4. lecke
Tan és szövetségek 1
Bevezetés
1831 novemberére Joseph Smith már több mint 60 kinyilatkoztatást kapott, azonban az egyház legtöbb tagja nem fért hozzá e kinyilatkoztatások példányaihoz. A próféta konferenciát hívott össze az ohiói Hiramben, hogy megbeszéljék a könyv formában történő kiadásukat Parancsolatok könyve címen. Az elderek egy tanácsa szerkesztett előszót a könyvhöz. A konferencia résztvevői nem voltak megelégedve az előszóval, ezért kérték, hogy Joseph Smith folyamodjon az Úrhoz egy előszóért. Miután imában fordult az Úrhoz, Joseph kinyilatkoztatás által megkapta az előszót. Az Úr előszava a Parancsolatok könyvéhez később a Tan és szövetségek 1. szakasza lett.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 1:1–16
Az Úr figyelmeztet azon ítéletekre, amelyek a lázadókat érik majd a második eljövetelkor
Kezdheted azzal a leckét, hogy megkéred az osztályt, gondolkozzanak el a következő kérdéseken, miközben felolvasod őket. Elegendő idő után kérj meg egy vagy két tanulót, hogy mondják el válaszaikat.
-
Előfordult-e már veletek, hogy valaki a figyelmeteket kérte, hogy figyelmeztessen valamire? Hogyan reagáltatok?
-
Milyen érzéseitek vannak e személy erőfeszítéseivel kapcsolatban, melyekkel figyelmeztetni igyekezett titeket? Miért éreztek így?
Mutasd meg a saját példányodat a Tan és szövetségekből, és mondd el, hogy ebben a könyvben az Úr figyelmeztetéseket, parancsolatokat és utasításokat ad, amelyek elengedhetetlenek a boldogságunkhoz és a szabadításunkhoz. Mondd el a tanulóknak, hogy az Úr az 1. szakaszt a Tan és szövetségekben található többi kinyilatkoztatás előszavaként adta. Az előszó felkészíti az olvasót a könyv tartalmára azzal, hogy összegzi a szerző üzenetét és célját. Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Tan és szövetségek 1 történelmi hátterét, megoszthatsz velük valamennyit az e lecke bevezetésében található információkból.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 1:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek segítségével az Úr igyekszik megragadni azok figyelmét, akik szavait olvassák. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit talált. (Miközben a tanulók válaszolnak, elmagyarázhatod, hogy a hallgassatok azt jelenti, hogy figyeljetek jól. Amikor valóban hallgatunk az Úrra, akkor követjük a tanácsát, és engedelmeskedünk a parancsolatainak.)
-
Kihez szólt az Úr ezekben a versekben? (Az Úr a föld minden lakójához szólt, nem csupán az egyház tagjaihoz.)
-
Szerintetek mit jelent az, hogy „a háztetőkön beszélnek gonoszságaikról, és felfedetnek titkos tetteik” (T&Sz 1:3)?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 1:4–7-et, az osztály pedig keresse meg, mit mondott az Úr, hogyan juttatja el figyelmeztetéseit minden emberhez.
-
Mit mondott az Úr, hogyan juttatja el figyelmeztetéseit minden emberhez? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő tant: Az Úr kiválasztott tanítványain keresztül juttatja el figyelmeztetéseit minden emberhez. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg ezt a tant a Tan és szövetségek 1:4-ben, vagy írják fel a szentírásaik margójára.)
-
Kik azok a tanítványok, akiken keresztül az Úr szól és kinyilvánítja figyelmeztetéseit?
A Tan és szövetségek 1:8–10 összegzéseként mondd el, hogy az Úr kijelentette, hogy minden embert a cselekedetei alapján és aszerint ítél majd meg, hogy miként bánik másokkal. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 1:11–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keresse meg a további figyelmeztetéseket.
-
Mit gondoltok, milyen eseményre utalt az Úr a Tan és szövetségek 1:12-ben?
-
A Tan és szövetségek 1:14-ben szerintetek mire gondolt az Úr, amikor arra figyelmeztetett, hogy aki nem hallgat az Ő prófétáira és apostolaira, az kivágatik? (Az ilyenek külön lesznek választva az igazlelkűektől, és elveszítik az evangélium szertartásain és szövetségein keresztül elérhető áldásokat.)
Mondd el, hogy ezekre a figyelmeztetésekre a világszerte megjelenő gonoszság és hitehagyás miatt van szükség. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 1:15–16-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek a gonoszságot vagy a hitehagyást jellemzik. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, mit találtak.
-
Milyen módon jelenik meg napjainkban az, hogy mindenki „a saját útján jár, saját istenének képmása szerint” (T&Sz 1:16)?
Tan és szövetségek 1:17–33
Az evangélium azért került visszaállításra Joseph Smithen keresztül, hogy a világ felkészülhessen az utolsó napok csapásaira
Kérd meg az osztályt, hogy fussák át a Tan és szövetségek 1:17-et, és keressék meg, milyen kifejezést használt az Úr az utolsó napokban megjelenő gonoszság, hitehagyás és pusztulás leírására. Amikor a tanulók megtalálják a csapások szót, mondd el, hogy a Tan és szövetségek 1:17–33-ban az Úr megoldásokat is javasol, hogy segítsen átvészelni az utolsó napi csapásokat. (Elmondhatod, hogy a csapás szó olyan pusztító eseményekre utal, amelyeket hatalmas veszteség, bánat és szenvedés kísér.)
