86. lecke
Tan és szövetségek 84:1–44
Bevezetés
1832 szeptemberében a misszionáriusok visszatértek az ohiói Kirtlandbe, miután az Amerikai Egyesült Államok keleti részén prédikálták az evangéliumot. Örömteli találkozásuk során Joseph Smith próféta a Tan és szövetségek 84-ben feljegyzett kinyilatkoztatást kapta. Két nap során – 1832. szeptember 22-én és 23-án – kapta a kinyilatkoztatást. Ebben a kézikönyvben a 84. szakasz három leckére került szétosztásra. Ez a lecke az Úrnak a papsággal kapcsolatos utasításaira összpontosít, valamint arra, hogy a papság miként készíthet fel bennünket mindannak elnyerésére, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 84:1–30
Az Úr kijelenti, hogy egy templom épül majd, és elmagyarázza a papság céljait
Ha lehetséges, hozd el valakinek a papsági felhatalmazási vonalát az órára (a sajátodat vagy egy családtagodét). (Felmásolhatod a felhatalmazási vonalat a táblára is.) Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a papsági felhatalmazási vonal megmutatja, hogyan ruházták rá a papsági felhatalmazást egyik papságviselőről a másikra Jézus Krisztustól egészen a jelenlegi papságviselőig.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 84 egy kinyilatkoztatást tartalmaz a papságról, valamint arról, hogy az miként áldja meg Mennyei Atyánk gyermekeit. A kinyilatkoztatás első része Mózes papsági vonalát nyilatkoztatja ki. Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át magukban a Tan és szövetségek 84:6–19-et, és keressék meg, hogyan tudta Mózes visszavezetni a papsági felhatalmazását Istenig.
-
Szerintetek miért fontos, hogy a papsági felhatalmazás közvetlenül visszavezethető Istenig? (Lásd Zsidók 5:4.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 84:17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg azt a kifejezést, amely a papság örökkévaló természetét írja le („napok kezdete és évek vége nélkül való”). Bizonyságot tehetsz arról, hogy a papság Isten örökkévaló hatalma és felhatalmazása, és elmondhatod, milyen hálás vagy, hogy Isten az emberiségre ruházta ezt a hatalmat a gyermekei javára.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 84:19–22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen áldásokat kaphatunk a melkisédeki papság révén.
-
A 19–22. vers szerint milyen áldásokat kaphatunk a melkisédeki papság révén? (A tanulók számos választ adhatnak. Győződj meg arról, hogy megfogalmazzák a következő tant: A melkisédeki papság szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma. Írd fel ezt a tant a táblára.)
-
A szabadító szertartások közül melyiket kell a melkisédeki papság felhatalmazása által elvégezni? (Konfirmálás, a melkisédeki papság ráruházása, templomi felruházás és a templomi pecsételés. Sorold fel ezeket a szertartásokat a táblán.) Miként láttátok megnyilvánulni az isteniség hatalmát e szertartásokban?
-
A 22. vers szerint miért fontos, hogy elnyerjük a melkisédeki papság szertartásait? (Az „isteniség hatalmának” megnyilvánulása e szertartásokban lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk Isten arcát, és élhessünk.)
Írd fel a táblára a következő igazságot: Ahhoz, hogy Istenhez hasonlóvá váljunk és az Ő színe előtt élhessünk, el kell nyernünk a melkisédeki papság szertartásait.
Mutass rá a melkisédeki papság szertartásaira a táblán.
-
E szertartások közül melyeket nyerhetjük el kizárólag a templomban?
Miután a tanulók válaszoltak, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Russell M. Nelson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Az egyházban minden tevékenység, minden lecke, minden lépés a templomhoz vezet. […] A templom szertartásai valóban döntő fontosságúak. Nélkülük nem térhetünk vissza Isten dicsőségébe” (Készüljetek fel a templom áldásaira! Liahóna, 2010. okt. 41.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 84:23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett Mózes, hogy felkészítse népét arra, hogy meglássák Isten arcát. Kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak. Elmondhatod, hogy a megszentel szó azt jelenti, hogy megtisztít és szentté tesz. Jézus Krisztus engesztelése által szenteltetünk meg.
A Tan és szövetségek 84:24–30 összegzéseként mondd el, hogy mivel Izráel gyermekei megkeményítették a szívüket, ezért elveszítették a lehetőséget, hogy elnyerjék a melkisédeki papságot és annak szertartásait ebben az életben. Ennek ellenére az Úr továbbra is segített nekik fejlődni. Megengedte, hogy az alacsonyabb papság – az ároni papság – továbbra is közöttük maradjon (lásd T&Sz 84:26–27).
