1831. november 1-jén Joseph Smith próféta az Ohio állambeli Hiramben az elderek egy csoportjával különleges konferenciát tartott. A Parancsolatok könyvének kiadását beszélték meg, amely a Próféta által kapott kinyilatkoztatások gyűjteménye volt. A konferencián jelen lévő elderek közül négyen megkérték Joseph Smitht, hogy kérdezze meg az Urat a rájuk vonatkozó akaratát illetően. Kérésükre adott válaszként a Próféta megkapta a Tan és szövetségek 68-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. A kinyilatkoztatás tanácsot ad azoknak, akiket elhívnak az evangélium prédikálására, utasításokat ad a püspökök elhívásáról, valamint parancsolatot ad a szülőknek arra, hogy gyermekeiknek tanítsák az evangélium tantételeit és szertartásait.
A Szabadító tanácsot ad azoknak, akiket elhívnak az evangélium prédikálására
Ha te, vagy egy hozzád közel álló személy missziót szolgált az egyházban, kezdd az órát néhány olyan érzés megosztásával, melyet az ember átél, miközben otthona elhagyására készül, hogy teljes idejű misszionárius legyen. Azután tedd fel a következő kérdéseket:
Milyen dolgok miatt aggódhat vagy nyugtalankodhat valaki a teljes idejű misszionáriusi szolgálattal kapcsolatban?
Miért idegenkedhet néha az ember attól, hogy a családtagjaival vagy a barátaival megossza az evangéliumot?
Mondd el, hogy az 1831. november 1-jén tartott konferencián négy elder, akik misszionáriusi szolgálatra készültek, megkereste Joseph Smitht, mert meg szerették volna tudni az Úr rájuk vonatkozó akaratát. Válaszként az Úr kinyilatkoztatott egy mintát az evangélium prédikálását illetően. Öt tanuló egymást váltva olvassa fel a Tan és szövetségek 68:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg ennek a mintának az elemeit. A felolvasás előtt mondd el, hogy a 2. és a 3. vers a példa szót tartalmazza. A példa egy mintát vagy modellt jelent.
Ezen versek alapján hogyan kell prédikálni az evangéliumot?
A misszionáriusok ihletett szavai milyen hatással lesznek azokra, akikkel meg fogják osztani azokat? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Amikor az Úr szolgáit a Szentlélek készteti, akkor szavaik szabadításhoz vezetik az embereket. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Mit tehetünk, hogy meghívjuk a Szentlélek hatását, miközben megosztjuk az evangéliumot?
Mondd el, hogy míg azok, akiket az evangélium prédikálására rendeltek el, segíthetnek másoknak bizonyságot nyerni az igazságról, addig egyedül az egyház elnöke jogosult arra, hogy megkapja és kinyilvánítsa az Úr akaratát az egyház egészére vonatkozólag. Az ő irányítása alatt az Első Elnökség többi tagja és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai szintén rendelkeznek azzal a felhatalmazással, hogy kinyilvánítsák számunkra Isten akaratát.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 68:6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen további bátorítást adott az Úr az Ő szolgáinak.
Milyen igazságokat láttok ebben a versben, amelyek vigaszt nyújthatnak egy misszionárius számára?
Miért fontos tudnotok, hogy az Úr az Ő hithű szolgái mellett áll?
Mutass rá, hogy a 6. vers felvázolja az Úr szolgáinak elsődleges felelősségét: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról és az Ő múltbéli, jelenlegi és jövőbeli küldetéséről. A Tan és szövetségek 68:7–12 összegzéseként mondd el, hogy az Úr elhívja az egyház hithű eldereit az evangélium prédikálására és azok megkeresztelésére, akik hisznek.
Akár meg is oszthatod egy olyan élményedet, amikor a Lélek irányított abban, hogy miként oszd meg az evangéliumot valakivel.
Az Úr kinyilatkoztatja, hogy az Első Elnökség feladata felügyelni a püspökök elhívását
Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy egy másik hitet valló barátjuk azt kérdezi tőlük: „Hogyan lett kiválasztva a püspököd?”
