66. lecke

Tan és szövetségek 60–62

Bevezetés

1831. augusztus 8-án Joseph Smith és számos másik elder arra készült, hogy elhagyja a Missouri állambeli Independence-et, és visszatérjen Ohióba. Az Úr arra utasította az eldereket, hogy utazás közben prédikálják az evangéliumot – ez az utasítás most a Tan és szövetségek 60-ban van lejegyezve. Utazásuk harmadik napján a csoport veszélybe került a Missouri folyón. A következő két nap folyamán, augusztus 12-én és 13-án Joseph Smith próféta két kinyilatkoztatást kapott az Úrtól. Ezek a kinyilatkoztatások most a Tan és szövetségek 61-ben és 62-ben vannak feljegyezve, és az iránymutatás, figyelmeztetés, vigasztalás és bátorítás szavait tartalmazzák.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 60

Az Úr megparancsolja az eldereknek, hogy prédikálják az evangéliumot, miközben Missouriból Ohióba utaznak

Óra előtt írd fel a következő kérdést a táblára: Eszetekbe jut-e olyan alkalom, amikor nehezetekre esett, hogy a hitetekről beszéljetek másoknak, vagy vonakodtatok megosztani másokkal az evangéliumról való bizonyságotokat?

Kezdd az órát azzal, hogy megkéred a tanulókat, gondolkodjanak el a táblán lévő kérdésen. Miközben gondolkodnak, megoszthatod velük a saját válaszodat egy, a saját életedből vett tapasztalat kapcsán.

Mondd el, hogy korábban az elderek egy csoportja Ohióból a Missouri állambeli Independence-be utazott, hogy ott részt vegyen annak a földnek és a templom telkének a felszentelésén. Az Úr megparancsolta nekik, hogy prédikálják az evangéliumot, miközben Missouriba utaznak (lásd T&Sz 52:9–10). A Tan és szövetségek 60 az Úrnak azon szavait tartalmazza, amelyeket ezen Ohióba visszatérni készülő elderek közül néhányhoz intézett. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 60:1–2-t, és figyeljék meg, miért volt elégedetlen az Úr némelyik elderrel.

• Miért volt elégedetlen az Úr némelyik elderrel? (Azt mondta, hogy „nem nyitják ki a szájukat, hanem az emberek iránti félelem miatt elrejtik a tálentumot, amit nekik adtam”. Más szavakkal, nem osztották meg az evangéliumról való bizonyságukat.)

• A Tan és szövetségek 60:2 szerint miért nem osztotta meg némelyik elder a bizonyságát?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 60:3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és fogalmazzák meg, hogy mi történhet, ha nem osztjuk meg a bizonyságunkat.

• Mi történhet, ha nem osztjuk meg a bizonyságunkat? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Elveszíthetjük a bizonyságunkat, ha nem osztjuk meg azt.)

• Mit gondoltok, miért kell megosztanunk a bizonyságunkat ahhoz, hogy ne veszítsük el azt? Éreztétek-e már, hogy megerősödött a bizonyságotok, amikor megosztottátok azt? Mikor?

Biztasd a tanulókat, hogy osszák meg a bizonyságukat, amikor csak lehetőségük van rá. A Tan és szövetségek 60 hátralévő részének összegzéseként mondd el, hogy az Úr megparancsolta ezeknek az eldereknek, hogy hirdessék az evangéliumot, miközben visszafelé utaznak Ohióba.

Tan és szövetségek 61

Az Úr útmutatással látja el Joseph Smitht és a többi eldert Ohióba tartó útjuk során

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor aggódtak a biztonságuk miatt, de érezték, hogy az Úr védi őket. Mondd el, hogy 1831. augusztus 11-én Joseph Smith próféta és tíz elder veszélyes helyzetben találta magát, miközben kenuval utaztak az erős sodrású Missouri folyón. Joseph Smith felidézte, hogy utazásuk harmadik napján „sok, a nyugati vizeken gyakori veszély mutatta meg magát; és miután letáboroztunk a folyó partján, …[William W.] Phelps testvér világos nappal látomásban látta a pusztítót, amint hatalma teljében lovagol a víz színén; a többiek hallották a zajt, de nem látták a látomást” (History of the Church, 1:203). Ezt a látomást megelőzően „bizonyos nézeteltérések és rossz érzések támadtak a fivérek között” (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:262–63). Aznap este a fivérek megbeszélték a nézeteltéréseiket, és a legtöbben megbocsátottak egymásnak. Másnap reggel Joseph Smith imádkozott és megkapta a Tan és szövetségek 61-ben feljegyzett kinyilatkoztatást.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 61:2, 20, 36–37-et. Az osztály kövesse az olvasottakat, és figyeljék meg, hogy mely szavak és kifejezések nyújthattak vigaszt ezeknek az eldereknek.

• Milyen szavakat vagy kifejezéseket találtatok, amelyek vigaszt nyújthattak ezeknek az eldereknek? (Miközben a tanulók válaszolnak, megkérheted őket, magyarázzák el, hogy a válaszként adott szavak vagy kifejezések miként nyújthattak vigaszt az eldereknek.)