Tan és szövetségek 84:31–44
Az Úr a papság esküjéről és szövetségéről tanít
Kérj meg egy papságviselő tanulót, hogy válaszoljon a következő kérdésekre:
-
Milyen áldásokban részesülsz azért, mert viseled a papságot? Milyen áldásokban részesülsz azért, mert mások viselik a papságot?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 84:31–32-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg azt a kifejezést, amellyel az Úr a papságviselőkre utalt.
-
Hogyan hivatkozott az Úr a papságviselőkre? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a „Mózes fiai” kifejezés a melkisédekipapság-viselőkre, míg az „Áron fiai” az áronipapság-viselőkre vonatkozik.)
Írd fel a következő kifejezést a táblára: A papság esküje és szövetsége.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 84:33–44-et úgy ismerik, mint a papság esküje és szövetsége. Ezek a versek felvázolják (1) azon szövetségeket, amelyeket a személy köt, amikor elnyeri a papságot, valamint (2) azon ígéreteket, amelyeket az Úr tesz a hithű papságviselőknek.
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ha a papságot elnyerők , akkor Isten .
Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák párokban vagy magukban a Tan és szövetségek 84:33–44-et, majd e versek alapján egészítsék ki a táblán szereplő kijelentést.
-
Hogyan egészítettétek ki a kijelentést? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha a papságot elnyerők felmagasztalják elhívásukat, követik az Urat és az Ő szolgáit, és megszívlelik az örök élet szavait, akkor Isten megszenteli őket, és mindent megad nekik, amije csak van.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől:
„Akkor magasztaljuk fel a papságunkat és az elhívásunkat, amikor szorgalmasan és lelkesen szolgálunk azokban a feladatokban, amelyekre a megfelelő felhatalmazás által elhívattunk. […] Akkor magasztaljuk fel elhívásunkat és akkor gyarapítjuk a papságunkban rejlő lehetőségeket, amikor kezet nyújtunk a szenvedőknek, és erőt adunk a botladozóknak. […] Akkor magasztaljuk fel elhívásunkat, amikor becsületben és feddhetetlenségben járunk” (“Magnify Your Calling,” Ensign, May 1989, 48–49).
Mondd el, hogy amikor elhívást kapunk az egyházban, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy felkészítsük magunkat és másokat is a papság szabadító szertartásainak elnyerésére. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Thomas S. Monson elnök következő kijelentését:
„Hogyan magasztalja fel valaki az elhívását? Egyszerűen úgy, hogy elvégzi az azzal járó szolgálatot. […] Teljes szívemből és lelkemből remélem, hogy minden fiatal férfi, aki elnyeri a papságot, tisztelni fogja azt, és hű lesz ahhoz a bizalomhoz, amelyet e papság ráruházásával kapott” (vö. Papsági hatalom. Liahóna, 2000. jan. 58., 60.).
-
Hogyan magasztalhatják fel papsági elhívásaikat az áronipapság-viselők?
-
Milyen helyzetben kaptatok már áldást annak köszönhetően, hogy valaki felmagasztalta az elhívását?
Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a papság esküjének és szövetségének áldásai nem csupán a papságviselőkre vonatkoznak. Isten legnagyszerűbb áldásai áradnak ki azon férfiakra és nőkre, akiket egymáshoz pecsételnek a templomban. Olvasd fel Russell M. Nelson elder következő megállapítását:
„Egy napon majd Nelson nőtestvér és én együtt élhetünk családunkkal az Úr színe előtt mindörökké. Hűeknek bizonyulunk a templomban kötött szövetségeinkhez, valamint a papság esküjéhez és szövetségéhez, amely biztosított bennünket afelől, hogy – az Úr szavaival élve – »megadatik [nektek] mindaz, amivel Atyám rendelkezik« (T&Sz 84:38).
A hithű nőtestvérek osztoznak a papság áldásaiban. Gondoljatok e szavakra: »mindaz, amivel Atyám rendelkezik«. [Ez] azt jelenti, hogy semmilyen földi jutalom – semmilyen más siker – nem kárpótolhat azokért a kincsekért, amelyeket az Úr ruház majd azokra, akik szeretik Őt, betartják a parancsolatait (lásd Moróni 4:3), és kitartanak mindvégig (lásd T&Sz 14:7)” (“Identity, Priority, and Blessings,” Ensign, Aug. 2001, 10).
