151. lecke
A utah-i háború és a Mountain Meadows-i mészárlás
Bevezetés
Az 1850-es években az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormányának hivatalnokai közötti feszültség és félreértés az 1857–58-as utah-i háborúhoz vezetett. 1857 szeptemberében néhány utolsó napi szent és a Utah államon áthaladó egyik kivándorló szekérkonvoj tagjai között is konfliktus alakult ki. Néhány utolsó napi szent Dél-Utah-ban – dühtől és félelemtől vezérelve – mintegy 120 Kaliforniába tartó kivándorló legyilkolását tervezte meg és hajtotta végre. Ezt a kegyetlen tettet hívjuk ma a Mountain Meadows-i mészárlásnak.
Javaslatok a tanításhoz
Feszültté válik a kapcsolat az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormánya között
Mondd el, hogy 1857. július 24-én Brigham Young elnök éppen egy csoportnyi szenttel ünnepelte a Sóstó-völgybe érkezésük 10. évfordulóját, amikor megerősítést kapott egy korábbi hírről, miszerint egy hadsereg közelít Salt Lake City felé. Az azt megelőző években az utolsó napi szentek és az Egyesült Államok kormányának hivatalnokai közötti nézeteltérések és félreértések egyre növekvő feszültséget okoztak. A szentek azt akarták, hogy a saját maguk által választott vezetők kormányozzák őket, és elutasították a központilag kinevezett személyeket, akik nem vallották az ő nézeteiket. Ez oda vezetett, hogy az állami hivatalnokok szemében a szentek fellázadtak az Egyesült Államok kormánya ellen. Anélkül, hogy azt a kongresszus jóváhagyta volna, James Buchanan, az Egyesült Államok elnöke, mintegy 1500 fős csapatot küldött Salt Lake Citybe, hogy új hivatalnokok elfogadására kényszerítse a utah-iakat.
-
Ha 1857-ben lettetek volna utolsó napi szentek és hallottátok volna, hogy egy hatalmas hadsereg közelít a városotok felé, mire gondoltatok vagy mi miatt aggódtatok volna? (A tanulók megemlíthetik, hogy a szenteket erőszakkal kiűzték Misssouri, Ohio és Illinois államokból; sokan elvesztették becses javaikat és a földjüket; néhányat megöltek közülük, és voltak, akik az üldöztetés következtében vesztették életüket. A közelgő sereg híre azt az aggodalmat keltette, hogy ugyanez Utah-ban is megtörténhet.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
A szenteknek tartott beszédeikben Young elnök és más egyházi vezetők a közelgő csapatokat ellenségnek nevezték. Young elnök, aki éveken át kérte a szenteket, hogy tegyenek félre gabonát, megismételte ezt az utasítást, hogy legyen élelmük arra az esetre, ha menekülniük kellene a csapatok elől. Utah terület kormányzójaként azt az utasítást adta a terület polgárőrségének, hogy készüljenek fel a terület megvédésére.
Viszály alakul ki néhány utolsó napi szent és egy kivándorló szekérkonvoj tagjai között
Tegyél ki egy, az itt ábrázolthoz hasonló térképet, vagy rajzolj egyet a táblára. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő két bekezdést:
Egy kivándorlókból álló szekérsor, mely Arkansas-ból nyugatra, Kaliforniába tartott, akkor ért Utah államba, amikor a szentek éppen az Egyesült Államok közelgő csapataitól készültek megvédeni a területüket. A szekérsor tagjai közül néhányan feszültté váltak, mert nagy szükségük volt gabonára, ám nehezen tudták azt megvásárolni a szentektől, hiszen ők azt az utasítást kapták, hogy raktározzák el a gabonájukat. A kivándorlók azokkal a szentekkel is viszályba kerültek, akik nem akarták, hogy a szekérsor lovai és marhái megdézsmálják azon élelem- és vízforrásaikat, melyekre a saját állataiknak volt szükségük.