Mondd el, hogy ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt tanította, hogy „sok pusztítás” jelenik majd meg a vizeken az utolsó napokban (lásd T&Sz 61:5, 14–19), valamint beszélt az Ő hatalmáról is. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 61:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy mit tanított az Úr a hatalmáról.

• Hogyan írja le az Úr a hatalmát ebben a versben? (Miután a tanulók megválaszolták a kérdést, írd fel a következő tant a táblára: Az Úré minden hatalom.)

Rámutathatsz, hogy William W. Phelps látomása miatt, amelyben látta a pusztítót a víz színén, némelyek azt feltételezték, hogy Sátánnak hatalma van a vizek felett, azonban a Tan és szövetségek 61:1 megerősíti, hogy az Úré minden hatalom – beleértve a vizek feletti hatalmat is.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 61:6, 10-et. Az osztály kövesse az olvasottakat, és keressék meg, melyik kifejezések segíthették az eldereket abban, hogy még jobban méltányolják az Úr hatalmát. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak, majd egészítsék ki a táblán lévő mondatot a következőképpen: Az Úré minden hatalom, és Ő meg tud tartani minket.

• Milyen élményeitek voltak, amelyek megerősítették bizonyságotokat az Úr hatalmáról, és arról, hogy Ő képes minket megóvni a veszélytől?

A Tan és szövetségek 61 hátralevő részének összegzéseként mondd el, hogy az Úr további utasításokkal irányította ezeket az eldereket az Ohióba visszavezető úton.

Tan és szövetségek 62

Az Úr dicséretben részesíti a Missouri állambeli Independence-be tartó elderek csoportját hithűségük miatt

Írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Milyen színű pólót vegyek fel ma?

Elmenjek vasárnap istentiszteletre?

Szolgáljak missziót? Ha igen, mikor?

Ha az anyukám felajánlja, hogy elkészíti a kedvenc ételemet, mit válasszak?

Kivel randevúzzak? Hova menjünk enni a randevúnk során?

Kérd meg a tanulókat, gondolják át, hogy ezen kérdések közül melyek számíthatnak leginkább az Úrnak.

Mondd el, hogy miközben az Úr utasításokat adott a Missouriból Ohióba utazó eldereknek, segített nekik megérteni, hogy néhány általuk meghozandó döntés jobban számít neki, mint mások. Biztasd a tanulókat, hogy keressenek olyan meglátásokat a Tan és szövetségek 62-ben, amelyek segítséget nyújthatnak döntéseik meghozatalában.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 62:1–3-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki azokat a kifejezéseket, amelyek azt mutatják, hogy az eldereknek az evangélium prédikálására tett erőfeszítései számítottak az Úrnak.

• Milyen kifejezéseket találtatok? Miként mutatják meg ezek a kifejezések, hogy mit érzett az Úr ezen misszionáriusok erőfeszítéseivel kapcsolatban?

Tanításod során vedd figyelembe a tanulóid igényeit!

A tanítási módszerek igényeikhez igazítása segíthet a tanulóknak, hogy sikeresen tegyenek eleget tanulói szerepüknek. Például ha a tanulók fáradtnak tűnnek, megkérheted őket, hogy dolgozzanak párokban, így segítve elő, hogy jobban be legyenek vonva a tanulási folyamatba. Ha a tanulók túlságosan is aktívak, egyéni tanulásra kérheted őket, így biztosítva, hogy a feladatra koncentrálnak.

Hogy segíts a tanulóknak elgondolkodni azokon a dolgokon, amelyek számítanak és amelyek nem számítanak az Úrnak, másold fel a táblára, vagy oszd ki nekik papíron a következő táblázatot. A zárójelben lévő információkat ne írd fel! A tanulóid igényei szerint egyéni vagy párban végzett tevékenységre kérd fel őket, de akár az osztállyal közösen is dolgozhattok.

	Mi számított az Úrnak?	Mi nem számított az Úrnak?
T&Sz 60:5	(Az, hogy az elderek hamar induljanak útnak St. Louisba.)	(Az, hogy az elderek maguk készítik vagy vásárolják-e a csónakot az utazásukhoz.)
T&Sz 61:21–22	(Az, hogy az elderek sietve induljanak útnak, és töltsék be küldetésüket.)	(Az, hogy vízen vagy szárazföldön utaznak-e.)
T&Sz 62:5–7	(Az, hogy az elderek legyenek hűségesek, tegyenek bizonyságot az evangéliumról, és segítsenek a szenteknek gyülekezni.)	(Az, hogy az elderek mind együtt, vagy kettesével utaznak-e; hogy lovon, öszvéren vagy kocsiban teszik-e meg az utat.)

Miután a tanulók kitöltötték a táblázatot, tedd fel nekik a következő kérdéseket:

• Milyen különbséget vesztek észre azon dolgok között, amelyek számítottak és amelyek nem számítottak az Úrnak?

• Miként adhat iránymutatást nektek ez a minta döntéseitek meghozatalában?