Hogy segíts a tanulóknak megérteni azokat a konkrét ígéreteket, melyeket az Úr a papság esküje és szövetsége részeként tett, írd fel a következő hiányos kijelentést a táblára: Az Úr megígéri, hogy…
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra magukban a Tan és szövetségek 84:33–34, 38, 42-t, és határozzák meg azokat az áldásokat, amelyeket az Úr megígért a papság esküje és szövetsége részeként. Válaszaikat fel is írhatod a táblára. Megemlíthetik, hogy az Úr: (1) megszentel bennünket a Lélek által (lásd 33. vers); (2) megújítja testünket (lásd 33. vers); (3) Ábrahám magja közé számol bennünket – vagyis megadja nekünk az Ábrahámnak és az ő leszármazottainak ígért áldásokat (lásd 34. vers); (4) az Ő kiválasztottaivá tesz bennünket (lásd 34. vers); (5) megadja nekünk mindazt, amivel az Atya rendelkezik (lásd 38. vers); valamint (6) az Ő angyalaira bíz bennünket (lásd 42. vers). (Miközben a tanulók a 38. versben található ígéretet említik, buzdíthatod őket, hogy Isten tulajdonságaira és dicsőségére gondoljanak, ne pedig anyagi javakra. Elnyerhetjük például az Ő igazságát, szeretetét, örömét és békéjét. Megáldathatunk az Ő hatalmának teljességével.)
Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, miért bír nagy jelentőséggel számukra a papság. Megoszthatod a saját bizonyságodat is a papság áldásairól.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 84:3–5. „[E]bben a nemzedékben”
A Tan és szövetségek 84:3–5-ben az Úr kinyilatkoztatását olvassuk arról, hogy egy templom épül majd Új Jeruzsálem városában, Missouri államban. Ebben az 1832-ben adott kinyilatkoztatásban az Úr azt mondta, hogy a templom „ebben a nemzedékben” fog felépülni (T&Sz 84:4–5). Ez a templom még nem épült meg, az Úr azonban megparancsolta szentjeinek számos másik templom építését. Az Úr ideiglenesen felmentette népét az Új Jeruzsálem városában lévő templom felépítése alól (lásd T&Sz 124:49–51).
Az „ebben a nemzedékben” kifejezésre vonatkozóan Joseph Fielding Smith elnök azt írta:
„E kijelentés botlást okozó kő lett néhányak számára, és különféle értelmezések láttak napvilágot a nemzedék jelentésével kapcsolatosan. Vannak, akik úgy tartják, hogy egy nemzedék száz év; mások szerint százhúsz; megint mások szerint pedig az ebben és más szentírásokban említett nemzedék határozatlan időszakra utal. A Szabadító azt mondta: »E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék] jelt kíván«. Itt nem években mért időszakra történik utalás, hanem a gonoszság időszakára. Egy nemzedék jelentheti a jelen adományozási korszak időtartamát is. Sőt, e kijelentés be is van határolva ebben a fent idézett kinyilatkoztatásban. »Mert bizony, ez a nemzedék nem múlik el addig…« stb. Nem áll szándékunkban semmilyen konkrét értelmezést kapcsolni ehhez a kifejezéshez, inkább azt mondjuk, hogy ezek az ügyek az Úr kezében vannak, Ő pedig megvalósítja céljait, amikor elérkezettnek látja az időt” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:337).
Tan és szövetségek 84:24–25. „…elvette… a szent papságot”
A Tan és szövetségek 84:25-ben azt olvassuk, hogy az Úr elvette a szent papságot Izráel gyermekei közül, akik Mózessel voltak a pusztában. Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy az Úr „elvette közülük a melkisédeki papságot, amely az evangéliumi szolgálatot nyújtja, olyan értelemben, hogy az nem folytatódott és nem szállt egyik papságviselőről a másikra a szó hagyományos és szokásos értelmében. A papság kulcsai Mózessel együtt elvétettek, így minden jövőbeli papsági elrendeléshez különleges isteni jóváhagyás kellett” (The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 1:60).
Ezra Taft Benson elnök tovább részletezte:
„A Joseph Smith fordításból megtudjuk, hogy az Úr… tudatta Mózessel: »…elveszem közülük a papságot; tehát az én szent rendem[et], valamint annak szertartásai[t]« (JSF, 2 Mózes 34:1; kiemelés hozzáadva).
E magasabb papság, annak kapcsolódó szertartásaival egészen Jézus Krisztus idejéig elvétetett Izráeltől. […]
Mózes és Krisztus között csupán bizonyos próféták birtokolták a jogot a magasabb papságra és az áldásokra, melyek Isten színe elé juttathatták az embert” (“What I Hope You Will Teach Your Children about the Temple,” Ensign, Aug. 1985, 9).