A konfliktus végül Cedar Cityben, a Kaliforniába vezető út utolsó utah-i településénél robbant ki. Nézeteltérés támadt a szekérsor néhány tagja és néhány utolsó napi szent között, s a szekérsor tagjai azzal fenyegették a szenteket, hogy csatlakoznak a kormány által ellenük küldött csapatokhoz. Habár a szekérsor kapitánya megrótta társait, amiért ilyesmivel fenyegetőznek, Cedar City néhány vezetője és lakosa ellenségnek tekintette az emigránsokat. A szekérsor egy órával az érkezése után el is hagyta a várost, ám Cedar City néhány telepese és vezetője utánuk akart menni, hogy megbüntesse azokat, akik megsértették őket.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan időszakokra, amikor konfliktusba kerültek egy másik személlyel vagy csoporttal. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 12:25-öt. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen tantételt tanított Jézus Krisztus, amely útmutatást adhat, amikor feszültté válik a kapcsolatunk másokkal.
-
Szerintetek mit jelent, hogy „egyezzetek meg ellenségetekkel hamar”?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a kifejezést, felkérhetsz egy tanulót a következő kijelentés felolvasására:
David E. Sorensen elder a Hetvenektől azt tanította, hogy az „egyezzetek meg ellenségetekkel hamar” kifejezés azt jelenti, hogy „idejekorán oldjuk meg nézeteltéréseinket, nehogy a pillanat heve fizikai vagy lelki kegyetlenséget szüljön, mi pedig haragunk rabságába essünk” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 11.).
-
Hogyan foglalnátok össze saját szavaitokkal a Szabadító tanítását a 3 Nefi 12:25-ből? (Miközben a tanulók válaszolnak, írj fel a táblára egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha az Úr módján oldjuk meg a másokkal való nézeteltéréseinket, akkor elkerülhetjük a viszály káros hatásait.)
-
A 3 Nefi 12:25-ben lévő tantételnek való engedelmesség miként segíthetett volna azon utolsó napi szenteknek, akik dühösek lettek a szekérsor tagjaira?
Mondd el, hogy mivel ezek a szentek nem az Úr módján oldották meg a kivándorlókkal való konfliktusukat, a helyzet sokkal súlyosabbá vált. Isaac Haight, Cedar City polgármestere, a polgárőrség vezetője és egyben a cövek elnöke, engedélyt kért a polgárőrség parancsnokától, aki a közeli Parowan nevű településen élt, hogy a polgárőrséget kivezényelve szembeszállhassanak a szekérsor vétkeseivel. A polgárőrség parancsnoka, William Dame, azt tanácsolta Isaac Haightnek, hogy ne vegyen tudomást a kivándorlók fenyegetéseiről. Ám ahelyett, hogy hallgatott volna erre a tanácsra, Isaac Haight és más Cedar City-beli vezetők úgy döntöttek, meggyőznek néhány helyi indiánt, hogy támadják meg a szekérsort, és büntetésként lopják el a marháikat. Isaac Haight megkérte John D. Leet, aki az egyház helyi tagja és a polgárőrség egyik vezetője volt, hogy vezesse a támadást. A két férfi úgy tervezte, hogy majd az indiánokat fogják okolni e tettért.
-
Mit kellett volna a Cedar City-beli vezetőknek tenniük, amikor William Dame azt tanácsolta nekik, hogy ne vessék be a polgárőrséget? A tanács elvetése minek a megtételéhez vezetett? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Ha elvetjük a helyes dolog megtételére buzdító tanácsot, akkor hajlamosak leszünk rossz döntéseket hozni.)
Mutass rá, hogy ezek a férfiak a papsági kötelességeikkel ellentétesen cselekedtek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 121:36–37-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, mire figyelmezteti az Úr a hamislelkűen cselekvő papságviselőket.
-
Milyen figyelmeztetést ad az Úr azoknak a papságviselőknek, akik megpróbálják takargatni a bűneiket vagy hamislelkűen cselekszenek?
