140. lecke: Tan és szövetségek 132:1–2, 34–66

140. lecke

Tan és szövetségek 132:1–2, 34–66

Bevezetés

Miközben Joseph Smith próféta a Biblia sugalmazott átdolgozásán munkálkodott 1831-ben, megkérdezte az Urat azon ősi pátriárkákról, akiknek egynél több feleségük volt. Abban az időben a Próféta elkezdett kinyilatkoztatást kapni válaszul a kérdéseire. A következő években az Úr megparancsolta a Prófétának és más utolsó napi szenteknek, hogy éljenek a többnejűség tantétele szerint. 1843 júliusában – mialatt az egyház központja az Illinois állambeli Nauvooban volt – a próféta lejegyezte a kapott kinyilatkoztatást. A Tan és szövetségek 132 az Úr többnejű házasságra vonatkozó tanításait tartalmazza, többek között a Joseph és Emma Smithnek adott útmutatását.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 132:1–2, 34–48

Az Úr kinyilatkoztatja a többnejűség tantételét

Kezdd azzal, hogy elmagyarázod: mialatt Joseph Smith az Ószövetség sugalmazott fordításán dolgozott 1831-ben, olvasott olyan ősi prófétákról, akik többnejűséget gyakoroltak (ezt poligámiának is hívják). Ez a gyakorlat azt takarja, hogy egy férfinak több mint egy élő felesége van egyszerre. A Próféta tanulmányozta a szentírásokat, elgondolkodott az olvasottakon, majd végül Mennyei Atyánk elé tárta imában a többnejűségről megfogalmazott kérdéseit.

Írd fel a táblára: 1 Mózes 16:1–3. Magyarázd el, hogy ezek a versek leírják Szárai és Ábrám cselekedeteit, akik később a Sára és Ábrahám nevet kapták. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezeket a verseket, az osztály pedig kövesse a szöveget, és gondolják át, hogy vannak-e kérdéseik Ábrám és Szárai életének ezen eseményével kapcsolatban.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 132:1-et, és keressék ki, milyen kérdése volt Joseph Smith prófétának, amikor az Ószövetség azon részeit tanulmányozta, amelyek a többnejűség gyakorlásáról szólnak. Kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak. (Elmagyarázhatod, hogy a szolgáló feleség kifejezés azon nőkre utal az Ószövetségben, akik abban az időben és kultúrában, amelyben akkor éltek, törvényes házasságot kötöttek egy férfival, ám alacsonyabb társadalmi státusszal rendelkeztek, mint egy feleség. A mi adományozási korszakunkban nem voltak szolgáló feleségek a többnejűség gyakorlása során.)

Írd fel táblára a következő kérdést: Miért parancsolja meg bizonyos időszakokban az Úr igazlelkű férfiaknak és nőknek, hogy engedelmeskedjenek a többnejű házasság tantételének?

Magyarázd el a tanulóknak, hogy a Tan és szövetségek 132 tanulmányozása során válaszokat találhatnak a táblán látható kérdésre, illetve a saját kérdéseikre a többnejűséggel kapcsolatban. Kérd meg őket, hogy írják majd le azokat a tanokat és tantételeket, melyeket a mai tanulmányozásuk során fedeznek fel.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 132:34–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, Ábrahám és Sára miért kezdték el a többnejűség gyakorlását.

A 34. vers szerint miért adott Sára másik feleséget Ábrahámnak? Mit tanít ez nekünk a többnejű házasság tantételéről? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, írd fel a következő tantételt a táblára: A többnejűséget csak akkor hagyja jóvá az Úr, ha Ő ad rá parancsot.)
Mit segített Sára és Ábrahám engedelmessége betölteni? (Az Úr ígéreteit Ábrahámnak, beleértve azt az ígéretet, hogy Ábrahámnak olyan sok utódja lesz, mint égen a csillag [lásd 1 Mózes 15:5].)

