantétel szemléltetésére, illetve tanítására szolgál. A példázat alapját egy [hétköznapi] tárgy vagy esemény, valamint egy igazság hasonlata adja” (Kalauz a szentírásokhoz: példázat; scriptures.lds.org).

Kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel néhány olyan példázatot, melyet halandó szolgálata idején tanított a Szabadító. Megemlíthetik például az irgalmas szamaritánus példázatát vagy a tíz szűz példázatát.

Mondd el, hogy a mai lecke során egy olyan példázatról fogtok beszélgetni, melyet Joseph Smithen keresztül adott a Szabadító. Egészítsd ki a táblára írt mondatot így: A nemesember és az olajfák példázata.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr, milyen üzenetet akart átadni ezzel a példázattal. (Azt akarta, hogy az emberek megértsék „Sion megváltását illető akarat[át]”.) Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:44–45-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljen nagyon oda a példázat részleteire. Hogy a tanulók biztosan értsék a történetet, tedd fel a következő kérdéseket:

Mit mondott a nemesember a szolgáinak, mit tegyenek?
Miért akart a nemesember őrállókat a szőlőskertjében? Miért akart a nemesember őrállót a tornyon?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:46-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mennyire követték a szolgák a nemesember utasításait.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 101:47–50-et, és itt is nézzék meg, mennyire követték a szolgák a nemesember utasításait.

Mennyire követték a szolgák az utasításokat?
Miért nem építették meg végül a szolgák a tornyot?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:51-et, az osztály pedig figyelje meg, mi történt amiatt, hogy a szolgák nem építették meg a tornyot. Mondják el, mit találtak.

Olvasd fel a tanulóknak a Tan és szövetségek 101:52–54-et, ők kövessék a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a nemesember a szolgáknak.

Az 54. vers szerint miért volt felháborodva a nemesember amiatt, hogy a szolgái nem építették meg a tornyot?
Hogyan kapcsolódnak az ebben a példázatban szereplő események ahhoz, ami Missouriban történt a szentekkel?

E beszélgetés részeként emlékeztetheted a tanulókat, hogy egy 1831 júliusában adott kinyilatkoztatásban az Úr kijelölte, hol épüljön fel a templom a Missouri állambeli Independence-ben (lásd T&Sz 57). 1831. augusztus 3-án Joseph Smith fel is szentelte Independence-ben a templom helyét, a szentek azonban semmi továbbit nem tettek a templom felépítése érdekében. 1833. augusztus 2-án az Úr ismét megparancsolta a Missouriban lévő szenteknek, hogy építsenek templomot (lásd T&Sz 97).

Hogyan hasonlíthat a példázatban szereplő torony ahhoz a templomhoz, amelyet nem építettek fel a szentek?
Ennek a példázatnak mely tantételeit alkalmazhatjuk a saját életünkben? (Mivel a példázatnak több jelentése is lehet, a tanulók számos tantételt felvethetnek, például: Amikor engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak, akkor erőt kapunk, hogy ellen tudjunk állni a lelki és a fizikai ellenségeknek. A próféták őrállókként szolgálnak a toronyban, figyelmeztetve minket a közeledő veszélyekre. A templomi munka által felkészülünk, hogy ellen tudjunk állni az ellenségnek.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 101:55–62-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit parancsolt a nemesember az egyik szolgájának, mit tegyen.

Mit mondott a nemesember a szolgájának, mit tegyen? (Gyűjtsön sereget és váltsák meg a szőlőskertet.)

Magyarázd el, hogy az 55. versben említett szolga Joseph Smitht jelképezi (lásd T&Sz 103:21). Joseph Smith – az Úr parancsolatának megfelelően – Sion földjének megváltására megszervezett egy Sion táborának nevezett csoportot. Sion táboráról a 108. és a 110. leckében lesz szó.

Tan és szövetségek 101:63–75

Az Úr arra buzdítja a szenteket, hogy folytassák az összegyűjtés munkáját

Magyarázd el, hogy bár a szentek a Missouri állambeli Jackson megyében otthonaik elhagyására kényszerültek, az Úr megparancsolta nekik, hogy folytassák királyságának építését. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:63–64-et, az osztály pedig nézze meg, mit mondott az Úr, mit tesz meg továbbra is. A tanulók mondják el, mit találtak.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 101:65–66-ot, és nézzék meg, milyen példázatra utalt az Úr.