Olvasd fel vagy foglald össze a következő bekezdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, miként hoztak Cedar City vezetői továbbra is rossz döntéseket, miután figyelmen kívül hagyták a kapott utasítást.
Isaac Haight az egyház, valamint a közösség és a polgárőrség helyi vezetőiből álló tanács elé tárta a szekérsor megtámadásának tervét. A tanács néhány tagja erősen ellenezte a tervet, és megkérdezte Haightet, tanácskozott-e Brigham Young elnökkel az ügyben. Miután nemleges választ adott, Haight beleegyezett, hogy levelet küld Salt Lake Citybe egy hírnökkel, James Haslammal, melyben elmagyarázza a helyzetet és megkérdezi, mitévők legyenek. Mivel azonban Salt Lake City mintegy 400 kilométerre fekszik Cedar Citytől, a hírnöknek közel egy hétbe telt gyors vágtában eljutni Salt Lake Citybe, majd vissza Cedar Citybe Young elnök utasításaival.
Nem sokkal azután, hogy Isaac Haight elküldte levelét a hírnökkel, John D. Lee és egy csoportnyi indián megtámadta az emigráns tábort Mountain Meadowsnál. Lee vezette a támadást, ám titokban tartotta kilétét, hogy úgy tűnjön, csak az indiánoknak volt szerepük benne. Néhány kivándorló életét vesztette vagy megsebesült, míg a többiek felvették a harcot a támadóikkal, és visszavonulásra kényszerítették Leet és az indiánokat. Az emigránsok gyorsan szoros körbe rendezték a szekereiket, hogy védjék magukat. További két támadás érte a szekérsort az ötnapos ostrom során.
Egy alkalommal a Cedar City-i polgárőrség tagjai észrevettek két emigráns férfit a szekereik által felállított körön kívül. A polgárőrök rájuk lőttek, aminek következtében az egyikük életét vesztette. A másik férfi megmenekült, és hírül vitte az emigráns táborba, hogy fehér emberek is részt vesznek az ellenük irányuló támadásban. A támadások kitervelőit ezzel leleplezték. Ha a kivándorlók tovább folytathatnák útjukat Kaliforniába, akkor elterjedne a híre, hogy utolsó napi szentek voltak felelősek a szekérsor megtámadásáért. Az összeesküvők attól féltek, hogy ez a hír negatív következményekkel járna rájuk és a népükre nézve.
-
Mi lett az eredménye annak a döntésnek, hogy ellenszegülnek a polgárőrség parancsnokától kapott tanácsnak?
-
Ekkor milyen választási lehetőségeik voltak a támadásokért felelős személyeknek? (Beismerhették volna, amit tettek, és vállalhatták volna a következményeket, vagy megpróbálhatták takargatni a bűneiket. Lásd T&Sz 121:37.)
-
Mit kellett volna tenniük?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:
-
Mit tesztek, amikor valami rosszat követtek el? Beismeritek, hogy helytelenül cselekedtetek és vállaljátok a következményeket, vagy megpróbáljátok megtévesztéssel takargatni a bűnt?
Néhány utolsó napi szent kiterveli és véghez viszi a Mountain Meadows-i mészárlást
Mondd el, hogy azok az egyháztagok, akik részt vettek a kivándorlók elleni támadásokban, úgy döntöttek, megpróbálják takargatni a bűneiket. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mi lett e döntés következménye, miközben felolvasod vagy összefoglalod a következő bekezdéseket:
Megpróbálva megelőzni annak a hírnek az elterjedését, hogy utolsó napi szentek is részt vettek a szekérsor elleni támadásokban, Isaac Haight, John D. Lee, valamint az egyház és a polgárőrség más helyi vezetői kitervelték, hogy a kisgyermekeken kívül minden emigránst megölnek. E terv végrehajtásához John D. Lee felkereste a kivándorlókat és azt mondta nekik, hogy a polgárőrség megvédi őket a további támadásoktól, és biztonságban visszavezeti őket Cedar Citybe. Miközben a kivándorlók Cedar City felé gyalogoltak, a polgárőrség tagjai ellenük fordultak és tüzet nyitottak rájuk. Néhány indián is elősietett a búvóhelyéről és csatlakozott a támadáshoz. A szekérsor körülbelül 140 emigráns tagja közül csupán 17 kisgyermeket hagytak életben.