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni a táblára írt tantételt, javasold, hogy írják a Jákób 2:27, 30-at a szentírásukba a Tan és szövetségek 132:34 mellé. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezeket a verseket. Mutass rá, hogy a monogámia (az egy férfi és egy nő közötti házasság) Isten házasságra vonatkozó normája, kivéve ha Ő másképp parancsolja.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:37–38-at. az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azokat a kifejezéseket, amelyek azon eseteket jellemzik, amikor az Úr megparancsolta a többnejűség gyakorlását. A tanulók mondják el, mit találtak.

A Tan és szövetségek 132:39, 41–43 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr megerősítette, hogy amikor az emberek az Ő parancsolatát követve gyakorolják a többnejűség tantételét, akkor nem követik el a házasságtörés bűnét. Mindazonáltal, ha valaki olyan esetben gyakorolja a többnejűséget, amikor az Úr nem adott arra parancsot, akkor az illető házasságtörést követ el. (Jegyezd meg, hogy az el fog pusztulni kifejezés a 41. versben azt jelenti, hogy azok, akik megszegik a szent szövetségeiket, elválasztatnak Istentől és az Ő szövetséges népétől [vesd össze ApCsel. 3:22–23; 1 Nefi 22:20].)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 132:40-et, és keressék ki, mit mondott az Úr, mit fog tenni.

A 40. vers szerint mit szándékozott tenni az Úr? (Minden dolgot visszaállítani. Magyarázd el, hogy a „minden dolgot” kifejezés az evangélium azon törvényeire és szertartásaira vonatkozik, melyeket a korábbi adományozási korszakokban nyilatkoztattak ki. Írd fel a táblára a következő tantételt: Az a parancsolat, miszerint az emberek éljenek a többnejűség törvénye szerint az utolsó napokban, része volt minden dolog visszaállításának. [Lásd még ApCsel. 3:20–21.])

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:45, 48-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse ki, mit ruházott az Úr Joseph Smithre, hogy véghezvigye minden dolog visszaállítását.

Mit ruházott az Úr Joseph Smithre, hogy véghezvigye minden dolog visszaállítását? (A papság kulcsait és hatalmát.)
Mit tanulunk a többnejűségről a 45. és a 48. versből? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, írd fel a következő tantételt a táblára: A többnejűség kizárólag az egyház elnökének adott papsági kulcsokkal engedélyezhető.)

Magyarázd el, hogy ennek az adományozási korszaknak a kezdeti idejében – minden dolog visszaállításának részeként – az Úr megparancsolta néhány korai szentnek, hogy gyakorolja a többnejűséget a Joseph Smith próféta és az egyház későbbi elnökei (Brigham Young, John Taylor és Wilford Woodruff) által viselt papsági kulcsokon keresztül. 1890-ben Woodruff elnök – ugyanezen papsági kulcsokkal cselekedve – kinyilatkoztatást kapott, hogy vessen véget a többnejűség gyakorlásának (lásd 1. hivatalos nyilatkozat).

Tan és szövetségek 132:49–66

Az Úr útmutatást ad Joseph és Emma Smithnek a többnejűségre vonatkozóan

Mondd el, hogy Joseph Smith próféta vonakodott a többnejűség gyakorlásának bevezetésétől. Kijelentette, hogy addig nem kezdte el annak gyakorlását, amíg figyelmeztetést nem kapott, hogy elpusztul, ha nem engedelmeskedik (lásd “Plural Marriage,” Historical Record, May 1887, 222). A történelmi feljegyzések hiányosságai miatt nem ismerjük Joseph Smith korai próbálkozásait a parancsolat teljesítésére. 1841-re azonban a Próféta már elkezdett engedelmeskedni a parancsolatnak, és elkezdte tanítani azt az egyház néhány tagjának. A következő három évben több további házasságot is kötött az Úr parancsolatai szerint. Joseph Smith próféta engedelmessége az Úr azon parancsolatának, hogy gyakorolja a többnejűséget, a hit próbája volt számára és a felesége, Emma számára is, akit odaadóan szeretett.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:49–50-et, az osztály pedig keresse ki, milyen áldásokat ígért az Úr Joseph Smithnek.

Milyen áldásokat ígért az Úr Joseph Smithnek?
Az 50. vers szerint az Úr miért ígérte meg ezeket az áldásokat Joseph Smithnek?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 132:52-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, milyen útmutatást adott az Úr Emma Smithnek.