Mit válaszolnátok?
Mondd el, hogy Edward Partridge volt az első püspök, akit elhívtak Jézus Krisztus visszaállított egyházában (1831. február 4-én; lásd T&Sz 41:9). Mielőtt Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 68-ban feljegyzett kinyilatkoztatást (1831 novemberében), Partridge püspök volt az egyetlen püspök az egyházban. Nem sokkal azután, hogy a Próféta megkapta ezt a kinyilatkoztatást, további püspököket is elhívtak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 68:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, hogyan választják ki a püspököket.
Megjegyzés: A 15–20. versek utasításokat tartalmaznak Áron szó szerinti leszármazottairól, akiket el lehet hívni elnöklő püspöknek. Az „Áron szó szerinti leszármazottai” kifejezés azokra vonatkozik, akik Mózes testvérének, az Ószövetség-beli Áronnak a leszármazottai. Egy ilyen leszármazottnak joga van az elnöklő püspök hivatalához, ha elhívja és jóváhagyja őt az Első Elnökség.A 16–20. versek csak az elnöklő püspökre vonatkoznak, nem pedig az egyházközségek püspökeire (lásd Joseph Fielding Smith, Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:92–93). A korai egyházi irodalomban gyakran hivatkoztak Partridge püspökre elnöklő püspökként. Az elnöklő püspök hatásköre a következő néhány év során alakult ki, és ezalatt változásokon is keresztülment. Brigham Young elnök irányítása alatt az elnöklő püspök hatásköre teljesebb mértékben tisztázásra került 1847-ben a Téli Szálláshelyen (Winter Quarters), amikor Newel K. Whitney püspök kapta meg ezt az elhívást.
Elmondhatod, hogy az egyház kezdeti napjaiban az Első Elnökség tagjai rendelték el és választották el az összes püspököt. Az egyházban ez még ma is igaz az elnöklő püspökre, azonban a püspökök elhívását, elrendelését és elválasztását a cövekelnökök végzik az Első Elnökség irányítása alatt. A cövekelnök a tanácsosai támogatásával kinyilatkoztatásért folyamodik, hogy megtudja, mikor és kit hívjon el új püspöknek, majd javaslatát elküldi jóváhagyásra az Első Elnökségnek. Amikor az Első Elnökség jóváhagyja az elhívást, felhatalmazzák a cövekelnököt, hogy elrendelje és elválassza az új püspököt. (További információért lásd a 2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010]. 19.6.)
Miért fontos tudnotok azt, hogy az Első Elnökség jóváhagyta a püspökötök elhívását?
Az Úr megparancsolja a szülőknek, hogy tanítsák az evangéliumot a gyermekeiknek
Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, hogy néhány éven belül szülőkké válhatnak. Hangsúlyozd ki, hogy az Úr az anyákra és az apákra nagy felelősséget bíz, mégpedig azt, hogy szavaikkal és példájukkal tanítsák gyermekeiknek az evangéliumot (lásd T&Sz 29:46–50 és A család: Kiáltvány a világhoz, amely ennek a kézikönyvnek a végén, a függelékben is megtalálható). Kérd meg őket, hogy írjanak le három olyan tantételt a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, amelyeket meg akarnak majd tanítani a gyermekeiknek.
Oszd párokra a tanulókat, majd kérd meg őket, hogy olvassák fel egymásnak a listáikat. Azután kérd meg őket, hogy olvassák el együtt a Tan és szövetségek 68:25–27-et, és keressenek benne olyan dolgokat, amelyeket hozzáírhatnak a listájukhoz.
Az Úr parancsolata szerint mit tanítsanak meg a szülők a gyermekeiknek? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Az Úr megparancsolta a szülőknek, hogy tanítsák gyermekeiket arra, hogy megértsék a bűnbánat, a Krisztusba vetett hit, a keresztelkedés, valamint a Szentlélek ajándékának tanát. Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a 25. versben azokat a kifejezéseket, melyek ezt a tant tanítják.)