Két nappal a mészárlás után James Haslam megérkezett Cedar Citybe Young elnök válaszával, melyben arra utasította a helyi vezetőket, hogy engedjék el békében a szekérsort. „Amikor Haight elolvasta Young szavait, úgy zokogott, mint egy gyermek, és csak ezeket a szavakat ismételgette: »Túl késő, túl késő«” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 20).
Magyarázd el, hogy a Utah terület déli részén élő néhány utolsó napi szent vezető és telepes döntése a tragikus Mountain Meadows-i mészárláshoz vezetett. Ezzel ellentétben 1858-ban a Salt Lake Cityben lévő egyházi és tartományi vezetők békés megbeszélések és tárgyalások keretében megoldották az Egyesült Államok kormányával kialakult konfliktust. E viszály során – melyet később utah-i háborúnak neveztek el – az Egyesült Államok csapatai és a utah-i polgárőrség tagjai között sor került ugyan agresszív lépésekre, de csatára soha.
-
Miként foglalnátok össze azokat a döntéseket, melyek a Mountain Meadows-i mészárláshoz vezettek?
-
Milyen tantételeket tanulhatunk ebből a tragédiából? (A tanulók több tantételt is megfogalmazhatnak, köztük ezeket is: Ha a bűneink takargatása mellett döntünk, az további bűnök elkövetéséhez vezethet. Ha bűneink takargatása mellett döntünk, az szomorúsághoz és szenvedéshez vezethet.)
Mondd el, hogy a Mountain Meadows-i mészárlás nem csupán 120 ember halálát követelte, hanem óriási szenvedést is okozott a túlélő gyermekeknek és az áldozatok hozzátartozóinak. A pajute indiánok is szenvedtek, amiért igazságtalanul őket okolták a bűntettért, azokat pedig, „akik végrehajtották a mészárlást, életük végéig szörnyű bűntudat és ismétlődő rémálmok gyötörték amiatt, amit tettek és láttak” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” 20).
Biztosítsd a tanulókat arról, hogy ha elindultak a vétkek és a bűn útján, megelőzhetik a későbbi szívfájdalmat és szomorúságot, ha az Úrhoz fordulnak és bűnbánatot tartanak.
Magyarázd el, hogy mivel néhány helyi utolsó napi szent volt a felelős a Mountain Meadows-i mészárlás megtervezéséért és végrehajtásáért, voltak, akik hagyták, hogy ez az esemény negatívan befolyásolja az egész egyházról alkotott véleményüket.
-
Miért fontos felismerni, hogy nem néhány egyháztag helytelen tette dönti el, hogy igaz-e az evangélium?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből:
„Jézus Krisztus evangéliuma, melyet magunkénak vallunk, irtózik a férfiak, nők és gyermekek hidegvérű lemészárlásától. Sőt, a békét és a megbocsátást pártolja. Amit régen az egyházunk tagjai [Mountain Meadowsnál] tettek, szörnyű eltérés a keresztény tanításoktól és viselkedéstől, és nincs rá mentség” (“150th Anniversary of Mountain Meadows Massacre,” Sept. 11, 2007, mormonnewsroom.org/article/150th-anniversary-of-mountain-meadows-massacre).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 5:12-t. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, mit tehetünk azért, hogy kifejlesszük és fenntartsuk a bizonyságunkat, hogy a nehéz időkben – mint amikor olyan esetekről hallunk, hogy egyes egyháztagok nem Jézus Krisztus tanításai szerint élnek – ne inogjon meg a hitünk.
-
A Hélamán 5:12 szerint mit tehetünk, hogy kifejlesszük és fenntartsuk a bizonyságunkat? (Miután a tanulók válaszoltak, felírhatod a táblára a következő tantételt: Azáltal tehetünk szert erős bizonyságra, hogy hitünket Jézus Krisztus alapjára építjük.)