Tan és szövetségek 84:28. Angyali elrendelés
A következő kijelentésben Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a Tan és szövetségek 84:28-ra hivatkozva elmondja, hogy amikor Keresztelő János nyolcnapos volt, egy küldetés betöltésére rendelték el, vagyis választották ki – akkor nem a papságba rendeltetett el. Jánost arra rendelték el, hogy megdöntse a zsidók királyságát, és előkészítse az Úr útját. Egy angyal jelentette ki, hogy ezt fogja majd tenni.
„Lukács azt mondja: »lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában«. Később János kijelenti: »a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem« ezeket a dolgokat. (János 1:33). Hogy ki küldte, nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy »már gyermekkorában [értve ez alatt, hogy amikor nyolcéves volt] megkereszteltetett, és Isten angyala elrendelte erre a hatalomra, amikor nyolcnapos volt [jól megfigyelhető, hogy nem az ároni papságra, hanem], hogy megdöntse a zsidók királyságát, és hogy egyengesse az Úr ösvényét népének orcája előtt, hogy felkészítse őket az Úr eljövetelére, akinek kezébe adatott minden hatalom«. (T&Sz 84:28.) Nem tudjuk, mikor kapta meg az ároni papságot, de nyilvánvalóan a keresztelése után került erre sor, bármilyen korban is volt az helyénvaló, illetve még azelőtt, hogy az általa meg nem nevezett elküldte volna őt, hogy prédikáljon és vízzel kereszteljen” (The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 1:384–85).
Tan és szövetségek 84:33–44. A papság esküjéből és szövetségéből származó magabiztosság
Henry B. Eyring elnök szólt arról a magabiztosságról, amellyel a papságviselőknek rendelkezniük kell, amikor a papság esküjébe és szövetségébe lépnek:
„Az eskü és szövetség lehetőségeihez való felnövekedés Isten minden ajándéka közül a legnagyobbat eredményezi: örök életet. Ez a melkisédeki papság egyik célja. Azáltal, hogy megtartjuk a szövetségeket, amikor elnyerjük a papságot, és megújítjuk azokat a templomi szertartások során, Mennyei Atyánk, Elohim, esküben ígérte nekünk, hogy részesülünk majd az Ő dicsősége teljességében, és úgy élhetünk, ahogyan Ő. Abban az áldásban lesz részünk, hogy egy örökre összepecsételt család leszünk, az örök [gyarapodás] ígéretével együtt. […]
Legalább két oka van annak, hogy miért legyetek inkább magabiztosak, mint csüggedtek a büntetés miatt, melyre akkor kerül sor, ha nem sikerül megtartani az esküt és szövetséget, vagy ha úgy döntünk, hogy nem fogadjuk el azt. Akár elfogadjátok az esküt és szövetséget, de túl nehéznek találjátok azt, akár meg sem próbáljátok: a büntetés ugyanaz. Így hát nem is kérdéses: ti és én akkor tesszük a legjobbat, ha elfogadjuk a szent papságot, majd teljes szívünkből igyekszünk megtartani annak szövetségeit. Ha úgy döntünk, hogy meg sem próbáljuk, biztosan elveszítenénk az örök élet lehetőségét. Ha megpróbáljuk, és Isten segítségével sikerrel járunk, örök életet nyerünk.
Van azonban még egy oka annak, hogy most eldöntsétek, teljes szívből megpróbáltok megfelelni ennek az eskünek és szövetségnek, és bíztok benne, hogy sikerülni fog. Isten segítséget és erőt ígér nektek, mely által, ha gyakoroljátok a hiteteket, sikeresek lesztek.
Hadd írjak le néhányat azon áldások közül, melyet kapni fogtok, ha hittel haladtok előre.
Először is, már maga a tény, hogy felajánlották számotokra az esküt és szövetséget azt bizonyítja, hogy Isten, aki ismeri az erőtöket és a képességeiteket, kiválasztott benneteket. Ismer benneteket, amióta csak ott voltatok Vele a lélekvilágban. Előre ismerte már az erőtöket, és engedte, hogy megtaláljátok Jézus Krisztus igaz egyházát, és felajánlják számotokra a papságot. Magabiztosak lehettek, mert bizonyítékkal rendelkeztek arról, hogy Ő bízik bennetek.
Másodszor, ha igyekeztek megtartani a szövetségeiteket, a Szabadító azt ígérte, hogy személyesen fog segíteni. Azt mondta, hogy ha a papságot tisztelve haladtok előre, »ott leszek én is, mert az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak« [T&Sz 84:88]” (vö. Hit, valamint a papság esküje és szövetsége. Liahóna, 2008. máj. 61–62.).