97. lecke: Tan és szövetségek 93:1–20

97. lecke

Tan és szövetségek 93:1–20

Bevezetés

Joseph Smith próféta 1833. május 6-án kapta meg a Tan és szövetségek 93-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. E kinyilatkoztatással két részben foglalkozunk. Ez a lecke az 1–20. versekre összpontosít, amelyekben Jézus Krisztus kifejti a kinyilatkoztatás célját: „Azért mondom nektek az itt elmondottakat, hogy megérthessétek és tudhassátok, hogyan hódoljatok, és ismerjétek azt, aminek hódoltok, hogy az Atyához jöhessetek az én nevemben, és a megfelelő időben kaphassatok a teljességéből” (T&Sz 93:19).

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 93:1–5

Jézus Krisztus megtanítja, hogyan láthatja meg valaki az Ő arcát, és tudhatja meg, hogy Ő létezik

Mutass egy képet egy ismert emberről, akit a tanulók biztosan felismernek, és kérdezd meg, hogy tudják-e a nevét. (Ha nem tudsz képet mutatni, akkor írd fel a személy nevét a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, ki ő és miről ismert.)

Miért ismerik ezt az embert olyan sokan?
Szerintetek fontos tudni, hogy ki ez a személy? Miért?

Mutass egy képet Jézus Krisztusról (használhatod például a Jézus Krisztus című képet [Evangéliumi művészeti könyv (2009). 1. sz.], lásd még LDS.org), és mondd el, hogy ma sokan nem tudják, ki Ő.

Szerintetek miért fontos tudni, hogy ki Jézus Krisztus?

Tegyél bizonyságot arról, hogy Isten gyermekeiként nem leszünk képesek elérni a bennünk rejlő lehetőségek teljességét, ha nem tudunk Jézus Krisztusról. Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 93-ban az Úr arról tanított, hogyan gyarapíthatjuk ismereteinket Őróla és az Ő arra irányuló hatalmáról, hogy megáldjon bennünket most és az örökkévalóságon át. Írd fel a táblára a következő két kérdést, helyet hagyva a tanulóknak, hogy válaszaikat az egyes kérdések alá írhassák.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy bizonyságot nyerhessünk Jézus Krisztusról?

Mit tudhatunk meg Róla, ha megtesszük ezeket a dolgokat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 93:1–5-öt. Mielőtt a tanuló olvasni kezd, kérd meg az osztály egyik felét, hogy keressenek választ az első kérdésre, míg a másik fele a másodikra. Miután a versek felolvasásra kerültek, kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek a táblához, és írják fel a kérdésekre talált válaszaikat. Ezután tedd fel az osztálynak a következő kérdést:

Hogyan fogalmaznátok meg az 1. versben lévő ígéretet egy „ha…, akkor…” szerkezettel? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Ha elhagyjuk bűneinket, Krisztushoz jövünk, az Ő nevét szólítjuk, engedelmeskedünk hangjának és betartjuk a parancsolatait, akkor meglátjuk az Ő arcát, és tudni fogjuk, hogy Ő van.)

Kihangsúlyozhatod, hogy ez az áldás az Úr saját idejében, az Ő saját módján és az Ő akarata szerint érkezik majd el (lásd T&Sz 88:68; lásd még Énós 1:27).

Hogyan segíthetnek a Tan és szövetségek 93:1-ben említett cselekedetek abban, hogy megismerjük Jézus Krisztust?
A 3. versből tanultak alapján milyen tant fontos megértenünk az Atyáról és a Fiúról? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Az Atya és a Fiú egyek.)
Mit jelent az, hogy az Atya és a Fiú egyek?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy az Atya és a Fiú két különálló lény, és mindegyikük saját megdicsőült fizikai testtel rendelkezik (lásd T&Sz 130:22). Az Atya és a Fiú azonban egyek cél és tan tekintetében. Tökéletesen egységesek Mennyei Atyánk szabadítástervének megvalósításában.

Mutass rá a következő kifejezésre a Tan és szövetségek 93:4-ben: „Az Atya, mert adott nekem a teljességéből”. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 93:17, 26-ot, majd tedd fel a következő kérdéseket:

Mit jelent az, hogy Jézus Krisztus kapott az Atya teljességéből? (Lásd T&Sz 93:16–17, 26.)
Hogyan segítenek nekünk a 4–5. versben szereplő igazságok, hogy jobban megértsük, mit jelent az, hogy az Atya és a Fiú egyek?