E tantétel szemléltetéséhez kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
„James Sanders azon gyermekek egyikének a dédunokája, akik túlélték a mészárlás[t, és az egyház tagja is]. […] Sanders testvér… elmondta, hogy amikor megtudta, hogy az ősei a mészárlás során vesztették életüket, »ez nem befolyásolta a hitemet, mert azt Jézus Krisztusra építettem, nem pedig az egyház valamely tagjára«” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” 21).
-
Hogyan tud a Jézus Krisztusba vetett hitünk megerősíteni minket, ha olyan esetekről hallunk, amikor az egyháztagok nem élnek a Szabadító tanításai szerint?
-
Mit tesztek, ami segít Jézus Krisztus alapjára építenetek a hiteteket?
Tedd bizonyságodat annak fontosságáról, hogy a Szabadító tanításai szerint éljünk, valamint Őrá és az evangéliumára építsük a hitünket. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan tudják még jobban Jézus Krisztus alapjára építeni a hitüket, és ezt tűzzék ki célul.
Megjegyzések és háttér-információk
A Mountain Meadows-i mészárlás felelősei
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből a következő kijelentést tette a Mountain Meadows-i mészárlásért felelős személyekről:
„A mészárlásért Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza helyi vezetői a felelősek a Mountain Meadows közelében lévő területeken, akik polgári és katonai pozíciókban is szolgáltak, illetve az egyház azon tagjai, akik az ő irányításuk alatt cselekedtek. […]
Semmi kétség, hogy az Isteni Igazságosság méltó büntetést fog kiszabni a mészárlásért felelős személyekre” (“150th Anniversary of Mountain Meadows Massacre,” Sept. 11, 2007, mormonnewsroom.org/article/150th-anniversary-of-mountain-meadows-massacre).
Ifj. Richard E. Turley, segéd-egyháztörténész és jegyző elmondta, miként szereztek végül az általános egyházi vezetők tudomást a mészárlásról. Azt is összefoglalta, milyen következményekkel járt ez néhány elkövetőre nézve:
„Habár Brigham Young és más egyházi vezetők Salt Lake Cityben nem sokkal az eset után értesültek a mészárlásról, a telepesek részvételének mértékéről, valamint a bűntett szörnyű részleteiről csak idővel, fokozatosan szereztek tudomást. 1859-ben felmentették az elhívásából Isaac Haight cövekelnököt, illetve olyan egyházi vezetőket Cedar Cityben, akiknek szerepük volt a mészárlásban. 1870-ben kizárták Isaac Haightet és John D. Leet az egyházból.
1874-ben a területi esküdtszék vádat emelt kilenc férfi ellen a mészárlásban való szerepükért. A legtöbbjüket végül letartóztatták, habár csak Leet hallgatták ki, ítélték el és végezték ki a bűncselekményért. Egy másik férfi, aki ellen vádat emeltek, önként vállalta, hogy bizonyítékokat szolgáltat és tanúskodik a többi elítélt ellen, mások pedig évekig bujdostak a törvény elől. A polgárőrség azon tagjait, akik végrehajtották a mészárlást, életük végéig szörnyű bűntudat és ismétlődő rémálmok gyötörték amiatt, amit tettek és láttak” (Richard E. Turley Jr., “The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 20).
A Mountain Meadows-i mészárlással kapcsolatos események időrendje
1857. szeptember 3., csütörtök: Egy körülbelül 140 főből álló szekérsor – melynek legtöbb tagja Arkansas-ból indult – halad át a utah-i Cedar Cityn. A szekérsor néhány tagja konfliktusba keveredik néhány helyi utolsó napi szenttel. Miután a szekérsor tagjai ellenállnak az őrizetbe vételnek, a helyi egyházi és polgári vezetők Cedar Cityben engedélyt kérnek William Dame-től, a hadsereg kerületi parancsnokától a közeli Parowanból, hogy összehívhassák a polgárőrséget a kivándorlókkal való szembeszálláshoz.