Az 52. vers szerint mit kellett Emmának befogadnia? (A „mindazokat, akik Joseph szolgámnak adattak” kifejezés azokra utal, akiket Joseph Smithhez pecsételtek.)

Magyarázd el, hogy azon a parancsolaton túl, hogy Emma fogadja be mindazokat, akiket a férjéhez pecsételtek, az Úr megparancsolta neki, hogy maradjon meg az Ő törvényében, és bocsássa meg Josephnek a vétkeit. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 132:56-ot, hogy megtudják, mit ígért az Úr Emma Smithnek.

Mit ígért az Úr Emmának, ha engedelmeskedik a parancsainak?

Mondd el, hogy 1841-ben Joseph Smith elkezdte más hithű férfiaknak és nőknek is tanítani a többnejű házasság tantételét. Ők is küzdöttek kezdetben e tantétel megértésével és elfogadásával. Például amikor Brigham Young először hallott a többnejű házasságra lépés parancsolatáról, azt mondta, úgy érzi, inkább meghalna, mint hogy több felesége legyen (lásd Susa Young Gates and Leah D. Widtsoe, The Life Story of Brigham Young [1930], 321). Habár e hithű egyháztagok kezdetben vonakodva és feszülten fogadták a parancsot, egyénileg megerősítést nyertek a Szentlelken keresztül, és elfogadták a többnejű házasság tantételét. Vilate Kimball, Heber C. Kimball elder első felesége, elfogadta és gyakorolta a többnejűség tanát, és „nem tudta kétségbe vonni, hogy a többnejű házasság rendje valóban Istentől való, mert az Úr kinyilatkoztatta azt számára válaszként az imájára” (Helen Mar Kimball, in Orson F. Whitney, Life of Heber C. Kimball [1967], 325; see also pages 326–28).

A többnejűség gyakorlása további kihívásokat eredményezett. Mivel a gyakorlatot kezdetben titokban tartották, pletykák keltek szárnyra arról, hogy az egyházi vezetők több asszonyt is feleségül vesznek. Ezek a pletykák nagyban eltorzították az igazságot, bemocskolták a Próféta és más egyházi vezetők nevét, és hozzájárultak a szentek elleni üldöztetés növekedéséhez.

Olvasd fel a Tan és szövetségek 132:63-at, attól a résztől kezdve, hogy „mert ők néki adattak”. Mielőtt elkezdenéd az olvasást, magyarázd el, hogy ez a vers segít megértenünk azon okok egyikét, amiért az Úr megparancsolta Joseph Smithnek és másoknak a többnejűség gyakorlását. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék ki, mi ez a konkrét indok.

Melyik parancsolatra utal az Úr a 63. versben? (Arra a parancsolatra, hogy sokasodjunk és töltsük be a földet.) Mit jelent sokasodni és betölteni a földet? (Gyermekeket hozni a világra.)

Mutass rá a következő kifejezésre a 63. versben: „mert ebben folytatódik Atyám munkája”.

A gyermekvállalás miként teszi lehetővé a szülők számára, hogy részt vegyenek Mennyei Atyánk munkájának folytatásában?

A beszélgetés részeként felolvashatod a következő kijelentést Neil L. Andersen eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Amikor egy férjnek és feleségnek gyermeke születik, betöltik Mennyei Atyánk tervének arra vonatkozó részét, hogy gyermekek jöjjenek a földre. Az Úr azt mondta: »…ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét« [Mózes 1:39]. A halhatatlanság előtt azonban lennie kell halandóságnak” (Gyermekek. Liahóna, 2011. nov. 28.).

A 63. versből tanultak alapján mi az egyik oka annak, hogy az Úr bizonyos alkalmakkor bevezette a többnejűség gyakorlását? (Miután a tanulók megválaszolták a kérdést, írd fel a következő tantételt a táblára: Az Úr azért vezette be bizonyos alkalmakkor a többnejűséget, hogy további lehetőségeket biztosítson népének arra, hogy igazlelkű gyermekeket neveljenek fel számára. Ismét utalhatsz a Jákób 2:30-ra.)