Másold fel a következő táblázatot a táblára vagy külön lapon add oda a tanulóknak:
|
Milyen javaslatot tett az Úr a földet érő csapások ellen? |
Hogyan segíthet e javaslat szembenéznünk az utolsó napok csapásaival? | |
|---|---|---|
Megkérheted a tanulókat, hogy egyedül vagy párosával töltsék ki a táblázatot. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a táblázat bal oldalán található szentírásbeli részeket, és keressék meg, milyen megoldásokat javasolt az Úr, hogy segítsen nekünk az utolsó napok csapásai során. Kérd meg őket, hogy a táblázat középső oszlopába írjanak leírást vagy rajzoljanak arról, amit találtak, a jobb oldali rubrikákba pedig röviden írják le, hogy az Úr egyes javaslatai miként segítenek nekünk az utolsó napok csapásai közepette.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit írtak a táblázatba. A középső oszlopba írt válaszok tartalmazzák a következőket: az Úr elhívta Joseph Smitht, kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat adott neki (lásd T&Sz 1:17); az Úr megparancsolta szolgáinak, hogy menjenek szerte a világba, és hirdessék evangéliumát, valamint alapozzák meg az Ő szövetségét (lásd T&Sz 1:18–23); az Úr kinyilatkoztatta a Mormon könyvét (lásd T&Sz 1:29); valamint az Úr visszaállította egyházát itt a földön (lásd T&Sz 1:30). A jobb oszlopban található válaszok különbözőek lehetnek. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, amit leírtak.
Segítségképpen, hogy a tanulók jobban elgondolkodjanak az Úrnak a Tan és szövetségek 1:30-ban található kijelentéséről, javasolhatod nekik, hogy jelöljék meg ebben a versben azokat a szavakat, amelyek a következő igazságot fejezik ki: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az egyetlen igaz és élő egyház a földön.
-
Azok alapján, amiket az előző leckében a nagy hitehagyásról tanultatok, miként magyaráznátok el valakinek, hogy miért Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az egyetlen igaz és élő egyház a földön?
-
Mi teszi „élővé” ezt az egyházat?
Mondd el, hogy a Szentlélek ajándéka által az Úr képes az Ő egyházát folyamatos kinyilatkoztatással irányítani. Ez a folytonos kinyilatkoztatás példája annak, hogy miként élő az egyház.
-
Miért fontos számotokra tudni azt, hogy az egyetlen igaz és élő egyházhoz tartoztok a földön?
-
Szerintetek mire gondolt az Úr, amikor azt mondta, hogy elégedett az egyházával, „az egyház egészének, és nem egyéneknek mondva ezt” (T&Sz 1:30)? (Bár az egyház igaz, és egészében véve az Úr elégedett vele, az egyház néhány tagja nem biztos, hogy olyan módon él, ami az Úr örömére szolgál.)
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 1:31–33-at, és keressék meg, mit mondott az Úr a bűnről és a bűnbánatról.
-
Hogyan tekint az Úr a bűnre? Hogyan kaphatunk bűnbocsánatot?
-
A Tan és szövetségek 1:33 szerint mi történik azokkal, akik nem tartanak bűnbánatot?
-
Mit jelent az, hogy a „világosság” elvétetik?
Tan és szövetségek 1:34–39
Az Úr arra kér minket, hogy kutassuk a Tan és szövetségekben található kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat
A Tan és szövetségek 1:34–36 összegzéseként mondd el, hogy az Úr ismét kifejezte azon vágyát, hogy minden embert figyelmeztessen, hogy készüljön az Ő második eljövetelére. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 1:37–39-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg azokat az igazságokat, amelyeket az Úr hangsúlyozott a Tan és szövetségekhez adott bevezetőjének zárásában.
-
Milyen igazságokat hangsúlyozott az Úr a Tan és szövetségek 1:37–39-ben? (Miközben a tanulók megosztják az általuk talált igazságokat, győződj meg róla, hogy értik a következőt: Kutatnunk kell az Úr által adott parancsolatokat. Az Úr szavai mind beteljesednek. Az Úr szavai igazak, akár Ő, akár szolgái jelentik is ki azokat.)
-
A ma tanultak alapján hogyan áldhat meg benneteket az, ha kutatjátok az Úrtól a Tan és szövetségekben kapott parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat?
Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, hogyan hozott áldást az életükre a szentírások kutatása. Felkérheted a tanulókat arra is, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írjanak le valamilyen célt a Tan és szövetségek napi szintű tanulmányozására a tanév során. Kérd meg őket, hogy fontolják meg, mikor, hol és mennyi ideig akarják azt naponta tanulmányozni. Tájékoztasd őket, hogy időnként visszakérdezed majd, hogy segíts nekik sikerre jutni a napi szintű tanulmányozásukban.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 1:14. Szívleljék meg a próféták szavait!
M. Russell Ballard elder azt tanította:
„Nem kis dolog, testvéreim, hogy Isten egy prófétája közöttünk van! Nagyok és csodálatosak az áldások, melyek az életünkbe áradnak, amikor hallgatunk az Úr rajta keresztül adott szavára. Ugyanakkor a tudás, hogy [az egyház elnöke] Isten prófétája, felelősséget is ruház ránk. Amikor az Úr tanácsát halljuk az egyház elnökének szavain keresztül, reakciónknak pozitívnak és azonnalinak kell lennie. A történelem megmutatta, hogy biztonság, béke, boldogulás és boldogság rejlik abban, ha hallgatunk a prófétai tanácsra, ahogyan az ősi Nefi is tette: »Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt« (1 Nefi 3:7)” („Szavait… fogadjátok [be]!” Liahóna, 2001. júl. 80.).