1857. szeptember 4., péntek: William Dame válaszüzenetet küld, melyben arra utasítja Cedar City vezetőit, hogy ne lépjenek fel az emigránsokkal szemben. Isaac C. Haight és más Cedar City-beli vezetők kitervelik, hogy meggyőzik a helyi indiánokat: támadják meg a kivándorló szekérsort. Haight áthívja John D. Leet a közeli Fort Harmonyból, hogy vezesse a támadást.
1857. szeptember 6., vasárnap: Isaac C. Haight egy tanácsgyűlés felett elnököl Cedar Cityben, ahol további helyi vezetőket tájékoztat az emigránsok megtámadásának tervéről. Néhány vezető ellene van a tervnek és meggyőzi Haightet, hogy küldjön egy hírnököt, James Haslamot, Brigham Young elnökhöz, hogy tanácsot adjon az ügyben.
1857. szeptember 7., hétfő: John D. Lee és az indiánok megtámadják a szekérsort Mountain Meadows-nál. James Haslam, aki levelet visz Brigham Young elnöknek, hogy útmutatást kérjen tőle, elindul Cedar Cityből Salt Lake Citybe. Két Cedar City-beli polgárőr megtámad két emigránst, akik a szekerek által felállított körön kívül vannak. Az egyik emigráns túléli, és társaihoz visszatérve hírül viszi, hogy a helyi telepesek támadják a kivándorlókat.
1857. szeptember 8., kedd: Néhány utolsó napi szent és az indiánok további két támadást indítanak a szekérsor ellen. A kivándorlók sikeresen megvédik magukat, ám a Cedar City-beliek további két embert megölnek, amint azok megpróbálnak elmenekülni és segítséget hozni.
1857. szeptember 9., szerda: Isaac C. Haight Cedar Cityből Parowanba utazik, hogy találkozzon William Dame-mel. A parowani tanács úgy dönt, az emigráns csoportnak hagyni kell, hogy békében távozzanak, ám Haight titokban Dame engedélyéért lobbizik, hogy összehívhassa a polgárőrséget és megtámadhassa az ostrom alá zárt emigránsokat. Az engedélyt megkapja.
1857. szeptember 10., csütörtök: Isaac C. Haight visszatér Cedar Citybe és helyi vezetőkkel tárgyal. Parancsot küldenek, hogy minden emigránst öljenek meg, a kisgyermekeket kivéve. James Haslam Salt Lake Citybe ér, átadja Haight üzenetét, és visszaindul Young elnök válaszával Cedar Citybe.
1857. szeptember 11., péntek: A helyi polgárőrség tagjai kicsalják az életben maradt kivándorlókat a táborukból. A polgárőrség és az indiánok megtámadják és megölik az emigránsokat, 17 kisgyermeket kivéve.
1857. szeptember 13., vasárnap: James Haslam visszatér Salt Lake Cityből Brigham Young írásos utasításával, miszerint hagyják az emigránsokat békében távozni.
1859: Állami hivatalnokok összegyűjtik a túlélő gyermekeket, és visszaviszik őket Arkansas-ba, a rokonaikhoz.
1870: Brigham Young elnök tudomást szerez a mészárlás további részleteiről, és kizárja Isaac C. Haightet és John D. Leet az egyházból.
1874: Kilenc férfit vád alá helyez a területi esküdtszék a mészárlásban betöltött szerepükért.
1875: John D. Lee az egyetlen vádlott, akit kihallgatnak, ám az ügy tárgyalását az esküdtszék döntésképtelensége miatt felfüggesztik.
1876: John D. Leet újra kihallgatják, és elítélik a mészárlásban való részvétele okán gyilkosságért.
1877. március 23., péntek: John D. Leen Mountain Meadowsnál végrehajtják a golyó általi halál ítéletét.