Ebben a példázatban mit jelképez a búza és mit jelképez a konkoly? (A búza az egyház hithű tagjait jelképezi, a konkoly pedig a világban lévő gonosz embereket. Elmagyarázhatod, hogy a konkoly olyan gaz, mely eleinte úgy néz ki, mintha búza lenne.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a példázatot, mondd el, hogy régen a csűr volt az a hely, ahová a búzát begyűjtötték, és ahol biztonságosan tárolták. Erre a példázatra és a szentírásokban található egyéb tanításokra utalva azt mondta David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: „a… csűr a szent templomokat [jelképezi]” (Tisztességgel viselj nevet és tisztet! Liahóna, 2009. máj. 97.). Írd fel a táblára: csűr = szent templom.

E példázat alapján milyen áldásokat kapunk, ha a templomokba gyülekezünk és ott szolgálunk? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: A templomba gyülekezve védve leszünk és felkészülünk az örök életre.)
Szerintetek hogyan védhetnek és készíthetnek fel minket az örök életre a templomi szertartások és szövetségek?

Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, milyen szempontból a védelem és a felkészülés forrása számukra és családjuk számára a templom. A saját bizonyságodat is elmondhatod erről a tantételről.

A Tan és szövetségek 101:67–75 összegzéseként magyarázd el, hogy bár a szenteket kiűzték a Missouri állambeli Jackson megyéből, az Úr azt tanácsolta nekik, hogy továbbra is vegyenek ingatlanokat ott és a szomszédos megyékben.

Tan és szövetségek 101:76–101

Az Úr azt a tanácsot adja a szenteknek, hogy továbbra is keressék a Missouriban lévő otthonaikba való visszatérés módját

Magyarázd el, hogy az Úr nemcsak azt mondta a szenteknek, hogy vegyenek ingatlanokat, hanem azt is, hogy „folyamodjanak kártérítésért” azok tettei miatt, akik üldözték őket (lásd T&Sz 101:76). Más szóval azt mondta nekik, hogy az ország jogrendszerén keresztül törekedjenek az igazságszolgáltatásra.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:76–80-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen jogrendszer tette lehetővé a szentek számára azt, hogy segítségért folyamodjanak a kormányzati vezetőkhöz.

E versek szerint évekkel korábban az Úr irányította az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának létrejöttét. Miért akarja, hogy fennmaradjon ez az alkotmány?
Az Úr szavai szerint „erkölcsi önrendelkezés[ünk]” egyik célja annak biztosítása, hogy „felelősségre lehessen vonni” minket a saját bűneinkért (T&Sz 101:78). Miért fontos része az önrendelkezésnek a felelősségre vonhatóság – a tetteinkért való felelősségvállalás? Ti mit felelnétek valakinek, aki azt mondja: „Szabad vagyok – azt csinálok, amit akarok”?
Az Úr azt mondta, hogy senki ne legyen rabságában a másiknak. Szerintetek miért fontos, hogy ne legyenek rabságban az emberek?

E beszélgetés részeként írd fel a táblára a következőket: Isten erkölcsi önrendelkezést, a döntés hatalmát adta nekünk, mi azonban…

Kérd meg a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 101:78 alapján egészítsék ki ezt a mondatot. (Amint a tanulók megfogalmazzák a következő tantételt, egészítsd ki a táblán lévő kijelentést: Isten erkölcsi önrendelkezést, a döntés hatalmát adta nekünk, mi azonban felelősséggel tartozunk a döntéseinkért.)

Mondd el, hogy az Úr egy példázattal buzdította a szenteket arra, hogy folyamodjanak segítségért a kormányzati vezetőkhöz. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:81–84-ben található példázatot (lásd még Lukács 18:1–8), az osztály pedig kövesse a szöveget, és gondolják át, hogyan vonatkozott ez a példázat a Missouriban lévő szentekre. Azután kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:85–88-at, az osztály pedig nézze meg, a Szabadító miként vonatkoztatta ezt a példázatot a szentekre.

Az egyház történetének ebben az időszakában kiket jelképezhet az özvegyasszony? (Az egyház tagjait.) Kiket jelképezhet a bíró? (A bíró jelképezhet olyan bírákat és kormányzati vezetőket, akiktől a szentek segítséget kérnek. Mennyei Atyánkat is jelképezheti, akihez a szenteknek továbbra is imádkozniuk kell.)
Milyen konkrét dolgok megtételére adott utasítást az Úr a szenteknek ezzel a példázattal?

Mondd el, hogy a szentek a helyi bíróságokon a bírákhoz fordultak, de nem kapták meg tőlük a remélt támogatást. Daniel Dunklint, Missouri kormányzóját, valamint Andrew Jacksont, az Amerikai Egyesült Államok elnökét is megkérték arra, hogy segítsen nekik visszatérni az otthonaikba és a birtokaikra, és gondoskodjon számukra védelemről, azonban mindkét vezető elutasította a kérésüket. A szentek Missouri állam törvényhozásához is kérelmet intéztek, de ők is megtagadták a segítségnyújtást.