Mondd el, hogy mivel az Atya és a Fiú egyek, mind Mennyei Atyánkat, mint pedig Jézus Krisztust megismerjük, ha megtesszük, amit az Úr mondott a Tan és szövetségek 93:1-ben.

Tan és szövetségek 93:6–20

János feljegyzésének segítségével megérthetjük, hogyan kapott Jézus Krisztus teljességet Mennyei Atyánk dicsőségéből

Mondd el, hogy további ismereteket szerezhetünk Jézus Krisztusról azáltal, ha tanulmányozzuk mindazt, amit az Úr osztott meg János feljegyzéséből a Tan és szövetségek 93-ban. Segíthet, ha azt is elmagyarázod, hogy János apostol Keresztelő János tanítványa volt, amikor Jézus Krisztus megkezdte halandó szolgálatát. Írásaiban János apostol részleges beszámolót adott Keresztelő Jánosnak a Szabadítóról tett bizonyságáról.

Oszd a tanulókat négyfős csoportokra. Mindegyik csoport olvassa el közösen a Tan és szövetségek 93:6–11-et, és keressék meg, milyen titulusokat használtak a Szabadító jellemzésére. A tanulók által megtalált titulusok között szerepeljenek a következők: „az Ige, méghozzá a szabadulás hírnöke” (8. vers), „a világ világossága és Megváltója” (9. vers), „az igazság Lelke” (9. vers), valamint „az Atya Egyszülöttje” (11. vers).

Amikor végeztek a versek átolvasásával, adj minden tanulónak egy példányt a következő információkból a fent említett titulusokkal kapcsolatosan. A csoport mindegyik tagja válasszon egyet a titulusok közül, és tanulmányozza magában az ahhoz tartozó információkat. Kérd meg a tanulókat, hogy készüljenek fel arra, hogy elmagyarázzák a csoportjuk tagjainak, mit jelent az adott titulus, és elmondják válaszaikat a következő kérdésre. Felírhatod a kérdést a táblára is, vagy ráírhatod a kiosztott lapokra, hogy a tanulók lássák, ha szükségük lenne rá.

Hogyan segít nektek ez az információ abban, hogy jobban megismerjétek, értékeljétek és kövessétek Jézus Krisztust?

„Az Ige, méghozzá a szabadulás hírnöke”

Jézus Krisztusra úgy hivatkoznak a János 1:1-ben: „az Ige”. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta:

„A görög nyelvű Újtestamentumban az Ige szó Logos volt, ami »kifejezést« is jelent. […] Ez a terminológia furcsának tűnhet, de megállja a helyét. Szavakat [igéket] használunk, hogy kifejezéseinket eljuttassuk másokhoz. Így volt tehát Jézus az Ő Atyjának Igéje, illetve kifejezése a világ számára” (Jézus a Krisztus: Mesterünk és még annál is több. Liahóna, 2000. ápr. 4.). Jézus Krisztust a szabadítás hírnökének hívják, mert Ő kijelenti az Atya szavait nekünk, azok pedig, akik meghallják az Ő üzenetét és engedelmeskednek annak, szabadítást nyernek (lásd János 12:49–50).

„A világ világossága és Megváltója”

Krisztus világossága révén Jézus Krisztus minden dolognak életet és világosságot ad. Azért is nevezik a Világ Világosságának, mert tökéletes példát mutat arra, hogyan kellene minden embernek élnie. Jézus Krisztus a világ Megváltója, mert engesztelése által megfizette az egész emberiség bűneinek árát, és lehetővé tette a feltámadást minden ember számára.

„Az igazság Lelke”

„Az igazság Lelke” titulus segít megértenünk, hogy Jézus Krisztus nem hazudik, valamint az igazság teljességét birtokolja (lásd Énós 1:6, T&Sz 93:26). Ő nyilatkoztatja ki az igazságot az emberiségnek (lásd T&Sz 76:7–8). Ez a titulus a Szentlélekre is használatos, aki bizonyságot tesz Jézus Krisztusról (lásd János 15:26).

„Az Atya Egyszülöttje”

Jézus Krisztus a legnagyszerűbb lény, aki erre a földre született. Isten az Atyja minden emberi léleknek, Jézus Krisztus viszont az egyetlen olyan személy, aki szó szerint Isten Fiaként született e világra a testben. Mivel Jézus Krisztus halhatatlan apától született, hatalma volt a halál felett (lásd János 5:26). E hatalom tette lehetővé számára, hogy véghezvigye az engesztelést és a feltámadást az egész emberiségért.

Miután a csoportoknak elegendő idejük volt a megbeszélésre, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 93:12–17-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy Jézus Krisztus hogyan vált olyanná, mint Atyja.