Utalj vissza arra a kérdésre, melyet az óra eleje felé felírtál a táblára: Miért parancsolja meg bizonyos időszakokban az Úr igazlelkű férfiaknak és nőknek, hogy engedelmeskedjenek a többnejű házasság tantételének? Megkérhetsz tanulókat, hogy foglalják össze az osztálynak, mit tanultak a Tan és szövetségek 132 és a Jákób 2:27, 30 tanulmányozása során, ami segít nekik megválaszolni ezt a kérdést.

Végezetül tedd bizonyságodat Joseph Smith prófétáról, és arról, hogy kinyilatkoztatást kapott Istentől, és engedelmeskedett annak.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 132. Hogyan közelítsük meg a többnejűség tanulmányozását

Sok megbízhatatlan adat található a többnejűségről az interneten és számos nyomtatott anyagban is. Légy körültekintő és bölcs a talált forrásanyagok felhasználásában! Több szerző is, akik az egyházról és annak történetéről írnak, a szövegkörnyezetből kiemelt információkat vagy féligazságokat tesznek közzé, melyek félrevezetőek lehetnek. Ezen írások némelyike arra irányul, hogy aláássa a hitet.

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így figyelmeztetett:

„Mindig voltak páran, akik meg akarták fosztani hitelétől az egyházat, és el akarták pusztítani a hitet. Ma az internetet használják erre.

Az egyházról közzétett információk némelyike, akármilyen meggyőzően hangzik is, egyszerűen nem igaz” (Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 41.).

A többnejűség tanulmányozása során fontos, hogy emlékezzünk azokra a lépésekre, melyeket Joseph Smith próféta követett az evangéliumi tanulmányozása során: tanulmányozott, elmélkedett és imádkozott, hogy tudást szerezzen.

Megbízható történelmi kutatási anyagok találhatóak angol nyelven a többnejűség gyakorlásáról a josephsmithpapers.org és a byustudies.byu.edu honlapokon.

Tan és szövetségek 132:1. A többnejűség „tantétele és tana”

Az alábbi beszámolók segítenek tisztázni Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők érzéseit abból az időből, amikor bevezették a többnejűséget.

Eliza R. Snow, akit Joseph Smith prófétához pecsételtek, lejegyezte annak részleteit, amikor Joseph próféta a többnejűség tantételét tanította a fivérének, Lorenzo Snow-nak. Látta azt a gyötrelmet és fájdalmat, amit ez a tantétel okozott Joseph Smithnek, és hogy csupán azért folytatta a tantétel bevezetését, mert mennyei kinyilatkoztatás volt:

„Joseph próféta kitárta a szívét [Lorenzo Snow-nak], és leírta, milyen keserves lelki próbát jelentett számára idegenkedő érzéseinek legyőzése, melyek az oktatás és a társadalmi szokás erejének természetes következményei, a többnejűség bevezetésével kapcsolatban. Ismerte Isten hangját – tudta, hogy a Mindenható parancsolata az volt számára, hogy haladjon előre –, hogy példát mutasson, és bevezesse a celesztiális többnejűséget. Tudta, hogy nem csupán a saját előítéleteivel és elfogultságával kell megküzdenie, hanem az egész keresztény világéval; ám Isten, aki mindenek fölött áll, parancsolatot adott, és Őneki engedelmeskednie kellett. A Próféta mégis újra és újra habozott és késlekedett, míg Isten egy angyala elő nem állt kihúzott karddal, és azt nem mondta neki, hogy ha nem lép tovább és vezeti be a többnejűséget, akkor a papsága elvétetik tőle, neki pedig el kell vesznie! Ezt a bizonyságát nem csupán a fivéremmel osztotta meg, hanem másokkal is. Olyan bizonyság ez, amelyet nem lehet megtagadni [nem lehet neki ellentmondani]” (Biography and Family Record of Lorenzo Snow [1884], 69–70).