Utalj a táblára felírt tantételre. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:89–91-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen felelősségre vonásban lesz részük a kormányzati vezetőknek, ha nem hajlandóak segíteni a szenteknek. Mondják el, mit találtak.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 101:92–95-öt, és keressék ki, mit mondott az Úr, mit tegyenek a szentek a kormányzati vezetőikért.

Mit tanít nekünk a 92. vers az Úrról? (Nem akarja megbüntetni az embereket. Azt akarja, hogy minden ember tartson bűnbánatot, hogy Ő irgalmas lehessen hozzájuk.)

A Tan és szövetségek 101:96–101 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr azt tanácsolta a szenteknek, hogy akkor is tartsák meg ingatlanjaikat Jackson megyében, ha nem lakhatnak ott. Megígérte nekik, hogy ha érdemesen élnek, akkor egy nap majd ott lakhatnak.

Befejezésként oszd meg a bizonyságodat a tanulók által megbeszélt tantételekről.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 101:44–64. A nemesember és az olajfák példázata

A következő bekezdések elmagyarázzák a nemesember és az olajfák példázatának egy lehetséges értelmezését:

„Úgy tűnik, a példázatot ekképp kell értelmezni: a nemesember az Úr, akinek a szőlőskertjében kiváló földje a Missouriban lévő Sion. Az olajfák azok a helyek Sionban, ahol a szentek laknak. A szolgák az utolsó napi szent telepesek, az őrállók pedig az egyház hivatalnokai. Sion építése során nézeteltérésük támad egymással, és nem építik fel a tornyot, vagyis a templomot, melynek helye már 1831. augusztus 3-án fel lett szentelve. Ha az utasításnak megfelelően felépítették volna, akkor az lelki menedékül szolgált volna számukra, ahonnan az Úr őrállói kinyilatkoztatás által már távolról meglátták volna az ellenség hadmozdulatait. Ha ezt előre látták volna, azzal megmenekülhettek volna maguk is és kemény munkájuk gyümölcse is, amikor az ellenség lesújtott rájuk.

Azonban a szentek Missouriban restek, hanyagok és szendergők voltak. Az ellenség megérkezett, ami üldöztetéseket eredményezett Missouriban. Az Úr népe szétszóratott, munkájuk java pedig odaveszett. A Mindenható megdorgálta népét, amint azt már láttuk, azonban az egyik szolgájának (55. vers), Joseph Smithnek (103:21) megparancsolta, hogy gyűjtse össze az Úr házának erősségét, és mentsék meg a földjeit és a javait az ellenük gyülekezőktől.

Így hát a Próféta és a híres Sion táborában lévő fivérei a példázat feltételeinek kivitelezésére tett erőfeszítésként 1834-ben el is mentek Missouriba. Indulás előtt további kinyilatkoztatást kaptak (lásd 103:21–28) Sion megváltásával kapcsolatban. A fivérek azt az utasítást kapták, hogy próbáljanak meg földet vásárolni Missouriban, és kerüljék az erőszakot; és ha rájuk tör az ellenség, akkor átkozzák meg őket. Ez alkalommal nem került sor Sion megváltására, azonban a nem is olyan távoli jövőben számíthatunk ennek bekövetkeztére. […] Amikor az Úr azt akarja, megváltatik” (Sidney B. Sperry, Doctrine and Covenants Compendium [1960], 521–22; idézve itt: Doctrine and Covenants Student Manual [Church Educational System manual, 2001], 243).

Tan és szövetségek 101:78. Erkölcsi önrendelkezés és felelősségre vonhatóság

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról tanított, hogy miért kellene inkább az erkölcsi önrendelkezés kifejezést használnunk a szabad akarat helyett:

„A múltban általában a szabad akarat kifejezést használtuk. Ez nem rossz, de mostanában felfigyeltünk arra, hogy a szabad akarat, szabad önrendelkezés kifejezés a szentírásokban nem szerepel. Ott szó van arról hogy »szabadon választhat[unk]«, »szabadon cselekedhet[ünk]« és szabadon tehetünk meg dolgokat a »saját szabad akaratu[nkból]«, azonban az önrendelkezés kifejezés vagy önmagában, vagy a Tan és szövetségek 101. szakaszának 78. versében az erkölcsi jelzővel együtt jelenik meg: »Hogy minden ember cselekedhessen… tan és tantétel terén, azon erkölcsi önrendelkezés szerint, amelyet neki adtam, hogy minden embert felelősségre lehessen vonni saját bűneiért az ítélet napján« (kiemelés hozzáadva). Amikor az erkölcsi önrendelkezés kifejezést használjuk, akkor – helyénvalóan – azt a felelősségre vonhatóságot hangsúlyozzuk, amely alapvető része az önrendelkezés isteni ajándékának. Erkölcsi lények vagyunk és önrendelkezők, szabadon választhatunk, de egyúttal felelősséggel is tartozunk a választásainkért” (“Moral Agency” [Brigham Young University devotional address, Jan. 31, 2006], 1, speeches.byu.edu).