Hogyan vált Jézus Krisztus olyanná, mint Atyja? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Jézus Krisztus kegyelemről kegyelemre növekedett, míg el nem nyerte az Atya dicsőségének teljességét.)
Szerintetek mit jelent az, hogy Jézus Krisztus kegyelemről kegyelemre növekedett, míg el nem nyerte a teljességet?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a kegyelem Istentől jövő erő és hatalom, mely lehetővé teszi számunkra, hogy elnyerjük az örök életet és a felmagasztosulást. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 93:19–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen okot adott a Szabadító arra, miért nyilatkoztatta ki, hogyan nyerte el az Atya teljességét.

A 19. vers szerint miért nyilatkoztatta ki a Szabadító, hogy miként nyerte el az Atya teljességét?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító azért nyilatkoztatta ki, hogyan nyerte el a teljességet, hogy megérthessük és megismerhessük Őt és Mennyei Atyánkat, és tudjuk, hogyan hódoljunk az Atyának, és miként kapjunk az Ő teljességéből. Írd fel a táblára a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (E kijelentés forrása: The Promised Messiah: The First Coming of Christ [1978], 568.)

„A tökéletes hódolat utánzás. Tisztelettel adózunk azoknak, akiket utánozunk” (Bruce R. McConkie elder).

Szerintetek mit jelent hódolni?
Hogyan kell hódolnunk Mennyei Atyánknak? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Úgy kell hódolnunk Mennyei Atyánknak, hogy követjük Jézus Krisztus példáját.)
Miben hasonlított a Szabadító kegyelemről kegyelemre történő fejlődése ahhoz a tanulásból és fejlődésből álló folyamathoz, amelyet mi tapasztalunk meg?
Milyen ígéret adatik a Tan és szövetségek 93:20-ban azoknak, akik követik Jézus Krisztus példáját és betartják a parancsolatait? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha betartjuk a parancsolatokat, akkor Jézus Krisztushoz hasonlóan kaphatunk az Atya teljességéből.)

Mutasd fel a képet a Szabadítóról, amelyet az óra elején is használtál.

Miért fontos, hogy legyen bizonyságunk Jézus Krisztus példájáról, tanításairól és engeszteléséről?
Mit tehettek, hogy „kegyelemről kegyelemre” (T&Sz 93:13) haladva tovább egyre hasonlóbbá váljatok Őhozzá?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Lorenzo Snow elnöktől, az osztály pedig gondolkozzon el azon, mit szeretnének tenni, hogy a Szabadítóhoz hasonlóbbá váljanak:

„Ne várjátok, hogy azon nyomban tökéletessé váltok. Ha így gondolkodtok, csalódottak lesztek. Legyetek jobbak ma, mint amilyenek tegnap voltatok, és legyetek jobbak holnap, mint amilyenek ma vagytok! A kísértések, melyek talán részlegesen legyőznek minket ma, holnap ne vegyenek erőt rajtunk ilyen mértékben. Így legyünk egyre jobbak napról napra, és ne engedjük életünket úgy elszállni, hogy ne tennénk jót másokkal, csakúgy, mint önmagunkkal” (Az egyház elnökeinek tanításai: Lorenzo Snow [2012]. 107.).

Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy konkrét módot, amely által igyekeznek majd fejlődni és gyarapodni, miközben a Szabadító példáját követik.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 93:5. Jézus Krisztus megmutatta az Atya munkáit

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, hogy Jézus Krisztus halandó szolgálatának egyik fontos célja az volt, hogy segítsen nekünk megismerni Mennyei Atyánkat:

„…mindabban, aminek a megtételére és elmondására eljött – többek között engesztelő szenvedésében és áldozatában, sőt, különösen abban –, Jézus megmutatta nekünk, ki és mi Isten, a mi Örökkévaló Atyánk, valamint hogy milyen teljességgel elkötelezett Ő a gyermekei iránt minden korban és nemzetben. Szavaiban és tetteiben Jézus megpróbálta feltárni és személyessé tenni számunkra Atyja, a mi Mennyei Atyánk valódi természetét.

Ezt – legalábbis részben – azért tette, mivel akkor és most is mindannyiunknak teljesebben kell ismernünk Istent ahhoz, hogy igazabban tudjuk szeretni Őt, és fokozottabban tudjunk engedelmeskedni Neki. […]

Így az éhezőknek enni adó, a betegeket meggyógyító, a képmutatást elítélő, a hitre intő Krisztus megmutatta nekünk az Atyához vezető utat, Ahhoz, aki »irgalmas, könyörületes, nem gerjed haragra, hosszútűrő és jósággal teli« [Lectures on Faith (1985), 42.]” (Isten nagysága. Liahóna, 2003. nov. 70., 72.).