A utah-i háború
Az 1857-es évek közepén az utolsó napi szent vezetőkhöz híresztelések jutottak el arról, hogy az állam leváltaná Brigham Youngot, és új kormányzót nevezne ki Utah terület élére, akit nagyszámú szövetségi csapatok támogatnának. Ezt a híresztelést július 24-én megerősítették azok az utolsó napi szent férfiak, akik keletről érkeztek Salt Lake Citybe (lásd Ronald W. Walker, Richard E. Turley Jr., and Glen M. Leonard, Massacre at Mountain Meadows: An American Tragedy [2008], 30). Abraham Smoot, Judson Stoddart és Orrin Porter Rockwell július 23-án érkeztek Salt Lake Citybe a hírrel, hogy hadsereg közeledik a város felé. Másnap elvitték a hírt a Big Cottonwood Canyonba, ahol Brigham Young és a szentek a pionírok Sóstó-völgybe érkezésének 10. évfordulóját ünnepelték (lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 369–70).
Brigham Young elnök és más egyházi vezetők azt hitték, hogy a közeledő szövetségi seregeknek ellenséges szándékaik vannak az utolsó napi szentekkel szemben. 1857 kora augusztusában az egyházi vezetők bejelentették, mit terveznek annak megakadályozása érdekében, hogy a csapatok Utah terület földjére lépjenek. 1857. szeptember 15-én Brigham Young statáriumot hirdetett a tartományban. Azt is elrendelte, hogy „a Nauvoo Légió készüljön a megszállásra. Utah majdnem minden településén felgyorsultak a védelmi előkészületek. Arra is utasítást adott a püspököknek a falvakban, hogy készüljenek fel rá, hogy mindent fel tudjanak égetni, ha valóban kitör az ellenségeskedés” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 371).
A Nauvoo Légió tagjai [Utah terület polgárőrsége nevezte így magát] parancsot kaptak, hogy zaklassák a terület felé menetelő szövetségi seregeket. A [légió tagjai] összesen hetvennégy vagont gyújtottak fel, elég készlettel egy nagy sereg három hónapos ellátásához, ezenkívül ezernégyszázat elfogtak a hadjárattal tartó kétezer lábasjószágból” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 374). Ez lassította a seregek menetelését, és megakadályozta, hogy 1858 tavasza előtt belépjenek a Sóstó-völgybe.
1858 márciusában Young elnök azt az utasítást adta a szenteknek, hogy ürítsenek ki minden települést Utah északi részén. A szentek „elrejtették a Salt Lake templomhoz kitermelt köveket, a kiásott alapot pedig feltöltötték és elegyengették, hogy úgy tűnjön, mintha a telek felszántott mező lenne, és így békén hagyják” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 376). A Salt Lake Cityben lévő lakóházakat és egyéb épületeket szalmával tömték ki, hogy inkább felégessék, mintsem az ellenség elfoglalja őket. Több mint harmincezer szent húzódott le Provóba, valamint Közép- és Dél-Utah más településeire, ahol az egyháztagok segítettek elszállásolni őket és gondoskodni róluk.
A Salt Lake Cityben lévő egyházi és területi vezetők békés megbeszélések és tárgyalások keretében megoldották az Egyesült Államok kormányával kialakult konfliktust. 1858 áprilisában az egyházi vezetők Salt Lake Cityben fogadták az új tartományi kormányzót, Alfred Cummingot. Brigham Young átadta az új kormányzónak a tartományi feljegyzéseket és pecsétet, és baráti kapcsolatot alakított ki vele. Június elején James Buchanan elnök küldöttei kegyelmet ajánló levelet hoztak az utolsó napi szenteknek Salt Lake Citybe. Az egyház vezetői elfogadták az ajánlatot, mely eltörölte a Nauvoo Légió akkor elkövetett vétkeit, amikor rajtaütéseket hajtottak végre a hadsereg készleteket szállító szekérsorain. Június 26-án a hadsereg békésen bevonult a csendes és nagyrészt elhagyatott fővárosba. Mivel a katonák nem háborgatták a szentek ingatlanjait, a városban maradó szentek sem váltották valóra az épületek felégetésére vonatkozó fenyegetésüket. A hadsereg pár napig a városban maradt, majd kivonult, és Salt Lake Citytől délkeleti irányban, közel 80 kilométeres távolságban létrehoztak egy új helyőrséget, melyet Camp Floydnak neveztek el. 1858. július 1-én Brigham Young utasítást adott a szenteknek, hogy térjenek vissza Észak-Utah-ban található otthonaikba (lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 375–77).