Brigham Young elnök így magyarázta:

„Ha bárki megkérdezett volna a szívem szerinti döntésről, amikor Joseph kinyilatkoztatta a tant – és az nem csökkentette volna a dicsőségemet –, akkor azt mondtam volna, »hadd legyen csak egy feleségem«. […]

Nem akartam visszariadni a kötelességemtől vagy egy kicsit is ellentmondani annak, hogy azt tegyem, amit parancsolnak nekem, de akkor, életemben először, a sír után vágyakoztam, és sokáig nem tudtam túltenni magam ezen. És amikor temetést láttam, irigyeltem a halott állapotát, és sajnáltam, hogy nem én vagyok a koporsóban. […]

Ám azok a szentek, akik a vallásuk szerint élnek, felmagasztaltatnak, mert sohasem fognak megtagadni egyetlen kinyilatkoztatást sem, melyet az Úr ad vagy adhat, habár, amikor olyan tan érkezik, melyet nem értenek teljesen, ezt mondhatják, »az Úr küldi ezt hozzám, és imádkozom, hogy megszabadítson és megőrizzen attól, hogy elutasítsak bármit, ami tőle jön, és adjon türelmet, hogy ki tudjam várni, míg én magam is megértem azt«” (in “Provo Conference,” Deseret News, Nov. 14, 1855, 282).

Vilate Kimball, Heber C. Kimball elnök első felesége, bizonyságot nyert a többnejűségről. A lánya, Helen, így emlékezett vissza:

„»Édesanyám gyakran mondogatta, hogy nem tudja kétségbe vonni, hogy a többnejű házasság rendje valóban Istentől való, mert az Úr kinyilatkoztatta azt számára válaszként az imájára.

Nauvooban az édesapámat, nem sokkal azután, hogy visszatért Angliából, több más fivérével együtt tanították a többnejűség tanáról. […]

Édesapám teljes egészében értette a helyzetet, és a Próféta iránti szeretete és tisztelete oly nagy volt, hogy előbb adta volna az életét, minthogy elárulja őt. Semmi sem tette így próbára a hitét, mint ez. […]

Az anyám [Vilate Kimball] észrevette a változást a viselkedésében és a megjelenésében, és amikor annak okáról kérdezte, apám megpróbált kitérni a kérdés elől. Végül megígérte, hogy egy idő után elmondja neki, ha türelmesen vár. Ez az aggodalom oly nagy nyomást helyezett [apámra], hogy nyugtalan és elgyötört tekintete napról napra, óráról órára elárulta őt, mígnem oly elviselhetetlenné vált a gyötrelme, hogy lehetetlenné vált uralnia az érzelmeit. Fizikailag lebetegedett, ám lelki levertsége korlátozta abban, hogy pihenni tudjon, és szinte reggelig fel-alá járkált, és néha oly szörnyű volt elméjének kínja, hogy a kezét tördelte és úgy zokogott, mint egy gyermek, és könyörgött az Úrhoz, hogy legyen irgalmas és nyilatkoztassa ki e tantételt a feleségének. […]

Szívük gyötrelme leírhatatlan volt, és amikor anyám rájött, hogy hasztalan kérleli édesapámat, visszatért a szobájába, meghajtotta magát az Úr előtt és imában kiöntötte a lelkét Őneki, aki megmondta: ’Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja.’ […]

Látta a celesztiális házasság rendjét, annak teljes szépségében és dicsőségében, azzal a nagyszerű felmagasztosulással és tisztelettel, melyet reá ruház majd abban a halhatatlan és celesztiális szférában, amennyiben elfogadja azt, és szilárdan áll férje oldalán. Látta továbbá az asszonyt, akit apám feleségül vett, és örömmel szemlélte azt a mérhetetlen és határtalan szeretetet és egységet, amelyet ez a rend elhoz majd, valamint férje királyságainak növekedését, és az örökkévalóságokon át terjedő hatalmat és dicsőséget, a vég nélküli világokat.

Örömtől sugárzó arccal – mert telve volt Isten Lelkével – visszatért apámhoz, és ezt mondta: ’Heber, amit visszatartottál tőlem, azt az Úr megmutatta nekem.’ Azt mondta, soha nem látott még olyan boldog embert, mint amilyen az apám volt, amikor leírta neki a látomását, és elmondta neki, hogy elégedett és tudja, hogy mindez Istentől való.