Szerintetek miért fontos, hogy a kisgyermekek megértsék a bűnbánat tanát? A Krisztusba vetett hitet? A keresztelkedést? A Szentlélek ajándékát?
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak egy olyan alkalomról, amikor azt látták, hogy a szülők a Tan és szövetségek 68:25-ben megemlített tantételeket és szertartásokat tanítják. Miután elegendő időt kaptak az írásra, kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, amit írtak.
Kérd meg őket, hogy továbbra is dolgozzanak párokban a következő tevékenység során. Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 68:28–31-ben az Úr további tanácsot is ad a szülőknek. Adj egy példányt a következő feladatból minden tanulópárnak. Biztasd a párokat, hogy olvassák el mindegyik szentírásrészt és beszéljék meg közösen a kérdéseket. Mondd meg nekik, hogy a feladat befejezése után be fognak számolni az osztálynak az észrevételeikről.
Olvassátok el a Tan és szövetségek 68:28-at, és keressétek ki, hogy mit parancsol az Úr a szülőknek, mire tanítsák meg a gyermekeiket.
Szerintetek miért fontos, hogy megtanítsátok majd imádkozni a gyermekeiteket?
Titeket hogyan tanítottak meg imádkozni? Miként áldott meg titeket és a családotokat az ima?
Szerintetek mit jelent „egyenes derékkal jár[ni] az Úr előtt”?
Olvassátok el a Tan és szövetségek 68:29-et, és keressétek ki, mit parancsol az Úr, mit tegyünk.
Mit tanultatok eddig a sabbatnap megszenteléséről?
Mit tehettek azért, hogy megszenteljétek a sabbat napját?
Olvassátok el a Tan és szövetségek 68:30-at, és keressétek ki, mire figyelmeztet az Úr. Segíthet, ha tudjátok, hogy a tétlen szó a lustákra vonatkozik.
Milyen helyzetben tapasztaltátok már meg a kemény munkából eredő áldásokat?
Olvassátok el a következő részt A fiatalság erősségéért füzetből:
„Az Úr megparancsolta nekünk, hogy ne legyünk tétlenek. A semmittevés nem helyénvaló viselkedéshez vezet, tönkreteszi a kapcsolatokat és bűnre csábít. A tétlenség egyik formája, amikor túlságosan sok időt fordítasz olyan tevékenységekre, amelyek elvonnak a hasznos munkától. Ilyenek például az internet, a videojátékok és a tévézés” (A fiatalság erősségéért [füzet, 2011]. 40.).
Miként vezethet gonoszsághoz a semmittevés?
Mondjatok példát néhány olyan dologra, amely segíthet legyőzni a lustaságra való hajlamot!
Szerintetek hogyan hathat a kapzsiság egy családra?
Mit tehetünk annak érdekében, hogy legyőzzük az önzést és a kapzsiságot?
Miután a tanulók befejezték ezt a tevékenységet, kérd meg őket, hogy mondják el, mit tudtak meg. (Megkérhetsz egy tanulót, hogy írja fel a többiek válaszait a táblára.) Az egyik tantétel, amelyet a 31. és a 32. versből kiemelhetsz az, hogy el kell hagynunk a tétlenséget és a kapzsiságot az életünkből. (Miközben a tanulók megbeszélik ezt a tantételt, rámutathatsz, hogy nem szükséges a barátaink tulajdonában lévő minden dolgot megszereznünk ahhoz, hogy boldogok legyünk.)
Szerintetek miért fontos, hogy a szülők megtanítsák az evangélium normáit, és hogy ők is azok szerint éljenek?
Mit tehet egy fiatal férfi vagy egy fiatal nő azért, hogy segítse a családját, hogy „egyenes derékkal járjanak az Úr előtt”?
Ha szülő vagy, kifejezheted a háládat azért, hogy gyermekeid segítenek neked az Úr azon parancsolatait követni, amelyek a Tan és szövetségek 68-ban vannak feljegyezve. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy tűzzenek ki egy célt, amely segít nekik felkészülni arra, hogy jó szülővé váljanak, vagy felkérheted őket arra, hogy olyan célt tűzzenek ki, amellyel segíthetik a szüleiket, hogy eleget tegyenek a felelősségeiknek. Ha marad rá idő, megkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg céljaikat az osztállyal.