Tan és szövetségek 101:80. Isten hozta létre az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát

J. Reuben Clark elnök az Első Elnökségből ezt mondta:

„Nekem, testvéreim, az Úr kijelentése, mely szerint »[én] hoztam létre ennek az országnak az alkotmányát«, olyan szintre emeli az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amelyen akkor állna, ha magában a Tan és szövetségek könyvében íratott volna. Az alkotmány így az Úr hozzánk intézett szavaként tekintendő. Az a tény, hogy nem szóban adatott, hanem úgy, hogy az Úr elméje és lelke munkálkodott az emberek elméjén, és sugalmazta nekik az emberi kormányzás e nagyszerű dokumentumának létrehozását, semmiben nem csökkenti tekintélyét” (in Conference Report, Apr. 1935, 93).

Tan és szövetségek 101:80. „[B]ölcs emberek…, akiket pontosan e célból támasztottam”

Brigham Young elnök ezt mondta azon emberek némelyikéről, akik eszközök voltak Isten kezében az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának létrehozásánál:

„Úgy hisszük, az Úr már egy ideje készült arra, hogy amikor előhozza munkáját, amikor elérkezik a kijelölt idő, akkor legyen zsámolyán olyan hely, ahol a lelkiismeretnek elég szabadsága van ahhoz, hogy a szentek békében élhessenek az alkotmányos törvények és az egyenlő jogok kiterjedt vértezete alatt. Ennek fényében úgy véljük, hogy a függetlenségi háborúban harcoló embereket a Mindenható késztette arra, hogy levessék az anyaország kormányának béklyóit, az ott bevett vallással együtt. Ezért kapott sugalmazást Adams, Jefferson, Franklin, Washington és még rengetegen a Nagy-Britannia királyi rendeleteivel való szembeszállásra, …és hoztak létre egy új kormányt a nagyobb szabadság tantételére alapozva, önmaguk kormányzásának alapelvére, lehetővé téve a vallási hódolat szabad gyakorlását.

Az Úr hangja sugalmazta mindezen tisztes férfiakat, akik befolyással rendelkeztek ezekben az embert próbáló időkben, nem csupán a hadba vonulásra, hanem arra is, hogy a tanácsban bölcsek, a harcmezőn erősek, bátrak és kitartóak legyenek, majd pedig olyan bölcs és hatékony rendelkezéseket hozzanak és alkalmazzanak, amelyek a szabad és független kormányzás áldásait biztosítják számukra és az eljövendő nemzedékek számára” (Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1954], 359–60).

Tan és szövetségek 101:81–95. „[T]ovábbra is folyamodjanak kártérítésért”

A Tan és szövetségek 101-ben feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr elismételte annak az asszonynak a példázatát, aki addig fárasztotta az egyik bírót, amíg az nem tett eleget kérésének (lásd Lukács 18:1–8). A példázatot azon szentek helyzetéhez hasonlította, akiket Missouriban kiűztek az otthonaikból. A helyi bírótól kezdve Missouri kormányzóján keresztül az Amerikai Egyesült Államok elnökéig fel kellett keresniük kormányzati vezetőket, hogy igazságszolgáltatást és védelmet kérjenek. Ha a szentek kérvényei süket fülekre találnak, akkor az Úr saját elmondása szerint haragjában felkel és igazságot szolgáltat azoknak, akik sanyargatták a szenteket, „hogy minden ember mentség nélkül maradjon” (T&Sz 101:93). Joseph Fielding Smith elnök a következő magyarázatot fűzte ehhez:

„A szenteknek a megfelelő törvényszékek elé kellett tárniuk sérelmeiket, és kártérítésért kellett folyamodniuk azért, amit elszenvedtek. Ez egy igen szükséges lépés volt, és amikor a szentek megtették ezt, és megtagadták tőlük a polgári és vallási jogaikat, akkor ezek a hivatalnokok mentség nélkül maradtak, és jogosan érték őket a Mindenható ítéletei később, a polgárháború során. […]

Mivel létezik a megtorlásnak egy igaz törvénye, mely oly biztos és örökkévaló, akár a Mindenható többi törvénye [lásd 2 Korinthusbeliek 9:6; T&Sz 6:33], el kell jönnie a napnak, amikor sor kerül a helyrehozatalra az Igaz Bíra előtt, akit nem fognak megfélemlíteni a csőcselék fenyegetései” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:462, 469).