Szövetségben fogadta, hogy mellette fog állni és tisztelni fogja a tantételt, amely szövetséget hithűen be is tartott, és bár a megpróbáltatásai gyakran nehezek és szomorúak voltak, tudta, hogy apám is próbára tétetett, és [anyám] feddhetetlensége mindvégig megingathatatlan maradt. Anyám sok feleséget adott apámnak, akik mindig hű barátra leltek édesanyámban«” (in Orson F. Whitney, Life of Heber C. Kimball [1967], 325–28).

John Taylor elnök a következőket mondta arról az időről, amikor bevezették a többnejűség tantételét:

„Mindig is szigorúan vélekedtem az erényről, és házas emberként úgy éreztem, hogy ez – e tantétel körén kívül – visszataszító számomra. […] Olyan dolog volt ez, amely bizonyos volt, hogy felkavarja az érzelmeket az emberi lélek legmélyéről. Mindig is szigorúan vélekedtem a nemi tisztaságról. […] Így a bennem lévő érzések mellett csakis az Istenről való tudás, az Istentől érkező kinyilatkoztatások, és azok igazsága vihettek rá arra, hogy elfogadjak egy olyan tantételt, mint ez” (in B. H. Roberts, The Life of John Taylor, Third President of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints [1963], 100).

Tan és szövetségek 132:18–20. A házasság örökkévaló természete

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, aki első felesége halála után újraházasodott, elmagyarázta egy interjú során, hogy a házasság örök természetének témakörében vannak dolgok, amiket tudunk, és vannak, amiket nem tudunk:

„Sokan élnek ezen a földön, akik egynél több emberrel kötöttek házasságot. Néha e házasságok halállal végződtek; néha válással végződtek. Mit jelent számukra a következő élet azon szövetség értelmében, melyet egykor megkötöttek? Nem hiszem, hogy ezek az emberek tudják a választ erre a kérdésre. Talán nem is érdekli őket, mert nem hisznek abban, hogy az emberek házaspárokként fognak élni a következő életben. És ha nem kötnek ilyen szövetségeket és nem élnek azok szerint, akkor [ami őket illeti] igazuk is van! Ám azon emberek számára, akik abban a hitben élnek, mint én is, hogy a házastársi kapcsolatok örökre szólhatnak, azt kell mondanunk: »Milyen lesz az élet a következő életben, amikor több feleséged lesz az örökkévalóságra?« Azt kell mondanom, nem tudom. De azt tudom, hogy megkötöttem azokat a szövetségeket, és hiszem, hogy ha hű vagyok a szövetségekhez, az itt várt áldás megvalósul a következő életben” (in “Elder Oaks Interview Transcript from PBS Documentary,” July 20, 2007, mormonnewsroom.org).

Tan és szövetségek 132:38–39. Dávid és Uriás

Az Úr kijelentette, hogy Dávid vétkezett, amikor magához vette Bethsabét, Uriás feleségét. Dávid később megrendezte Uriás halálát, hogy eltakarja bűnét, ennek következtében Dávid elesett a felmagasztosulástól. Az, hogy Dávid példáját belefoglalták a Tan és szövetségek 132:38–39-be, alátámasztja, milyen szigorú törvények szabályozzák a többnejűség gyakorlását. Még azokban az időkben is, amikor az Úr bevezette ezt a gyakorlatot és megparancsolta népének, hogy aszerint éljenek, megkövetelte tőlük, hogy az Ő parancsolatai, valamint azon szolgáinak adott útmutatásai szerint tegyék azt, akik rendelkeztek a szükséges papsági kulcsokkal.

Tan és szövetségek 132:51–56. A parancsolat szerint miből nem volt szabad vennie Emma Smithnek?

„Sem itt, sem máshol nem esik utalás arra, hogy minek a felajánlását parancsolta meg az Úr Joseph prófétának, a szövegkörnyezet azonban azt sugallja, hogy a hit különleges próbatételéről volt szó, Ábrahám hitének próbájához hasonlóan, amikor az Úr azt parancsolta neki, hogy áldozza fel Izsákot. Ezen túl szükségtelen találgatásokba bocsátkozni” (Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 334.).