Tan és szövetségek 93:12–16. Az Atya azt szeretné, ha részesülnénk az Ő teljességéből

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta, hogyan válhatunk azzá, amivé Mennyei Atyánk szeretné, hogy váljunk, és miként részesülhetünk az Ő teljességéből:

„Jézus Krisztus evangéliuma olyan terv, mely megmutatja nekünk, hogyan váljunk azzá, [akivé Mennyei Atyánk szeretné, hogy váljunk].

Egy példázat [szemlélteti ezt az értelmezést]. Egy gazdag apa tudta, hogy ha csak úgy ráruházná vagyonát egyik gyermekére, aki még nem tett szert a szükséges bölcsességre és fejlettségre, akkor az örökség valószínűleg elveszne. Az apa azt mondta gyermekének:

»Mindenemet neked szeretném adni, amim csak van – nemcsak a vagyonomat, de az emberek közötti helyzetemet és rangomat is. Amim van, azt könnyen odaadhatom neked, de aki vagyok, azt magadnak kell megszerezned. Azzal formálsz majd jogot örökségedre, ha megtanulod, amit én is megtanultam, és úgy élsz, ahogyan én is éltem. Megadom neked azokat a törvényeket és tantételeket, amelyek által szert tettem bölcsességemre és [érettségemre]. Kövesd a példámat, sajátítsd el azt, amit én is elsajátítottam, és akkor olyanná válsz, amilyen én vagyok, és mindenem a tiéd lesz.«

Ez a példázat párhuzamba állítható a mennyek [mintájával]. Jézus Krisztus evangéliuma az örök élet semmihez sem hasonlítható örökségét, az Atya teljességét ígéri, és felfedi azokat a törvényeket és tantételeket, melyek által ez megszerezhető” (A kihívás, hogy váljunk valakivé. Liahóna, 2001. jan. 40.).

Tan és szövetségek 93:13–14. Jézus Krisztus „először nem kapott a teljességből”

Jézus Krisztus leereszkedéséhez hozzá tartozott az, hogy még Neki is – aki az Istenség egyik tagja – át kellett haladnia a fátyolon a halandóságba, olyanná kellett lennie, mint mi mind, és kezdetben nem volt tudatában isteni származásának, annak, hogy Ő az Atyaisten Egyszülött Fia. Lorenzo Snow elnök így magyarázta: „Amikor Jézus gyámolatlan kisdedként a jászolban feküdt, nem tudta, hogy Ő Isten Fia, aki korábban a földet teremtette. Amikor Heródes kiadta végzését, [Jézus] mit sem tudott róla; nem volt [hozzá hatalma], hogy megmentse magát, így hát [Józsefnek és Máriának] fogniuk kellett a gyermeket és Egyiptomba kellett [menekülniük], hogy megóvják a rendelet hatásaitól. […] Férfivá érett, és fejlődése során ki lett nyilatkoztatva számára, ki is Ő, és mi célból van a világon. Fel lett tárva előtte az a dicsőség és hatalom, melynek azelőtt volt birtokában, hogy a világra jött” (Az egyház elnökeinek tanításai: Lorenzo Snow [2012]. 291.).

Tan és szövetségek 93:12, 19–20. Kegyelemről kegyelemre haladva, és részesülve az Atya dicsőségének teljességéből

Joseph Smith próféta következő kijelentése tisztázza az egyik vonatkozását annak, hogy kegyelemről kegyelemre növekedünk, míg elnyerjük a teljességet:

„Nem bölcs dolog, hogy minden tudás egyszerre táruljon elénk; apránként kell megkapnunk; akkor fel tudjuk fogni” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 280.).

A továbbiakban kijelentette:

„Amikor létrát másztok, az alján kell kezdenetek, és lépésről lépésre kell felfelé haladnotok, míg el nem éritek a tetejét; így van ez az evangélium tantételeivel is – az elsővel kell kezdeni, és továbbhaladni mindaddig, amíg meg nem tanuljátok a felmagasztosulás összes tantételét. Az azonban jóval a fátyol átlépése után fog megtörténni, hogy mindet megtanuljátok. Ebben a világban nem lehet az összeset felfogni; nagy munka lesz megtanulni a szabadulásunkat és a felmagasztosulásunkat a síron túl is” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 281.).