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 62:8 egy olyan tantételt tanít, amely iránymutatást adhat döntéseink meghozatalában. Kérd fel a tanulókat, hogy olvassák el magukban ezt a verset, és keressék ki az említett tantételt, majd mondják el, mit találtak. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Döntéseinket saját ítélőképességünk és a Lélek utasításai szerint kell meghoznunk. Megkérheted a tanulókat, hogy saját szavaikkal írják be ezt a tantételt a szentírásukba.

• Szerintetek miért fontos, hogy a saját ítélőképességünk, valamint a Lélek utasításai szerint hozzuk meg a döntéseinket?

• Hoztatok-e már olyan döntést, amely a saját ítélőképességetek, valamint a Lélek utasításai szerint történt? Ha igen, mikor? Milyen áldásokban részesültetek emiatt?

Tegyél bizonyságot azokról az igazságokról, amelyeket megbeszéltetek az óra folyamán. Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, hogy miként tudnának a Tan és szövetségek 60–62-ben tanult igazságok szerint cselekedni. Felkérhetsz egy-két tanulót, hogy osszák meg, mit terveznek, hogyan fognak ezen igazságok szerint cselekedni.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 61:5–19. Milyen értelemben sújtja átok a vizeket?

Az Úr szavai a Tan és szövetségek 61:5–19-ben nem tiltják meg az utolsó napi szenteknek, hogy a vízen utazzanak vagy a vízben ússzanak. Az utolsó napokban a vizeket sújtó átkot illetően az Úr talán a Jelenések könyvének azon részeire hivatkozott, amelyekben János apostol leírja a pusztulást, mely végbemegy majd a vizeken Jézus Krisztus második eljövetele előtt (lásd Jelenések 8:8–11; 16:2–6). A Tan és szövetségek 61-ben az Úr konkrétan „e vizek” – vagyis a Missouri folyó – veszélyességére hivatkozik (lásd T&Sz 61:5, 18). Joseph Fielding Smith elnök leírta a Missouri folyó által okozott károk egy részét:

„A Missouri-Mississippi vizeit illetően évről évre hatalmas pusztítást látunk rajtuk és általuk. Több millió dollár vész el majdnem minden évben emiatt a nagy, medréből kilépő folyam miatt. Sokan vesztik életüket ezekben az árvizekben, amint átsöpörnek a szárazföldön, és még ezen a látszólag békés és lassú folyón is támadhatnak viharok, melyek pusztulást hoznak. Bizony, az Úr szava eddig is és most is beteljesedik ezzel a vízzel kapcsolatban” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:224).

Tan és szövetségek 62. Történelmi háttér

Mialatt Joseph Smith és a többiek kelet felé, Ohióba utaztak, találkoztak négy elderrel, akik nyugat felé, a Missouri állambeli Independence-be tartottak. Egyikük, John Murdock, megbetegedett az út során, miközben az evangéliumot prédikálták Ohióból indulva. John és társa, Hyrum Smith, a Missouri állambeli Charitonban szállt meg, és várta, hogy John betegsége elmúljon. Ott találkoztak két másik elderrel, David Whitmerrel és Harvey Whitlockkal, akik a parancsolathoz hűen szintén az evangéliumot prédikálták a Missouri felé vezető úton. Miután ez a négy elder Charitonban találkozott Joseph Smithszel és megkapta az Úr utasítását, amely a Tan és szövetségek 62-ben van lejegyezve, összeadták a pénzüket, és vásároltak egy lovat, ami lehetővé tette, hogy John Murdock könnyebben utazzon Sionba.

További tanítási ötlet

Tan és szövetségek 60:4–14. A bizonyságtételünkkel megerősítünk másokat

Miután a tanulók elolvasták a Tan és szövetségek 60:3-at, és felismerték, hogy elveszíthetjük a bizonyságunkat, ha nem osztjuk azt meg másokkal, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a 4–14. verset, majd keressék ki azokat a további okokat, amelyek miatt az Úr megparancsolta ezeknek az eldereknek, hogy az Ohióba visszafelé vezető úton prédikálják az evangéliumot.

Miután a tanulók átnézték ezeket a verseket, kérd meg őket, hogy mondják el, mit tudtak meg. Segíts nekik megérteni, hogy a prédikálásra és a bizonyság megosztására vonatkozó parancsolat nemcsak az elderek megerősítését szolgálta, hanem Ohióban „a gyülekezetek javá[t]” is (T&Sz 60:9), ezalatt értve az egyház azon gyülekezeteit, ahova visszatértek. Egy másik ok, ami miatt az eldereknek bizonyságot kellett tenniük, az volt, hogy segítsenek azoknak az embereknek, akik még nem kapták meg az evangéliumot. Az Úr úgy hivatkozik ezekre az emberekre, mint „a gonoszok [gyülekezeteire]” (T&Sz 60:8, 13). Megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 61:3-at, és nézzék meg, miként fejezte ki újra az Úr az aggodalmát azok szabadítása miatt, akik nem élvezték az evangélium áldásait.