Mi történt az emigráns gyermekekkel, akik túlélték a mészárlást?
Néhány utolsó napi szent befogadta és gondozta azokat az emigráns gyermekeket, akik túlélték a mészárlást. 1859-ben állami hivatalnokok vették át a gyermekek felügyeletét, és visszavitték őket a rokonaikhoz Arkansas-ba.
Az emigráns szekérsor tagjai mérgeztek meg indiánokat?
Ifj. Richard E. Turley segéd-egyháztörténész és jegyző ezt a magyarázatot fűzte ehhez:
„Néhány hagyományos utah-i történetfeljegyzés, mely a Mountain Meadows-i mészárlásról szól, igaznak véli az állítást, miszerint mérgezésnek is köze volt a konfliktushoz – az arkansas-i emigránsok szándékosan megmérgeztek egy forrást és egy ökörtetemet egy közép-utah-i város, Fillmore közelében, mellyel betegséget és halált okoztak a helyi indiánok között. E történet szerint az indiánok bedühödtek és Mountain Meadowsig követték a kivándorlókat, ahol vagy egyedül hajtották végre a kegyetlen tettet, vagy rákényszerítették a rettegő utolsó napi szent telepeseket, hogy csatlakozzanak hozzájuk a támadásban. A történeti kutatások azt mutatják, hogy ezek a történetek nem valósak.
Habár igaz, hogy az emigránsok marhái közül jó pár elpusztult az út során, többek között Fillmore-nál is, ezt az a betegség idézte elő, mely az 1850-es években a marhaállományt sújtotta nagyobb utazások során. Az emberek vágásokon, sérüléseken keresztül kaphatták el a betegséget az állatoktól, vagy ha fertőzött húst fogyasztottak. Eme újkori ismeretek hiányában az emberek mérgezést sejtettek a probléma hátterében” (“The Mountain Meadows Massacre,” Ensign, Sept. 2007, 16).
Az egyház tagjainak sajnálatos tettei
Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség egyik tagjának következő kijelentése segíthet tudnunk, hogyan reagáljunk, ha egyházi vezetők helytelen cselekedeteiről szerzünk tudomást:
„…hogy tökéletesen őszinték legyünk, előfordult már olyan, hogy az egyház tagjai vagy vezetői egyszerűen csak hibáztak. Olyan dolgokat mondtak vagy tettek, amelyek nem állnak összhangban értékeinkkel, tantételeinkkel vagy tanunkkal.
Úgy vélem, az egyház csak akkor lenne tökéletes, ha tökéletes lények irányítanák. Isten tökéletes, és tökéletes az Ő tana is. Ám Isten rajtunk – az Ő tökéletlen gyermekein – keresztül munkálkodik, a tökéletlen emberek pedig olykor hibáznak. […]
Ez mindig is így volt és mindig is így lesz, egészen a tökéletes napig, amikor Krisztus maga fog majd személyesen uralkodni a földön.
Sajnálatos dolog, hogy néhányan emberi hibák miatt botlottak meg. Ennek ellenére azonban a visszaállított evangélium örökkévaló igazsága, mely jelen van Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, nem homályosult el, nem lett kevesebb és nem semmisült meg” (Jöjj, tarts velünk! Liahóna, 2013. nov. 22.).
A Mountain Meadows-i mészárlás
További információért a Mountain Meadows-i mészárlásról látogass el az LDS.org honlapra, kattints a Gospel Topics [Evangéliumi témák] feliratra, majd a keresőbe írd be: „Mountain Meadows Massacre” [Mountain Meadows-i mészárlás].