J. Reuben Clark elnök elmagyarázta, hogy csupán az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjainak van joga, hatalma és felhatalmazása arra, hogy kinyilvánítsák Isten szándékát és akaratát az Ő népének:
Kép
President J. Reuben Clark
„Ne felejt[sük] el, hogy az általános felhatalmazottak némelyike különleges elhívást kapott; különleges ajándékkal bírnak; prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatjuk őket, ami különleges lelki adottsággal ruházza fel őket az emberek tanítását illetően. Joguk, hatalmuk és felhatalmazásuk van Isten szándékának és akaratának kijelentésére e nép előtt, alávetve magukat az egyház elnöke mindenek feletti hatalmának és felhatalmazásának. Más általános felhatalmazottak nem kapják meg tanításuk vonatkozásában ezt a különleges lelki adományt és felhatalmazást; tehát korlátozva vannak, és a tanítást illető hatalmuk és felhatalmazásuk korlátozása az egyház minden más tisztségviselőjére és tagjára is vonatkozik, mert ők nem kapnak prófétai, látnoki és kinyilatkoztatói lelki adományt. Továbbá, amint azt jeleztem, az egyház elnökének további különleges lelki adománya van e tekintetben, mert ő az egyház egészére vonatkozóan próféta, látnok és kinyilatkoztató” (“When Are Church Leaders’ Words Entitled to Claim of Scripture?”Church News, July 31, 1954, 9–10; idézve: Liahóna, 2012. máj. 87.).
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy egy próféta csak akkor szól prófétaként, amikor a Szentlélek készteti szólásra:
Kép
D. Todd Christofferson elder
„Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egy múltbéli vagy jelenlegi egyházi vezető nem minden szava alkot tant. Az egyházban köztudott, hogy egy vezető egyszeri alkalommal tett kijelentése gyakran személyes, bár jól átgondolt véleményt tükröz, ám nem számít hivatalosnak vagy az egyház egészére nézve kötelező érvényűnek. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy »a próféta csak akkor próféta, ha akként cselekszik« [in History of the Church, 5:265]. [J. Reuben] Clark elnök… azt mondta: […]
»Az egyház tagjai a Szentlélek nekik megnyilvánuló bizonysága által tudni fogják, hogy a nézeteiket hangoztató Fivéreket a Szentlélek készteti-e, és idővel ennek ismerete nyilvánvalóvá is válik« [J. Reuben Clark Jr., “When Are Church Leaders’ Words Entitled to Claim of Scripture?” Church News, July 31, 1954, 10.]” (Krisztus tana. Liahóna, 2012. máj. 88., 89.).
Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy az Úr utasítása a Tan és szövetségek 68:15–21-ben csak az egyház elnöklő püspökének hivatalára vonatkozik:
Kép
President Joseph Fielding Smith
„A személy, akiről a kinyilatkoztatások akként szólnak, hogy származása alapján joga van a püspökséghez, az elsőszülött. Születése révén ő jogosult rendelkezni »annak kulcsaival, vagyis felhatalmazásával«. Ez csak arra a személyre vonatkozik, aki az ároni papság fölött elnököl. Semmiképpen nem vonatkozik az egyházközségek püspökeire. Továbbá, az ilyen embert az egyház Első Elnökségének kell kijelölnie, és az ő kezeik által kell részesülnie… az elrendelésében. A kinyilatkoztatás, mely megállapítja, kinek van joga elnökölni ebben a pozícióban, az Elnökségtől ered, nem pedig a pátriárkától. Egy ilyen leszármazott ismeretének hiányában bármelyik főpap, akit az Elnökség kiválaszt, viselheti az elnöklő püspök hivatalát, és szolgálhat ebben a hivatalban tanácsosaival” (Doctrines of Salvation, ed. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:92–93; dőlt betűs kiemelés az eredetiből átvéve).